Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-10-06 / 226. szám
Ära 2 korona. Eg®?, 1921. Október 6. csütörtök XXVIII. év?. 226. s>. dijak posta-.* széiiitáss %esz és félévi előfizetést »era fogadunk el. j £ egged évre 110 E. — Egrg b6« 40 K. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: B R E Z N ÄY IMRE. . Szerkesztőség > Eger, Ucene Klsdöhhratil t Llceami agom-J-t Telefon szám 11, Adjon Nekik a magyarok Istene örök nyugodalmat és örök boldogságot. Fényeskedjék a magyar nemzet e tizenhárom vértanújának koszorúja az idők végtelenségéig, tehát éljen a magyar nemzet is addig. Mert mig egy magyar lesz a földön s mig az az egy magyar ismeri hazájának történetét: addig e napon mindenkor buzgó imádság száll az Ég felé az aradi Tizenháromnak lelkiüdveért. . . . Borúljunk le e napon mindnyájan s esedezzünk a kegyelemért, hogy méltók lehessünk a mi mártírjainkhoz. S emlékezzünk ma különösen azokra a nagy lelkekre, kik a magyar lobogóért, a magyar címerért, a magyar Szent Koronáért, a magyar szabadságért e napon hagyták el porhüvelyüket... Emlékezzünk azokra, akik e sokat szenvedett magyar nemzetért éltek, dolgoztak, harcoltak és — vértanúhalált szenvedtek. Ez az emlékezés kiemel majd a föld porából. Az ő mártír-koszorújuk fényessége megvilágítja lelkünket, példájuk pedig megtanít arra: hogyan lehetünk jő magyarok, jó hazafiak. Amen. * 72 évvel ezelőtt erősen megtámadta nemzetünk fáját az őszi hervadás. Leveleit tépte, vitte a szél messze az ország határain túl: napnyugatra, napkeletre. De a legszebb tizenhárom le/elet erőszakos kézzel tépték le. Pedig úgy szerették egymást a levél és a fa, — a hazafi és a Haza. Meghatott lélekkel gondoljunk ma erre a végtelen nagy, áldozatos szereíetre s kegyeletes lélekkel vegyünk részt a Minoriták templomában 10 órakor tartandó gyászmisén, melyet Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselőmé mond s mely alatt az Egri Dalkör énekel. Ezután von üljünk nemzeti lobogónk alatt az elé a ház elé, amelyben az aradi Tizenhárom egyike, Knézich Károly lakott. Vegyünk részt áhítatos lélekkel azon a gyászünnepségen, amelynek rendje a következő lesz : 1. Himnusz. — Énekli a közönség. 2. Ünnepi beszéd. — Elmondja Csizmadia Sándor közigazgatási tanfolyamhallgató. 3. A Tizenhárom. Irta Ábrányi Emil. Szavalja: Győry Ferenc közigazgatási tanfolyamhallgatő. 4. Szózat. — Énekli a közönség. Mozdúljon meg a város. A gyász ünnepe az október hatodika. A magyar nemzet ezen a napon vesztette el legnagyobb csatáját. A legnagyobb győzelem még hátra van. A nagy csatavesztés után csak nagyszerű győzelem következhetik. | Ahogyan remélünk, úgy legyen. Amit nem lehet elfelejteni. A határkiigazító bizottság Pelsöczön.— «Mrgyár főidben akarok nyugodni«. — Hazádnak rendületlenül. Eger, 1921. okt. 5. Az északvidéki magyarság lángoló hazaszeretetéről írunk. Az antant ugyanis határkiigazító bizottságokat küldött a Felvidékre. Ahol ezek a bizottságok megjelentek, mindenütt virágözön, himnusz, félénk bizakodás és a magyarság tüntetése fogadta őket. A bizottságok mindenütt csak hattagú küldöttségeket engedtek maguk elé és a pappal, jegyzővel, tanítóval beszéltek. A tanítóhoz rendszerint azt a kérdést intézte a bizottság, hogy mióta lakik a faluban, milyen nyelven tanított azelőtt s milyen nyelven tanít most. Az utóbbi két kérdésre mindenütt azt felelték: magyarúl. A bizottság járt a demarkáció mentén, Kassán, Pelsöczön. A tornaaljai fogadtatásról a következőket írja az ismeretlen felvidéki tudósító: . . . 1921. október. Szombaton Tornaalján jelent meg a bizottság. A környékről hatalmas tömegek vonultak fel kokárdákkal. A városka öreg tanítója körül csoportosulnak a magyarok. S amint a bizottság megérkezik, nyolcán kiválnak a tömegből s meghallgatást kérnek az angol ezredestől. A bizottság tagjai közül az Az aradi 14~ik vértanú. Irta: Hrabovszky Géza, nyug. p.énzügyi titkár. (Harmadik közlemény). Dembinszky Kazinczyval dolgozta ki a kápolnai csata tervét is és «ha a csata- tervet jól hajtották volna végre, az egész osztrák ármádia elfogatását vonta volna maga után, vagy legalább is teljes győzelmünket, de Görgey e műveletet úgy elrontotta, hogy ahhoz fogható még nem volt a magyar történelemben, mert ő sohasem azt tette, amit neki a fővezér parancsolt, hanem azt, amit az ő akaratos és amellett elég ingatag feje ideáliter sugalmazott». (312. 1.) A vármegyénkben és közelünkben levő Kápolna mellett 1849. február hó 26 án és 27 én lezajlott ütközetről s annak Kazinczyt érdeklő egy nevezetes mozzanatáról Kazinczy életírása a következőket mondja: «Egyszer annál a híres kápolnai csatánál szintén egy oda kinevezett gazember, bizonyos gróf Ingerszky kapitány árulni akarása miatt ez az ezred (a Kazinczy császár huszár ezrede) nem akart attaquirozni és csak állott, mint valami ostoba kőfal. Én hiába küldtem oda a futár-tisztet, ezek csak állottak; erre én egy töltött kartáccsal hátulról közéjük lövettem, mire a legénység, látva, mi törtéI nik, oly tűzzel rontott az ellenségnek, hogy I a lovasokon, akik előttük voltak, keresz- ] tül törtek és azok közül igen sokat levagdaltak. Az esetet látva Dembinszky, igen megdicsért eljárásomért, ezért ő engemet a vitézségi érdemrendre ajánlott, amit azonban nem nekem,- de ennek a gyáva Ingerszkynek adott éppen maga Görgey akkor, amikor már Dembihszkyt letartóztatta«. «Ezek az áruló kompániában levő emberek ez esetet sohasem említették és az ón kápolnai tettem el lön felejtve. Ebben a csatában egy erős lovas támadást az én huszáraimmal szépen visszavertem, még magam is levágtam egy pár szegény legényt ős egy kisebb rangú tisztet, akitől azután, mert el lett fogva és kigyógyult, mint fogolytól megsebesítéseért bocsánatot kértem«. (311. 1.) Ez és az ehhez hasonló esetek nem- öndicsekvés Kazinczynál, hanem a törhetetlen hazaszeretet, személyes bátorság és a magyar katonatiszt gavallériájának ős nemeslelkűsógőnek illusztrálása. Részt vett Kazinczy a tápióbicskei, isaszegi, váczi és a nagysallói ütközetben. Mindenütt rettenhetotlen bátorságról és kiváló katonai képzettségről tett tanusáI got. A nagysallói ütközet esataíervót ő | dolgozta ki Görgeyvel, aki akkor hidegle- i lésben szenvedett s a csatában részt nem I vett, hanem három mértföld távolságról I hallgatta ős távcsövén iparkodott nézni. A nagysallói csatában részt vett balról a Kazinczy hadteste, jobbról Visocky, középen a Klapka tábornok hadteste. Ebben a csatában kapott Kazinczy ezredes Dam- janics tábornoktól vitézségi érmet, amelyet a csata alatt saját melléről tűzött Kazinczy mellére. Ennek a csatának dicsőséges kimenetelét főleg Kazinczynak pompásan kidolgozott terve és annak általa történt hősies végrehajtása tette lehetővé. Hogy pedig Görgey Kazinczynak katonai tehetségét, mennyire irigyelte és — jóllehet a katonai iskolától kezdve ismerte, látszólag jó barátságban is volt vele — Kazinczynak mégis (vagy talán éppen azért) ellensége volt, kitűnik Kazinczynak szószerint közölt alábbi soraiból: «Ez érdemrendet (amit Kazinczy Nagysallónál Damjanicstől kapott) Görgey annyira sajnálta tőlem, hogy egyszer azt mondta, hogy ezt nem is nekem szánta, hanem Visockynak (ki éppen akkor szintén kapott érdemrendet). Nem vitézségéért, hanem hogy ezt a tervet (a nagysallói csata tervét) csinálta. Ezzel csak ismét bántani akart, mert hi- 1 szeri tudta, hogy a tervet én készítettem,
