Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-06-09 / 128. szám
4: EGRI NÉPÚJSÁG Az elmúlt hét a belpolitikában. (május 31—junius 7.) Május 31-én Sándor Pál arról próbálta meggyőzni a nemzetgyűlést, hogy a fokhagyma forradalom tisztességes alapon indúlt meg, s hitsorsosainak forradalmi szerepléséről azzal akarta elterelni a figyelmet, hogy mérgezett nyilakkal lövöldözött Andrássy Gyula grófon keresztül a keresztény párt felé. Andrássy Gyula gróf válaszában érdekes képét festi meg a forradalom okainak, okozóinak és bűneinek, s tapasztalatainak eredményeképen azt a következtetést vonja le, hogy az ország érdekében szükséges egyrészt a zsidó faj térfoglalását korlátozni és visszaszorítani, másrészt a keresztény öntudatot és önbizalmat fokozni és erősíteni. Megállapítja, hogy a forradalom felidézéséhez sajnos a zsidóság egy részének temperamentuma és haza- fiatlansága is hozzájárult. Ugyanebben az ülésben Bleyer Jakab erős érvekkel bizonyította be, hogy Magyarország feldarabolása a francia brutalitás következménye, s hogy egyetlen barátunk, akiben bizhatunk, s kinek erejére a jövőben is építhetünk: Németország. A Ház junius 1-i ülésén a miniszter- elnök a bolsevisták földalatti aknamunkáját leplezte le, s okmányokkal igazolta, hogy Batthyányi Tivadar gróf, a munkások és polgárok pártjának egyik vezérembere maiis összeköttetést tart fenn Lovászy Mártonnal, Kúnfival és Garamival, akik a leggyalázatosabb rágalmazó hadjáratot folyatják a külföldön hazánk ellen. Ez a veszedelmes aknamunka teszi lehetetlenné, hogy az internálások már most megszűnjenek. A miniszterelnök szenzációs leleplezései erős hatást keltettek a ház minden oldalán. A Nyugatmagyarországért való aggodalom a múlt héten elkeseredett tiltakozó népgyűlések formájában vonaglott végig az országon. Viszont a képviselők érdeklődését — pártalakulási mozgalmak kötötték le. Kémek mindenütt. A fővárost és a vidéket egész sereg cseh és oláh kém lepte el.j Hivatalok hazafias egyesületek, hadsereg kikémleléser jó hazafiak megrontása a céljuk. Az oláh sziguranc a nagybérű cselédei ezek. Sok a határon átkelt utast vittek már bajba. Ha ezeket lehetetlenné nem tesszük $s nyelvünkre sem vigyázunk eléggé, hogy a fülükre ne kössük, akkor sok bajunk lesz még, sőt hazánk is belepusztulhat. A magyar követség házát Bukarestben oláh minisztériumnak szedték el és 3 szobácskábán tolongnak a magyarok, Budapesten pedig egész emeletes házat követel az oláh külügyi képviselet, hogy nagyszámú személyzetével beleköltözzék. Vakok vagyunk tán, mint Trója védői, kik a falovat akkor sem látjuk meg, ha már — felgyújtja várunkat. . . ? Mi nem fér a fejébe? — Már látom, hogy az űr jó szívvel van hozzánk, nem sajnál velünk törődni. Arra kérjük tessék nekünk valamit a népházról mondani. Van-e már ilyen valahol? — Hogy van-e ? Éppen csak errefelé nincs. A magas Tátra környékén, a takaros hegyvidék szegény faluiban, Erdélyben a régi határunk mentén. Bizony azokban a községekben egyre másra épültek ilyenek. — A Tátra környéke, meg Erdély még se tartozik ide hozzánk ? — Biz’ azt részeg fővel veszni hagytuk, de a népházról szólottunk, hát mért emlegetjük az elfajzott magyarok munkáját. — Hiszen éppen ez nem fér a fejembe! Régen van ott a Tátra, meg Erdély tájékán olyan népház ? — Hellyel-közzel régebben. Meg is látszott a falukon a haladás. Az emberek sok uj dolgot láttak, hallottak a népházban elöljáróiktól. Okosodtak, erősödtek. — Nohát éppen ezt, ezt legyen szives, jó uram, velem megértetni ! A télen mindig halottuk : elpusztul a tudatlan nép, tönkremegy a tanulatlanok háza, földje — hazája. Hát azok — ott, úgy-e, szintén csak tönkrementek! — Bizony azok tönkre. Házaikat lefoglalták, ó-magokat kizavarták. Most már a földjeiket vesztik el sorra. Vehetik a koldusbotot ! — No dehát mikor azok tanultak is! Mert hogy nálunknál többet tudhattak, azt onnan is gondolom, hogy ahányan erre menekedtek, ügy kiismerték magukat itt, idegenben is. Hogy van az mégis, jó uram, hogy az irás szerint elvész a tudatlan, ők meg nem volnának ép’ tudatlanok, mégis elvesznek. Mi meg eddig oda se néztünk nagyon a tanulásnak, egyikünk se készült se püspöknek, se prókátornak, csak ilyen igazi tanulatlanok maradtunk, mi még se veszitettünk, de még némelyik meg is zsi- rosodott ? — Hát ez fogasnak látszik. Pedig kérdésében a fele válasz. Amit szerencsétlen véreink tanulva megszereztek, azt sem az agy velejükből, sem a szenvedésben tisztáit lelkűkből kirabolni nem lehet. Azt pedig, hogy csak ők vesztették el Erdélyt, meg a Tátrát, azt csak a tudatlanok mondják így ! — No de mi itt vagyunk mindenestül. — Amit az oláh kigyelmedtől el nem vitt, az itt van most is. De ahogy a rohadó gyökerétől a hatalmas fának is a szélső gallya szárad és törik le, úgy tört le erről a revült helsőjű országról minden amit elvesztettünk. ' — Dehát, ki tudta, hogy rohad itt valami ? — Hogyne tudtuk volna. A 21 millióból húsz és félmillió semmit sem akart tanulni. Kegyelmed is elhiheti, hogy amit a fiatalok, meg öregek együtt tudtak, az éppen csak arra volt elég, hogy ide jussunk. Alul kirohadt a gyökér, felül letört a ko 'rona. Van még egy csonka törzs. — Majd kihajt még ez is egyszer! — Ha tovább nem engedjük rohadni. Mert amit a kerecsendi, meg a kecskeméti magyar mondott az igen hitvány észre mutat. De ők még.nem hallották mikor a cseh, rác, oláh a magyart kidobta : «Mars ki innen!» Ha meg nem jön itthon az eszünk, innen is kiraknak. Saját fülemmel hallottam Erdélyben amint az oláh űr mondta: «Menjenek a magyarok vissza Ázsiába.» Ezt is meg tudják azok csinálni, akiknek ennyi már sikerült. Minek is a gyászmagyarnak ország ? — Ne mondja már az űr?! Hogy a mi falunkat oláh vegye el? Azt már csak még sem lehet. — Elvész a nép tudomány nélkül!- RAB — Irredenta kirándúlások. A nyári forróságban inesedélutánozni bajos iskolaszobában. Azért, ahol csak megközelíthető árnyas hely van, kirándúl- nak az iskoiások tanítóikkal. A szabad pihenőn hallgatják a meséket. Ilyenekkel a Vélisz*) (Bpesf VII., Eszterházy-ú. 4. sz.) ] * Védő Ligák Szövetsége. 1 Í776 J Nyomatott az érseki líceumi nyomdéo-an. kívánatra ingyen ellátja a hozzá fordulókat. Óh, a magyar szabad ég alatt mily összefogő erőt keltenek azok a mesék Hunor-Magyarról, az Isten Kardjáról. A hadak útjáról. A Szent Anna tavának regéje, Vajda-Hunyad története, mennyi érintetlen húrt fog rezgővé tenni a kis magyarok nagy érzésekre váró szívében. Hírek a vármegyéből. Detk művelődése. Lénárt László- jegyző közreműködésével alakult meg az ifjak egylete Detken. Bodor Gyula kántor- tanító ismeretterjesztő előadásai indították meg a pezsgő életet. Legközelebb a «Sárga csikó* t is előadják. Ebben Suba István s. lelkész, a vármegyei testnevelési tanács tagja buzgólkodik. Ismerve az akadályokat, a népnek szerencséje, hogy ilyen lelkes gondozói vannak, mint a detki értelmiség. Borsodmegyei ifjak Hevesmegyében A borsodnádasdi cserkész ifjak Benedek Béla igazgatótanító vezetésével kirándultak az egercsehi bányatelepre. Vasárnap- volt. Litánia után. A falu népe körülfogta a vidám csapatot. Tetszettek a cserkészek. Fegyelmezésük gyönyörű. Összhangos irredenta dalaik szintén. Oda volt a falu népe a csodálkozástól. Valaki megjegyzi • «Maguk is követhetnék ezt a példát«. — «Velünk nem igen törődik senki!» volt a felelet. Pedig, mi úgy tudjuk, volnának és vannak is Csehibén arra való emberek. Csak követni kellene őket! Dormándon Gahcz Ede, kántortanító, 58 tagú ifjúsági egyletet vezet. Ebben a gyümölcstermelésről és konyhakertészetről tartott szabadoktatások kellettek érdeklődést. Műkedvelő előadásuk (Pásztor József: Fekete toborzó és Csoór: Reménységünk. 6000 K tiszta jövedelmet hozott, miből 40 % a templom tatarozására jutott. Péter-Pálra: A*piros bugyellárist adják. A testedzés is dicséretesen folyik. Besenyőtelken. Czakó Kálmán gőzmalomtulajdonos az iskolás gyermekeknek vizsgái jutalmazására az iskolaszék adományát kiegészítette. Természetben nyújtott adományokkal is mindig segítségére volt a közintézményeknek. Az iskolában helyet kapott olvasókörnek is bevezette a villamos világítást. Erdőkövesden a Gazdakör helyet adott az Olvasókörnek. Naponta voltak felolvasások, rendszerint 50—60 tag érdeklődésével. A tevékenységben nagy érdemük van: Szántó László tanítónak és Gell Antal s. lelkésznek, nemkülönben Molnár Simon kisgazdának, aki maga is szokott szövetkezeti és közgazdasági előadásokat tartani. Ä legnagyobb magyar példájára Latinovics Márió, dormándi földbirtokos, az isk. gyermekek vizsgái jutalmazására 1500, az iskolaszék rendelkezésére 10.000 K-t adományozott. Szeptemberben már 5000 koronát adományozott hasonló célokra. Gy öngyössolymoson Zemanek György erdőmérnök elnökletével, Csató Béla nr. testnevelői és Tihanyi József tanítói tevékenységével szintén megindult az ifjak egyletének szervezése. Énekkar is lesz. Enyém-tied és mienk. Amit közös erével szereztünk, azt közösen is fogjuk megtartani. Őseink a vórszerződéskor így döntöttek a közszerzemónyről. Jó magyar ember ad magára is, még többet a köz- becsülésre. Az új egyesületek vármegye- szerte, a társadalom támogatásából jövedelemhez jutnak mostanában. Vannak, akik azt gondolják, hogy abból 1—1 liter bort egész könnyedén elkölthetnek, még sincs egy kanál hiba sem ! Ez nincs így ! Akinek az újjá ragadós, arra nem bizhatunk semmit. Az bűnös. Sikkasztónak börtön a bére. Az ifjak egyleteinek pénze i gyümölcsözóleg kezelendő, mert arról szá- i mot kell minden évben adni.
