Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-09-02 / 198. szám

Ara 2 korona

Eger, 1921. szeptember 2. péntek. XXVIII. évf. 198. sz.

EíMzefcés! dijak postai szállítással i Sgész és félévi elöEsetést nem fogadunk ei.

S>í|$«d évre 110 K. — Hg® hóra 40 K. —

Ssérkesstöaág t Eger, Licesns, Eiaöóhlv&tal: Líceumi agomít'j.- Telefou szám IS.

alakították a munkások tanácsát, majd túszokat szedtek az ottani magyar lakosság sorából. A munkások már a házak szocializálását is követelték. Az osztrák kormány hivatalos kiküldöttje, Dáwy osztrák tartományfőnök kíséretével detektivek is jöttek. Már jeleztük, hogy Dáwy Nagy- martonban ütötte fel tanyáját kíséretével együtt. A mai napon elhagyta a várost.

Saját tudósítónktól. A nyugatmagyarországi viszály Ausztria részéről határozottan az enyhülés jeleit mutatja. A reggeli bécsi lapok barátságos hangon foglalkoznak a nyugatmagyarországi kérdésről és az antanttól várják a döntést. Csupán az Arbeiter Zeitung durvahangu vezércikkben foglal állást a nyugatmagyarországi kérdéssel kapcsolatban és követeli, hogy a Nyugatmagyarországon illetékességgel nem bíró egyéneket távolítsák el. Gráz volt külügyminiszter ma ide érkezett és másfél óra hosszat tanácskozott Schoberttel. A tanácskozás rendkívüli kedvezményekkel végződhetik, beavatott tudósítások szerint. Érdekes jelenség az, hogy Zunninghan ezredes a bécsi angol misszió tagja, ki Budapesten #a bolseviz- mus idején nagy szerepet játszott tegnap délután Eberfurtba érkezett. Ugyancsak érdekes aj* osztrák kormánynak Dáwy által tett nyilatkozata, mely szerint »polgári ruhás magyar bandák« visszavonulóban vannak és az osztrák csendőrség parancsot kapott az előnyomulásra addig a határig, melyet a magyarok önkényesen A) zónának neveztek el és ameddig az osztrákoknak már vasárnap kellett volna jönni.

Istenítélet a Bajuszon és Birkán.

Tél a nyárban. — Fojtó, kénes ködben a völgyek. — Elpusztúlt a termés 50—70 százaléka. — A Kis-Cigléd és a Síkhegy is kapott a rettentő jégzivatarból. — A károsult gazdák a kár hivatalos felbecslését kérik.

Eger, 1921. aug. 30.

Délután 2 óra van. Megyek kifelé a határba a Felnőmeti-űton, majd jobbra csapok a Bükk nyúlványai felé. Bár a nyári forróság és esőtlenség nyomai mindenütt láthatók, mégis gyönyörű minden, különösen a szőlőhegyek, melyeknek patinás kéksége elárulja, hogy szorgalmas népünknek ismét sikerült legyőznie a borág lombjának legnagyobb ellenségét: a peronoszpórát. Szép termésre van kilátás. Egészséges, tömött, pazarszínes fürtöket látok a nagy Grőber-szőlő útraszö- gellő részein, tovább a másik oldal, a Birka nyúlványa is festői: a kis paraszti szőlők olyanok, mint egy-egy kicsi Paradicsom. Különös nagy gonddal simogatták az időn a szőlőket! Nem csoda, hisz attól a darabka szőlőtől várta a földmives-csa- lád mindenét az idén: a borért búzát, a disznócskát, a ruházatot. . . Minden remény meg is van ez óráig arra, hogy lesz mit enni a télen, lesz tüzelő ős meleg ruhánk is!

És ki gondolta volna, hogy egy-kót óra múlva már másként lesz minden s hogy a jól gondozott szőlőkben elhaljon a nóta s lefagyjon az öröm az arcokról? Pedig ez történt. Istenítélet volt a Bajuszon és Birkán, amely sok, szorgalmas gazda reménységeit tette percek alatt semmivé.

Már 2 óra után látszottak a Bükk felett a vészterhes felhők előőrsei. A szokatlanul rekedt meleg, a számtalan muslinca-raj, amelyekbe úton-útfőlen belekerült az ember, elárulta, hogy készül valami. Majd távoli dörrenés hallatszik. Azt hisszük, valami kőbányában való robbantás zaja ez, de amint fetindgyakr abban megismétlődik : tisztában vagyunk a helyzettel: vihar lesz. A felhők, bár őlomszár- nyakon, de mindig jönnek, tornyosulnak, s az időnkint való dörgést folytonos morgás, valami titokzatosnak tetsző zörgés váltja föl, mely lassankint félelmes csendet teremt az egész környéken.

Három órakor célnál vagyok, s várok, hogy mi lesz. Az előttem lévő homokkőbányában még javában folyik a munka. Egészen idehallik a vasvéső csengése: emberek fejtik az ópületkövet. Majd fölém kerül az első nagyobb felhőtömeg, amelyből szép csendesen megered az eső. Nem sokáig esik. Időközben erős szél támad, mely szárnyára veszi a szelíd felhőt, hogy helyet adjon a vészthozőnak ! Fehér felhőfoszlányok látszanak közeledni Apátfalva, Szarvaskő, Felsótárkány felől. Szakgatottan, oszlopokban, mint a félelmes hadak. A szél őrülten hajtja őket az ‘Eged felé . . ., s mikor fölém ér, kezdi lerakni átkos terhét: esik a jég! Először s^emenkint, ide-oda potyogtat egyet egyet, aztán mind sűrűbben esik lencse, majd mogyoró, végül galambtojás nagyságban, olyan sűrűn, hogy percekig csak hófehér előttem minden, akárcsak nagyhavas telek idején. Félóráig tart ez a rettentő zaj, ez a vakító fehérség, amely után l?ssankint újra csend borul a környékre; a zöld vidék azonban eltűnt előlem, s ameddig a szem ellát, mindenütt hőolvadásos tavasz varázslődik szemem elé, a maga kopárságával, földön lévő hó- tömege;nek szennyes fehérségével. Dombok keletkeztek a leesett jégszemek millióiból s a gyönyörű szőlőkultúra alját ezek lepték be átkos szegély gyanánt . . .

Végre kisüt a nap. A megtépázott fák lombjain csillognak a színpompás esőcseppek, a fák alatt — mint ősszel — ott feküsznek a lecsépelt levelek. Félve indulok fel a szőlő fele . . . Mindenütt pusztulás, siralom. Fák gyümölcse a földön összevissza verve, letörött gallyak, majd a szőlő szétzilálva, lehajolva, akárcsak tél elején, szüret után, de azzal a külömbséggel,

Eger, 1921. szept. 2.

A nyugatmagyarországi kérdés foglalkoztatja az egész országot. Tapolcza, Tiszaföldvár, Miskolcz, Pestszentlőrinc stb. bejelentették tiltakozásukat és követelték hogy a magyar kormány szakítsa meg a diplomáciai viszonyt Ausztriával. Eger eddig még nem tiltakozott, mert minden polgára egy élő tiltakozás.

A nyugatmagyarországi hírekről az alábbiakban tájékoztatjuk az Egri Népújság olvasóit:

Budapest. M. T. I. Bécsújhelyből jelentik : Sopronban az éjszaka nyugodtan telt el. A környéken a helyzet változatlan. Nyugatmagyarország területére több án- tánt tiszt érkezett. A régi osztrák határra a szövetségközi hadosztályokat állították föl. Ausztria jegyzékét a nyugatmagyarországi kérdésben átadták a nagykövetek tanácsának. A döntést rövid időn belül várják. A Neues Wiener Journal szerint: az a hir, mintha a kis ántánt valamelyike mandátumot nyer arra, hogy Magyarországon katonai rendszabályokat foganatosítson, egyelőre korainak mondható.

Budapesti M. T. I. Sopronból jelentik : Vasárnapi délelőtt, mintegy 30 főnyi csendőrosztag vonult be a Soprontól 10 km.-nyire fekvő Renberg városba. Az osztrák csendőrök bevonulása után 1 kommunista banda vonult be Renberg városba, amely rögtön megérkezte után kitűzte a vörös lobogót és népgyűlést hivott egybe. A bányamunkások, kik eddig szorgalmasan dolgoztak, kihirdették az általános sztrájkot és még aznap délután megNyugatmagyarország.

Rövid időn belül várják a döntést. — Kommunisták Renberg városában — Az Arbeiter Zeitung durva hangon vezércikkezik.