Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-06-07 / 126. szám
Ära 2 korona. Eger; 192í junius 7. kedd. XXVIII. évi. 126. sz. # Elfiftxetéai dijak postai szállítással i 1^'és.z ét félévi előfizetést nem fogadunk el. Kfgged évre 110 K. — £gg hóra 40 K. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. Szerkesztőség i Eger, Licenm. Kiadóhivatal i Líceumi ugomdai Telefon szám 11. Még egyszer a földreform. Legutóbbi cikkünket, mely a földreformról szólt, avval fejeztük be : Nem az a fontos, hogy mindenki földet kapjon, aki hozzá akar jutni, hanem az a dolog lényege, mindenkinek legyen módjában az, hogy földhöz jusson, aki a földet meg tudja beesülni, megmunkálja és hasznosítja. Ezeket kiválogatni, az értékes elemeket elkülöníteni az értéktelenektől ; a földet valóban olyan kezekbe juttatni, amelyek a nemzet javára is dolgoznak : nem kicsiny munka. Roppant felelősség, mert szinte ennek a helyes, vagy helytelen végrehajtásán alapszik országunk jövője. A másik dolog, ami a földreformot hátráltatja: a pénz. Az a pénz, amely roppant tömegben forog közkézen és amelyből még sincs elegendő. Első pillanatra képtelenségnek látszik ez az állítás, de jobban meggondolva, — igaz. A pénzből azért sincs elegendő, mert minden legcsekélyebb dologért nagyon sokat kell kiadnunk. Ennek oka az elértéktelenedés, ami viszont természetes folyománya annak, hogy elcsapott fejünk felett a bankóáradat. Ezért kell a földreformhoz rengeteg sok pénz. Pénz kell először a föld megvételéhez. A kommün elveit: «minden a miénk», — senki sem vallja, akinek gondolkodása józan, aki becsületesen dolgozott életében, akinek csak egy parányi jogérzéke is van. Azért a földért dolgozott, fáradt, verejtékezett, vérzett valaki: vagy a mostani tulajdonosa, vagy annak elődje. Ezt a jogos szerzeményt erőszakkal elvenni — senkinek nincs és nem is lehet joga. Ha mégis elvennék, az eredmény az lenne, hogy az emberekből kiveszne a munka áldásába vetett hit. Az, hogy vannak könnyen szerzett birtokok: nem lehet ok a becsületes munkával, szolgálattal kiérdemelt birtokok elkobzására is. Pénz kell másodszor a beruházásra, a fölszerelésre. A föld maga holt tőke; éppen ügy, mint az emberi erő és akarat se gyümölcsözik, ha nem bír érvényesülni. A földet meg kell munkálni; az embernek eszközökre van szüksége munkájának végzéséhez. Ásó, kapa, gereblye, kasza stb. nélkül éppen úgy nem boldogul az emberi erő, mint ahogy nem munkálható a föld eke, borona, ló, ökör, gazdasági gépek stb. nélkül. Ezekhez manapság hozzájutni nem kicsiny dolog! Hiszen gyáraink éveken át szüneteltek, vagy nagyon megcsappant mértékben dolgoztak. Ma viszont nincs anyag. A gazdasági fölszerelés tárgyaiban kicsiny a kínálat, magas az ár. Állataink is nagyon drágák mindmáig. Ki és honnét tudná megszerezni ezeket, ha mindjárt ingyen kapná is az ingatlant? Pénz kell végre a gazdasági üzemhez, annak megindításához és fenntartásához. Ingyen senki nem ad vetőmagot, takarmányt és élelmet a gazda meg a cselédség ellátásához. A béres, a kocsis, a cseléd sem szolgálhat ingyen. Egyik se várhatja ki a termést. Nincs hozzá kitartása. Ha most már mindezeket meggondoljuk, természetesnek kell találnunk, hogy várjunk avval a bizonyos földreformmal. Várjunk addig, amikor majd jobb világ lesz. Csináljuk meg akkor, ha majd kevesebb lesz a pénz és nagyobb lesz az értéke. Akkor majd könnyebben tudjuk megcsinálni a beruházást és az üzem megindítása, fenntartása sem okoz majd olyan nagy gondot. Minden okos ember beláthatja, hogy ez a leghelyesebb megoldás. Ha a mai nehéz viszonyok között osztják ki a földet, az eredmény: pár év alatt néhány százezer koldusbotra jutott magyar földmíves- család. Ezt meg talán senki nem akarhatja. Ä főgimnázium házi ünnepsége dr. Werner Adolf főigazgató tiszteletére. A főgimnázium tanuló ifjúsága Werner Adolf dr. c. tankerületi főigazgató tiszteletére kedves házi ünnepséget rendezett. Sikerült ének és zeneszámokkal hódoltak az ünne- peltnek és Szabó Vilmos maturandus köszöntötte az ifjúság nevében. TARCA Ä fertáltjmesterségről. Irta: Breznag Imre. IV. A tizénkét fertálymestert az újabb időben minden negyed íertálymester-viselt polgárai önkormányzati joggal választják. A közigazgatás csak az elnöklő biztossal képviselteti magát, kit a városi tanács küld ki, rendszerint a város előkelőbb tisztviselői közül. A választási biztos szerepe azonban csak alakiság, mert a jelölt személyében rendszerint már előbb köz- megegyezéssel, egyhangúan megállapodnak az életben levő és a negyedhez tartozó fertálymester-viselt polgárok. A választást — kivált a hőstyákon — «suttogó« előzi meg, amelyre hol egyik, hol másik kollegánál, de rendszerint a hivatalban levő fertálymesternél jönnek ösz- ez6 az unalmas téli estéken. Olyan korlátlan areopág ez, amely esténkint, vendégszerető háznál (gyakran pincében) poha- razgatva ülésezik. Töviről-hegyire meg- hánynak-vetnek ilyenkor minden negyedbeli polgárt, aki még nem viselte ezt a tisztet. Akit azután legjobbnak, legalkalmasabbnak találnak, annak személyében állapodnak meg. A suttogón jelenlevők I kötelessége az, hogy a jelöltet minél több kartárs jóindulatába ajánlja. Az «inter pocula« szóba került és egyik-másik jelölt ellen emelt kifogást persze nem szabad tovább adni. Az ilyen «összeférhetetlenségi bejelentésinek hivatalos titoknak kell maradnia. Mikor végre a többség megállapodott annak személyében, aki felé a közbizalom fordult, hivatalosan is fölkérik a tisztség elfogadására. (Előbb ugyan már bizonyosan tapogatóznak a jelöltnél, hogy megtisztelő ajánlatuk és bizalmuk rideg visz- szautasításával kellemetlen helyzetbe ne kerüljenek). A választást a városi tanácstól kiküldött biztos jelenlétében, a volt fertálymester «letéti traktája* előtt hivatalosan is megejtvén, jegyzőkönyvet vesznek fel róla, amit úgy a lelépő, mint az uj fertálymester aláírnak. Egyben pedig, ahol a fertálynak van valami fáklyapénze, vagy valami kis kasszája, átveszi az uj kollega. A Hatvan III. negyed fáklyapénzének kezelőkönyve például 1838-ből való. Az 1827-től 38-ig hivatalban volt fertálymesterek valamennyien adtak hozzá 1 frt. 15 krt, mint az «Érsek Eger Várossá Hatvan 3-ik Fertályában volt s lévő Fertály Mesterek a szövétnekekre pénz összve adásaik megmutatásáról szolgáló bizonyítvány* feltünteti. «Ezeknek ősz ve tett pénzekből — mondja tovább a könyv — csináltatódott az uj szövétnyekek az Cassa megüresedvén. Ismét ezeknek befizetésével szaporodván .. . Kováts János temetésével Fáklyáért fizetődött..............................................3 frt.« Majd később 1905. évi zárlata: «Egész évben semmi kiadás. Pénztár állása 1905. végén 39 K 28 fill. Ehhez Bőhm János dr., lelépő negyedmester ..........................20 K 72 fillérrel járult. Pénztár állása 1906. jan. 31-én 60, azaz hatvan korona. Bayer, városi tanácsos, hatósági biztos.» A Makiár I. negyed könyve például 1833-ból való és igy kezdődik: «Én Tótt Pál 1833-ik esztendőben el Töltöttem a Makiári első Fertállban a Fer- tállmesterséget és most 1834-ik esztendőben Májusnak 4-ik napján átadtam Bak\ Jánosnak Fertáll Mesternek a Fáklyákat és az Fáklya Pénznek Summájátt 18 Fo* rintott és 45 krt. . . és egy Pár .lÁfiahüsj Való Rotskát is által adtam. . .» d rnÉsri ü 9 . .zsijs) iagnr,agol Átveszi egyúttal az egyik-másik ne-
