Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-06-28 / 144. szám
XXVili. évf. 1*4. sz. g Ära 2 korona Eger, l92í. június 28. kedd. £*&fizeté»l dijak postai szállítással; POLITIKAI NA Pl LA P. if rész ca félévi előfizetést nem fogadunk el. Xtegged évre 110 K. — Egg hóra 40 K. — Felelős szerkesztő: BREZN ÄY IMRE. I Szerkesztőség t Eger, Líceum, Eladöhitrstali Licenm! sgoads« Telefon szám II. A Polgári Lövésztársulat. Az egri Lövé^ztársulat 1763-ban alakúit. Az első írásos dokumentum, mely a társulat birtokában van, a városi tanács határozata, mely 1769. jul. 28-án kelt s a «Lövöldében« való rendtartást szabályozza. A társulat első évtizedeiből csak nehány darab írás, egy két kötlevél,a városi tanács nehány határozata maradt meg. A XIX. század első feléből már bővebben akad írásos bizonyíték és nehány kép a negyvenes évekből. Kétségtelen azonban eme hiányos adatokból is, hogy a Lövölde kezdettől fogva kellemes találkozó helye volt elődeinknek. A régi időkben a Lövésztársulat tagjai; teljesítették a díszőrködést az urnapi, Szt. István-napi körmenetek és egyéb egyházi, vagy hazafias ünnepségek alkalmával. A múlt század ötvenes hatvanas éveinek történetéről azonban már nemcsak az irattárban őrzött megfakult írások beszélnek, hanem ezeknél sokkal beszédesebben szólnak a látogatóhoz a nagyterem falain levő Bach-korszakbeli képek. Ősi szokás, hogy a szöglövések alkalmával az átlőtt céltáblára képet festetett az illető lövész. Ezek a képek, melyeket részben már ismertetett az «Egri Népújság« ez évi 101. száma, hangosan beszélnek a Lövésztársulat hazafias, nemes gondolkozásáról. Amikor a Kossuth-nevet kimondani sem volt szabad, egyik ilyen képen képtalány van, melynek ez a megfejtése: «Legyen sokáig élő Kossuth«. Ugyanebből a korból egy másik képrejtvény megfejtése: «Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!« Kétségtelen, hogy az igazi, mély hazafias érzés irányította az egri «lövész urak« lelkét az elnyomatás idejében. A társulat tagjai abban az időben is Eger polgárságának szine-javából kerültek ki. Hazánk mai gyászos helyzetében, a Lövésztársulat célját a múlt hagyományai szabják meg. A hazafias érzés ápolása, az együvé tartozás érzésének erősítése, az egész világ által elhagyott magyarok lelkében az egymás iránti szeretet tüzének élesztgetése . . . Minden magyar ember lelkében ápolni, meggyőződéssé, élő hitté akarja tenni azt a gondolatot, hogy csak a Szent István egységes, nagy Magyarországában lehetünk mindnyájan boldogok. A céllövészetben nemes versenyre a- karja indítani Eger polgárait, hogy ha egykor talán fegyvert kellene fogni: a baráti versenyben szerzett tudást a köz javára érvényesíthessék. Mindenkit szívesen lát, ki e szent cél szolgálatába szegődött. Ezért ajánlotta fel a Lövésztársulat helyiségeit a tanuló ifjúságnak, a Polgárőrségnek, mert ha ezenkel csak egy téglát, csak egy marék homokot is tudnak vinni a Nagv-Magyarország fölépítéséhez: nem fárad hiába. Nemes, hazafias céljainak eléréséhez azonban anyagiakra, a Lövésztársulat erejét meghaladó anyagiakra van szüksége. A háború alatt tagjainak igen nagy része ott vérzett, a lengyel hómezőkön, a Doberdőn, a Kárpátok bércein, — ették sokan a fogság keserű kenyerét: míg idehaza jórészt elpusztult a lőtere s fegyvereinek, fölszerelésének egy részét pedig elvitték a románok. * Az anyagiak megszerzése céljából rendez e sírni való időkben is mulatságot, versenylövést julius 3-án. Talán a cél szentesíti az eszközt, hiszen régi közmondás: «Sirva vigad a magyar«. K. S. Szent László miséje. Odavitt a honszerelem, fölemelt az áhítat, megszentelt a honfifájdalom könnye, Az egyik száműzött pendítette meg : — Erdély védőszentje, Szent László király napja, elmúlhat-e köznap módjára? És kis tudósítás figyelmezteti valamennyit: polgárt, katonát, — légy ott! A ciszterci rend egyháza hétfőn 10 órára meg is telt. Vad viharokat, átszenvedett hadfiak, kálváriaviselt hivatalnokok megtöltik a padsorokat. Huszti Zoltán, Szatmár fia, Frank Margit, Kolozsvár leánya az orgonánál. Az erdőfelügyelőség — egész padsort tölt be. Csak Egerben ennyien. Hát ki gondozza ma, ott az er« dőket ? TARCA Erdélyi hírek. Az erdélyi lapok, épen ügy, mint a bukarestiek, telve vannak a román■ cseh- jugoszláv katonai szövetségről Írott közleményekkel. A bukaresti sajtó ismételten hibáztatja azt, hogy külföldről kénytelen értesülni az ország fontos külpolitikai lépéseiről, mert — amint írják — Take Jo- uescu a régi diplomáciai módszer szabályai szerint jár el s csak nagy későre értesül a nép arról, amire kötelezték. Egyidejűleg közük a távirati irodák a román- jUgoszláv tárgyalások főbb pontjait is, amelyek egy — a román-csehszlovák egyezményhez hasonló — szövetség kötésével fejeződtek be. Take Jonescu nyilatkozik belgrádi útjáról s kijelentette, hogy a szövetség nem irányul egyik szomszéd állam ellen sem. Mindenkivel békében akar élni Románia, de nem szabad elfeledni, hogy Jugoszláviát és Romániát állandóan fenyegeti Maggarország és ez az, ami tápot ad a szövetségnek. Ezzel szemben — irja a Keleti Újság — meg kell állapítanunk, hogy Magyarország nem is bírna háborút viselni. Az utódállamok akár defenzív jellegű katonai szövetségei ezért aligha vej zetnek Magyarország konszolidációjához, mert csak provokálóan hatnak s ürügyet ; adnak az izgatásra. A szenvedő magyar- j országi népnek adandó igazi segítség nem érkezhetik a fegyverek útján, hanem csak- : is gazdasági koncessziók és demokratikus ! külső politika révén. — Háromszékmegyében miniszterjá- i rás volt. Gróea dr. miniszter járta be a Székelyföldet, hogy megértést keressen a magyaroknál. Nem jókor érkezett Sepsi- szentgyörgyre. A kis székely városkának éppen akkor szomorú, megdöbbentő botránya volt, mely éppen Gróza dr. erdélyi miniszter látogatására érett szomorú alkalommá. Az ügyészség letartóztatta Gh. Bottát, a Regina Mária leányinternátus igazgatóját, aki a vád szerint egy magasrangú katonatiszt és mások társaságában á gondjaira bízott internátus tizenhat leánynövendékét elcsábította. A vizsgálatot Candrea inspektor, Jecu ügyész és a törvényszéki orvos vezették és máris megdöbbentő adatok birtokába jutottak. Olyan nagy az elkeseredés az eset miatt, hogy illetékesek rnár arra gondolnak, hogy az internátust feloszlatják. Ebben az ügyben különben Tanatescu államtitkár, — ki í Grőza minisztert székelyföldi útjában kísérte — részletesen tájékozódott és jelentést tesz a kormánynak. Sepsiszentgyörgy- nek ez a házi izgalma fogadja a minisztert, ki látogatását az adminisztráció embereinek kihallgatásával kezdette meg. A székely vármegyének olyan alispánja van, aki egy szót sem tud magyarul; régi királyságbeli, aki azelőtt Kisene- wében működött. Valószínűleg maga volt leginkább meglepve, amikor áthelyezését megkapta. A tisztviselők között magyar is akad: Lengyel Béla «fost deputat», volt képviselő, aki úgy látszik, érdemei jutái mául kapta új hivatalát, melynek ilyetén való betöltése azonban a szentgyörgyiek kedve és óhaja ellen van. A miniszter az adminisztráció vezetőinek programmot adott s «kiterjeszkedett» a magyar nyelv használatára is. Felszólította a tisztviselőket, hogy a legnagyobb előzékenységgel kezeljék a székelyeket, annál is inkább, mert meggyőződése szerint a székely nép béketűrő, engedelmes és törvénytisztelő. Érdekes jelenet következett akkor Felállott az új subprefektus és mint régi királyságbeli ember jelentette ki, hogy itt nincs szükség semmiféle intézkedésekre, siguranciára; a szókelység megérdemli, hogy minden jogát magadják, mert tudja
