Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-08-20 / 188. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG Kellemes változatosságot hozott a műsorba Laub Istvánnak, az Orsz. Zeneművészeti Főiskola kiváló tanárának, két zongora-száma és Kiss Sándor opera-énekesnek négy dala. Előbbi Horváthtól, Moszkovszkytól és Chopintől egy-egy remeket és Liszt XIV. Rapszódiáját játszotta. Csodás technikájú művész, akinek virtuozitása tele van meleg érzéssel. Játékát visszafojtott lélegzettel hallgatta a zsúfolt ház. Kiss Sándort szép jövő reményére jogosítja énekművészete. Szép hanganyaga, megnyerő előadása, kellemes meleg hangja egyenlően érvényesült Kacsok: Regős énekében, Farkas N.: Hiszekegyében és Harmat: Csak azért kezdetű művében, valamint a Grand Caféban, amelyet ráadásképen kellett énekelnie. Az Egri Dalkör Lányi: A mi nótáink c. kar előadásával jeleskedett, míg az Egri Polgári Dalkör Huber: Fohászát adta elő sok kiválóságra valló igyekezettel, miközben volt alkalmunk gyönyörködni a Grónay Andortól összeállított élőkép meglepő hatásában. Mindent összevéve: olyan estében volt részünk csütörtökön, mely sokaknak lelkét megmozdította, sokakat megerősített a dal szeretetében s valamennyiünknek emlékezetében mint kedves művészi élvezet marad meg sokáig. Ä matiné. A dalos ünnepség pénteken délelőtt 11 órakor a Liceum dísztermében matinéval folytatódott. A műsoros előadáson megjelent Szmrecsányi Lajos dr., érsekfőpász- tor, Csekó Gábor prelátus, a vármegye részéről Bobory György dr. főispán, Balassa Béla tábornok, Zalán Antal ezredes, ezredparancsnok-helyettes ős a helyőrség tiszti küldöttsége, a város képviseletében Trak Géza polgármester, Kálnoky István dr. főjegyző s a város legelőkelőbb hölgyei, urai. A matinén ismét fölléptek az énekkarok, amelyek művészi élvezetben részesítették a megjelenteket. Nem hagyhatjuk figyelmen kivül a Cifratéri és Kér. Szoc. Egyesület földmíves karainak derekas munkáját, amely biztató hitvallás amellett, hogy a föld népe művelődni akar, és biztató jel arra, hogy a nép haladni, fejlődni akar ős tud. Äz Istvánnapi búcsú. 1920. augusztus 20. Szent István napja van. A sz .... i székesegyház ezen a napon tartja bűcsu- ünnepét. Zúgnak a harangok s a templom előtti téren rengeteg nép hullámzik. Tarkaruhás falusiak esetlenül, idegenül, kíváncsiskodnak, nézegetnek, ácsorognak. Itt a vásáros bódékat, ott a mézeskalácsos sátrakat lepik meg a búcsufiát vásároló fiatalok. A templom körül ájtatos öregek üldögélnek, imádkoznak, énekelnek, vagy áz oszlopok mögé húzódva elemózsiás tarisznyájukat bontogatják. Festői kép. Igazi búcsus hangulat. Ugyanaz minden, mint régen volt; a nép, a templom, a város. — Mintha nem is volnánk oláh megszállás alatt. Csak az idő más, csak a dísztüzet adó magyar honvédszázad helye üres és hiányzanak a csillogó dolmányos délceg magyar tisztek. Ehelyett lomha járású, durva lelkű román járőrök, festett képű román tisztek cirkálnak a nép között, vigyáznak a rendre. A székesegyházban kigyulnak a gyertyák, pazar fényben úsznak a csillárok, megszólal az orgona és az agg püspök papjai kíséretében az oltárhoz megy. Megkezdik a misét. Illatos tömjén füst vegyül a templom forró levegőjébe, a kórus Wei- rich gyönyörű miséjét énekli. Graduáléra az orgona lágy melódiába kezd. Ismerős ének akkordjai csókolják végig a nagytemplom hatalmas, színes freskóit. A hívek kebléből sóhajtás fakad fel, Elismerés legyen a jutalma Medák Alajosnak és Thun Endrének, hogy segítik, vezetik és tanítják azokat, akik bizalommal vannak irántuk és akik nehéz testi munkájuk ellenére is szívesen áldoznak időt és fáradságot a dalművészetnek is. Mindkét dalárda színezéssel tud már énekelni és érzéke van a fegyelmezettségre. A kétszeres kitapsolás különben kifejezi a hatást, a sikert, amelyet büszkén arattak. Feltűnő nagy hatást ért el Vass Sándor legény, aki irredenta szavalatával valósággal gyújtott. A matiné keretében Goreczky Zsig- mond a Magyar Dalos Szövetség elnöke buzdítólag ismertette a magyar dal fontosságát, amely a legszentebb és legerősebb irredenta célokat fogja szolgálni. Majd pedig Rővffy Géza zeneszerző útmutatást adott arra nézve, hogy a falusi dalárdákat hogyan kell összehozni ős fenntartani. Példának felemlítette a Mezőkövesdi Földmives Dalkört, amely ma már országos hírre tett szert. A Budapesti Polgári Dalkörnek a mély szólamai kiválóan érvényesültek ős így inkább a fortisszimői voltak fenségesek. (Szénégetők között . . .című dal.). Az egri dalárdák a pianisszimóikkal hatottak. A Koszorús Dalkör a «Vinéta»- ban a lehólletkönnyű lágy akkordok által s a Polgári Dalkör is «Dal a dalról» c. melódia halk pianői által férkőzött szívünkhöz. A műsort a Himnusz zárta be. — Az érsekfópásztornak valamennyi dalosához volt egy-két elismerő szava és kifejezte azt az óhaját: a dal egyesítse a magyarokat ! ! * A budapesti dalosok délután 3 órától 5-ig a Líceumot tekintették meg szerkesztőnk kalauzolása mellett. 5 órától ismét próba volt a mai egyházi szereplésre. Azután felvonultak Rudassy Jánoshoz, az egri «nagykántorhoz«, aki az országnak egyik legrégibb és legérdemesebb dalár- distája, Farkas Nándor budapesti karnagynak pedig egykori principálisa, tanító- mestere. A szerenád. V48 után indult el mintegy 200 dalos a Kér. Iparosházból és az érseki lak elé vonult, hol több — remekül előadott őnekfájó őrzés lopózik a telkekbe s a régi szép idők emléke kísért. Az orgona elhallgat, pillanatnyi csönd, aztán panaszosan sír fel az ének: »Ah, hol vagy magyarok Tündöklő csillaga ? !« Bátortalanúl, először csak a kórus énekel, majd egyenkint megmozdul minden ajak és mint egy hatalmas orkán zúg végig a templom hajóján: «Hol vagy István király ! ?» Egyszerre kitárul a templom nagy, szárnyas ajtaja ős büszke, dacos elszántsággal lép be 12 magyarruhás urileány. Járásuk olyan, mint a ringó kalásztenger, égő arcuknál csak a szemük tüze lángolóbb. Az aranydíszes selyem pruszlik rengő- ringő fehér szoknyához simul s a fejüket ékesítő, csillogó párta vakító szikrákat szór. Szent István oltárához mennek: Nem- zetiszínü szalaggal átfont ékes koszorút tesznek a nagy király lábaihoz. Letérdelnek az oltár lépcsőjére, rózsás arcukról eltűnnek a kemény, dacos elszántság jelei. Egy ideig még erőpróbát vívnak a szí- vüKbe markoló hatalmas indulatokkal . . . de győznek a könnyek, a szív nem bír küzdeni az érzésekkel és buzgó' imájuk zokogásba fül .. . Leírhatatlan látvány volt ez. A nép elbüvölten néz. A szemek könnyesek lesznek. Sír mindenki . . . Sír az ének is, mintha benne a hazáját vesztett magyarság őspanasza jajdulna fel^! Az öreg templom ma mérhetetlen nagy fájdalom helye. Komor falai egy kis darab Magyarországot zárnak körül. Eszszámmal fejezte ki hódolatát Eger főpásztora iránt. A ^szerenádot óriási közönség hallgatta meg, amely részben közvetetle- nül a Kossuth-tőrre ment, részben pedig a lampionos menettel haladt a Káptalan-utcán át a Várig. Félkilenc tájban csendült fel az össz- karok hatalmas hangja a vár fokáról. Megkezdődött a szerenád, amellyel Eger város vendégszerető és művészetkedvelő közönségét tisztelték meg a dalosok. Az ablakok kinyíltak, az utcák, terek megteltek hallgatókkal, kik egy félóránál tovább gyönyörködtek a szebbnél szebb énekekben és tetszésüknek minden szám után hangos kifejezést adtak. Elmúlt kilenc óra, amikor a dalosok szállásukra vonultak, hol Eger polgárságával kedélyes ismerkedőn szórakoztak. * Szent István napján. Az Országos Dalos-Szövetség és a Budapesti Polgári Dalkör, a kőt egri dalkörrel együtt a mai 9 órai ünnepies nagy misén énekelnek a főszékesegyházban. Délben 1 órakor búcsú ebéd lesz a Kér. Szociális egyesület helyiségében. Délután 4 órától részt vesznek a Szent Istvánnapi körmeneten s a várbeli áj tatosságot az összkarok énekével emelik. A dalos vendégek este félhétkor utaznak el s vasárnap már a Mezőkövesden tartandó propaganda - dalosünnepen énekelnek. +++++♦+ A kormányzó a Vas- és Gépipari kiállításon. Budapest. M. T. I. Őfőméltősága Horthy Miklós kormányzó a következő szavakkal nyitotta meg a vas- ős gépipari kiállítást: — Örömmel jöttem ide, hogy a magyar ipar legfontosabb ágának produktumait megdicsérjem. Nem is hitte volna senki, hogy a magyar közgazdasági élet ilyen rövid idő alatt talpra tudjon állani, amely a világháború és az azt követő idők után legtöbbet szenvedett. Ez a kiállítás erkölcsi jelentőségű és újra alkalmat szolgáltat arra, hogy megmutassa: Magyar- ország fejlődni képes ős fejlődni akar. Ennek tudatában nyitom meg a vas- és gépipari Kiállítást. menyi bús ország ez, amelyben egy őrzés, egy akarat híve minden ember.] Évszázados falak, láttatok-e valaha ennyi magyart egy óhajtásban, vágyban egyesülve ? Láttatok-e ennél megkapőbb nemzeti ünnepet? Olyan jó lett volna ennél a fenséges képnél örökké megállni!... Folytassam? Durvaság, erőszak, aljas hitvány gyávaság a vége. Mégis elmondom ! Valaki elárulta az ártatlan könnyeket, a magyar lelkek feljajdulását. Vad oláh mócok rontottak be az Isten templomába. Izgatottan kerestek, kutattak a padok körül. Először fegyvert kerestek, azután a szemekből, az arcokból akarták leolvasni az érzéseket. Hiába. A magyar büszkeség győzött. Mindenki csöndes, nyugodt volt, az oláhok le voltak fegyverezve. Nem tudták: mi történt, mit tegyenek ? Ennyi ember között hogy találjanak bűnöst, kiken álljanak bosszút? Bűnös itt mindenki, mert magyar, de mégis talán ott az a tizenkettő az oltárnál. . . És az oláh bocskor nevéhez méltó fegyvert talált. Mise végén a templomból kijövő magyarruhás lányokat kajánul röhögő oláh tisztek tintával öntözték le. Magyar lányok, kiknek ruhájára a cinye mintye fekete cseppjei hullottak, legyetek büszkék azokra a sötét foltokra! Nemes küzdelemben kapott sebek vőrfolt- jai azok s ragyogó fehér magyar lelketek örökszép ékességei. Ne csüggedjetek, mert hős honszerelmetek szent tüze egyszer még lángra lobbantja minden magyar szivét s szűzi lelketek szent ideálja — a haza, dicső, nagy, hatalmas lesz. Ma.
