Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-07-14 / 157. szám

4 A műit hét a belpolitikában. (julius 6—12.) A nemzetgyűlés julius 6.-ki ülésében Windischgraetz Lajos herceg megdöbbentő adatokat hozott nyilvánosságra arról a gálád hazaárulásról, amelyet Károlyi Mi. hály és cinkostársai elkövettek. Már 1917. őszén megkezdődött az aknamunka, mikor Károlyi Mihály Svájczba utazott és felaján­lotta szolgálatait a franciáknak Magyaror­szág forradahnositására. Tekintélyes pénz­összeget is kapott az ellenségtől akciójának keresztülvitelére. Cinkosai utján híreket juttatott a francia követségre a monarchia és Németország katonai helyzetére vonat­kozólag. Károlyival azonban az ántánt nem mint komoly politikussal tárgyalt, s a fran­ciák soha se gondoltak arra, hogy vele és társaival, mint kormánynyal szóbaálljanak, hiszen tudták, hogy Károlyi akkor már a szovjetkormánnyal is tartott fenn össze­köttetést, s onnan is erősen pénzelték az ő «hazafias» akcióját. Egyszerűen mint kémet használták fel őt és társait. A Diaz- féle fegyverszüneti szerződéssel szemben, amelyben az ántánt Magyarország területi épségét elismerte volna, Károlyi Mihály maga ajánlotta fel az ország megcsonkí­tását. Ugyanis kormányralépte előtt és köz­vetlenül azután három emlékirattal fordult a franciákhoz,melyek egyikében azt mondja: A régi rendszer romboló politikája halálos ellenségekké tette a Magyarország határain belül lakó összes nemzetiségeket. Nem áll­hat a magyar nép érdekében megtartani azokat a határqkat, amelyek ép oly igaz­ságtalanok, mint amennyire 'ellenkeznek a magyar faj fejlődésének érdekeivel. — Nem holmi ártatlan kijelentés volt tehát a képviselőház egyik októbervégi ülésében Károlyi bizalmasainak ‘az a közbeszólása : «Mi ántántbarátok vagyunk!» A hiba csak ott csúszott be a számitásaikba, hogy ők az ántánt barátainak gondolták magukat, az ántánt pedig - kémeinek tartott, s igy használta fel őket. Windischgraetz herczeg a kormány rendelkezésére bocsátotta adatait, s ezek alapján nagyszabású pör indul meg a ha­zaárulók ellen. Nehogy a gonosztevők meg- ugorhassanak, a főbűnösök letartóztatása küszöbön áll. Windisgraetz herceg bejelentése fő­kép a kisgazdapártban keltett izgalmat, mert mint Berky Gyula mondotta, az októ­beri összeomlással kapcsolatos felelősségre- vonás, ha nincs is egyenesen a vezérnek adressálva, mégis kétségtelen, hogy a nagy­atádi Szabó István régi és elkeseredett po­litikai ellenfelei róla se fognak megfeled­kezni. — Nem értjük ezt az izgalmaimért aki nem felelős az októberi eseményekért, azt nem kell félteni a felelősségre vonástól. A felvidéki lakosság körében egyre fokozódik a csehek elleni gyűlölet. Juriga Nándor, aki a pánszláv agitátorok egyik legtüzesebbike volt, a tót néppárt zohori gyűlésén így beszélt: A magyarok a nyelv­kérdésben zsarnokok voltak ugyan, de egyébként szerették a tótot és minden tekintetben egyenjogusították a magyar lakossággal. Máskép van azonban- mostan. Ma nemcsak nem respektálják nyelvünket, de minden kép elnyomnak minket . . . Hibát követtünk el, mikor annak idején oly őszinte testvéri szeretettel keblünkre öleltük a cseheket. Most sírhatunk és ke­sereghetünk, most talán már szívesen ug­■ k ' ■ ranánk vissza oda, ahonnan kiugrottunk. Reynald szenátor a francia szenátus­ban a trianoni békeszerződés előadója be­terjesztette jelentését, amelyben elismeri Magyarország néprajzi és történelmi egy­ségét, de szemére veti a magyarságnak, hogy tiz századon át nem szüntette meg, vagy legalább nem csökkentette partikula- rizmusát és igy Magyarország szétesése még a háború befejezése előtt történt meg. Már most kiváncsiak lehetünk arra, hogy voltaképpen mi is hát a mi bününk, ame­lyért nemzetünket halálra Ítélték; az e, .amivel az országcsonkitást indokolták, hogy mi ezer éven át elnyomtuk nemzeti­ségeinket, vagy pedig az, hogy olyan sza­badságot biztosítottunk nekik, amelynek révén ezer éven At fentarthassák partiku- larizmusukat! ?• Azt is mondja Reynald ebben a je­lentésében, hogy Magyarországnak nincsen elég jövedelmi forrása, tehát a felelősség következményeit redukálni- kell. A jőváté- teli bizottságnak Magyarország fizetési képességéhez kell szabni határozatait. Le­hetetlen az összes magyar adósságokat a megkisebbített Magyarországra hárítani, Magyarország csak az 1914 júliusa után felvett adósságokért felelhet. Az ingatlanváltság és a sajtójavaslat dolgában még mindig nincs megállapodás. (m. k.) A katonáskodás haszna. Régebben a dicséret egyik fajtája volt az, ha a 20 éven felüli magyar emberre azt mondták: — Meglátszik, hogy katona volt! Igen, mert ott megtanúlta az illendő­ségnek azokat a legegyszerűbb tudnivalóit, amiket a pásztori, parlagi foglalkozások között legtöbbször nincs kitől eltanulnia. Azt, hogy ha embertársával beszél, külö­nösen, ha korosabbakkal, föllebbvalókkal van dolga, tartsa meg az illendő távolsá­got, nézzen a szemébe, beszéljen értelmesen. Épen olyan szüksége van az iskolá­zatlan fiatalságnak ezekre az ismeretekre, mint a leányoknak a háztartásiakra. Ré­gebben a leányokat az okos szülök nem annyira a bérért, mint a háztartási isme­retekért küldötték faluról a városba. Per­sze, ma már erről alig beszélhetünk ! Ta­nulni vágyók vannak ugyan ma is még, falun is, hej! de sokkal többen «kitanul­tak,» akiknek: «ha már munka: ne kom- mendálják!» Az iskolák háborús elhanyagolása a fiatalság értelmi elmaradásával járt. En­nek kell tulajdonítanunk azt, hogy mig régebben a gyerek volt az írástudó, szülő az írástudatlan a családban, addig ma gyakoribb ennek az ellenkezője. így a sorkötelesek között is igen sok van. Vármegyénk szabadoktatási bizottsá­gának ügyvezető elnöke: Rusztek Károly kir. tanfelügyelő, úgy Egerben, mint Gyön­gyösön szorgalmazta az analfabéta-tan­folyamokat. Kevés katonánk van, (hiszen ennyitől is reszketnek már, nem tarthatunk többet). Kétségbeejtő, hogy e kevés katona között is milyen sok az írástudatlan. Si­mon Gyula egri áll. tanító kemény igye­kezettel tanította meg a legényeket. 42 résztvevője volt a tanfolyamnak. Ilyen sok ember csak ideig-óráig tanúit együtt, mint­hogy sokfelé voltak elfoglalva, mégis sok megtanulta az életben ma már nélkülöz­hetetlen írást, olvasást egy kevés számolást. Most volt a beszámoló vizsga Illés Ödön ezredes, Ghyezy Ferencz és Weicht­ier Miksa alezredesek Rolossváry László őrnagy, Rusztek Károly kir. tanfelügyelő és Simon Gyula áll. tanító előtt. Eredményes vizsgát tettek azok, akik ez idő szerint szabadságon nincsenek, azon­<94<M Nyomatott az érseki líceumi nyomdáDan. ban valamennyien megtanúlták a betű­vetést. Jutalműl több népszerű és jól meg­választott könyvet kaptak. A nemzeti hadseregben töltött idő semmiképen sem vált azoknak kárára, akik a sastollat kitűzték. Csak örvendhetünk rajta, mennyire igyekszik a magyar legény ott is, ahol tanúlni kell. — RAB _ A virágos kertben. A kis lányom mondta az ebédnél, hogy Szabó tanár űr ma megtartja a torna­vizsgát, mert már sokan elmentek nyaralni... No, ezt nem szabad elmulasztani. Az öre­gek vigasztalása a jó Istentől a fiatalok kacagása és ezt az édességet miért tagad­nék meg magunktól éppen a mai savanyú világban ? Öt órakor ott voltunk Szabó tanár űr termében. Éppen kis műhelyében alko­tott olaszfogsága emlékei között soha nem látott fa és fém intarziás műtárgyakat és így önkéntelenül is meg kellett ismernünk a mestert másik előnyös oldaláról is. A ta­nár űr azok közé a kivételes egyéniségek közé tartozik akik minden percüket az d-' kotásnak áldozzák és ezen alkotó munká­jukban nemesednek kiválókká. Közben megérkeztek a csöppségek, akik magukkal hozták áz érdeklődőket is nagy számban. Láttunk ott duzzadó egész­ségtől virűló apróságokat 5 évestől 10-ig, közöttük egy-egy ideges, gyenge gyerme­ket, akinek szülei szerencsés pillanatban jöttek arra az ötletre, hogy sarlatán gyógy- eszközök helyett a svéd torna áldásában részesítsék gyermeküket. Csattog a vezénylő és a picikék sora­koznak, felosztás után felállanak, szabad- gyakorlatokat csinálnak, amiket így végig­szemlélve — (jól ismerem őket a Szurmay rendezte testnevelő-tanfolyamokon bonc- tani alapon foglalkoztunk velők) a virág- bimbőcskák plasztikus állásából látom, mennyire megfelelnek a svéd torna köve­telményeinek : még a hátgerince középső csigolyájának megmozgatására is megfe­lelők. És ebből lesz a magyar erő! Ez ad önbizalmat, bátorságot, ügyességet! Egész­séget! Utána játékok. A kicsikék elemük­ben vannak. Éjfélig elmókáznának, de a nevelő öntudatos itt is és felébreszt álmo­dozásunkból, mibe a kis angyalok kaca­gása ringatott. A zsebóra parancsol. Séták. Légzési gyakorlatok, köszönés. «Egészségükre!» A szülők hálálkodnak és körülveszik Szabó tanárt, aki megmutogatja még ked­ves készítményeit. A csöppségek között kitűntek Encsy Judit és Kollmann Eci, Rusztek Palkó, a «magyar fiú» kitartásukkal, a nagyobbacs­kák közül Kálnoky Laci Rusztek Bandi igyekezetükkel, valamennyien pedig tneg- ennivalók voltak. -r- arab —. Hírek a vármegyéből. Hammel Árpád, vármegyénk szabad­oktatási titkára, akit a vall. és közoktatás- ügyi miniszter a kiskúnfélegyházai nép­művelődési tanfolyamra kirendelt, ma visz- szaérkezett Egerbe és hivatalát elfoglalta. Vármegyénk tanférfiai a népműve­lődési tanfolyamokon. Közöltük, hogy húszán pályáztak vármegyénkből a tan­folyamokra. Az országból 876-an. Az ország teherbírása azonban tőlünk csak három­nak felvételét tette lehetővé. Ezek Erdős Tivadar gyöngyösi főgimn. igazgató, Sík- laky István tiszafüredi polg. isk. tanár, Petróczy József csányi rk. tanító. Ilyen tanfolyam jövő évben Egerben is lesz. A hatvani el. népiskolák záróvizs­gájára 5000,-Knyi jutalmat adtak össze a nép művelődésének barátai. Hatvani műkedvelők a csecsemő- védő egyesület javára a «Csárdáskirálynő» operettet adják elő 21-én.

Next

/
Thumbnails
Contents