Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-08-03 / 174. szám
EGRI NÉPÚJSÁG A vagyonváltság. Nagy János dr. nemzetgy. képviselő felvilágosításai a Keresztény Nemz. Egyes, pártja nagy választmányának vasárnapi gyűlésén. Eger, 1921. augusztus 2. Nagy János dr., nemzetgyűlési képviselő a vagyonváltságról a következőket mondotta: — Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy a pénzügyminiszter passzióból nyúzza a népet. Vagy ámítjuk tovább is a nemzetet és nyomjuk rakásra a bankót, hogy a pénzünk teljesen lerothadjon, vagy vállaljuk a terheket vagyonunk megmentése miatt. Azt akarjuk, hogy olyan helyzet legyen mint Ausztriában, ahol 600 korona egy napi szobabér a szállodában ? Egy hang: 450 korona egy vacsora. — Azt akarják, hogy 300.000 koronáért adjanak el borjút, hogy elmondhassák: «Ejnye, de jó bírom magam!» A népet nem lehet tovább ámítani Itt operálni kell. Az orvos azt mondja a betegnek: «Uram, le kell vágni az ön lábát.» S a beteg csak a felét engedi, de bizonyos, hogy a következő nap a másik felét is le hagyja vágatni. Jobb, ha egyszerre szabadul meg a fájdalomtól. Az orvos szerepe Hegedűsnek jutott. Jobb, ha egyszerre lefizeti mindenki a maga vált- ságát. Az államadósságot mégis csak az állam polgárai fizetik meg, előbb, vagy utóbb, mert ők maguk alkotják az államot. A búza stb. föld vagyonváltsága. — Sikerült elérnünk azt, hogy egy holdig váltságmentes marad a búzaföld. Tíz százalékos kataszteri tiszta jövedelem után: 1—5 holdig a váltság 48 kgr. búza ára. 5—10 » 75» * » 10—20 » 80 » » » 20—50 » » 88 » » » 50—100 » » 96 » » » 100—500 s » 104 » » » 500—1000 » 112 » » » 1000—2000 » » 120 » » » 2000—10000 » » 136 » » » 10000 50000 » » 152 » » » 150.000 holdon felül 160 kgr. búza ára a a váltság holdanként. A legnagyobb és 20 %-os kataszteri jövedelmű birtok holdanként 2 q 40 kgr. búza árát fizeti, a legkisebb és a legrosz- szabb termőképességű 26 kgr. búza árát szolgáltatja be 1—5 holdig. Megjegyzem, hogy a földmivelósügyi miniszter a vált- sággabona árát havonkint állapítja meg és ezt a megállapított árat kell befizetni. A váltság összege három esztendő alatt negyedévi részletekben törleszthető le. S ha nem tudna eleget tenni fizetési kötelezettségeinek, rátáblázzák a földre az állami váltságkövetelést ős 15 esztendő alatt amortizációs kölcsönképen egyenlítheti ki. (Folytatjuk.) Pogrom Oroszországban. Járvány pusztít a katonák között. M. T. I. Az orosz nép béketürése elfogyott. Napirenden vannak a pogromok. Egy—egy városban naponta 100 zsidót is legyilkolnak. A legvéresebb zsidóüldözés a koweli kormányzóságban dühöng, ahol az áldozató! esett zsidók száma már meghaladja az ezret. Rodamissl-ben lemészároltak 190 zsidót, mert a kommiin uralom alatt vezér- szerepet töltöttek be. Oharkowban a fölkelő parasztok fölszedték a vasúti síneket, kisiklatták a vonatokat és a bennülő zsidókat legyilkolták. A kormányzóság területén a legutolsó választások alkalmából egyetlen kommunista sem került be a listába. A lakosság e fölötti örömében hálaadó istentiszteletet tartott s az elfojtott vallásos őrzés fölemelő erővel tört ki. Moszkvában is vallásos körmenet volt, amelyen legalább is 150 ezer ember vett részt. A vörös katonák nem merték megzavarni az imádkozó tömeget. A vörös vezérek megdöbbenve nézték a hatalmas, vallásában fanatikus népet. A Moszkva felé haladó fölkelő csapatokat nagy mértékben veszélyezteti a kolera és egyéb járványok. Az epidémikus betegségek már az egészségügyi csapatokat is megtámadták. Az emberek halomszámra hullnak. A járványos területen sok paraszt felgyújtja a saját házát, hogy a betegségek csiráit pusztítsa. Az élelmezési válság még borzalmasabb. A gyárak lassankint mind kiesnek az orosz kezedből. Kartellek veszik át egyre-másra. A vasutat a belgáknak ajánlották fel. Két évvel ezelőtt. — A proletárdiktatúra bukása és a román megszállás Egerben. — ti Naplószerü följegyzések. 1919. aug. 3. (vasárnap.) A visszavonulás egész éjjel tartott. Mindig félelemmel gondoltunk a megvert vörös sereg visszavonulására. Féltünk, hogy az amúgy is fegyelmezetlen tömegben a rend fölbomlik és hogy fosztogató bandákká alakulnak. Úgy látszik azonban, hogy az ellenség nyomukban van; fosztogatásra nincs idejük. A kritikus éjszaka igy minden baj nélkül múlt el. Reggel nyomtatott cédulákat osztogattak a városban. Dörgedelmes rendelet volt rajta, hogy minden tisztviselő jelenjék meg a városházán délelőtt 9 órára. Ott azután a megjelenteket fegyverre szólították a direktórium tagjai. Csodálatos, de tény, hogy Lájer Dezső, aki az egész proletárdiktatúra alatt olyan mérsékletet tanúsított, ekkor lett a legszélsőségesebb. Az elnöki asztalt verve jelentette ki, hogy lesz még a proletárökölben erő, hogy lesújtson azokra, akik megvédelmezni nem akarják. És szónokolta ezt abban az órában, amikor a visszavonuló vörös sereg utolsó csapatai menekültek Egeren át és amikor már a vasúti állomáson lövöldöztek a románok. Körülbelül ^12 óra tájban egy tüzér- üteg vonul el előttünk. A tüzérek külseje azt mutatja, hogy kommunisták. Ők nem a Csiky Sándor-utcán, mint a többiek, hanem az Irgalmas nővérek kórháza mellett kanyarodnak ki a Fő utcából. A Kaszinó előtt elég sok elvtárs verődik össze és megnyúlt arccal nézik visszavonuló «hőseiket.» Az ő csiiggedésük azonban nem ragad át elnökükre. Neki nagy lelki ereje lehet. Egész délelőtt egy VII. gim- názistával billiárdozik a Kaszinóban. A bizakodásban, a reménykedésben is elől akar járni. Nagy a szocializmus ereje; péntek éjjel óta nem kommunista, hanem szocialista, mert az új kormány is az. A visszavonuló tüzérek utolsó két- három szekere halad el előttünk. Az üteg élőről kocsin visszahajtat a parancsnok a Kaszinó elé: «Elvtársak, ki mondta itt, hogy a vasútnál vannak a románok?» kérdi erős hangon. A kérdésre egy ijedt, sápadt elvtárs ad feleletet. Látszik rajta, hogy nagyon meg van rémülve. A választ nem hallom, de látom, hogy a parancsnok int az ütegnek. A lovak közé csapnak. Az utolsó két, szekeret ökrök húzzák; ezeket is ütik-verik. Nagyon sietős az útjuk. Közel lehet az ellenség. Két katona jön hozzám kalapban. Székely csendőröknek mondják magukat. A vörösöktől az állomáson hagyott 68 waggon élelmiszer kirakásánál ügyeltek föl. Ott törtek rájuk a románok s egészen az Érsekkertig kergették őket, kétszer utánuk is lőttek. Civilruhát kérnek, mert félnek a román fogságtól. Újbóli kérdésemre ismételten megerősítik, hogy Egerben vannak a románok. A proletárokat azonban ez nem igen izgatja már. A Kaszinóban osztozkodás van. A vasútról odaszállított liszten, dohányon és más egyéb holmin osztozkodtak. Mindegyik iparkodik megmenteni valamit — magának. Nagyon fürgék. Egy tűzoltó jön arra. Mindjárt tisztában van a helyzettel: «Magyar emberek kapják meg1.» Kiáltja oda nekik. És a bátrak, hacsak valahogy egérutat nem találnak, egy kettőre megijednek, leteszik szerzett holmijukat. Több elvtársat láttam, akik a Kaszinóból alaposan megrakodva távoztak és vissza már fegyveresen jöttek, hogy megvédjék a «közvagyont.» Hamisítatlan kommunista erkölcs: Mindent nekem. Délután V2I óra tájban sok ágyúlövős. A helyzet világos. A menekülő vörösöknek visszavonulásukat kell födözniök. Ők lőnek a románokra. A románok is válaszolnak, félelmetes koncert támad. Érdekes — bár az ágyúlövések veszedelmesebbek voltak a májusinál — sokkal nyu- godtabbak voltunk; annak oka az az öröm, hogy végre megszabadulunk a vörösöktől. Többen azt mondják, hogy két óra tájban gépfegyver kattogást hallottak. Ebben az időben a mentőkocsi dübörög az ablakom alatt. A mentőkocsira hátul egy fiatalember kapaszkodik föl s benéz a kocsiba, aztán hangosan mondja, két román sebesült van benne. Az utcán hallom, hogy egy pár házat találtak a románok ágyúi. Emberéletben azonban kárt nem tettek. A vörös ágyúk a kisasszonytemetői vámház mögött, a románoké pedig a vasúti állomástól délkeletre voltak fölállítva. Az első román járőr s/*12'kor jelent meg az Almagyar- és a Káptalan-utca találkozásánál. Találkozom egy barátommal, ki félhárom tájban látta a románokat lejönni
