Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-10-18 / 236. szám

2

csupán 100 munkás talál a gyárban alkalmazást: ennek oka ugyancsak a fogyasztó közönség megcsappanásában rejlik.

. .. Nem lesz talán érdektelen, hogyha felvilágosításul közlöm azt is, hogy ennek a részvénytársaságnak ezidőszerinti különböző tartalékjai, munkásjőléti alapja és tisztviselői nyugdíjalapja mintegy 800,000 K-át tesznek ki.«

Kánony István dr. beszédének nagy- értékű része volt az, amelyben a gyár derék tisztviselőiről emlékezett meg, majd pedig a kitüntetett munkásokhoz szólott a következőkben:

«. . . Elérkeztem szűk korlátok közé szabott beszédem fonalán azokhoz,— akikkel tulajdonképen kezdenem s akikhez talán az első szót kellett volna intéznem. Bevallom, szándékosan nem tettem. Szándékosan, mert azt akartam, hogy azt, amit én most önöknek, Kedves Munkás Barátaim úgyis, mint e város polgárainak, elmondandó leszek, ne zavarja semmi olyan gondolat, semmi olyan szó, ami szorosan véve nem Önöket illeti.

Önök, Kedves Munkás Barátaim, tanúi és részesei ma egy olyan háziünnepségnek, amelynek bevezető szavai a magyar nemzet szózatával kezdődtek, befejező sorai pedig a sokat szenvedett, bánatos magyarság örök imádságának bús akkordjaival végződnek.

Ez a részvétel pedig azt jelenti, hogy az a szerszám, az a gép és az a gyár, amelynek mechanizmusát az Önök acélos karja és erőkifejtése hozza mozgásba, nem pusztán megélhetési eszköz az Önök számára, — de otthon is, amelyből kiválni, a- melytől eltávolodni és amelyet megtagadni azoknak a gyöngéd és láthatatlan érzelmi kötelékeknek a ketíészakítása nélkül, amelyek az Önök lelkét észrevétlenül bár, de ideköiik, — nem lehet.

Én a mai napot, mint a produktiv munka megbecsülését és elismerését ünnepelem.

Önök, akiknek nem egy tagja majdnem negyedszázada áll az Első Magyar Lakatos- és Lemezárúgyár szolgálatában s akiknek a szorgalmán, megbízható és hűséges munkáján nyugszik, mint alapon, a vállalat nagysága é3 jövendő boldogulása : nem csupán gyárimunkások, hanem polgárok is. Polgárai egy olyan városnak s tagjai egy olyan közületnek, amelynek múltja az ezeréves magyar állam megalakulásának a bölcsőjénél szövődött.

Önöket itt, — legyenek bár e város szülöttei, avagy idegenből bevándorlónak, — olyan levegő lengi körül, amelynek minden atomja, minden paránya a maga éltető, üdítő és erősítő hatását e város ezeréves múltjának a küzdelméből, szenvedéséből, bánatából, könnyéből, véréből ős dicsőségéből meríti.

S ebben a városban nem csupán a ma levegője azonos a tegnappal; de azonos a ma fiainak szelleme, gondolkozása, önfeláldozása minden szépért, nemesért ős jóért lelkesedő őrzése is az atyák, az ősök gondolatával, érzésével és leikével.

Ez a lélek, ez az érzés pedig azt sugallja: Légy önfeláldozó! Tudj lemondani! Tanulj szenvedni, tűrni! Féld az Istent és szeresd a hazát! Szeresd e földet, amelyen járni tanultál, a rögöt, amelynek élete táplál, a hantot, mely majdan eltakar. Ez az őrzés, ez a lélek benne van itt minden porszemben, benne minden viz- csöppben ; erről regél a múlt: az első szent király által alapított püspökség emléke ; erről Dobó István világraszóló küzdelmeinek osztályosa és tanúja: a vadrepkény- nyel és zöld mohával befutott egri vár; erről a török hódoltság emléke: a karcsú minaret; erről a magyar tudomány és kultúra csarnoka: a Líceum s erről regél a a dombtetőn a kolosszális dóm, amelynek óriási méretű korintusi oszlopcsarnoka fö^ Jött felénk int az örök szózat: «Venite, adoremus Dominum!»

Ebben a . . . megszentelt városban, borongjon bár önök felett, kedves Munkás Barátaim, a nélkülözések legsötétebb napja, — suttogja bár fk fülökbe hazug bérencek csalfa szava — a tagadás, a rombolás és hitetlenség őrjöngő tanait: bölcsőt, göröngyöt, kunyhót, sírhelyet, szülőt s azt, ami ezzel egyet jelent, vallást, múltat és hazát bajában hűtlenül elhagyni, a tövissel megkoronáztatás idejében megtagadni — nem lehet!»

A lendületes befejezésű beszéd után megszűnt a néma csönd, a lélekzetvissza- fojtó figyelem és lelkes tapsban, éljenzésben tört ki a hallgatóság.

A beszéd folyamán leplezték le Koll- mann János életnagyságú képét, melyet az igazgatóság megbízásából festett Kiss Alajos festőművész a tőle megszokott ihlettel és sikerrel.

A beszéd után Kálnoky István dr. felolvasta a kitüntetettek neveit. Ezek a következők: Maixner Gyula pénztáros, szolgálati éve 28, Mayer Sándor segéd- művezető (28), Kovács Balázs csoportvezető (28), Ádány Pál csoportvezető (28), Szalka Illés csoportvezető (27), Mészáros János csoportvezető (27), Jókai Béla csoportvezető (26), Csizmadia József csoport- vezető (25), Fecske János csoportvezető (25), Skalinczky Károly munkás (24), Berg Simon csoportvezető (23) , Antal Lajos munkás (23) és Fekecs Jenő cs. vez. (20).

Ezután felhangzott a Polgári Dalkör éneke. Felhangzott a dalból a gyár szivének dobogása. A munka énekelt.

A kórus halk dala után Szegedi Maszák Elemér beszélt:

— Nagyméltóságú Érsek Űr ! Tisztelt Ünneplő Közönség! A kereskedelmi miniszter űr megbízásából jöttem el a gyár fennállásának 30 ik évfordulója alkalmából, hogy átadjam üdvözletét ős megbízásának eleget tegyek. A miniszter űr a mai politikai viszonyok miatt annyira elfoglalt, hogy minden idejét leköti a munka ős ez- időszerint nem hagyhatja el Budapestet.

Nekem nincsen sok mondanivalóm, hiszen az előttem szóló űr már szép ős lendületes szavakkal elmondotta azt, amit csak ismételhetnék. Meg vagyok győződve, hogy országunkat csak a munka állíthatja talpra, éppen ezért a legnagyobb mértékben át kell ereznünk a munka megbecsülését. A miniszter űr örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy jutalmazhasson. Lépjenek elő Mayer Sándor, Kovács Balázs és Szalka Illés.

Három őszbecsavarodott munkás állt föl és átvette a miniszter köszönő levelét, melyet a műszaki főtanácsos meghatott szavakkal nyújtott át, méltatván az igazgató, a tisztviselők és a munkások érdemeit.

Ezután Soltész Adolf dr. beszélt:

— Nagyméltóságú Érsek Űr! Kedves ünnepelt Barátaim! Tisztelt ünneplő Közönség! Az Országos Iparegyesület nevében jöttem ide, hogy részt vehessek ezen az ünnepségen, amely nemcsak ennek a gyárnak, e gyár vezetőinek, munkásainak ünnepe, hanem egész Magyarországé. Olvastam valamikor egy hires írótól, hogy a gyász idején ünnepelni — szentségtörés, éppen olyan, mintha a szentélyben valaki profán dalt énekel. De most, hogy a templomban voltam, ahol a szivem az Ég Urához emelkedett, arra a tudatra ébredtem, hogy joggal ünnepelhetünk a munka templomában s ünnepelünk nem szentségtörő lélekkel, hanem kérges kézzel, véres verejtékkel. Ez az ünnep az összetartás ünnepe. Nem akarom megzavarni az ünnepséget akkor, amikor azt mondom, hogy ez nem családi ünnep. Ez a nap egész Magyarország családi ünnepe . . . Ma szükség van arra, hogy valamennyien testünk minden erejével, agyunk legparányibb sejtjeivel dolgozzunk a hazáért, amelynek a földje szült és hantjai egyaránt ránk

EGRI NÉPÚJSÁG

fognak borűlni. Az országot a munka és a szeretet támaszthatja föl.

Ezután Kollmann János igazgató ős a munkások érdemeit vázolta, majd így folytatta:

— A gyár dicsőséges történelméhez tartozik, hogy akkor alakúit, amikor a millenniumi ünnepségre készültünk. Adja Isten, hogy a gyár megerősödve, megizmosodva s fokozatos fejlődéssel érhesse el a második milleniumot.

Az igazgató azután kiosztotta a ju- talmazottaknak az Országos Iparegyesület ezüst érmeit és a díszokleveleket. Ezüst érmet ős díszoklevelet kaptak a következők : Mayer Sándor, Kovács Balázs, Ádány Pál, Szalka Illés, Mészáros János, Jókai Béla, Csizmadia József, Fecske János, Skalinczky Károly, Berg Simon, Antal Lajos, Fekecs Jenő.

Maixner Gyula pénztáros az Országos Iparegyesülettől elismerő levelet kapott.

Kollmann János vezérigazgató a következőkben válaszolt a miniszteri megbízottnak ős Országos Iparegyesület képviselőjének :

— Engedjék meg, hogy a meghatottság erőt vett rajtam s nem tudom szavakkal kellőképen kifejezni azt, amit ebben a pillanatban érzek. Nem feledkezhetem meg Maixner Gyuláról, aki engem mindig támogatott. A kitüntetés, arai engem ért, neki is szól ős megilleti azt a 12 munkást, aki jóban-rosszban, búban-bajban kitartott mellettem még akkor is, amikor nagy ereje volt a csábításnak. Fogadják Önök köszö- netünket. Mi a munka emberei vagyunk. Dolgoztunk. S a jelszavunk: «Dolgozni fogunk.«

A munkásság nevében Mayer Sándor beszélt szépen, melegen.

Az ünnepség befejezése után megszólalt a gyár sípja. Munkára lendűlt az üzem. S az ünnepség résztvevői megtekintették a gyárat. Szmrecsányi Lajos dr. egri érsek látható érdeklődéssel szemlélte meg a gépeket, ahol a munka ünnepelt. Több munkást kitüntetett megszólításával. Ezután kifejezte nagyrabecsülését a vezérigazgatónak.

Az ebéd.

Délben 60 terítékű ebédet adott a gyár a Koronában. Részt vettek az ebéden a budapesti és miskolczi vendégek, a kitüntetett tisztviselők és munkások, a gyár tisztikara, igazgatósága és felügyelő bizottsága, valamint az egri közhivatalok vezetői ős több más előkelőség.

Az ebéd igazán becsületére vált a Koronának. Szép, Ízléses teríték, ízletes ételek, jó borok, kifogástalan kiszolgálás és ehhez kedélyes hangulat. . . Áldomásról lővén sző, ősi szokás szerint bőven volt pohárköszöntő, de egyik jobb és szellemesebb, mint a másik.

Először Isaák Gyula alispán emelt poharat a Kormányzóra; azután az igazgatóság nevében Szőke Sándor köszöntötte a Keresk. Minisztérium és az Orsz. Iparegyesület kiküldötteit, majd Kollmann János éltette az igazgatóság tagjait és a részvényeseket. Babocsay Sándor, a r.-t első jogtanácsosa, a betegsége miatt távollevő Fógel Ágoston elnököt éltette. Trak Géza h. polgármester a gyár működésében mutatkozó szociális összeforrottságra ős annak hűséges gondozójára, Kollmann Jánosra emelt poharat. Nagy János dr. a Lakatos-és Lemezárúgyárat, mint a tőke ős munkás ideális viszonyát példázó részv.-