Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-09-02 / 198. szám

Ara 2 korona Eger, 1921. szeptember 2. péntek. XXVIII. évf. 198. sz. EíMzefcés! dijak postai szállítással i Sgész és félévi elöEsetést nem fogadunk ei. S>í|$«d évre 110 K. — Hg® hóra 40 K. — Ssérkesstöaág t Eger, Licesns, Eiaöóhlv&tal: Líceumi agomít'j.- Telefou szám IS. alakították a munkások tanácsát, majd túszokat szedtek az ottani magyar lakos­ság sorából. A munkások már a házak szocializálását is követelték. Az osztrák kormány hivatalos kiküldöttje, Dáwy osz­trák tartományfőnök kíséretével detektivek is jöttek. Már jeleztük, hogy Dáwy Nagy- martonban ütötte fel tanyáját kíséretével együtt. A mai napon elhagyta a várost. Saját tudósítónktól. A nyugatmagyar­országi viszály Ausztria részéről határo­zottan az enyhülés jeleit mutatja. A reg­geli bécsi lapok barátságos hangon fog­lalkoznak a nyugatmagyarországi kérdés­ről és az antanttól várják a döntést. Csu­pán az Arbeiter Zeitung durvahangu ve­zércikkben foglal állást a nyugatmagyar­országi kérdéssel kapcsolatban és köve­teli, hogy a Nyugatmagyarországon illeté­kességgel nem bíró egyéneket távolítsák el. Gráz volt külügyminiszter ma ide ér­kezett és másfél óra hosszat tanácskozott Schoberttel. A tanácskozás rendkívüli ked­vezményekkel végződhetik, beavatott tu­dósítások szerint. Érdekes jelenség az, hogy Zunninghan ezredes a bécsi angol misszió tagja, ki Budapesten #a bolseviz- mus idején nagy szerepet játszott tegnap délután Eberfurtba érkezett. Ugyancsak érdekes aj* osztrák kormánynak Dáwy ál­tal tett nyilatkozata, mely szerint »polgári ruhás magyar bandák« visszavonulóban vannak és az osztrák csendőrség paran­csot kapott az előnyomulásra addig a ha­tárig, melyet a magyarok önkényesen A) zónának neveztek el és ameddig az osz­trákoknak már vasárnap kellett volna jönni. Istenítélet a Bajuszon és Birkán. Tél a nyárban. — Fojtó, kénes ködben a völgyek. — Elpusztúlt a termés 50—70 százaléka. — A Kis-Cigléd és a Síkhegy is ka­pott a rettentő jégzivatarból. — A károsult gazdák a kár hiva­talos felbecslését kérik. Eger, 1921. aug. 30. Délután 2 óra van. Megyek kifelé a határba a Felnőmeti-űton, majd jobbra csapok a Bükk nyúlványai felé. Bár a nyári forróság és esőtlenség nyomai min­denütt láthatók, mégis gyönyörű minden, különösen a szőlőhegyek, melyeknek pa­tinás kéksége elárulja, hogy szorgalmas népünknek ismét sikerült legyőznie a bor­ág lombjának legnagyobb ellenségét: a peronoszpórát. Szép termésre van kilá­tás. Egészséges, tömött, pazarszínes für­töket látok a nagy Grőber-szőlő útraszö- gellő részein, tovább a másik oldal, a Bir­ka nyúlványa is festői: a kis paraszti sző­lők olyanok, mint egy-egy kicsi Paradi­csom. Különös nagy gonddal simogatták az időn a szőlőket! Nem csoda, hisz attól a darabka szőlőtől várta a földmives-csa- lád mindenét az idén: a borért búzát, a disznócskát, a ruházatot. . . Minden re­mény meg is van ez óráig arra, hogy lesz mit enni a télen, lesz tüzelő ős meleg ruhánk is! És ki gondolta volna, hogy egy-kót óra múlva már másként lesz minden s hogy a jól gondozott szőlőkben elhaljon a nóta s lefagyjon az öröm az arcokról? Pedig ez történt. Istenítélet volt a Baju­szon és Birkán, amely sok, szorgalmas gazda reménységeit tette percek alatt sem­mivé. Már 2 óra után látszottak a Bükk felett a vészterhes felhők előőrsei. A szo­katlanul rekedt meleg, a számtalan mus­linca-raj, amelyekbe úton-útfőlen beleke­rült az ember, elárulta, hogy készül va­lami. Majd távoli dörrenés hallatszik. Azt hisszük, valami kőbányában való robban­tás zaja ez, de amint fetindgyakr abban meg­ismétlődik : tisztában vagyunk a helyzet­tel: vihar lesz. A felhők, bár őlomszár- nyakon, de mindig jönnek, tornyosulnak, s az időnkint való dörgést folytonos mor­gás, valami titokzatosnak tetsző zörgés váltja föl, mely lassankint félelmes csen­det teremt az egész környéken. Három órakor célnál vagyok, s várok, hogy mi lesz. Az előttem lévő homokkő­bányában még javában folyik a munka. Egészen idehallik a vasvéső csengése: emberek fejtik az ópületkövet. Majd fölém kerül az első nagyobb felhőtömeg, amely­ből szép csendesen megered az eső. Nem sokáig esik. Időközben erős szél támad, mely szárnyára veszi a szelíd felhőt, hogy helyet adjon a vészthozőnak ! Fehér felhő­foszlányok látszanak közeledni Apátfalva, Szarvaskő, Felsótárkány felől. Szakgatottan, oszlopokban, mint a félelmes hadak. A szél őrülten hajtja őket az ‘Eged felé . . ., s mi­kor fölém ér, kezdi lerakni átkos terhét: esik a jég! Először s^emenkint, ide-oda potyogtat egyet egyet, aztán mind sűrűbben esik lencse, majd mogyoró, végül galamb­tojás nagyságban, olyan sűrűn, hogy per­cekig csak hófehér előttem minden, akár­csak nagyhavas telek idején. Félóráig tart ez a rettentő zaj, ez a vakító fehérség, amely után l?ssankint újra csend borul a környékre; a zöld vidék azonban eltűnt előlem, s ameddig a szem ellát, mindenütt hőolvadásos tavasz varázslődik szemem elé, a maga kopárságával, földön lévő hó- tömege;nek szennyes fehérségével. Dombok keletkeztek a leesett jégszemek millióiból s a gyönyörű szőlőkultúra alját ezek lep­ték be átkos szegély gyanánt . . . Végre kisüt a nap. A megtépázott fák lombjain csillognak a színpompás eső­cseppek, a fák alatt — mint ősszel — ott feküsznek a lecsépelt levelek. Félve indulok fel a szőlő fele . . . Mindenütt pusztulás, siralom. Fák gyümölcse a földön össze­vissza verve, letörött gallyak, majd a szőlő szétzilálva, lehajolva, akárcsak tél elején, szüret után, de azzal a külömbséggel, Eger, 1921. szept. 2. A nyugatmagyarországi kérdés fog­lalkoztatja az egész országot. Tapolcza, Tiszaföldvár, Miskolcz, Pestszentlőrinc stb. bejelentették tiltakozásukat és követelték hogy a magyar kormány szakítsa meg a diplomáciai viszonyt Ausztriával. Eger ed­dig még nem tiltakozott, mert minden polgára egy élő tiltakozás. A nyugatmagyarországi hírekről az alábbiakban tájékoztatjuk az Egri Nép­újság olvasóit: Budapest. M. T. I. Bécsújhelyből je­lentik : Sopronban az éjszaka nyugodtan telt el. A környéken a helyzet változatlan. Nyugatmagyarország területére több án- tánt tiszt érkezett. A régi osztrák határra a szövetségközi hadosztályokat állították föl. Ausztria jegyzékét a nyugatmagyar­országi kérdésben átadták a nagykövetek tanácsának. A döntést rövid időn belül várják. A Neues Wiener Journal szerint: az a hir, mintha a kis ántánt valamelyike mandátumot nyer arra, hogy Magyaror­szágon katonai rendszabályokat foganato­sítson, egyelőre korainak mondható. Budapesti M. T. I. Sopronból jelen­tik : Vasárnapi délelőtt, mintegy 30 főnyi csendőrosztag vonult be a Soprontól 10 km.-nyire fekvő Renberg városba. Az osz­trák csendőrök bevonulása után 1 kom­munista banda vonult be Renberg vá­rosba, amely rögtön megérkezte után ki­tűzte a vörös lobogót és népgyűlést hivott egybe. A bányamunkások, kik eddig szor­galmasan dolgoztak, kihirdették az álta­lános sztrájkot és még aznap délután meg­Nyugatmagyarország. Rövid időn belül várják a döntést. — Kommunisták Renberg városában — Az Arbeiter Zeitung durva hangon vezércikkezik.

Next

/
Thumbnails
Contents