Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-04-19 / 87. szám
Ärs 2 korona. Eger, 1921 április 19. kedd. XXVHÍ. évi. 87. sz. Előfizetés! dijak postai szállítással s Egész és féléyi előfizetést nem fogadnak el. ííegged évre 110 K. — Egg hóra 40 JL — Főszerkesztő: BREZNÄY IMHE. Felelőssze'rkesztő : BHRSY KÉB OLY dr. Szerkesztőség s Eger, Licentts, Ktaddfcivatai s Líceumi ügeted *. Teíefoss szám 11. A Keresztény Szociális Misszió nagygyűlése. Tiltakozás a destruktív sajtó ellen. Vasárnap d. e. 1/ill órakor a városháza nagytermében Eger város keresztény társadalma osztálykülönbség nélkül össze- sereglett, hogy Ítéletet mondjon ama romboló sajtó orgánumok felett, melyeket a kormány, az államhatalom ereje, féltve őrizvén a szabadságjogot, megfékezni nem tud. — Igaz örömmel, büszke reménységgel tölti el szivünket a vasárnapi hatalmas demonstráció. Mintha csakugyan tudatára ébredt volna ez az agyongyötört ország romlásának igazi okára és mintha valóban kezdene rálépni a gyógyulás, a a tisztulás útjára akkor, amikor a bajt gyökerében akarja orvosolni, a bomlasz- tást, a rothadást csirájában akarja kitisztítani. És a mi nagyon fölemelő és megnyugtató ebben, az az, hogy ezt társadalmi utón maga a feleszmélt nép teszi. Nem forradalmi utón, büszkén kiáltjuk ezt felétek, jogrendért ordítozok! hanem törvényes keretek között. A Keresztény Szociális Misszió társulat alelnöknője, Puchlin Lajosné, nyitja meg a nagygyűlést pompásan megalkotott tartalmas, kerek beszéddel. Reá mutat megnyitójában arra a nagy munkára, melyet a keresztény sajtó megteremtése terén a magyar nők kifejtettek. Helyesen mondotta, hogy erre a nők hivatottak, mert ők látják meg mindenkoron elsőnek a feltámadást. Azután Molnár Kálmán drjogtanár, szónoki lendületű, meggyőző érvekben gazdag beszéd keretében ismertette a romboló sajtó káros következményeit, a jelen rettenetes gyászát, de reámutatotí a kivezető ösvényre is. < Azzal kezdte, hogy a sajtó nagyhatalom, mert irányitója az emberi léleknek és értelemnek, és mint ilyen nagygyá tehet egy nemzetet, vagy örök pusztulásba, romlásba dönthet. Hogy hazánk ma bénán, koldusként nyomorog, annak legfőbb oka a romlott, nemzetietlen, lassan mérgező destruktiv sajtó. Természetesen bűnösök vagyunk ebben mi is, bűnösök a társadalom vezető emberei, akik tűrték azt Mi, akik hihetetlen nemtörődömséggel viselkedtünk az iránt, hogy kitől nyerjük azt a sajtó táplálékot; akik nem törődtünk azzal, hogy az saját kezünkben legyen. Nem úgy a zsidóság, mert ha kellett, a Lipótváros napok alatt milliókat tett össze egy-egy újabb sajtóorgánumra. — Nehéz volt a helyzetünk, mert amig ama romboló sajtó csakis a kedélyek felcsigázására, csak olcsó szellemi hatásokra és alacsonyabb ösztönök kielégítésére törekedett, amihez pedig értelmi és lelki műveltség kevesebb kellett, ez tehát olcsó volt: addig a keresztény sajtó értelmi és leiki műveltséget igényelt, tehát költségesebb volt Művelőit, kik tudásuk fegyverével vehették fel a küzdelmet, jobban kellett volna fizetni. Tőkehiány miatt elvesztettük a versenyt. Saját kárán okult azután keresztény társadalmunk. Siettünk összehordani filléreinket megalkottuk a keresztény sajtót. Most már nem áldozatra, csak tisztán- látő képességre, keresztény és nemzeti érzületre van szükségünk, hogy a keresztény és nem keresztény sajtó között különbséget tegyünk. Erkölcsileg dekadensek voltak a mi oly sokszor magasztalt újságíróink és fájdalom, csaknem mind, kivétel nélkül. Elvük volt, hogy újságírónak nines és nem szabad, hogy meggyőződése legyen. így történhetett az meg, hogy egy-egy újságíró két ellentétes irányú lapnak is volt munkatársa és hogy reggel ugyanazt a témát liberális alakba, este konzervatív formába öntötte. Emez erkölcsi nihilizmus posványából nőtt ki az «őszirózsás» forradalom. — Ennek rothadt gyümölcse a mai Csonka- Magyarország. A világraszóló Tisza-bün- perben ott ülnek már néhányan a hajdani fáklyavivőkből, az irigyeltekből, ott ül egy Kéri és Fényes a vádlottak padján, de nagy számban a bűnösök büntetlenek, sőt újra munkában vannak. Nem a bosszúállás hozott ma tulajdonképen bennünket itt egybe, csak a jogos ítélet provokálása. Igazságot és az égbekiáltó bűnre büntetést kérünk. Magunk leszünk a bírák és Ítélkezünk akkor, amikor távoltartjuk magunktól azt a sajtót, mely csak rombolni tudott és tud ma is és pártfogásba vesszük azt, mely erkölcseiben keresztény, céljaiban nemzeti, hangjában ízléses és amelyet sziklaszilárd meggyőződés vezérel. Hitvallást keli emellett tennünk, mert úgy fakad ki amaz igazi teremtő közszellem, mely az új Nagy- Magyarországot életrehivja. — Zúgó éljen- jzés honorálta Molnár Kálmán dr. beszédét. Azután Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselő vádlóként lépett föl és vádoltja a destruktiv sajtó volt Tetemre hívta azokat, akik annyi hősi nagyságunk, oly erkölcsi emelkedettségünk mellett, mely még a halál ordító torkában is büszkén állta helyét, le tudtak sülyeszteni odáig, hogy a héroszi küzdelemből hazajőve, oltárainkat és családi tűzhelyeinket saj át magunk is romboltuk. A pes- tises sajtó irói és terjesztői voltak azok, — úgymond — nem pedig az ántánt hadseregei, akik a győztes magyart leterítették. Hallgatói elébe tárta a Pesti Hírlap, a Pesti Napló, az Est, a Magyarország, a Világ, a Népszava rettenetes bűneit. Szemelvényeket olvasott fel a háború előtti és alatti példányokból. Szörnyű és szivet- tépő az a rettenetes, fajunkat, hitünket, erkölcseinket, jó érzésünket, egyáltalán embervoltunkat me'ggyalázó, sárbatipró szenny, melyet saját pénzünkért e hitvány újságok reánk szórtak. A vádló, bírái elé állítva a bűnösöket, ítéletet kér. Egyébként imponáló nyugalmat tanúsító nagygyűlés frenetikus morajjal kiáltja : «Bűnös a destruktiv sajtó, bojkottal sújtjuk.» Nagy János dr. azután kifejtette, hogy a sajtószabadság legszebb eszményét hogy tiporták sárba és szennyezték be lelketlen újságírók. Hive a szabadsajténak, de szigorú sajtótörvény mellett. Hive a sajtókamara felállításának, hogy újságírók csak valóban hívatottak és keresztény erkölcs alapján állók lehessenek. Utánna Ringelhann Béláné, Fejér Juliska, szavalta el saját szerzeményű irredenta költeményét, oly érzéssel, hogy amig szemeinkben könny csillogott, addig karjaink acéllá izmosodtak a leszámolás nagy napjára. Végül Nagy László földmives fejtette ki a romboló hatású sajtó bomlasztó tevékenységét, reámutatva, hogy sajnos, éppen a földmives osztály az, hol legtöbbet tudott ártani, mondván, mert tudás híján könnyen ejté hatalmába a tömeget. Felhívta a jelenlevő földmiveseket a keresztény sajtó támogatására. Kóczián Margit, a Szoc. Miss. Társulat titkára, azután felolvasta a következő határozati javaslatot, melyet a nagygyűlés egyhangúlag elfogadott., Határozat. Állampolgári becsületbeli kötelességünknek valljuk, hogy csak a tisztességes sajtót támogassuk s csák jóirányú lapokat olvassunk. Tisztességes és jóirányú sajtónak pedig azt tekintjük; amely erkölcseiben keresztény, céljaiban nemzeti, hangjában szertelenségektől, durvaságoktól és Ízléstelenségektől mentes, s amelynek munkásai ennek az irányzatnak meggyőződéses hívei és harcosai, nem pedig a tolinak fizetett bérencei. Kívánjuk, hogy a sajtónak a gyalázatos forradalmak felidézésében való szerepe pártatlan, de komoly és szigorú vizsgálat tárgyává tétessék, s ezer éves magyar hazánk gyászos emlékű sírásói a vizsgálat eredménye szerint megbélyegeztessenek s bűnösségük arányában méltó büntetésüket elvegyék. Kívánjuk sajtókamarák létesítését, a- melyek közreműködésével a kellő szellemi
