Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-10-18 / 236. szám
Era 2 koroua Sgcr, 1921. október 18. kedd. XXVili. évi. 236. sa. £l-3S.?ct4ai dllak postai sxáliltiss * és félévi előfizetést eesa fogadnak el. ^r^rstjed évre í 10 K. th..*•? ^0 tt POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: B R E Z N ÄY IMRE. A Lakatos- és Lemezárúgyár jubileuma. Eger, 1921. okt. 17. Harminc éves fennállását ünnepelte vasárnap az Első Egri Lakatos és Lemez- árűgyár R.-T. Kollmann János vezérigazgató, hűséges tisztviselőkara és száz munkás egyesült a munka megbecsülésében ott, ahol 30 év óta hirdetik a gépek az emberi erő és szorgalom diadalmas győzelmét. Tizenkét kérgeskezii,őszbecsavarodott munkás, Kollmann János vezérigazgató, Maix- ner Gyula pénztáros tértek meg a negyed- százados harcból. Egy pillanatra megállt a gép. Elhallgatott a kalapács dörej. Megszűnt az üllő csengése. Áhitatos csönd fogadta a munka becsületben megöregedett katonáit, akik nem hoztak vérező sebeket csak egy-két öreg ráncot s a veteránok büszke leikét: «Mi megvívtuk a csatát!» S a kormány, a társadalom ujjongó örömmel ! fogadta az élet és a munka harcának hőseit. Megkoszorúzta őket a hála, a tisztelet és az elismerés babérjával. — Alig volt vége az ünnepségnek, megszólalt a gyári síp. Hívó szava lelkesen búgott. Zakatolni kezdtek a gépek, mint a rohamot verő dobok per- gése. A síp riadóra zengett. A veteránok szeme megcsillant. Előre, csatára! Pár | pillanat múlva hörögtek a trauzmissziós j kerekek. Megkezdődött a tusa, a viaskodás, | amely örök, mint az élet. S a lázadó, a j vérre szomjas gépeket megdicsőült arccal | hajtotta igába az ember. A Lakatos és Lemezárúgyár ünnep- ! ségéről a következőkben számol be az j Egri Népújság tudósítója: Az ünnepség megnyitása. Vasárnap reggel 8 órakor a gyár alkalmazottai, munkásai és tisztviselői, Kollmann János vezérigazgató vezetésével, nemzetiszinű zászló alatt vonúltak a főszékesogyházba és ott misét hallgattak. Mise után az alkalmazottak visszamentek a gyárba, ahol már szép számú közönség gyűlt össze. Az ünnepély a gyár nagy raktárhelyiségében játszódott le. Ott voltak Szmrecsányi Lajos dr. egri érsek, Kriston Endre kanonok, pápai kamarás kisóretében, Cse/có Gábor pápai prelátus kanonok, Bőhm János prépost-kanonok, Lipovniczky István dr. min. 1, kir. p. ü. igazgató, Isaá/c Gyula alispán, Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselő, Trak Géza h. polgármester, Gás- párdy Gyula a Hevesmegyei Takarékpénztár igazgatója, Kálnoky István h. városi főjegyző, mint a Lakatos és Lemezárúgyár alelnöke, Breznay Imre lapszerkesztő, Balkay Béla ipartestületi elnök és közéletünk számos vezető személyisége. A kereskedelmi minisztérium képviseletében Szegedi Maszák Elemér műszaki főtanácsos, az Országos Iparegyesület részéről Soltész Adolf dr. igazgató jelent meg. A feldíszített raktárterem felső részében dobogót emeltek, amelynek hosszú zöld terítős asztala mellett ültek Gáspárdy Gyula alelnök, tőle jobbra Szegedi Maszák Elemér műszaki főtanácsos és Kálnoky István dr. h. városi főjegyző, igazgatósági tag, tőle balra Barabás Sándor iparfelügyelő, Soltész Adolf dr. igazgató. A 12 ünnepelt munkás, Kollmann János vezér- igazgató, Maixner Gyula pénztáros az emelvény előtt ültek. A háttérben délszaki szobanövények között függött a vezér- igazgató fehérlepellal betakart olajfestésű portréja, melyet Kiss Alajos festőművész készített. Az ünnepségen az Egri Polgári Dalkör Grónay Andor karnagy vezetésével vett részt. A Himnusz elhangzása után Gáspárdy Gyula alelnök mély száutású ünnepi megnyitójában üdvölte Eger város érsekét, a megjelenteket és a gyár jubilánsait; majd átadta a szót Kálnoky István dr., h. városi főjegyzőnek. (Ekkor már olyan sokan voltak a teremben, hogy a későn jöttek már a gyárudvarra szorúltak.) Kálnokv István dr. beszél. — A. képről lehűli a lepel. — Szegedi Maszák Elemér és Soltész Adolf dr. üdvözlő szaval. Az elnöki megnyitó után Kálnoky István dr. emelkedett szólásra. Az igazgatóság nevében mondott nagyszabású és igen hatásos beszédet, melynek elején rámutatott a filloxéra-vészre, mint amely Egernek roppant közgazdasági kárt okozott. így jöttek többen arra a gondolatra, hogy Eger munkásnépén ipartelep létesítésével kell segíteni. így született meg az Első Magyar Lakatos és Lemezárúgyár K. T., mely azonban eleinte roppant sok nehézséggel küzdött. E nehézségek okait s a későbbi föl- endiilést így vázolta a szónok: «Elég röviden reámutatni az akkori, Ausztriától függő Magyarország szomorú ipari és kereskedelmi viszonyaira, a belföldi, de különösen a minden áldozatra kész, sőt még meg nem engedett eszközökkel is ártani óhajtó külföldi versenyre, a megfelelően képzett szakmunkások hiányára, az akkori közismert tőkeszegénységre, korlátolt hitelnyújtásra, s a minden vállalkozásnál ott található kishitűek sötét pesszimizmusára . . . S hogy a nehézségeket sikerült legyőzni ; hogy a gyár elé tornyosúlő akadályokat sikerült elhárítani; hogy a bélés külföldi konkurrenciát sikerült kivédeni s hogy a hajdan kishitűen pesszimizmust hirdetők a bizakodó optimizmus hívőivé Szerkesztfiség: fíger, LicaBí*? ^Adóhivatalt Líceumi agomr. l'eiefea szám íi. változtak; hogy ma Eger város piacán az Első Magyar Lakatos- és Lemezárúgyár Rtársaság részvényei a legjobban keresett ipari vállalat papírjai: — abban nemcsak az addigi nyomasztó viszonyok és körülmények jobbrafordulta játszik szerepet, de szerepet játszik, — és pedig elsősorban — az a férfiú, aki fáradságot és munkát nem kiméivé, az alkotni vágyó férfikor tettre- készségével, teljes ambíciójával, egész tudását, színtiszta becsületességét és puritán egyéniaégét állította annak a. gyárnak a szolgálatába, amelynek három évtizedes fennállási évfordulóját használjuk fel ma alkalmul arra, hogy az ő magántisztviselői működésének 25 éves jubileumát, Eger város közönségének részvételével, méltó- képen megünnepelhessük. Ez a talpig férfiú, a zakatoló, lármás gyári munkának ez a csendes harcosa: Kollmann János, ki egy negyedszázada áll az Első Magyar Lakatos- és Lemezárúgyár Rtársaság szolgálatában s az egész emberöltőt kitevő időből 23 év esik az ő tevékeny igazgatói működésére. Az ő lankadatlan szorgalmának, kitartásának, tudásának, szakértelmének, soha kedvét nem vesztett akaraterejének és ambíciójának érdeméül tudható be az, hogy ez a vállalat, amely 30 év előtt a reménytelenség jegyében indult fejlődési útjára, ma a meghagyott csonka ország egyik legvirágzóbb, legszolidabb és legjobban megalapozott ipari vállalkozása«. Majd így folytatta beszédét: «... az a részvénytársaság, amely ezelőtt három évtizeddel 350,000 K alaptőkével alakult s amelynek alaptőkéjét az első évek sikertelen kísérlete után kétízben is, eredeti ösz- szegéről 87,100 K-ra kellett lebélyegezni: — alighogy a gyár igazgatását' átvette, szemmel látható fejlődésnek indult. Mutatja ezt azon körülmény is, hogy mig a gyár az első években reáfizet--;sel dolgozott; az 1899. évben már 227 K 92 fillér nyereséget mutat fel. Kitartó munka árán sikerül végre a részvényeseket osztalékban is részesíteni. Az első osztalék, amit a gyár ad, csekély ugyan, — részvényenként mindössze 3 K, — de már maga ez a tény is elégséges arra, hogy a sötét pesszimizmus ... oszladozzék. 1907 tői kezdve az osztalék- összeg fölfelé emelkedő irányzatot mutat. 1908-ban 4 korona, majd 5, 8, 10 korona és végül, évről-évre emelkedve, az 1920-ik üzleti év végén, a 30 K-ás eredményt éri el. Ez a siker teszi lehetővé é3 biztosítja az 1917. évben az addigi 87,100 K ás alaptőkének 350,000 K-ra, majd 1920-ban, vagyis a múlt év folyamán, az addigi 350,000 koronáról 700,000 K-ra való fölemelését. Ugyancsak Kollmann János sikerének tudható be az is, hogy az az üzleti forgalom, amely az 1907-ik évben még az 1,000.000 K át sem éri el, a folyó évben, a jelenlegi időpontig, 10.000,000 K-ra emelkedett. S hogy a forgalom ma ennek az ösz- szegnek nem a többszöröse, annak sajnálatos oka és magyarázata a gyászos trianoni békeszerződés, amely az Első Magyar Lakatos és Lemezárúgyár Rt.-oí legjobb fogyasztói, illetve fölvevő piacaitól: Bosznia-Hercegovinától, Hor vát- Szia vonorszá-. goktól, Dalmáciától, Lengyelországtól és a Nagy-Magyarország elszakított területrré szeitői fosztotta meg. S hogy a legutóbbi 1914 ki békeév 210 munkása helyett ma még
