Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-09-15 / 208. szám
Ara 2 korona, Eger, 1921. szeptember 15 csütörtök. XXVIII. évf. 208. sa. Szerkesztőségi Eger, Liceam. Kiadóhivatal 3 Líceumi agoasífs. Tel®fos ssám IS, Blöílxetés! dijak postai szállítása u Iliász és félévi előfizetést nem fogadónk el. Eqg hóra 40 K. ~ POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: B R E Z N ÄY IMRE. évre 130 15. Ha*» Olaszország nyilattyzil; a nyngatmagyarorszájri Résben. Nem göngyöljük be a zászlót! Eger, 1921. szept. 15. Lázas izgalomban tartja egész Magyarországot az Esküdt-ügy. Ennek az iparlovagnak a garázdálkodása kényes, de semmiesetre sem kompromittáló helyzet elé állította Nagyatádi Szabó István minisztert. Nincsen kompromittálva olyan értelemben, hogy az ő személye távol áll minden visszaéléstől. De kínos helyzetbe került azért, mert beigazolódott, hogy nincsen, illetve nem volt bizalma a kipróbált hűségű tisztviselői karban. A kisgazdapárt programmjának sarkalatos tétele a tisztviselőkérdés megoldása. Mindig azt hangoztatják, Nagyatádi Szabó hitvallása is abban kulminál, hogy a vármegyei ősiséget meg kell szűntetni. Ne legyenek születési előjogok! Hála Istennek, ma már ott tartunk, hogy kezdik észre venni a tehetséget is. Először a hivatali szempontokat tekintik, ami végre is a legfontosabb. Születési előjog ma kisgazda értelemben nincsen csak protekció, ami volt, van ős lesz, még akkor is lesz, ha kisgazdapárti rezsim jön . . . A másik kisgazdapárti főigazság, hogy azokat ültetik majd a hivatalokba, akik megfelelő, odavaló, tehetséges emberek. Tessék. Itt a precedens. Esküdt. Esküdt úrban megbízott Nagyatádi és megbíznak minden hízelgő, alázatos «Urambátyámozó» emberben, de a komoly, tetőtől-talpig gentleman tisztviselő-osztályt már most fumigálják és Esküdt-féle személyek ba- sáskodásának vetik áldozatul. Mi lesz a jövőben? Térjen észre a kisgazdapolitika. Gondolják meg, hogy az ő zászlójuk alá csak azért szegődik egypár nagyhangú kortes, mert egyéni céljai elérésében ezt az utat találja legrövidebbnek. A kisgazdapárt égisze alatt egypár politikai kalandor akar felkapaszkodni, karriert csinálni. Karriér-éhes emberek hordozzák Nagyatádiak uszályát. Nem mind arany, ami fénylik. Egypár liberális lap azt írja, hogy a keresztény pártok bevonják a lobogót, amivel azt akarják jelezni, hogy Nagyatádi személye ellen irányúit holmi rágalomhadjárat zászlóbontása. Nekünk Nagyatádi személye ellen kifogásunk nincsen, de azért a lobogót nem göngyöljük össze. Tisztán akarunk látni! A kisgazdák becsületes naivságát Esküdt féle szédelgők aknázzák ki. A jámbor föld népe bedűl. De a papjának nem hisz. A történelmi •múltú magyar papság kristálytiszta nemzeti erkölcse neki nem garancia. Nem vonjuk be a zászlót. Még csak most bontjuk ki. S tisztességes harcot vívunk a fúzióért, ami nem jelszó, nem frázis, de élet- szükséglete egy önvesztóbe rohanó nemzetnek. (Ferenc.) Eger, 1921. szept. 14. | A párisi kormány félhivatalos szikratávirata Nyugatmagyarország kérdésében a következőket jelenti: A magyar válaszjegyzők fentartja, hogy a nyugatmagyarországi zavarok a helybeli lakosság ellenállásából származnak. Az osztrák kormány hivatalosan kiadott közleménye pedig kijelenti, hogy nem a bécsi kormányra tartozik ennek az elbírálása, hanem a kis antantra. A bécsi kormány reméli, hogy a nagy hatalmak maguk fogják valódi értékében a helyzetet mérlegelni. A hivatalos olasz sajtó megállapítja, hogy Olaszország kénytelen lenne katonáival beavatkozni Nyugatmagyarország ügyeiben, amit azonban csak a szövetségesekkel együtt cselekedne meg. A Temps értesülése szerint Rómából megcáfolják azt a hirt, hogy Olaszország csapatait Nyugatmagyarországra hoznák. Olaszország nem tanácsolja, hogy a kis antant közbelépjen, mert a területi kérdéseket a nagyhatalmak szabályozzák. A nagyhatalmak dolga az, hogy a trianoni szerződés pontjainak érvényt szerezzenek. A hősök temetése Sopronban. — Az «Egri Népújság» közvetetten értesülése Sopronból. — Eger, 1921. szept. 13. A mélységes fájdalomnak, a hazafiűi bánatnak igaz kifejezése ült azon 14 — 15 ezer ember arcán, akik szeptember 10-én körülállották az ágfalvi győzedelmes fegyveres felkelés megdicsőűlt halottait. A három magyar hős Szecliányi Elemér, Mohacsek Gyula és Pehm Ferenc az erdészeti és bányászat: főiskola hallgatói voltak, míg a 4-ik' halott, a kötelesség hősi halottja, Mosch Arnold osztrák csendőr-őrsvezető volt. A gyász-szertartás 3/*9 órakor kezdődött a Ferenc József laktanya hatalmas udvarán. Dr. Schetbauer Ottó apátplébános végezte az egyházi funkciót nagy papi segédlettel. Zöld lombokból összeállított hatalmas katafalk előtt díszórség állt sorfalat 3 ezzel szemben foglaltak helyet az ifjú hősök hozzátartozói és a küldöttségek tagjai. A szertartás Után Arany Paskal János premontrei kanonok mondott gyász- beszédet, mely oly szívhez szólő volt, hogy egyetlen ember sem tudta meghatottságát palástolni. A gyászbeszéd után a «Férfi Dalkör» gyönyörű éneke következett, majd megindult a menet, melyet 8 lovascsendőr nyitott meg. Utána ment 2 szakasz Ostenburg csendőr, majd egymásután következtek: a katonazenekar, a szertartást végző vái rosi plébános kíséretével és egy újabb szakasz csendőr. Ezek után jött az első gyászkocsi, melyen a virágok özönében pihent Szechányi Elemér koporsója. A gyászkocsit két oldalt fegyveres dísz őrség és magyarruhás lányok kisérték csokrokkal kezökben. A koporsó után jöttek a családtagok, rokonok s a megboldogult menyasszonya, mély gyászban ős megtörve a fájdalomtól. A második kocsi az osztrák csendőr virágos koporsóját hozta, melynek két oldalán szintén díszőrség haladt. Utána jöttek a soproni antant albizottságba beosztott osztrák kiküldöttek s egy osztrák összekötő tiszt. A harmadik virágokkal megrakott kocsi Mohacsek Gyula megdicsőült tetemét hozta. A gyászkocsit éppen olyan kiséret követte, mint Szechányi Elemérét. A 4-ik halottat Szombathelyre szállították s ott temették el katonai pompával. : A három koporsó, után következtek a hatóságok fejei: gróf Sigray Antal főkormánybiztos és dr. Zsemberi S. főispán vezetésével, a csendőr tisztikar Ostenburg őrnagygyal az ólén, 100 magyarruhás leány, az Orsolyita zárda 60 magyar mentés, kalpagos növendéke, az erdészeti és bányászati főiskola tanári kara és hallgatói díszben, tisztviselők, ügyvédek, orvosok, a posta- és távirda hivatalnokai és alkalmazottjai, vasutasok, különféle egyletek és körök, vidéki küldöttségek, az ösz- szes iskolák tanulói tanáraik vezetésével és a sok ezerre menő gyászoló közönség. Ötnegyed óráig tartott, míg a menet a temetőbe ért. A halottak díszsírhelyet kaptak s az osztrák csendőr a két magyar hős között alussza örök álmát. A sírnál magas szárnyalású költői beszédet mondott dr. Thurner polgármester, majd Leicht Ottó és Jakobi László főiskolai hallgatók beszéltek. Leírhatatlan volt a részvétnek megnyilvánulása, midőn Mohacsek postafőtiszt a fájdalom és büszkeség hangján búcsúzott el hős fiától. Nők és férfiak, aggok és gyermekek fel-felcsuklő sírásba fojtották nemes érzelmeiket. A megható gyászünnepély a Szózat eléneklésével végződött, ami után a derék csendőrszázad 3 sortü- zet adott. Vájjon mindig magyar földben fognak-e nyugodni? Ak.
