Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-05-29 / 119. szám
Előfizetési dijak postai szállítással i I POLITIKAI NAPILAP. Sgész és félévi előfizetést nem fogadunk el. I Főszerkesztő: BHEZNÄY IMRE. ííegged évre tlO S. — Egg hóra 40 K. — | Felelősszerkesztő: BÄRSY KÄROLY dr. Szerkesztőség % Eger, Líceum. Kiadóhivatal ? Líceumi ng$md9. Telefon szám 11. Csonka. Magyarok! Csonka Magyarország csonka magyarjai! Üzenetet hoztam nektek. Nem üzente ugyan senki, de mert nektek szól, hát csak elmondom. Ott jártam, túl az új határcövekeken, ahol az egész magyarok laknak. Bár nem tudják biztosan, hogy magyar állampolgárok-e még, de azt biztosan tudják és érzik, hogy magyarok és hogy azok is maradnak. Mert ők a szenvedésben meged- zett és szenvedésre kész, elszánt, öntudatos, igazi magyarok. Hidegen fogadtak. Kérdéseimre kitérő feleleteket adtak : Mit tudnánk mi mondani, ami titeket érdekel? Szenvedünk! ennyi az egész, Szenvedünk hangtalanul, de ajkunkat összeharapva, markunkat összeszorítva. Szenvedünk, tűrünk és várunk. Hogy mit várunk? Ha nem értitek, ne is kérdezzétek. Szenvedünk reggeltől estig és estétől reggelig; hétről-hétre, hónapról- hónapra, évről-évre. Szenvedünk testileg is, de még többet lelkileg. Újat mondani nem tudunk, a régit pedig ti bizonyára már nagyon unjátok. óh, hiszen tinálatok nem ilyen egyhangú, nem ilyen unalmas az élet. Mennyi minden érdekes dolog történik ott. Ki lesz az uj államtitkár? Meg van e sértve a mentelmi jog? Lesz-e kormányválság? Állja-e még a párt a tegnapi határozatát, vagy már elkenni próbálják azt? Óh! a ti politikátok nagyon fordulatos, nagyon érdekes. Legalább is titeket nagyon érdekel. Hogyan kívánhatnánk mi, hogy a mi egyhangú szenvedésünk 'ránt is érdeklődjetek. A hangjuk hidegen gunyoros volt, de a szemük szikrázott. Egyik elkeseredett magyar azt kérdezte tőlem: «Ugyan gondolkoznak is odaát, vagy csak élnek ?« Nem tudom biztosan: gyülölnek-e bennünket, de hogy megvetnek, azt biztosra állítom.^ Én egy szót sem tudtam felhozni védelmünkre. Csak azt éreztem, hogy valami melegség jár át. Éreztem, hogy nincs még veszve Magyarország, mert ott túl a rácson még egész magyarok laknak. Hazafivá lett ott minden magyar, s magyarrá lett sok idegen anyanyelvű polgártársunk. Sub pondere ereseit palma. A szenvedésben tisztul és edződik meg a magyar. Csak az a bajunk, hogy nem egész Magyarország van megszállva s igy nem minden magyar járja ki a hazafiság magas iskoláját. Valamikor, régesrégen a független Erdély mentette meg a leigázott Magyarországot. A történelem kereke csodálatosan forog. Lehet, hogy nemsokára ismét Erdély, de a leigázott Erdély fogja újból megmenteni Magyarországot, a független Magyarországot. De akkor, óh csonka magyarok ! süssétek le a szemeteket, mert még az unokáitok is szégyenkezni fognak miattatok. Meg lesz örökítve emléketek a történelemben, akárcsak az ezer év előtti augsburgi csata gyászmagyarkáié. Dr. M. K. A napszám, A szőlősgazdák és birtokosok gyűlésre jöttek össze mintegy ötvenen, hogy megbeszéljék az egri földmunkáltatás napszám-ügyét s módokat keressenek a teher- könnyítésre. A gyűlés meglehetős izgatott, sőt elkeseredett hangűlatban folyt le. Hiteles kimutatásokat terjesztettek ugyanis az értekezlet elé, melyből kitűnik, hogy Egerben legalább is kétszer akkora napszámot kell fizetni, mint a környéken és általában a vármegye egész területén. Hiteles adatok vannak például arról, hogy a falvakban legfeljebb 70—80 K a férfi-napszám, a női munkások pedig 30— 50 K-ért dolgoznak. Gyöngyösön, ahol pedig mindenkor a legmagasabb napszám járta, ma 100 K körül van a férfimunkások napszáma és 50—60 K körül a nőké. A hiba mindenesetre ott van, hogy a fölcsigázott napszám nem számol a körülményekkel s nincs arányban a pénz vásárlási erejével. Tekintettel ugyanis arra, hogy pénzünk — a múlthoz képest — tetemesen javúlt: ma a koronának legalább is még egyszer annyi az értéke, mint tavaly volt. Ebből következik, hogy a piaci és bolti árak tetemesen csökkentek. Nemcsak a hűs, a fűszer, hanem a ruha- és bőrneműek árai is. Úgy áll tehát a dolog, hogy ha tavaly ilyenkor 140 K volt a napszám, ma ennek — ha a pénz vásárló erejét tekintjük — legfeljebb 70—90 K felel meg, akár a rőfös boltban akarok venni valamit, akár csizmát, cipőt vásárolok, akár a piacra megyek. Szó sincs róla, hogy a földmunkásoktól lehetetlen áldozatokat kívánjon valaki. Nekik is élniök kell, mert minden munkás méltó az ő bérére. Ámde számolniok kellene a lehetőségekkel s a birtokosok teherbírásával is. Ki lesz képes arra, hogy földjét, szőlőjét munkáltassa a szörnyű napszám mellett? Ki és honnét fizeti meg a munkáltatás roppant költségeit ? Hiszen a bor árának csak esésére lehet számítani!. Már pedig a mostani napszámot még a mai ár sem bírja meg; hát a várható olcsóbb^ bor hogyan birkózzék meg vele ? ! Értjük azért a gazdák elhatározását, hogy a hatóságok révén keresnek orvoslást s azt is megértjük, hogy egyesek abbahagyták a szőlőmunkáltatást. . . Ha nem dolgoztatják, kevesebbet fizetnek rá. . . «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen.» TÁRCA Határjárás. Kora délután van. (A nap oly melegen süt, mintha kánikulában volnánk. . . Nem baj! Szükség van a melegre. . .) Megyek ki a kőhalmaz közül Felnémet felé; megnézem, mit csinál odakünn a város, a falu népe ? A felnémeti vámon megyek keresztül s a szemem rácsap az érseki káposztaföldekre. Tele asszonynéppel. Gyomlálnak, kapálnak a takarosán megmunkált apró földeken, amelyeken akkurátos sorokban ülnek a krumpli, bab-, paradicsom-, káposzta-bokrok és palánták. Ugyancsak megnőttek az esőzések alatt. A krumpli 2 hét múlva biztosan virágzik, a borsó pedig már itt-ott régen gyümölcsét kínálja! Az úttól balra nagy hagymaágyak gyönyörűen megművelve, kigyomlálva. Látszik, hogy szinte dédelgeti a gazdája, akarom írni: gazdasszonya. Mert asszonyokat illet itt a dicséret; az övék a dicsőség és érdem, hogy ilyen szép vete- ménytáblák vannak az egri határban. No persze a jő Isten áldásán kívül! Nemcsak a szájuk tud járni az egri asszonyoknak, hanem a kezük is, amellyel igazán bámulatos munkát végeznek. Különösen a háború tette messze földön hiressé az egri földműves-asszonyok kertész-készségét. Az egész felvidéket úgyszólván ők látták el főzelék-félékkel, zöldséggel, paradicsommal, paprikával. . . A korai uborkáról meg nem is beszélek. A pesti piacon kívül talán csak nálunk lehet oly korán uborkát látni, mely «újság»-ot jól megfizetik azok, akik kedvelői az újdonságoknak. De még van valaki, akinek segítő keze nélkül mit sem tudnának csinálni az egri asszonyok! Az egri érsek. Ö adja a földet szalagonkint 5 koronáért azoknak, akik erre rászorultak. Micsoda jótétemény! 5 korona és egy kis szorgalom fejében beterem az egész nyárra való bab, borsó, lencse, burgonya stb. Átmegyek a patak hidján. Nagy bekerített terület, telve deszkával, téglával; fehér ház öreg fekete betűkkel .ötlik a szemembe. Hát ez mi ? A hordógyár fatelepe. A tél óta varázsolták ide ezt a fakereskedést; van itt mindenféle faanyag óriási mennyiségben. Lehet építkezni, csak pénzünk legyen hozzá bőven ! Szóval nyúlik Eger Felnémet felé, Felnémet meg Eger felé. Vájjon találkozunk-e valaha ? Tovább megyek. Káprázatosán gyönyörű minden. . . Nem törődöm a hőséggel. Szinte nyeli a szemem a már hullámzó búzatáblákat. Csupa zöld, virágos minden. A rozs már a fejét hányja, a búza erősen szárba szökkent, a takarmányt meg innen- onnan vágni lehet egész bátran! Egy asszony jön a földekről. Megszólítom. — Jó napot, néne ! Volt-e erre jég? — Nem igen. Szép minden, gyönyörű szép; régen nem volt ilyen az egri határ! Befordulok a Dobicz-malom felé. Erre már a felnémetiek földjei kezdődnek. A második darab földön krumplit kapál egy asszony. Itt is érdeklődöm: csinált-e kárt a múltkori jég. — Nem, a felnémeti harangozó ketté vágta. A Rózsás meg az Agárdi azonban kapott. . . Olyan hajtásokat vittek haza a gazdák, hogy csupa szomorúság volt látni. . . Hát jókor kezdett harangozni a felnémeti harangozó, különben mi is megjártuk volna. A krumpli, — amint látja, — igen szép, nemsokára virágzik. Átmegyek a vasúti töltésen. Innen már a szőlők látszanak. A minoriták szőlőjében új karóerdő látszik. (Sok huncut siheder mosolyog ezen a bajusza alatt és gondolja magában: «Nem fázunk meg a télen ... Gondoskodnak rólunk az Isten szolgái!») A szőlők alatt is folyik a munka, egy-egy ember kapálgat babot, kukoricát. A Grőber-szőlő alatt ismét érdeklődöm: Volt-e jég? — Bizony volt. Tessen csak nézni a gyönge babot! Biz’ megcsapkodta! A felnémeti későn kezdett harangozni; az az
