Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-05-20 / 112. szám
Ära 2 korona. Eger, 1921. május 20. péntek. XXVÍU. évi. 112. sz. 0 nepujMg Előfizetési dijak postai szállítással; Sgész és félévi előfizetést nem fogadónk el. Hegged évre 110 E. — Egg hóra 40 E. — POLITIKAI NAPILAP. S>ssrkcss4őségf s Egei’, Liccnta. Főszerkesztő: BHEZNAY IMRE. Kiftdóhivaíal,* * Líceumi ugoinds. Felelősszerkesztő: 6ÄRSY KÄBOLY dr. Telefon szám 11. Egy őszinte francia szó. A franciákról, a gall fajról, sok találó Ítélet van forgalomban: pl. a francia szellemes, hevüiő, nagyra hivatott. E szólamok mind dicsérők, magasztalok. Vannak azonban megrovők is, pl. a francia bosszú- * álló, fölületes. Ez utóbbi rossz tulajdonságáról sokat fog beszélni a trianoni békeszerződés, mely a legigazságtalanabb módon csonkította meg szegény magyar hazánkat. A francia politikusok, mikor a béke- szerződés készítéséhez fogtak, Magyarország földrajzi, népességi, gazdasági, nyelvi viszonyait nem ismerték, sőt még akkor sem vették azt a fáradtságot, hogy megismerjék. Hogy mennyire felületes a francia Ítéletalkotás, legyen szabad egyik jeles publicistának, Charles Rivet-nek «Le Dernier Romanoy» cimű munka, mottójára s az egész művön vörös fonalként áthúzódó, vezető gondolatára hivatkozni. Rivet 340 oldalon Írja le tapasztalatait, amiket Oroszországban szerzett, mint a Temps hadi levelezője. Furcsán hat, de mégis valóság, hogy a franciák saját szövetségesüket, barátjukat, az oroszt, nem ismerték több évtizedes, sokszor hangoztatott, megerősített szövetség után sem. Ha ily köd választotta el őket szövetségeseiktől, ne csodálkozzunk, hogy fáradságot nem vettek a letiport, megalázott, elárult Magyarország megismerésére, mely- lyel pedig tartós békének alapjait vethették volna meg. Elvégre a demokráciának nagy hibája, hogy a demokrácia nem szeret gondolkozni, mérlegelni. A demokrácia közel áll- ván a demagógiához, jelszavakkal dolgozik. így igaza van Rivet-nek, amikor megállapítja: «... a külföld nem ismerése bizonyára egyik legnagyobb gyengéje demokráciánknak.» Valóban így van. A franeia népet most a revanche, a megtorlás, gondolata vezeti. Szinte senki sem szab meg oly kemény békepontokat, amelyekre az ellenség, (a német) rászolgált: Clemenceau, Briand nem elég a franciák bosszuló művére. A népdüh nem tud kielégülni. Azért szenvednek a legyőzőitek és titokban terveket forgatnak agyukban, ámde e tervek leg- kevésbbé szolgálnak a béke biztosítására. És miért mindez ? Mert a Középeurőpa fölött Ítélkező franciák demokráciája nem akar tanulni s tudatlan maradt. Leveti a francia faj tulajdonságait; — csak a kivetni valót tartja meg s'abban kéjeleg. Mint egykor Voltaire római tógában jelent meg a nép előtt, úgy a mostani francia a pogány bosszú palástját ölti magára, azzal hódítja maga felé a demokráciát, élvezi a népszerűséget. És a demokrácia megittasúl a frázisoktól. Pedig ha azok elkopnak és hitelüket vesztik: ledönti majd képzelt bálványait, hogy helyökbe újakat emeljen. A szegény, megtópett Magyarország pedig nyög, szenved. Mégis: Megvirrad még valaha. . . Nem lesz mindig éjszaka. A franciák ideológiájában, a németek «les grandes bodies», mi pedig «les petites bodies» maradunk, mig az élet vastörvénye ki nem józanítja a «grande i}ation»-t, meg nem tépi a «Gloiret». Ettől remegnek ők! Ezért a nagy, ideges, a görcsös ragaszkodás: elvenni tőlünk az éltető levegőt. Hogy a franciák iránti rokonérzés fent és lent egyaránt fogy; hogy a franciák rabló szomszédainkkal kacérkodnak: ezért a politikáért még — megfizetünk. ________, (Cs. L.) A z új kanonokok beiktatása. Tegnap emlékezetes ünnepe volt az egri székesíőkáptalannak, de Eger és Mis- kolcz katholikus társadalmának is. Ridár- csik Imre apátkanonok széleskörű ünnepség keretében tegnap iktatta be mester- kanonoki székükbe dr. Ivanovich Emilt, az egri szeminárium spirituálisát és Záb- rátzky György esperes, miskolczi apát-plébánost. Az érsekfőpásztor kitüntetése valóban érdemes papokat ért. A veszteséget, ami a Főkáptalanra Zágoni Debreczeni János és Koncz Menyhért elhunytéval hárult, az új kanonokok bevonulásával tetterős munkásság fogja pótolni, mert a két ünnepeltet a közvélemény is úgy ismeri, mint akiket eddigi érdemeik a rájuk váró nagy munkakör sikeres betöltésére föltétlenül képesekké, alkalmasokká tesznek. Beszéljenek az érdemek önmagukért. Dr. Ivánovich Emil 1874-ben született Aknasugatagon. Az érettségit kitűnő TÁRCA Innen-onnan. T A magyarországi népszámlálás ered- jnénye. A központi statisztikai hivatal most készült el az év első napjaiban megtartott népszámlálásunk eredményének előzetes összeállításával. Eszerint Magyar- ország meg nem szállt területén, ebbe nincs beleszámítva a szerbek által megszállt, de a békeszerződésben nekünk Ítélt baranyai terület, 7,840.832 volt a népesség száma. Az 1910. évi népszámlálás ugyanezen a területen 7,470.006 lelket talált. A szaporodás tehát 370.828, vagyis kereken öt százalék. Az előző évtized Magyarországában 8 és fél százalékkal szaporodott a népesség. Minthogy a háborús veszteséget nem ismerjük pontosan, nem lehet megállapítani, hogy a népesedés növekedéséből mi irható a természetes szaporodásra és mennyi a bevándorlás, illetőleg a menekülés következtében beállott beözönlés javára. A városi törvényhatóságok népességének növekedése jóval kisebb volt, mint az előző évtizedben, de kétségtelen, hogy a városi népesség most is jobban fejlődött, mint a vidéki. Csehországban félév alatt hatvanhatezer postacsomag veszett el. A cseh postaügyi minisztérium hivatalos közlése sze- • rint az 1920. év második felében hatvan- j hatezernél több postacsomagot loptak el. A minisztérium ezt az eredményt «nagyon szép>-n&k mondja, mert a lopott csomagok száma «nem is sok.» Vájjon a károsultak is — ennyire «szép»-nek tartják-e ezt az «eredményt» ? * Lavotta János emlékezete. A hires magyar muzsikus halálának százéves évfordulóját ünnepelik az országban. Termete közép, sz’kár, arcszine barna,haja rendetlenül csapzott, öltözéke elhanyagolt, mint valami utszéli koldusé, de szemében büszkeség, lelkében magyar dacosság lakozott. Kérhette őt akárki, hogy játsszék, nem használt semmit. Csak a perc szeszélye, az ih- lettség pillanata vétette kezébe a hegedűt és akkor játszott. Égj kortársa, — valami előkelő jóakarója, — hetekig várt, hogy hallhassa. Bihari letérdelt előtte, a kezeit csókolta, hogy játsszék előtte és tanítsa őt. Mind nem őrt semmit, ha neki úgy tetszett. Lavotta János élete rendkívül kalandos volt. Régi nemesi családból származott és zenei hajlama nyilatkozott már 10 éves korában, de mint életrajzában olvas- I ható, iskoláiban hanyag tanuló volt. Fölserdült korában folytonos civakodásban élt mostohaanyjával. Egyszer atyja távol- létében késsel rohant ellene. Ennek következménye lett, hogy a szülői házat elhagyta és Bécsben folytatta zenetanulmányait, ahol a szalonokban hegedüjátékával közbámulat és tisztelet tárgya lön. 1792 ben részben Budán, részben Pesten karmesterkedett, de nyugtalan természete miatt megvált állásától. 1816 ban Debreczenben mükereskedást nyit, persze mint rossz üzletember, megbukik. Majd ismét neki vág a világnak és szerte kóborol hegedűjével az országban. Előkelő családoknál játszik, mindenütt mint barátot és művészt tárt karokkal fogadják, de sehol sem marad sokáig. Sokat hegedül és még többet iszik. A szeszes italok túlságos élvezete okozta halálát. Egyszer, alig hogy a gyógyszertárban átvette orvosságát, hirtelen idegrángás támadta meg ős rövid idő múlva kiszenvedett. * A románok még templomot is rekvi- rálnak. A román hatóságok a Máramaros- sziget város középpontján álló hatalmas római katolikus tömplomot elrekvirálták a görög keleti egyház számára, a római katolikus egyház számára pedig ^cserében* kiutalták a város végén lévő, fából összetákolt oláh templomot.
