Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-05-13 / 107. szám
Ära 2 korona. ßgcr, 1921. május 13. péntek. • XXVIII. évf. 107. sz. • CV7' # n Jlepupag Előfizetési dijak postai szállítással: Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Megged évre 110 K. — Egg hóra 40 K. — POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: BREZNÄY IMRE. Felelősszerkesztő: BARSY KÄHOLY dr. Szerkesztőségj Eger, Líceum. Kiadóhivatals Líceumi ngomibü. Telefon szám 13, Ami abszurdum. Nyugat felől virrad. Napról-íiapra kapjuk a híreket, melyek arról számolnak be, hogy a megértés szelleme kezd felülkerekedni a művelt Nyugat közvéleményében. S ebben az angol .politikusok vezetnek. Anglia a realitás hazája. A józan mérlegelés, az események helyes értékelése, a rideg számításig menő előrelátás jellemzi a szigetország közéletét. Amikor Anglia a háborúba beavatkozott, már pontos számvetést csinált. S mikor Grey Edward azzal a kijelentéssel lepte meg a világot, hogy a háborút az nyeri meg, akinek zsebében az utolsó milliárd marad: — képletesen nagy igazságot mondott. És ha most az angol politikusok megállapítják, hogy a trianoni béke abszurdum, akkor minden okunk megvan arra, hogy ezt örömmel vegyük tudomásul. Biztosak lehetünk benne, hogy e megállapítások mögött az ideiglenesen letiporható, de végleg el nem nyomható igazság rejlik. A jelen történetírásának, a sajtónak, nem szabad egyetlen ilyen mozzanat mellett sem észrevétlenül elhaladnia. Ezek az érvek erősítik önbizalmunkat; ezeknek a nép leikébe való átültetése egy az irredentizmus gondolatának ébrentartásával, egy a jogfenntartás eszméjével. Legújabban Repington nyilatkozik a magyar kérdésről, és elismeri, hogy a trianoni béke nyilvánvalóan igazságtalan. Néprajzi tekintetben visszaél Wilson 14 pontjával, gazdasági szempontból pedig csupán rossz játék, mert fogalma sincs a gazdasági szükségességekről. Végül pedig: földrajzi oldalát tekintve egyenesen abszurdum, mert félreismeri a legelemibb tényeket. És Repingtonnak van bátorsága, hogy ennek a megállapításnak következtetéseit is levonja. «Helytelenség volna azt tar- ; tani, — úgymond — hogy egyetlenegy | magyar is akadhat, aki szivében is elfogadná a trianoni békeszerződést.» Úgy van ! Tesszük hozzá egy szivvel- lélekkel. Amikor a magyar nemzet szivében is elfogadná az ezeréves haza feldarabolását, ez azt jelentené, hogy nem érdemli meg azt a darab földet sem, melyet a győ- ! zők kegye meghagyott számára. A görög anya, mikor harcba küldte | fiát, a paizsra mutatott és ezzel a mondással bocsájtóttá el: ezzel, vagy ezen. Minden magyar anya oltsa be gyermekének leikébe azt a törhetetlen meggyőződést, azt a hitet, hogy Nagy-Magyar- országgal élünk, Csonka-Magyarországgal pusztulunk. A Leány Club műsoros délutánja. Az Egri Leány Club nemr||; alakult. Lelkes úrasszonyok alapították. Az az eredmény, amely a bölcső-korát élő egyesület útját jelzi, bizonyítja, hogy szükséges volt. Termeiből kiűzte a szüffrazsettizmust; otthont talált benne a női lélek és teret a dolgozni vágyó szorgalom. Ez a Club tartotta tegnap bemutatkozó műsoros délutánját az Urániában. Telt nézőtér előtt játszottak a Club tagjai: valamennyi leány. Kacagó; vidám, ötletes. Az előadás mozaikszerű volt, amely egy hatalmas képbe olvasztotta a sok leány fejet. A műsorhoz prológot Bárdos József dr. írt. A vezetőszám ezúttal nem volt vers, hanem próza. De a benne lüktető érzések verssé avatták, egy elszerencsét- lenűlt ország szomorú, de reményt keltő himnuszává. Sebeők Rózsi és Ili Ányos László «Falevél» c. dalát énekelte megható egyszerűséggel. A duett halk, fátyolos akkordjaiban zokogott az ősz : «Falevél, falevél, agyonüti az első szél. . .» A műsor harmadik számaként szerepelt a magyar ballet. A tánc azonban nem volt ballet. Témája, meséje, hiányzott. Azért szép volt és megismételtették. Darányi Ilona és Anna, Illykovits Magda, Krajnák Sarolta, Róth Irén és Szikszay Margit vettek részt az együttesben. Mondok Ica lendületes szavalása után Hubay Carmen fantáziája következett. Kaufmann Emmi hegedüművésznó szólaltatta meg Carmen fájdalmas, sötétségekben száguldó lelkét. Igazi művész: nem a közönségnek, önmagának játszik. Huszthy Zoltán segédkezett a komoly feladat megoldásában. Virág Kálmán rajztanár kedves ötlete volt, hogy néhány úrleány egy pár ismertebb festmény jelmezében mutatkozzék be. Innocent Sanguis Sanctus-át Kotz- mann Márta, Máriá-\kt Sandrik Ilona, Brigittáiá+ Darányi Irma, Madrigál-ját Vratarics Klára és Sandrik Ica, Férfihűségéi Illykovics Magda alakította az osztatlan elismerés tapsos sikerével. Spányik Kornél Orgonavirágos hölgye Darányi TARCA Naplótöredék. — Ä Kcunmün idejéből. — Eger, I9l9. máj. 12. Kellemetlen éjszakám volt. Sokáig hánykolódtam s folyton a következő nap eshetőségeit forgattam fejemben. A tegnap ünnepi hangulatába egy cseppet sem illettek bele a vörös csapatok ideges mozdulatai. Háromszor vontatták el lakásom előtt ugyanazt a három ágyút. Megismertem a lovakról. (Úgy gruppiroz- ták a keveset, hogy valaminek mégis csak látszódjék.) Mikor aztán nagy nehezen elszende- redtem, álmomban mintha annak a cseh repülőgépnek a berregését hallottam volna, amely felettünk keringett tegnap estefelé. Fölriadtam s a folyton fokozódó zajra kiugrottam ágyamból. Lakásomtól pár száz lépésnyire, emelkedése miatt, keramittal r akott az littest. Azon «Derregett» az ágyú kereke. Ismét a vörös tüzérek jöttek s utána csapatok. A kora hajnali szürkületben úgy mozogtak lassan, vontatottan, mintha nem volna kedvük a «hadvezéreik» játékához. Végig vonultak a városon; ki. Felnémet felé! Én pedig hajnalban mégis csak elaludtam egy kissé. Ezúttal azonban alvásom megcáfolta a szólás-mondást: édes álom a hajnali álom. Egyáltalán nem volt üdítő. Fáradtan keltem 1/iG óra tájban s végeztem szokásos napi teendőimet. A munka azonban nem ment. A telkemre mintha valami balsejtelem nehezedett volna. Az emberben is megvan talán ez a lelly képesség. Hiszen az állatok gyakran előre megérzik a földrengést, a nagy tűzvészt. . . Miért ne sejtené meg az ember lelke a reá váró nagy rázkódtatásokat?! Én sejtettem. Megérez'tem. Nyugtalan voltam, de nem mondottam senkinek. Aggasztott Eger sorsa. Mi lesz velünk, ha ágyútűz alá vesznek bennünket? Honnan és mikor pótoljuk a bekövetkezhető károkat? És e gondolatok között teljesen háttérbe szőrűit a saját énem. Mintha beolvadt volna az általánosért, a közösségért való nagy aggodalomba ... V48 tájban megdördült az első ágyú. Ezt szakadatlanúl követték a lövések . . . Tisztán ki lehetett venni, mikor lőttek a vörösek s mikor a csehek. Ez utóbjbiak gránátjainak üvöltése (Eger akkor hallott először ágyúszót közvetetlen közelből) belevágott az idegekbe. Csak az első egy-két ágyúlövés izgatott. Azután holmi fatalista nyugalom telepedett^ lelkemre s egykedvűen hallgattam a szakadatlan ágyúszót. 3/«8 kor, mint rendesen, dolgaimra in- dúltam. A Líceum elé kikanyarodva, futó emberek jöttek velem szemben. Menekültek a Széchenyi-utcáról: férfiak, asszonyok, iskolás gyermekek . . . Egy pár lövedék ugyanis a Széchenyi-utcára és házaira esett. Rendületlenül mentem velük szembe. Mintha izgatott volna a veszély. No meg látni is akartam, mit tud csinálni egy-egy gránát. Mikorra a Kaszinó tájékára értem, az utcán egyetlen ember sem mutatkozott. Visszanéztem és szinte megdöbbentett, lenyűgözött ez a halálos némaság. Fényes nappal van s egy lélek nincs az utcán. Meghalt a város; elállóit a vérkeringése.
