Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-09-11 / 205. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG Dugába ditt a ijontiátiy laijásápflfei a|dója. Eger nem tudja vállalni a terheket — Trak Géza h. polgár- mester nyilatkozik az Egri Népújságnak. Eger, 1921. szept. 10. Ismeretes az Egri Népújság olvasói előtt a magyar kormány országos lakás- építési akciója, amely a lakásínség meg­szüntetésére irányul. Az első pillanatok­ban azt hitték a városok, hogy fenékig tejfel és az állam gavallériája a maga zse­béből fedezi az építési költségeKet. Erősen csalódtak. Később ugyanis úgy hírlett, hogy a kormány felerészben hajlandó vál­lalni a terheket s a városok részére ka­matmentes kölcsönt szerez. Ez sem bizo­nyult igaznak. Az állam teljesen a városokra hárítja az építkezési költségeket. Mindössze annyit segítene, hogy a kiadások fe­lét amortizációs kölcsönnel födözné. Az Egri Népújság munkatársa föl­kereste Trak Géza h. polgármestert, hogy felvilágosítást kérjen Egerváros állásfog­lalása felől, miután Miskolc az építést a kormány intenciói szerint nem vállalhatta. Trak Géza h. polgármester munka­társunknak a következőket mondotta: — Az állami lakásépítéssel kapcso­latban a kormány hozzájárulása csak annyi, hogy kedvezményes kölcsönt sze­rez, melyet 2‘/s°/o-os évi részlettel kellene a városnak fizetni. De ez a kölcsön is az Megszigorítj dk Télire gondoskodik a város a Munkatársunk ezután a lakáskérdős- j ről érdeklődött. — A lakásínséget — mondotta a h. polgármester — a letelepülések szigorítá­sával tudjuk megszüntetni. Az a tervünk a jövőre nézve, hogy a települési ügyeket a íakáshivatallal beszélje meg a városi tanács. Ebben az értelemben csak akkor adunk letelepülési engedélyt, ha az illetőnek laKása van. 28 vaggonlakó családunk van. Vagy 20 tisztviselő család lakhatatlan helyen van összezsúfolva, 20 ra tehető a bíróság által kilakoltatottak száma. 20 családot a közigazgatás lakoltatott ki. Körülbelül 88 család várja az el­ren keresztül Miskolcira, és onnét vissza a levólposta naponként kétszer, a szekérposta*) s személyszállítás pe­dig egyszer történik.» A személyszállító szekérposta, mely minket most érdekel, Hatvanból Egerbe érkezett naponként 7 órakor reggel s to­vább indult Miskoícz felé 7 óra 30 perckor. Viszont Miskolciról Egerbe naponkint dél­után 4 óra 20 perckor érkezett és 20 perc múlva, vagyis 4 óra 30 perckor már tovább ment Budapest felé. Már ekkor erősen alkonyodott a gyors­kocsinak, mert lassankint kiszorította a még gyorsabb vasút. Hiszen 1870 tői már Füzesabonyban vonatra ülhetett az utas, 1872. nov. hó 3-án pedig, mint említettem is, berobogott Egerbe az első vonat. * Nem lesz azonban érdektelen, ha a még régibb Gyors-Szekerekről is említést teszünk. Ilyenek már a XIX. sz. huszas évei­ben is jártak, a 30-as években pedig már a f Postabeli Hivatalok Kormányzó Tör­vényszékének», vezetése alatt működő cs. k. posta és gyorskocsik közlekednek.*) A «Személytaksá»-ról csak annyit tudtam megállapítani, hogy 1835-ben Bu­dától Kassáig a kocsi belsejében vagy künn a kocsis mellett 9 frt 54 kr. volt a díj, kívül pedig 8 frt 34 kr.-t fizetett egy- egy utas. 1843 ban a Budapest és Eperjes kö- *) Csomagszállítás. *) Ennek 1835-ben érvényes szabályait leg- közelébb szőszerint adom. építkezési költség fele. A pénzügyminiszter és kereskedelmi miniszter a forgalmi adó városi részét, az esedékes Dj % -ot kon- templálja. De erre nem támaszkodhatunk. A forgalmi adó városi hozamáról hal­vány fogalmunk sincs. Például, amit vállal Miskolc, nem vállalhatja Eger. Mi nem vagyunk kereskedőváros. Ki­esünk a fővonalból. Forgalmunk nem olyan nagy, hogy a sokat emlegetett ‘/a0/, forgalmi adó valami nagy összeggel kecsegtetne. Eger nem képes ebbén a for­mában a lakásépítés problémáját meg­oldani. A várost nem lehet ilyen kiadá­sokkal megterhelni. A községi adó: a pótadó több lenne. Ezt a sok terhet nem bírná el a város. Van már itt elég adó. Ez az egyéni véleményem. A város iránt érzett szeretetem és vonzalmam sem engedné, hogy ilyen költségekbe beugras­sam. Csak világosban szeretek járni és a várost nem vezethetem — sötétbe. A kor­mány leirata lenn van. Ha Miskolc is el­utasította a kormány terveit, mit szóljon Eger ? a letelepülést. lakástalanok elhelyezéséről. helyezést. Az idegen letelepülők csak súlyosbítják a helyzetet. Ebből a. szempontból kell elbírálni a letepülést. Először az itteni családokat kell fedél alá juttatni. Erős a reménysé­gem, hogy ez sikerülni is fog és télire minden vaggonlakó családot födél alá viszünk. Ezeket mondotta a polgármester. Itt is az ideje, hogy a lakásínségen segítse­nek. Budapesten a kaszárnyákban, köz- óyületekben helyezik el a tisztviselőket. A galíciaiakat kiutasítják, a szállodákat le­foglalják. Egyszóval ezer és egy módja van a lakásínség megszüntetésének, csak akarni kell. Bernolák már ezt régen meg­tehette volna és Egernek is mozognia kell! zöttközlekedő «Gyorsutazási intézet», mely­nek hivatalhelye a Vadászkürtben volt, Pestről a következő árszabás mellett szál­lított egy »zemélyt «30 font nehézségű és 80 pf. értékű szabad teherrel.» Gyöngyösig . . . 3 frt 20 kr. Mezőkövesdig. . . 6 » -- J> M iskolczig . . . . 7 » -- l> K assáig .... . 10 > -- » E perjesig . . . . 10 » 48 kr. Gyöngyös és Miskoícz között a díj 3 frt 40 kr. » és Kassa » » » 6 frt 50 kr. Miskoícz és » >. » » 3 frt 20 kr. Ezekből az adatokból körülbelül meg­állapítható, hogy Eger és Pest között 5 frt lehetett a viteldíj. Még valamit a gyors-kocsi gyorsasá­gáról. Erről nincsennek biztos adataink. 1826. évi folyama csak annyit közöl, hogy Buda és Bécs között 31 óra alatt teszi meg azt az utat, mert«... éppen délutáni 1 óra ütéskor indul, a Gyors Szekér Budá­ról, Bécsbe, ahová a következő napon est­véli nyoltz órára felérkezik.» Ez a brucki vonalon 270-, a marcheggi útirányon 278 kor. így a nehezebb domborzati viszonyo­kat és az országút kanyargősabb voltát is számítva:—átlag 10 km nyi utat haladt óránkint. Valószínű azonban hogy amikor az országutak javultak, gyorsabb lett az uta­zás is. így az egriek, ha reggeli 5 órakor indultak, estére a fővárosba fölértek, mint ezt különben Miskovics Elek és Szóbele Lóránt ciszt. r. tanárok közléséből 12—13 óra alatt hitelesen is megtudtam. Breznay Imre. Magyar Eerencrendiek diplomáciai sikere Kómában. Hogyan lett kormánytanácsos páter Buttykai. Eger, 1921. szept. 10. Megtörtént . . . S ezért megírjuk ezt az esetet, amelynek hátterében a diplomata Ferencrenii szerzetes, páter Alajos áll. A szerzetesrendeknek tudvalévőén ön- kormányzati joguk van. így a Ferencrend- nek is. A kormányzó Rómában székel, ki­nek az oldala mellé kormánytanácsosokat választanak, országonként egyet. Magyarország eddig szintén 1 kor­mányzótanácsost küldött Rómába. De a kormányzó legújabb rendelkezése szerint Csonka-Magyarországot és Jugoszláviát egy kerületbe osztotta. A két ellenséges államnak kellett egy mandátumon osztoz­kodnia. Nem tetszett ez a tartományfőnökök­nek. Erősen tiltakoztak a jugoszlávok. Homlokukat ráncolták a magyarok, de hallgattak és azon gondolkoztak, hogyan kellene kiütni a nyeregből a jugoszlávokat. Mert az Istent szerető szelíd lelkű Szent Ferenc fiait is megszállja néha a nemzeti önérzet. S a tüske is megjelenik olykor a gyermeteg szívű szent virágos kertjében. A jugoszlávok morogtak. — Mit? Csak nem ebből a szétdara­bolt országból választanak kormányzó­tanácsost ? Páter Alajos mélységesen hallgatott, mint az éjszaka. És úgy is cselekedett, ahogyan az éjszaka, a hallgatás tanította. . . . Éjféli órán halkan megcsikor- dúltak a zárda cella ajtói. Páter Alajos surrant be a választókhoz lábújjhegyen, hogy senki meg ne iássa. A sötét cellák­ban a suttogások megkezdődtek. Az egyik hang hevesebb, rábeszélőbb volt, a másik gyöngébb és kérdező színezetű. — Dehogy mentek a jugoszlávokhoz, páter Béni. Van nekünk egy kiváló pá­terünk, páter Buttykai. Micsoda szónok! Micsoda elme ! Odavaló ember . . . — Aha. Odavaló ember kell. — Hát. És eddig is Magyarország adott tanácsost. — Szerbia nem. — Nem hát. De ez a Buttykai . . . — Mintha én is hallottam volna róla. — Persze ... Hogyne hallottál volna ! Ismerik mindenütt. Illatos a beszéde, mint a tömjén. Van is respektusa. — Aha. Respektus az kell. Jó, én Páter Buttykaira szavazok. — De jő páter, én csak úgy melles­leg mondottam. Nem akarlak irányítani. Isten ments. Ügy szavazz, ahogyan akarsz. S páter Alajos végig korteskedte ke­gyes diplomáciával a szerzetes atyákat. Hajnalban avval az elégtétellel feküdt le, hogy lefőzte a jugoszlávokat. S Buttykait meg is választották kormányzótanácsosnak. A jó páter Alajos szivében büszkén lengett a nemzeti trikolor. — Atta jugoszlávjai! Még ők akar­ják letromfolni a magyart. Nem oda — Róma! #«#•#* * * 1#*### 4* # # # 4‘4,#4*4'# Az „Egri Népújság“ gyűjtése a hadifoglyok hazaszállítására, Eger, 1921. szept. 11. Áthozat 1921. szept. 7-ről . . . 65.632 K Id. Wágner József vendéglős. . 50 K Wallandt Ernő 2 havi kis- és . nagyezüst érempótdija. ... 45 K Heringh Lajos jászladányi káplán 120 K Összesen 65,847 K Közeledünk lassan a 70,000-hez. A gyűjtés már most kisebb tételekben halad előre, de úgy érezzük, hogy minél kisebb tételekről számolunk el, annál nagyobb az adakozó szívesség. Itt említjük meg, hogy az egerbocsi gyűjtést Farkas Margit indította meg.

Next

/
Thumbnails
Contents