Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-08-20 / 188. szám
EGEI NÉPÚJSÁG 3 Nyugatmagyarországról. Egy svájczi hírlapíró tapasztalatai. Eger, 1921. aug. 19. Ezen cím alatt jelent meg Correvon Lotter Hedv. újság-írónő tollából egy a valódi helyzetet és a nyugatmagyarországi nép hangulatát találóan jellemző cikk a Baseler Volksblatt augusztus »3-diki számában. A svájci hírlapíró, aki már több ízben (legutóbb június és július havában) járt Magyarországon és a nyugati határszéleken, ezekről a közvetetlenül szerzett tapasztalatokról számol be: «Nemcsak érzelmi tekintetek irányítják a nyugatmagyarországi nép hangulatát, hanem gazdasági Kérdések is nagy hatással vannak a népnek arra az elhatározására és kívánságára, hogy meghagyják őket a magyar állam kötelékében. A legjobb és legobjektivebb bizonyíték erre a soproni ipari és kereskedelmi kamarának legutóbb tartott expozéja. A közelmúlt 30 év alatt ezeken a magyar határrészeken egymást követték az osztrák nagyipari vállalatok létesítése és gyárak emelése. Esetleges átcsatolás következtében ezek az iparvállalatok elvesztenék egyedüli eddigi piacukat: a magyar piacot és — mint a cukorgyárak — nyers anyaguk éléstárát is, igy tehát kénytelenek lennének üzemüket beszüntetni. Ugyanez lenne a természetes folyománya nemcsak a vám- sorompó felállításának, hanem annak a feszült, sőt talán állandó gyűlölködésnek is, amelyet ezeknek a magyar határszéleknek erőszakos és igazságtalan átcsatolása a magyar és osztrák között beláthatatlan időre szükség és természetszerűen kiváltana. Ennek a gyáriparnak tönkretétele sok egzisztencia pusztulását és sok ezer munkás kenyérkeresetének elvesztését jelentené. Az ipar megszűnése továbbiakban maga után vonná Sopron városa és vidéke kereskedelmének teljes megbénulását is. A ma még virágzó Sopron város ugyanis 26.000 lakosával kénytelen lesz bezárni számos iskoláját és nevelő intézetét az eddigi, magyar vidékekről bejárt hallgatóinak elmaradása miatt. Nyugatmagyar- ország tisztviselőinek karában is nagy változás állana be. A régi tisztviselőket, javarészt ezen vidék szülöttjeit, kicserélnék az osztrákok a már ezen állásokra éhező és számító saját tisztviselőikkel. Ami azonban Nyugatmagyarország népét leginkább aggasztja: az a bolsevizmus újból kísértő veszedelme, mert az egész bizonyos, hogy azok az elemek, amelyeknek javarésze menekült magyar kommunista, elárasztanák ezt a jómódban lévő vidéket. Ismerjük ezeknek az embereknek aknamunkáját,. amelyet volt hazájuk ellen folytatnak és előrelátható, hogy Nyugatmagyarország népének sok fia meg fogja sinyleni ezeknek hatalmi tultengését. Ezek az elemek Ausztriában nagy tekintélynek örvendenek és nagy pártfogásban részesül nek. Amint azt egy schottenringeni rendőr- kapitánnyal folytatott beszélgetésből kivettem, ezek az emberek csak arra várnak, hogy betehessék lábukat arra a földre, amelyben Szamuelli van eltemetve és hogy ott lábukat megvethessék: az már kölcsönösen elintézett dolog. Ezt megerősíti az a tény, hogy a Becsben működő «Verwaltungsstelle für das Burgenland« határozattá emelte a szociáldemokraták által benyújtott azon javaslatot, amely szerint átadás esetén 4000 Reichswehrmann vonul be Nyugat- magyarországba, átvenni a csendőri hatalmat. Hogy ez a Reichsvehr hogyan működik, volt alkalmam Karinthiában és Stájerben tapasztalni. Valóságos rablóhadjárat volt ez a polgárok és gazdák, ezek személye és vagyona ellen. Ki csodálkoz- hatik tehát azon, hogy Nyugatmagyarország népe ezután, — nem tekintve az osztrák korona folytonos hanyatlását, valamint az osztrák belviszonyok és gazdasági helyzet állandó rosszabbodását, — rémülve néz elébe az átcsatolásnak. Ezt a kultúra magas fokán álló népet meg sem kérdezik, hogy hová kíván csatlakozni, hanem egyszerűen holt áruként kezelve, elkótyavetyélik, j A magyar kormány a legmesszebbmenő engedményekkel jött, sőt tűlment a határon: a nép túlnyomó részének akarata ellenére is már oda akarta Ígérni a nyugati szélek gazdaságilag aktív részeit, de Ausztria, illetve ennek mai intéző bécsi körei, ridegen elutasították ezt az ajánlatot is.» így ír a külföldi neves hírlapíró, aki személyesen győződött meg úgy a Lajtán inneni, mint a Lajtán túli viszonyokról. Mi pedig csak azt mondhatjuk nyugatmagyarországi testvéreinkkel együtt: «Nem. Nem. Soha«! Tirol a Monarchia visszaállítását követeli. Lelkesen ünnepelték IV-ik Károlyt. A nemzetgyűlés tárgyalja a vagyonváltságot. Fővárosi tudósítónk jelenti: A nemzetgyűlést Gaál Gaszton 10 órakor nyitotta meg. Folytatták az ingatlan vagyonvált- ságról szóló javaslat részletes tárgyalását. Eljutottak a 85-ik szakasz tárgyalásáig. Több képviselő ajánlott módosítást az egyes pontokra nézve, de Hegedűs a legtöbbször az eredeti szöveghez ragaszko dik. A Ház a pénzügyminiszter intenciói szerint határoz. Haszonbérietek átvétele. A földbirtok helyesebb megosztására törekszik a földreformra vonatkozó törvénynek az a rendelkezése is, mely a földbirtokok haszonbérbe adását szintén állami felügyelet alá helyezi. Csakis abban az esetben veszi ki ez alól a szándékolt bérbeadást, mely mellett az államnak elővásárlási joga sem lenne a birtokra, vagyis ha a bérbeadás családtagok és közeli rokonok között történik. Az állam a haszonbérlet megkötését nem akadályozhatja meg, ha a bérbe-vevő okleveles vagy hivatásos, esetleg elismert jó gazda és ha nyomós okok nem követelik, hogy a haszonbérletet kisgazdák kezébe juttassák. (Például olyan határokban, ahol a kisgazdák kezén nincs elegendő birtok.) Igen fontos rendelkezése a törvénynek, hogy a kötöttforgalmű birtokokból bizonyos részt — tehát nem az egészet — amennyi törvény szerint megváltható volna, az Országos Földbirtokrendező Bíróság határozata alapján, a megváltás függőben tartásával, az állam — akár van haszonbérbe véve a birtok, akár nincs — főhaszonbérlőként átvehet, természetesen azért, hogy azután kis-hászonbérietek alakjában szétossza. A földbirtok többi részét ilymódon csakis akkor követelheti az állam, ha nem kezelik megfelelően. Sőt a megváltható, vagy elővásárlás útján megszerezhető birtokrészre nézve a bérlőt egyenesen is kötelezheti az állam, hogy bérleményének ezt a részét kis-haszonbérletek útján hasznosítsa. A törvény e rendelkezése kiábrándítja azt az indokolatlan kapzsiságot, mely eddig is már sok község fejét elkábította, és azt a felfogást csempészte a közmeggyőződésbe, hogy csak akarni kell és kérelmezni és bármely kötött forgalmú birtokot azonnal szétosztanak egészen a kérelmezők között. Az állam célja ugyanis nem az, hogy a rendesen sokkal rosszabbúl kezelt, vadzabos, vadrepcés, kaszanyűgös, acatos kis- és törpebirtokok gombamódra elszaporodjanak, hanem hogy a birtokok minél jobban jövedelmezzenek és így a közérdeket elérve, a földbirtok helyesebben oszoljék meg. Aki úgy ábrándozik, hogy nagybirtok nem lesz, nem kell: az a modern társadalom legelemibb alapelveit sem ismeri. Lesz tehát nagybirtok továbbra is; de abból egyes darabokat, néha csak darabkákat közérdekből meg fognak váltani, vagy bérletekbe adni. Ez a törvény szándéka, szelleme, melyet nem egyikmásik paragrafusból lehet kiolvasni, hanem az egész törvény rendelkezéséből. hns. Bécs. Aug. 19. Innsbruckból érkezett hírek szerint táviratok számolnak be arról a nagyszabású ünnepségekről, amelyeket Tirol monarcbista érzelmű népe IV. Károly király Őfelsége születésnapja alkalmából rendezett. A tiroli népben a császárhűség és a császárhoz való ragaszkodás a legvehe- mensebbül nyilatkozott meg. A hegytetőkön örömtüzek gyűltak, ünnepségeket rendeztek, tűzijátékokat rögtönöztek és zenés felvonúlásokkal járták be a várost. A császár nevének kezdőbetűit görög rakétákkal vetítették az égboltozatra. A katolikus munkások nagygyűlésén ezrekre menő tömeg gyűlt egybe, amely egylélekkel hangoztatta, hogy Tirol népe az Osztrák-Magyar mo narchia visszaállítását követeli. Tengeri blokád alá veszik Írországot. Az angolok nem adnak engedményeket a sinn-feineknek. Londonból jelentik: Az angol kormány ma délben az írkérdésről minisztertanácsot tartott. A kormány arra határozta el magát, hogy ha a sinn-feinistákkal folytatott tárgyalások megszakadnak, a fegyver-szünet gondolatát hozzák előtérbe. Ha ez nem vezetne eredményre, akkor a kormány a legnyomatékosabban felhívja a sinn feinistákat, hogy ha nem engednek, katonai intézkedéseket is igénybe fognak venni. Valószínű, hogy tengeri blokád alá veszik Írországot. Az angol parlament mindkét háza állást foglalt Lloyd George miniszter azon határozata ellen, amelyben az íreknek hajlandó engedményeket adni, többek között az ír nemzeti hadsereg meghagyásába is beleegyezett. Mindakét ház tagjainak az a megegyező felfogása, hogy a Lloyd George által benyújtott határozati javaslat ellentétben áll az angol pari. alaptörvényekkel. Tőzsde. Zürich (Budapest) 160. Napoleon 1085—2905, Dollár 367—77, Márka 450—60, Osztrák korona 3 6 72—3772 Szokol 450—60, Lei 467—77. Gabonatőzsde: kukorica: 1575, búza 1440, árpa 1385.
