Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-08-03 / 174. szám
Ära 2 korona Eger, 1921. augusztus 3. szerda. XXVIII. évf. 174. S2„ msemsm EiőSsetésl dijak posta! szállítással i Égés* és félévi előfizetést nem fogadnak el. tiegged évre 110 SL — Bgg dóra 40 K. — p&mssszmsmsmss’., Azerxeszioseg s Eger, Líceum. Kiadóhivatal j Líceumi agoműs* Telefoni szám 11, POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. A «yngattnagya rországl Hindis.*1 II. Lássuk most a nyugatmagyarországi kérdést közgazdasági szempontból. A földrajzi helyzet folytán Nyugat- magyarország vasútvonalai vagy az ország középpontjába jönnek, vagy párhuzamosan vonulnak a határvonallal. Ezáltal Nyugatmagyarország legtöbb völgye csak Magyarország főbb kereskedelmi gócpontjaival áll közvetetten összeköttetésben. Ezért szükséges, hogy e részek közlekedése ne Ausztria, hanem vagy Budapest, vagy valamely határmenti középpont felé irányuljon. Ausztriának uj és megfelelő vasúti összeköttetés létesítése végett egész uj vonalak építésére, a régiek átalakítására, uj csatlakozási állomások és középpontok berendezésére számtalan milliót kellene áldoznia. Csakis igy tudna megfelelő vasúti hálózatot nyerni. Szem előtt kell tartanunk végül, hogy Nyugatmagyarország gazdasági tekintetben is az anyaországra van utalva. Annak a visszás helyzetnek szemléltetésére, a- melybe az odacsatolás által nem csupán Ausztria, hanem Nyugatmagyarország i$ jutna, elég fölemlíteni, hogy Ausztria ezáltal ugyan tekintélyes számú cukorgyár birtokába jutna, ezek üzemét azonban mégis be kellene szüntetnie annál az egyszerű oknál fogva, mivel azok a területek, amelyekről a gyárak cukorrépa szükségleteiket beszerezték, már nem tartoznak a kapcsolandó részekhez. Mindent összefoglalva: ha nem akarjuk, hogy a szóbanforgó nyugatmagyar- országi területek egy cseh-jugoszláv korridor létesítésére szolgáljanak, vagy Magyarország és Ausztria között fennálló békés viszonyt egyszer és mindenkorra végleg lehetetlenné tegyék : el kell ismerni, hogy a nyugatmagyarországi kérdést Magyarország és Ausztria egyes-egyedül egymás közötti megállapodással oldhatja meg. Itt azonban az osztrák kormánynak tudatában keli lennie annak, hogy Nyugatmagyarország kíméletlen elvétele oly megrázkódtatást idéz elő, amelyet ez a fiatal állam nehezen bir el. A magyar kormány a legnagyobb mértékben el van telve a békés megegyezésre való törekvéstől. Ezt már az eddigi tárgyalások folyamán is eléggé kimutatta s nem volt egyetlen olyan mozzanat sem, amely azt a látszatot keltette volna, hogy a további tárgyalások eredményes folytatását veszélyezteti. *) A Berlinben megjelenő »Germania« c. lap egyik legutóbbi számából vesszük át ezt a két cikket. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen.» A Prónay védi Héjjast. A hazaárulók hitbizománya legyen a rokkantaké — A földreform céljaira vegyék el az árúlók vagyonát. Fővárosi tudósítónk jelentése a nemzetgyűlésről. Kenéz Béla elnöklete alatt 3/4ll órakor nyitották meg a nemzetgyűlést. Napirenden volt a gazdasági felügyelőségekről, a szeszadóról és a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló törvényjavaslat. A hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló javaslat megegyezik az 1915/XVIII. t.-c.-kel, melynek értelmében a hazaárulók össszes ingatlanaikkal felelősek. A törvény azonban annyiban hiányos volt, hogy nem intézkedett arra az esetre, amikor a birtok várományosa, vagy egy hitbizományi birtokos követ el hazaárulást. Az új javaslat kiterjed ezekre az esetekre is. Az ismertetés után Rassay Károly szólásra emelkedett és kijelentette, hogy a törvénynek a céljával nincs tisztában. Kérdi az igazságügyminisztert, hogy mit akar ezzel elérni, mert az 1915 ös ugyanerről szól. Arról lehet csak szó — mondotta, hogy a hazaárulással vádlottaktól elvegyék-e a hitbizo- mányt és konkrét esetben miképen használják azt fel. Ha pedig ennek a törvénynek az az intenciója, hogy a földreform céljaira fölhasználható legyen, miért nem intézkedik a kormány rendeletek révén a hitbizományok felosztásáról és miért nem fosztja meg a kormány ugyancsak rendeletekkel a hazaáruló hitbizományosokat a birtokaiktól. Indítványozza, hogy a hazaáruló hitbizományosok birtokai felszámolhatók legyenek. Felszámolás után a kincstár vegye kezelésbe és használatba, ha bebizonyosodott, hogy az eddigi haszonélvező csakugyan hazaáruló volt. Grieger Miklós: Nem akar bűnbakot keresni, amikor a hazaárulők felelősségre vonásáról van sző. Windischgrätz vádjai jóllehet még nem bizonyúltak rá Károlyi Mihályra, de szó sem férhet hozzá, hogy ő volt az okozója a Kún Béláék rémuralmának, ő miatta veszítette el az ország a becsületét s ő sodort bennünket ilyen szerencsétlenségbe. Arra kéri a kormányt, hogy követelje Károlyi Mihály kiadatását, hogy a független magyar bíróság elé állítsák, mert az ügyészség őt lopással és sikkasztással is vádolta. Elfogadja a javaslatot azzal, hogy a hitbizomány felét Károlyi Józsefnek adják. (Derültség.) Kerekes Mihály szerint a hitbizományok nem az évszázados munkának, hanem a dinasztiához való hűségnek az eredményei. Felkiáltások: A hazaárulásnak. Kerekes: Nagyon sok rokkant van, akiknek földet nem tudnak adni, kéri tehát a kormányt, hogy a hitbizományt ne juttassák oldalági ágon tulajdonba, hanem a rokkantakat lássák el belőle. Tomcsányi csak röviden válaszol a felszólalásokra és kijelenti, hogy az uj javaslat az 1915. XVIII. tc.-nek a kiterjesztése. Szünet után Rakovszky István beszélt. Az ősz előtt nem akart felszólalni, de mentelmi jogának a megsértését kénytelen bejelenteni. Levelet vesz elő és olvasni kezd. Megemlíti, hogy Prónay alezredés irta a levelet. Nagy méltóságá házelnök ur! A háborús idők lezajlása után sok mindenféle burkolt támadásiak tettek ki bennünket a kommunizmus hiénái. Támadják“ hazafias politikánkat, támadjók a hadsereg tisztikarát, a legénységet, akiknek pedig nagy része volt abban, hogy a békés rend helyreál'ott, s akikkel szemben hálára volnának kötelezve. Eddig nem volt érdemes, hogy hazafias vétót mondjunk a rágalmak ellen, melyekkel Beniczky keresztény voltát bebieonyitatta s amelyek hallatán az elnök úr kéjelgett. (Zaj.) Nem szándékom az elnök kötelességeit felsorolni — mondja a levél — ás privát ügyeimre (Kornhauser) külön rávilágítani, miután ezt már Beniczky előadta a valóságnak meg nem felelően. Nagyméltóságodnak nincs tudomása azokról a dolgokról, amelyek által nemcsak a hadsereget, de az országot is híressé tették. (Zaj). Nagyméltóságod meggyanúsított engem elszámolatlan pénzekkel (melyről nyugtáim vannak). Gyanúsított avval, hogy keresztény felfogású minisztert üldözök és megsértett azzal, hogy nem vagyok a csendőrséghez való. Ezenfelül úgy állítja be a nemzeti hadseregnek egy érdemes tart. főhadnagyát, Héjjas Ivánt . . . mint egy rablógyilkost. Nem tűröm, hogy a tisztikart és a legénységet ily súlyos vádakkal illessék és hogy egy köztiszteletben álló, keresztény nézetet hirdető Héjjast ős Szentgyör- gyit támadják, akik hazafiasságukkal a nemzetmentésből nagyon is kivették a részüket. Sem Rakovszky sem Beniczky nem tud felmutatni olyan hazafit a családjából, mint ón tudok. Ez a rágalom ultimátum a zászlóaljamnak. Rakoszvy ezzel bejelentve mentelmi jogának a megsértését, a Ház utasította a mentelmi bizottságot, hogy a mai gyűlésen a nemzetgyűlés előtt terjessze elő ez ügyben hozott határozatát.
