Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-06-07 / 126. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG. Tiltakozás Nyugatmagyarország elszakítása ellen. A Területvédő Liga egri csoportja vasárnap délelőtt tiltakozó gyűlést rendezett, a városháza dísztermében. A gyűlésen megjelent ár. Szmrecsányi Lajos érsek, a főkáptalan tagjai, dr. tíobory György főispán, a vármegye képviselete élén Isaák Gyula alispánnal és az összes társadalmi egyesületek. A tiltakozás ünnepies méreteiben és az antant elleni gyűlölet keserű megnyilvánulásában méltó volt ahhoz a nagy veszteséghez, amely Nyugatmagyarország elszakitásával bennünket érhet. Az ünnepség első szónoka dr. Molnár Kálmán jogtanár, a Tevéi elnöke volt, aki lelkekbe markoló szavaival kijelölte azt az irányt, amely felé haladnunk kell Az antant felé, amely oly csúfosan megrabolt bennünket, soha ne közeledjünk baráti érzéssel. Tartsuk számon, amit velünk elkövettek és ha egy évezreden keresztül Nyugat bástyája voltunk, legyünk ezután fertőző méreg a világ testében és legyünk Európa kisértete az izzó gyűlölet erejével fölszerelten mindaddig, amig igazságot nem szolgáltatnak. Ä jövő a németé, a- mely megosztotta velünk a dicsőségét és most is osztozik balszerencsénkben: a mi helyünk ismét és mindig a németek mellett van. Breznay Imre, lapunk felelős szerkesztője, a tiltakozás eszmei jelentőségéhez méltatlannak tartotta, hogy lelkesítő beszédet mondjon. Ehelyett világos Okfejtéssel, a töténelmi igazság logikájával mutatott rá, hogy a nyugati vármegyék elszakítása méltánytalan és lehetetlen. A történelem bizonyítja, hogy ezekre a területekre Ausztria jogot nem tarthat, mert ezer év óta magyar fennhatóság alá tartoztak. A közgazdasági érv is azt parancsolja, hogy Nyugatmagyarország továbbra is országunkhoz tartozzék, mert a termelés ott olyan kevés, hogy Dunántúli bevitelre szorul s az elszakítás eredménye az lenne, hogy annak a területnek közgazdasága tönkre megy, végkép elpusztul. Néprajzi tekintetben ennek a területnek a lakossága soha nem tartozott az osztrákhoz, mert az se nem osztrák, se nem német származású, hanem egy külön népfaj, u. n. hienc (frank és flamand- keverék), amelynek népszokásai a magyaréhoz hasonlítanak leginkább. Hogy Ausztria mégis követeli magának Nyugatmagyarországot, azt leginkább a pánszláv törekvésekkel lehet legjobban megmagyarázni, amely ezt a területet azért akarja Ausztriának juttatni, hogy a felső és alsó szlávok között korridort tudjanak kiépíteni. Ausztria hiába követeli azt a három vármegyét, mert az nem lesz az övé, hanem a cseh-szlovákó. A gyűlés logikus megértéssel a következő határozati javaslatot fogadta el: «Csonka-Magyarország minden lakója elvárja a kormánytól, hogy Nyugatmagyarországot soha fel nem adja. Követeljük, hogy még ultimátum esetén se bocsájtkozzék a kormány tárgyalásokba a terület-feladás tekintetében mindaddig, amíg a határmegállapító bizottság a békeszerződést kisérő levélben foglaltaknak megfelelően munkáját be nem fejezte. Ez nem áll szemben a trianoni szerződéssel, ellenkezőleg a magyar kormány sértené meg, ha elébe vág a határbizottságok munkájának. A kormány bízzék a magyar társadalom erejében, Nyugatmagyarország hű kitartásában. Ezer esztendő igazolja, hogy a Kárpátoktól övezett területen csak Szent István palástja alatt lehet jóléte az itt lakó népeknek s ezért a nemzet semmiféle területi megcsonkításba bele nem nyugszik soha.» „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában I Amen. gyedben még mindig meglévő hivatalos jelvényt, a felszalagozott fertálymesteri botot. Olyan varázslatos szerszám ez a saját negyedében, mint a királyi pálca az országban, vagy a «gerundium» a debreceni kollégiumban. A letéti lakomán az első pohárköszöntőben az asztalfőre ültetett új fertálymestert, a fölkelő napot, üdvözli a mellette ülő választási biztos. A volt fertálymesterre és — ha van — családjára is emelnek poharat, de a középpont az új kollega, akit a rendszerint fejedelmi lakoma és vig poharazás után nem ritkán az egész vendégsereg (no meg a cigánybanda is) lakására kisér úgy — hajnaltájban. Az új fertálymester eddigi cselekvő szerepe elég kellemes. Az se nagy teher, mikor Szent Apollonia napján, február 9 én, reggel a főszékesegyházba gyülekeznek minden rendű és rangú régi és az újonnan választott fertálymesterek. A szent mise alatt az újonnan választottak az oltár jobb- és baloldalán égő gyertyával állanak sorfalat. Mise után a városház nagytermébe vonulnak, ahol leteszik a hivatalos esküt* * és igy véglegesen átveszik hi* Az eskü szövege a következő : «Én N. N. negyedmester esküszöm a Mindenható és Mindentudó Istenre, hogy a városi elöljáróságnak meghagyásaiban pontosan és igazán eljárok és a reám bízott kötelezettséget lelkiismeretes pontossággal teljesítem. Isten engem úgy segéljen! Amen I» vatalukat. Ilyenkor aztán a város polgár- mestere rendszerint beszéddel búcsúzik a lelépőktői ős üdvözli az újonnan választottakat. Évek óta szokásban van az is, hogy • a fertálymesterek, hivataluk átadása alkalmával közös keretben adják át arcképüket a városnak. 1869-től például valamennyi fertálymester arcképe megvan a város közházán, a polgármesteri hivatal várószobájában. Ennek a szokásnak az volt az előzménye, hogy 1849-ben kezdették megörökíteni a névsort, még pedig kézzel rajzolt díszes keretben és ezt adták át a városnak. A fotografálás elterjedésével ezt a névsort kiszorította az arckép, amelyen különben szintén ott van a név minden arckép alatt. A hivatalos rész után minden negyedben früstökre gyűlnek össze az uj kollega házánál, amely reggeliből folyton fokozódó lelkesedéssel gyakran ebéd, nem ritkán pedig vacsora is lesz.** így megy a választás, beiktatás ős a letéti lakoma — a mostan folyó időkben. Minket azonban inkább érdekel az, hogy miképen folyt le régente. (Folytatjuk.) ** A fertálymesterek évkönyvei olyan eseteket is jegyeztek fel a boldogabb időkből, amikor a früs- tőkölők közül a kitartóbbakat még a másnapi vacsora is együtt találta. A Közig. Tani', hallgatóinak mulatsága. Junius 4-én a színházban tartott Kabaré előadással kezdődött. A programul első száma, megrázó erejű irredenta dráma volt, amelyben Gulyás Lajos a ref. pap Illykovich Magda — a pap leánya (Mária), Gulyás Vince — a koldús álruhás főhadnagy, Tition József — a pap fia (Lázár), Nagy Gábor — Mózsi harangozó és Kovách László — Popescu oláh kapitány szerepét játszották sok szeretettel és lelkesedéssel. Illykovich Magda nagyon bájos ős kedves volt; a férfiak közül legjobban Tition és Nagy Gábor játszottak. Utána Matolcsy Manci (az aszódi főjegyző leánya) énekelt és zongorázott néhány dalt, kitűnő játékával és hangjával nagy elismerést aratva. Nagyon sikerült volt Kovách László tanf. halig, költeménye: >Az egri vár«,— amit Tóth Pál szavalt el sok érzéssel. Az utolsó szám — az »Yvette« — című rokokó dráma volt. Hevesy Gusztávne (Yvette) csodálatos művészi készséggel játszott, a Madonnához mondott fohászánál sOKan könnyeztek lélegzet fojtott meghatottsággal; partnere (Pierre de Lavale had nagy) Peller Imre — teljesen átérezte sze repét—Beaulieu marquist Bakóczy József nagyon ügyesen alakította — és jól játszotta a Kapitány szerepét Dibusz Sándor is. A darab díszletei és jelmezei stílszerűek és szépek voltak, ezeken látszott meg legjobban a rendezés gondossága. A konféránszot Peller Imre a «Hiszek egy Istenben ...» elszavalásával fejezte be, ezzel egyszersmind elbúcsúzva a hallgatók nevében Eger város közönségétől. Az előadást a Korona szállóban — reggelig tartó vidám táncmulatság követte. P. HÍREK. Eger, 1921. junius 7. A Vöröskereszt Egyesület egri csoportjának választmányi és közgyűlése. Vasárnap a Vöröskereszt Egyesület Jan- kovics Dezső polgármester elnöklése alatt választmányi ős közgyűlést tartott. A tárgy- sorozatban szerepelt a Babocsay Sándor lemondása folytán megüresedett elnöki tisztség betöltése. Döntés csak annyiban történt, hogy a közgyűlés Isaák Gyula alispánt óhajtja az elnökségre meghívni. Elhatározták továbbá, hogy az Egyesület vagyonának gyarapítására akciót fognak indítani. Dr. Tordai Ányos titkár előterjesztette titkári jelentését, majd Palik Frigyes az Egyesület vagyoni állapotát vázolta s ezzel a gyűlés véget ért. Díszoklevél-átadás. Az7 Egri Kér. Iparoskor legutóbb tartott közgyűlésén tiszteletbeli taggá választotta Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselőt, mint aki évek hosszú során át annyit fáradt a közélet szolgálatában s különösen a keresztény kisipar javáért. Az erről szóló díszes oklevelet vasárnap d. e. '/2l2-kor adta át neki a választmány, melynek nevében Balkay Béla elnök üdvözölte. Az üdvözlésre meleg szeretettel válaszolt Nagy János dr., aki meghatottan köszönte meg polgártársainak a kitüntetést. Felszámol a «Csoport«. A Tisztviselők Beszerzési Csoportjának intéző bizottsága legutóbbi ülésén kimondotta, hogy a pénzügyminiszternél a felszámolás elrendelését kéri. Egyben utasították az ügy vezetőt, hogy a felszámolás előmunkálatait kezdje meg.
