Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-08-14 / 184. szám
előfizetési dijak postai szállítással* I POLITIKAI NAPILAP. Hgész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Segged évre 110 K. — Egg hóra 40 K. — Felelős szerkesztő: B REZNÄY IMRE. Szerkesztőség i Eger, Licenm. Kiadóhivatal: Licenm! ngomda. Telefon szám 11. A Sírok—pétervásárai völgy kulturális fejlesztése. Boldogasszony Anyánk.,. Virágos kert vala híres Pannónia, Mely kertet öntözé híven Szűz Mária... Igen, virágos kert volt valamikor Magyarország. Élő hit, tiszta erkölcs hatotta át a lelkeket és az országot. Megnyilvánult úgy a törvényhozásban, mint a kormányzatban, sőt még a hadviselésben is. Hiszen eleink a Szűzmáriás lobogók alatt indultak a harcba; kardmarkolatukra olvasó csu- varodott, vagy Mária neve volt bevésve. Még pénzeinken is mindig ott volt a Pa- trona Hungáriáé képe. Ilyenek voltak a régi magyarok. Ilyen volt a régi, a híres, a boldog Magyarország, mely Szent István mellett Szent Imrét, Lászlót, majd Nagy Lajost, Hunyadi Jánost és Kapisztrán Jánost adta a történelemnek. Lassankint a pártviszály, a török du- lás, majd később saját honfitársaink pusztították a magyart. Amazok tüzzel-vassal, fegyverrel, emezek a szó, a nyomtatott betű hatalmával. Reánk zúdították az ártőeszmők áradatát és megingatni igyekeztek a magyarnak legnagyobb erősségét: a hitet. Eleinte csak részben sikerült. Sok pusztítást vittek végbe a lelkekben ; sok megelégedett, boldog lelkivilágot romboltak össze, hogy a kétkedés, a vallástalanság, a hitetlenség vigasztalan tépelődései közé kergessék ... És fölsírí a lelkekből az ének: . . . Magyarországról, romlott hazánkról Ne feledkezzél meg szegény magyarokról . . . A hajdani »Virágos kert« ma már csak részben van meg, abban is sok a dudva, a tövis, kevés a virág. Szomorú képe van manapság Magyarhonnak. Megnehezült felettünk az idők járása. Megcsonkított országunk határain idegen fegyverek állanak körös-körül, lesve- várva a pillanatot, amikor szétmarcangolt hazánk megmaradt vérző testét is szétdarabolják. Verejtékes munkánknak majdnem minden gyümölcsét elpusztítja a szárazság. Ifjúságunk kezéből kihúllott az olvasó, az imakönyv ős helyét a kártya meg a boros pohár foglalta el. Az imakönyv helyett érzékcsiklandó regények lapjait forgatják a legtöbben. Régi, házias és szende leányaink— a jövő anyák — helyébe a fényűzést hajhászó dámák léptek, akiket hamar kifáraszt az ima, de nem fáraszt ki a reggelig tartó tánc . ... És az emberek lelke megtelt önzéssel; mind ritkábban látjuk az áldozatos szeretet tényeit. Mit várhatunk a jövőtől, ha ilyen vigasztalan a jelen? Nincs más mód, mint hogy megváltozzunk úgy gondolkodásban, mint szóban ős tettben s térjünk vissza a régi kedves, hathatós nemzeti énekhez : . . . Magyarországról, romlott hazánkról, Ne feledkezzél meg szegény magyarokról ! . . . így még talpra állhatunk. Máskép nem. Ha a világ kulturális fejlődését tanulmányozzuk, hullámos grafikai vonalat látunk. Ennek a hullámos haladásnak oka két tényező volt, az egyik az erkölcs, a másik az erkölcstelenség. Az erkölcsös korszakok alkotók ős ennek következtében jólétet teremtők; az erkölcstelen korszakok rombolók s ennek következtében nélkülözést, szenvedést okozók voltak. A mostani korszaknak kulturális hulláma a legmélyebb kilengést mutatja, vagyis az erkölcstelenség és a vele járó romboló szellem mélységbe taszította a világot. Ezt bizonyítja a nagyfokú szegénység és a tömérdek szenvedés. A leg- szomorűbb, hogy az emberiség elveszítette önbizalmát, miáltal a helyzet még súlyosabb lett ős még tovább tart. Én tehát azt mondanám: félre minden kishitűséggel. Térjünk vissza az erkölcsi alapra s kezdjük meg az alkotó munkát; mert csak akkor lehet megint jólétet várni, ha először mindenki lelkiismeretesen teljesíti kötelességét, ezáltal a termelés fokozódik és másodszor produktumáért mindenki csak annyit kérjen, ameny- nyit a tisztesség megenged. A helyzet teljes ismeretében kívánok a jövő feladatokról egy kis perspektívával szolgálni. Ha gyorsan és biztosan akarunk haladni a jólét felé, akkor minden néven nevezendő kereseti, illetve jóléti forrást meg kell nyitnunk, ki kell bővítenünk. Elsősorban az előttünk fekvő kincseket kell kiaknáznunk. Például: Síroktól Pétervásáráu végig Istenmezejéig körülbelül 20 Km. hosszú és átlag egg Km. széles völgy vonul, mely völgy nádas, mocsaras; hogy úgy mondjam, ősi állapotban van. A völgytől jobbra-balra meredek hegyek ős dombok, amelyeket a nép csak óriási munkával tud megművelni. Milyen eredménye van ennek a nehéz munkának pl. búzatermésben? Itt mintegy 8 község határa terül el. A' búzatermés a silány föld miatt, bizonytalan ; legfeljebb 60—70 vaggonra becsülhető. Hogyan lehetne ezen az állapoton javítani, a nehéz munkát redukálni, az eredményt pedig emelni ? Egyszerűen. Hiszen a helyzet maga beszél. A nádas, mocsaras területen végig egy megfelelő vízlevezető csatornát kell létesíteni. Ezt a munkát gőzkotróval kell végezni, ami aránylag kevés költséget kíván. Az ily módon nyert földet részben a jobb- és balpart kiépítésére, a maradványt pedig itt-ott terepkiegyenlítésre kell felhasználni. Ezzel az eljárással nyernénk 1500— 1800 kát. hold elsőrendű földet, amelynek közepén egy ideális öntöző csatorna vonulna végig. Ha a nyert földet egyelőre nem konyhakertőszetre, hanem búza stb. termelésre akarnők felhasználni, kát. hol- dankint bátran 10 q búzára számíthatnánk, vagyis évente 150 vaggonra az eddigi 70 vaggon helyett. A dombok mostani megművelése mellett az a veszély fenyeget, hogy nehány száz év múlva az egész vidéken már alig lesz termő föld, mert az esővíz a termő- képes réteget teljesen lemossa. így az egész terület kopár vidékké válik, a nép szegényebb lesz és kevesebb ember találja meg rajta a megélhetést. Ha ellenben a hegyeken és dombokon — óriási területen — szakszerű gyümölcsöst létesítenénk, (amint azt oly gyönyörű eredménnyel csinálták Swájzban,) minden 25 méterre egy fát ültetnénk, a közbeeső területet pedig lucernával, vagy alpesi szénával vetjük be: akkor a felső földréteget teljesen lekötjük, szakszerűen trágyázva mindig jobbá és jobbá tesszük, emellett a termőképes réteg örök időkre biztosítva lenne. Ez az óriási gyümölcsös gyümölcsízgyárak, gyümölcspálinka-főzők, nagy méhészetek, a nagy mennyiségű széna pedig óriási tehenészetek ős sajtgyárak létesítésére nyújtana módot és lehetőséget. A hegyek és dombok közt a rendes vízlevezetést szintén biztosítani, a vadvizes területeket alagcsövezni kell. Az igy nyert földön komlótermelést lehetne létesíteni. Hiszen ezen a vidéken mindenütt találkozik az ember komlóval, ami amellett szól, hogy úgy a talaj, mint az éghajlat alkalmas a komlőtermelésre. A komlótermelés óriási jövedelmet hoz. Sokkal többet, mint a szőlő kultúra. Figyelembe veendő még, hogy ez rendkívül könnyű munka, amely idősebb embereknek és gyermekeknek kereseti forrást nyújtana és a hazai sörgyártást is óriási módon emelné. Lőpten-nyomon találkozunk ezen a vidéken győgyfüvekkel, ami amellett szól, hogy itt szakszerű gyógyfütermeléssel is lehetne foglalkozni. Hiszen külföldön egész falvak foglalkoznak ezzel a kultúrával, holott örülnének, ha csak félig oly jó ős kedvezően fekvő földjük volna. Itt is sok idősebb, rokkant ember és gyermek köny- nyü ős nagyon jól jövedelmező munkához jutna. A vízmosásokba akácfákat kellene ültetni sűrűn. Ezzel először megakadályozzuk a víznek hirtelen lefolyását ős a partmosásokat, másodszor idővel az árok is feltöltődik s igy termőkőpes földdé válik. Egyszóval: minden négyzetméter földet meg kell becsülni és helyesen megművelni. Rendbe kell hozni az ezen vidéken levő óriási legelőket. Mindenféle káros bokrokat kivágni vasboronával, az elmohoso- dott felületet alaposan letisztítani, trágyázni ős megfelelő fűmaggal újból bevetni, mint ezt Hollandiában oly szép eredménnyel csinálják. Ennek is igen nagy hasznát fogjuk látni. A létesített vízlevezető csatornában szakszerű haltenyésztést teremthetnénk, miáltal, anyagcsere szempontjából, a nép egészségügye szintén kedvezőbbre válnék. A csatorna partján, az utak mentén mindenütt a talaj és éghajlat viszonyainak megfelelő fákat kellene ültetni úgy, hogy az egész vidék be volna fásítva. Ez a szükséges csapadék biztosítása céljából rendkívül fontos. Még csak a Cyprus sziget esetével kívánom megvilágítani tervemet! Cyprus háromezer évvel ezelőtt mint csodálatos termő hely volt ismeretes. A népek azon-
