Egri Népujság - napilap 1921/1

1921-04-14 / 83. szám

4 EG Ki í-ÉPinSAG. A mult hét a belpolitikában. (Április 5-12.) A belpolitikát e héten is a királylá­togatás utórezgóse foglalkoztatta. A király április 5-én délután 4 óra­kor elhagyta az országot. Elutazását dip­lomáciai tárgyalások előzték meg, mert kormányunknak gondoskodnia kellett arról, hogy akinek fejére sz. István koronáját helyezte a nemzet, azt útközben kellemet­lenség ne érje, s tőle a kellő tiszteletet sehol meg ne tagadják. A király, távozása előtt, a miniszter- elnökhöz intézett nyilatkozatában kifejti jövetelének és távozásának indító okait, hogy azok világosan álljanak az ország előtt. A király e nagy horderejű nyilat­kozatában a magyar közjog alapelveivel teljesen egyezően szabatosan megállapítja, hogy: »megszűnt az 1867-ki kiegyezés és a pragmatika szankciónak a feloszthatat­lan és elválaszthatatlan birtoklásra vo­natkozó része és helyreállott Magyaror­szág teljes állami függetlensége, amelyet gondosan megőrizni nekem is egyik főtö­rekvésem.« Az elutazást követő napon a külügy­miniszter tájékoztatta a nemzetgyűlést a király látogatásával kapcsolatos külpoli­tikai helyzetről, s a magyar önérzet hang­ján utasította vissza a kis és nagy ántánt államainak a belpolitikába való illetékte­len beavatkozását. Az erőszak által leti­port nemzetnek ez a történelmi nevezetes­ségű tiltakozása maradandó megbélyegzése a magukat erősöknek nevező államok ha­talmi őrjöngésének: »A történelemben példátlan az, — mondja a külügymi­niszter, — amit a szomszéd államok ve­lünk szemben ezúttal elkövettek, hogy ide­gen kormányok háborúval való fenyege­téssel kényszerítsenek egy államot, — amelynek függetlenségét ők maguk szer­ződésbe iktatták — nemcsak arra, hogy kormányformájának megállapításánál és uralkodójának megválasztásánál figyelem­be vegyék az ő szeszélyüket és állítóla­gos érdekeiket, hanem kényszerítsék arra is, hogy valakit, akinek mint magyar ál­lampolgárnak joga van magyar területen tartózkodnia, ahol ez idő szerint egyedül van otthona, a fennálló magyar törvények ellenére eltávolitson. A beavatkozás belső ügyeinkbe, visszaélés a hatalommal, és mint ilyen, szemben áll a jog fogalmával. A nagyhatalmak tanácsának eljárásában nem az a fenkölt szellem nyilatkozik meg, mely az angol és francia történelemben mindenkor megnyilvánult, hanem a bal­káni szellem.« — Nevezetes eseménye még szt. Ist­ván koronája alá tartozó országoknak az, hogy nyilvánosságra került a horvát köz- társasági parasztpártnak február 11. és 12 ki ülésében készült, a Sándor szerb régenshez eljuttatott emlékirata, amelyet a Radics-párt 48 tagja irt alá. Horvát testvéreink tiltakoznak a szerb elnyomás ellen, s kifejtik, hogy a horvát nép 1918. november 1.' óta nem felszabaditottnak, hanem olyan elnyomottnak érzi magát, niint története során eddig soha, s az egész horvát nép osztály, politikai párt­ós vallásfelekezeti különbség nélkül annyira el van keseredve, hogy a törté­nelem hasonló elkeseredést nem ismer. (m. k.) Külpolitikai események. Köztudomású dolog, hogy ország­rabló szomszédaink, — az úgynevezett kis antant — a legerélyesebben tiltakoz­tak az ellen, hogy IV. Károly a királyi hatalom gyakorlását tényleg átvegye. A szerbek, oláhok, csehek egyöntetüleg had­erejük mozgósításával óhajtottak tiltako­zásuknak nagyobb súlyt kölcsönözni. — Miután a békeszerződésnek nevezett tá­kolmány biztosítja Magyarországnak azt a jogot, hogy belpolitikai életét függetle­nül intézze, a kis antant közbelépésének nyilvánvalóan alapos okai voltak. — A szerbek attól tartanak, hogy :?a Jugoszlá­viába bekebelezett horvátokat, és szlové­neket, kiknek túlnyomó része ma is király­párti és feltétlenül hű a régi uralkodó házhoz, Károly királynak tényleges ural kodása magához vonzza a s a felfújt Ju­goszláv hólyag szétrobban. — Csehország s a megszállott felvidék értelmisége és józanul gondolkodó népe már torkig van a kommunizmussal kacérkodó sociálae- mokrata cseh politikával. A józan ész fö­lülkerekedésével mindinkább általánossá válik az a meggyőződés, hogy csak eré­lyes királyi hatalom vethet véget a hazát­lan politikai törtetők garázdálkodásainak. Az oláhok is jól tudják, hogy erős kezű királyság képes Csonkamagyaror- szágon oly általános rendet és nyugalmat teremteni, mely az ő nagy-romániai áb rándozásukat romba dönti s az elorzott országrészeket Szent István koronája alatt újból egyesíti. Gondolkozzunk a rabló szomszédok jogtalan tiltakozása felett, ők bizonyára azért tiltakoznak erélyesen a magyar ki­rályság intézményszerű tényleges vissza­állítása ellen, mert az rájok nézve csak hátrányos lehet. Eljárásukból vonjuk le a tanulságot! Ne pártoskodjunk, hanem az ország üdve érdekében józanul és hig­gadtan gondolkozzunk. Állatvásár-telep és gépkiállitás. E hó 10-én nyitotta meg Horthy Mik­lós kormányzó az országos tenyész- és haszonállat vásártelepét, valamint az állat- és gépkiállítást Budapesten, a Kőbányai vasúti állomás mögött. A kormányzót Nagyatádi Szabó Ist­ván földmivelésügyi miniszter fogadta és ismertette a telep célját. A kormányzó örömét fejezte ki, hogy a gazdák céltudatos és kitartó fáradozá­sának sikere van és hogy a kormány s a székesfőváros közremunkálásával az or­szágos tenyész- és haszonállat-vásártelep létesült. Elismerését és köszönetét fejezi kiszoknak, akik hosszú éveken át lanka­datlanul fáradtak a telep létesítésén. Meg­győződése hogy a mezőgazdaság és az állattenyésztés fejlesztése egyik előfeltétele az ország talpraállitásának és megerősí­tésének. A kormányzó a kiállítás megnyi­tása után megtekintette a telepet, a kiállí­tott állatokat és meg is vásárolt négy üszőt a rácalmási gazdaságból. A kiállításon 255 db. szarvas marha 329 sertés, 366 juh volt. Az állatárak mi­nőség szerint változók. A bika 60—100 ezer, tehén 40—75, üsző 20—40, sertés 10—16, kos 8—30 ezer korona drbonkint. Igen szép a gépkiállitás is. Különö­sen feltűnt egy »Mewa« nevű szitával kombinált hengerszék, mely a főző- és kenyérlisztet, korpát az első őrlés után szétválasztja és úgyszólván teljes malom berendezést pótol. A gazdák azonban legnagyobb ér­deklődéssel a Bussard motoreke működé­sét nézték, amely az eddigi motoreke rend­szereket messze fölül múlja. De van a ki­állításon sok cséplőgég, arató és fűkaszáló gép. Igen érdekes egy benzin motoros daráló malom, amely egyidejűleg egy kör­fűrészt is hajt. Nagy számban vannak szecska ős répavágók, répa-kapák, zsá­kok, ponyvák kéve kötők. — De a kiállítás legnagyobb érdekessége egy magyar ta­lálmány a Malonyay-gépeke. Ez az új szántó gép lehetővé teszi a kis gazdák­nak is a gépszántást, mert csak egy erő­gépet igényel. (A cséplő gép lokomobilja csekély kiegészítéssel alkalmas erre anél­kül, hogy eredeti rendeltetésétől elvonat­nék.) Nincs szüksége horgony kocsira sem és végül kiküszöböli a motoros ekéknek ezt a hátrányát, hogy önsúlyúkat az egész szántás alá kerülő területen végigvon­szolni kénytelenek. A gép feltalálóját a kormányzó megszólítással tüntette ki és megelégedését nyilvánította. A kiállítást igen sok kisgazda nagy érdeklődéssel látogatja és igy remélhető* hogy úgy a, mezőgazdaságban, mint az állattenyésztőkben hamarosan mutatkozik áldásos hatása. Hírek a vármegyéből. Hevesvarmegye Szabadoktatási Bizott­sága a községek népéhez kíván szólni. Ae Egri Kér. Sajtószövetkezet adta meg a módot, amellyel a legtávolabbi falunak iá szólhatunk. Az Egri Népújságnak mindé* csütörtöki negyedik oldalát — igazi neme* megértéssel — átengedték azért, hogy itt találkozzék a vármegye és annak népe. Itt fogjuk minden héten elmondani vilá­gosan azokat a közgazdasági, belügyi m külügyi dolgokat, mik nélkül Csonka- Magyarország népe meg nem maradhat, Nem lesz itt szó pártoskodásról, csak arréi, ami egyesíti erőnket, hogy újra nagyok, újra erősek legyünk. fflaklár példája. A hazafias áldozat- készségnek követésre méltó gyönyörű pél­dáját mutatja Makiár község lakossága. A 2400 lelket számláló község a Terület- védő Ligának 1920. és 1921. évekre tizezer- tizezer koronát szavazott meg, amelyet a gazdák arányos kivetés alapján fizetnek. Ezzel megváltják az egyébként szokásos gyűjtéseket, amelyek aránytalanul terhel­nék a lakosságot. Bár sok"követőre talál­na a nemes példa ! Hz egri cifránegyedi áll. népiskolá- val kapcsolatos Ifjúsági Egyesület vasár­nap délutáni rendes ülésén megjelent Pályi Sándor az Országos Szabadoktatási tanács titkára, aki népszerű előadást tar­tott arról, mire van szüksége a magyar népnek, mit kell tanulnia, hogy a röghöz ne tapadjon, hogy lélekben fölemelkedjék és hogy úgy tudja hatalmassá és gaz­daggá tenni országunkat, mint a kis Dánia. A népfőiskola megvalósítására az egri népet alkalmasnak mondotta és ennek meg­nyitását őszre kilátásba helyezte. Beszédének hatását jellemzi, hogy azonnal jelentkeztek olyanok is, akik a még létesítendő népfőiskolába már beirat­koznának. Rusztek Károly kir. tanfelügyelő el­mondta, hogy mit tudott 2 óv alatt alkotai. Erdélyben van az a minta falu melyben az első ifj. egyesületet létesítette. A háborús évek alatt kezdették bár az egyesülést, mégis az első év végén már népházat léte­sítettek. A népházban kapott helyet * fogyasztási és értékesítő szövetkezet, a hitelszövetkezet, az állatbiztosító, a dal­kör, a községháza és jegyzői lakás. Az épület fenntartása» örök időkre biztosítva van a behelyezett intézmények lakbérével. Ugyanott a kopár falut betelepítettek gyü­mölcsfákkal, minden ifjúsági egyleti tag örömmel^ ős büszkén ápolta háza előtt azokat. Úgy is kell, az is magyar föld, ahol az a fa nő. Beszédét nagy megértéssel hallgatták meg és megéljenezték. Trak Géza h. polgármester szólalt fel és örömének megnyilatkozása volt az a dicséret, amit az egri ifjúsági egyesü­let tagjainak szemmellátható erkölcsi fej­lődéséről mondott. Megmondta, hogy az ifjak egyesülés nélkül, sohasem tudnának jő utat találni; még a mulatságban sem tudnák azt az igazán élvezetes gyönyört megtalálni, amit a tisztességes magyar ember mulatságától várni lehet. Buzdítá­sait örömmel fogadták az ifjak és az egy­letatyák egyaránt. Hammel Árpád egyleti igazgató üd­vözölte és búcsúztatta el az egyesület dí­szes vendégeit. Eger ifjúsága, Eger népe jó úton halad. Nagy öröm ez a látvány mindea igaz magyarnak. Leányok, ifjak már éne­kelnek 4 hangon dalokat. A világháború­ban hallottuk a népet, katonákat és cso­dálkoztunk, hogy a mi nőtás népünket nem halljuk. Ma már ezt is halljuk. Ahol a nép megérti tanítóját, ahol a nép is, a tanítói is a keresztény erkölcsöt gyako- 1 rolja . . . ott nem marad el az eredmény.

Next

/
Thumbnails
Contents