Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-04-09 / 79. szám
Ära 2 korona. Eger, 1921 április 9. szombat. XX‘/ÍIL évi. 79. sz. Előfizetési dijak postai szállítással i I POLITIKAI NAPILAP. B Szerkesztőség: Eger, Líceum. Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el l Fő sz e r k e sz t ő: BHEZNÄY IMRE. I Kiadóhivatal : Líceumi agomda. Negyedévre 120 K. — Egy hóra 45 K. -I Felelősszerkesztő: BÄRSY KÁROLY dr. § Telefon Szám 11. BSfiS Szervezett élhetetlenség. Lapunk hasábjain többször rámutattunk arra a visszásságra, ami az árak alakulásában lépten nyomon szembetűnik. Különösen áll ez az egyes termelési ágakban előforduló áresésekre nézve. A mezőgazdasági termények 40—50 — 60 */t-al estek, viszont a kereskedelmi cikkek nem akarnak engedni. A mezőgazdasági cikkek egyoldalú áresése bizonyos szempontból már-már veszélyesnek mondható. Vessünk egy pillantást az egyes mezőgazdasági termények áralakulására: A zab ára 1920. novemberben 19 korona volt, ma 6 korona. A bab 23 k„ ma 8 korona. Árpa 19, ma 12. Kukorica 14, ma 8. Mák 62, ma 30. Borsó 40, ma 12. Lóhere 160, ma 60. Lucerna 150, ma 50. Bükköny 17, ma 9. Lencse 40, ma 12. Látjuk tehát, hogy némely mezőgazdasági cikkeknél már nem is áresésről, hanem szinte árzuhanásról beszélhetünk. A köz és magán raktárakban nagy mennyiségben vannak felhalmozva ezek a termények. A Magyar Tőzsde szerint tizezer vaggon (1 millió Mm.) felesleges készlet van : babból, borsóból, lencséből, kukoricából, zabból, árpából és cirokból. Ezek a készletek novemberben tiz milliárd értéket képviseltek. Ma alig érnek négy milliárdot. Azok a cikkek tehát, melyek hivatva vannak a magyar valutát megjavítani, melyek révén az annyira szükséges import ! cikkekhez (szövet, só, vas, fa) hozzájuthatunk: ott tespednek a raktárakban s nap- ról-napra csökkennek értékükben. Mig novemberben ezek a termények szinte verseny nélkül uralták az osztrák j és cseh piacot, ma már a dunai hajózás j megindultával Jugoszlávia és Kománia elárasztották terményeikkel — rajtunk keresztül — a nyugati piacot. Szinte kacagtató, ha rámutatunk, hogy ennek egyik főoka a világpiac válságán kivül az, hogy a kiviteli engedélyek kezelése oly nehézkesen, annyi bürokratikus formasággal történt, hogy mire az árú kiszállításra került volna, már elmúlt a tél. Nem kifogásoljuk azt, ha az állam részesedni akar kivitt cikkek hasznában. Erre igazán nagy szüksége van ki- ürü't állampénztárunknak. ^>e ez ne -járjon a forgalom megbénításával..Szinte azt mondhatnék, amit axiáUam nyer, elveszti a nemzet, megsínyli a közgazdaság. Mindig a magunk kárán tanultunk. Tanuljunk most is. Állapítsa meg a kormány azt a menyiséget, amire a mezőgazdasági terményekből az ország fogyasztásának szüksége van. A többire pedig — az állam haszonrészesedése mellett — érvényesüljenek a gazdasági élet törvényei, melyeket nem szabad megölni szervezett bürokratizmussal és élhetetlenséggel. Nincs lakás, tehát van lakásügyi hivatal. Nem jő a közélelmezés, van hát közélelmezési hivatal. Nincs jólét, van jóléti miniszter. Béna a forgalom, vau hát mindenféle elosztó, szétosztó hivatal, központ, gyűjtő, megtartó, feltartó intézmény. A sok hivatal, a túlságba vitt intéz- ményezés mindig kóros jelenség. Felgyógyulóban vagyunk a háború betegségéből, kerüljük ki a tüneteket is. A lakásrendelet. A m. kir. minisztérium a lakásügy rendezése végett az eddig kiadott rendeletek helyébe, a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések alapján a következő szabályokat állapítja meg: A rendelet hat fejezetre oszlik. Főbb rendelkezései |a következők: Az első szakasz megállapítja, a közigazgatásnak azt j a feladatát: minden lehetőt elkövessen j avégből, hogy a jelenleg fennálló*lakás- ; Ínség megszűnjék és a lakosság a köz- | egészség követelményeinek megfelelő la- ; káshoz és élethivatásának folytatásához : szükséges helyiségekhez jusson. Addig, amig ez a cél megvalósulhat és ez alapon TARCZA. , Eger város múltjából. — Színészek Egerben 80 évvel ezelőtt. — II. Ujfalussy Sándor és Bállá Károly szétváltak 1840. nyarán s így Egerbe már csak Ujfalussy jött vissza, mint igazgató szeptember végén. Vele jött a közönség kedvence, Erdélyiné, is. Az előadásokat szept. 28-án kezdték a «Teréz» c. ötfelvonásos — és nov. 22-én fejezték be a «Babérfa és Koldusbot» c. ötfelvonásos drámával, melyet Szigligeti fordított. Úgy látszik, mindkét cimet önkényesen adták, mert egyiket sem találtam ily címen se Váli Bélánál, sem pedig Bayer József nagy munkájában. Az 56 n^p alatt, amelyet egy húzómban itt töltöttek, mindössze 19 szer tudtak játszani Oki. 5—17. napjain nem volt előadás a szüret miatt. Az esőzés miatt nem tarthattak előadást szept. 30 án, okt. 19-tól 23-ig stb. «Szalőki» álnév alá rejtőző kollégánk meg is állapítja a «Honművész»- ben (1840. 104. szám): «E szinésztársaságot különben nem érdemlett sors üldözé. Azon idő alatt, mellyb-n nálunk mulatott, min- $g esős napok valának. Leginkább játék kezdete előtt pár órával kezde esni; nálunk pedig bérkocsik hiánya miatt ilyenkor ritkán megy valaki színházba.» Bérkocsi tehát nem volt; világítás igen gyéren, hisz’ a «Cassinói Társaság» 1836. április 19-én.,rendezte az első tánc- mulatságot «Eger’ várossáuak lámpákkal leendő kivilágosítása» érdekében. De ha nem volt bérkocsi és alfgWolt világítás : annál inkább volt sár. Még pedig feneketlen. A kalucsnit(vagy akkor magyarosan: sárernyő)-akkortájt ismerik meg nálunk, de bizony Egerben nem lett volna használható. Nem pedig azért, mivel akkortájt még alig pár utcánk gyalogjárója volt «kiflast- romozva.» Egyik-másik háztulajdonos csináltatott ugyan gyalogjárót a háza előtt, de a legtöbb helyen féllábszárig érő sárban dagasztottak a boldogtalan járó kelők. Rendszeres, tervszerű gyalogjáró-építésre nálunk csak a múlt század harmadik negyedében került sor. Néha azután nem ijedt meg a közönség az esőtői-sártól sem. Nov. 14-én például «a legrosszabb idő dacára is minden hely el vala foglalva nézőkkel.» Ez természetes is, mert Megyeri vendégszerepeit a Velencei kalmárban. — Nov. 22-én «a játék kezdete előtt jóval ismét eső, meily más napig tarta, ömlött; mind e mellett a szinház tele lón nézőkkel.» Ennek meg az a magyarázata, hogy utólsó előadás volt és hozzá Lendvay vendégjátékával. A közönség általában most is szívesen látogatta a szinházat. Okt. 31-én (Pe- les-kei nótárius) például: «A címszerepben Megyeri urat látni akarók annyian csődü- lének a játékszínbe, hogy beférniök alig lehete. Ennyi néző régtől óta nem volt előadáson.» Ujfalussy direktor uram különben, úgy látszik, élelmes, ügyes ember volt. Megyeri okt. 24-től nov. 10-ig vendégszerepeit nála,' Lendvay pedig akkor lépett föl először, amikoy Megyeri búcsúzott s itt maradt nov. 22-ig, az utólsó előadásig. Nov. 10-dike tehát ünnepnapja lehetett vámosunk színészet-pártoló közönségének. Lignerolles Lujza ötfelv. dráma ment zsúfolt ház előtt. A kitűnő hármasról (Lendvay, Megyeri és Erdélyiné) külön fs megemlékezik a színházi tudósító: «Mit mondjunk Lendvay úrnak játéka s természetes modoráról, kinek hangja is mindjárt kezdetkor érzetünkhöz szollá. — E művészt bámulni tanultuk; színpadi állása, kedvező külseje ’s tekintete már megjelentékor is ajálják őt; ezért kijöttére mindenki kezét emelé a’ nélkül, hogy L. úr szólna, ’s elragadó tapssal és éljennel üdvözlék. Játéka igen jeles vala, mit bebizonyíta már honunkban mindenütt ’s jelesen fővárosunkban, hol szintén mint kedvenc áll. Bár mennyi puszta szót halmozzunk is össze, valódi érdemét gyéren jutalmaznék. Tisztelői száma közé méltán sorozhatja városunk lakóit is. — A címszerepet Erdélyiné assz. kitűnő szorgalommal adá, ki hatályos előadásaira különös gondot szokott fordítani. Azon gyönyör ős szen- deség, mely valóján elömlék, akaratlanul is tapsra késztó a’ hallgatóságot. Szót keresve is alig találhatnánk e’ művésznő kitüntetésére. A’ telve volt színház vele (ár vende és vele szomorkodék, vele érze, lépteit őrszemmel kiséré ’s figyelmét any-
