Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-11-11 / 256. szám
Ers 2 korona. Eger, 1921. november 11. péntek. XXVIII. évf. 256. ss. jUöSsretési d!*sfe postai saálíitássjí és félévi előfizetést nem fogadunk el. I Sé«$ajed évre 150 L — Egg bért 50 K. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. Szerkesztőségi Egér, Lice&sm- Eladáhlvatal i Liczcni auoiad*. Teíefos tsssm 11. Isten veled, lengyel testvér! Eger, 1921. nov. 10. Búcsúzunk tőled, mert utaink kettéváltak abban a pillanatban, amikor kezet fogtál azokkal, akik elrabolták tőlünk a Tátrát, a Fátrát meg a többi kincses hegyünket, erdőinket, szenünket, fánkat, a magyar szabadságnak eleink vérével any- nyiszor áltatott drága,szent földjét! Isten veled ! Fáj, a szivünket szaggatja ez a válás és e nagyon szomorú alkalomkor föléled bennünk ezer esztendő minden kedves emléke, amely annyiszor megpecsételte a mi barátságunkat. A történelemnek gö rongyos, fárasztóan bizonytalan útján két nemzet haladt a sors csapásai által sokszor megbénítva, temérdek fájdalommal és kevés örömmel. Az egyik te voltál, lengyel testvér, a másik: mi, magyarok. Mindig törődtünk egymással, kölcsönösen érdekelt bennünket egymás sorsa s ha bajba jutottatok, gyönge szavunkkal, erős karunkkal mindig igyekeztünk rajtatok segíteni. Ti is, ha erre került a sor . . . Veletek örültünk, veletek sírtunk, őszintén ápoltuk a két szerencsétlen nemzet köpött a berátságot, a szeretetet, amire ékes bizonyság mai nemzedékünk meleg, testvéri érzése irántatok. Mert még a mai ifjú lelke is sír, amikor e lengyel nemzet nagy szerencsétlenségeiről tanul az iskola padjai között, keblét duzzasztja a büszkeség, mikor a lengyel- testvér hősi harcairól olvas, vagy ha szavalja a magyar költők gyönyörű verseit, amelyekben a drága lengyel-szabadságért vívott küzdelmeket énekelték meg neinze tünk ragyogó csillagai. Emlékszünk még arra a mámoros örömre, mely eltöltötte szíveinket akkor, amikor az elnyomott lencryel nemzet ifjúságának képviselői eljöttek a mi szépséges fővárosunkba, hogy a magyar diákok lelkében tovább ápolják az együvétartozás érzését . . . Márkus Emilia szavalt, majd megszólalt a tárogató s a Rákóczy-, a kuruc nóták gyöngyeit harsogta szét az öreg Vigadóban .. .Éppen a hires tulipán-mozgalom idején volt ez s a nemzeti viseletben megjelenő lengyel- ifjak, a magyar diákokkal együtt, egymás nyakába borulva sírtak keservesen . . . Emlékszünk arra is, amikor az északi tűztengerból bénán, sebesülten, vórezve kijutottunk s a kincses Krakő pályaudvarán vártuk a hazánkba menő vonat indu lását, közénk jött egy gyászos öltözetű szomorú asszony. — Magyarok az urak ? — kérdezte tőlünk. — Éljenek! Én is magyar vagyok, magyar asszony volt az édesanyám, Sapieha hercegnő vagyok. Érezzék magukat otthon, amig ez ősi város falai közt vannak. A lengyel testvér a magyarral! Hogy örültünk mi ezeknek a szavaknak, szinte kár, hogy olyan rövid ideig tartott a találkozás! De üssétek fel a történelem lapjait, mindenütt a magyar-lengyel hűséggel, szeretettel, magyar becsülettel fogtok találkozni. Géza fejedelem, Szent László, Kálmán, IV. István, II. Endre, IV. Béla, V. István, Károly Róbert, Nagy Lajos királyok s a Rákóczyak kora a tanúbizonyság erre. . . Emlékezzetek 1832 re, a mi Deákunk, a mi Kölcseynk érdeketekben mondott nagy beszédére s amint mi nem feledjük soha, hogy mivel tartozunk Bem apánknak, Dembinszkynek és Visockynak, a lengyel légió minden névtelenjének. . „ Ne feledjétek, hogy a Szent István koronájával megkoronázott magyar király támasztotta fel újból a független ős sza bad Lengyelországot, s hogy legutóbbi harcotok idején, amelyet régi elnyomóitokkal vívtatok: — a megroskadt, vén Európa népei közül egyedül a mindenét vesztett maroknyi magyar volt az, amely komolyan gondolt támogatástokra. . . Nem panaszolunk fel semmit, csak azt akarjuk kijelenteni, hogy évezredes kötelékeket egy ellenségünknek tett aláírással széttépni olyan könnyelműség, amelyet megmagyarázni sehogy sem tudunk. Sokat vesztettünk, hogy elhagytatok bennünket, h'sz egyetlen testvérünk, barátunk voltatok, — de annyi csapás ért minket, hogy kétségbeesni már ezen se tudunk. Isten veled, lengyel testvér ! A történelem útjai kiszámíthatatlanok, gondolj reánk, ha jól megy dolgod és emlékezzél, ha a Gondviselés új temetőt tartogat számodra ! May er János, az intelligenciáról. — A füzesabonyi kisgazdagyülós. — Eger, 1921. nov. 10. SzWdan délután, az esőverte sáros Füzesabonyban a Hevesmegyei Földműves Szövetség népes gyűlést tartott. A gyűlésen jelen volt Máyer János államtitkár, Plósz István képviselő és a falvak választmánya — kivéve Hatvant. Az őszi, kellemetlen hideg, a szitáló eső s a szabad ég alá való kivonulás, — ami a rossz rendezésnek volt következménye, — láthatóan elkedvetlenítette a vezért és lehangoltsá- gáról csak heves szónoklata közben feledkezett meg. Máyer János a megyei elnöknek, Juhász Antalnak, üdvözlő megnyitójára többek között ezeket mondotta: . . . A kor mányzat vulkánok között táncol, a szociális bajok között dúlnak á harcok. A fejlődéssel szemben nem lehetünk közömbösek. A feszültséget nekünk kell levezetni, a destrukcióra nekünk kell vigyázni, akiknek veszteni valónk van. A szónok nagy lelkesedés között rá mutatott arra, hogy a veszedelmekkel szemben már az egész világon megindúlt az agrárius, demokratikus, keresztény szervezkedés. Nálunk is ugyanez az eszme akar diadalra jutni s a gazdasági meg erősödést ebből akarjuk kivirágoztatni Törekvésünkben — úgymond — gyű lölség, szemrehányás, irigység, hatalom féltés kisér bennünket, pedig a mi politi kánk nem osztálypolitika és nem akar diktatúrát teremteni. Olyan kisgazda kor mányzást akarunk, amelyben mindenki megtalálja a maga helyét és a maga kenyerét. Az intelligencia vezető szerepét nem tagadjuk, de nélküle különben nem is állhatunk meg. A kisgazdapárt az ! egész kormányt akarja adni, hozzáértő ! emberekre tehát szüksége van. Azt az in- J telligeuciáf, amely meggyőződésből azt a j politikát követi, amely a gazdasági fejlődést hirdeti, amely a kivándorlást akarja megszűntetni, azt az intelligenciát, amely velünk akar dolgozni abban, hogy itt mindenki kenyeret kapjon, hogy becsüljük egymást: tárt karokkal fogadjuk és pozíciókba juttatjuk és gondoskodunk róla mindaddig, ainig megfelel. — Az államtitkár azután szólott még a valutakórdősről és a királykérdósről s a délutáni vonattal elutazott Budapestre, még a gyűlés vége előtt. * A gyűlés Plósz István indítványára elhatározta, hogy a pártlap megindítására részvénytársaságot alapít egy millió alaptőkével. Egy részvény á 500 K. A jegyzés a napokban megindul. Az Angolkisasszonyok intézete ezúton értesíti bennlakó és bejáró növendékeinek mélyen tisztelt szülőit, hogy a hangversenynek második előadását más alkalomra halasztotta el. Egyben a szives közreműködőknek, Seiber Marika és Bedross Lili úrleányoknak, valamint az Egri Zeneegyletnek hálás köszönetét fejezi ki. Külön köszönettel emlékezik meg az intézet az Érseki Líceumi Könyvnyomda igazgatójáról, aki 200 drb ízlésesen kiállított meghivő árával járult az intézet orgonájának | javítási költségeihez.
