Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-03-31 / 72. szám
Ara 2 korona. Eger, 1921 március 31. csütörtök. XXVíII. évf. 72. sz. Tlépujjág Előfizetési dijak postai szállítással! Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Neqged évre 120 K. ~ Egg hóra 45 K. — POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: BBEZNAY ISIBE. Felelősszerkesztő: BHRSY KÄHOLY dr. Szerkesztőségi Eger, Líceum, Kiadóhivatal j Líceumi ugomd&. Telefoss szám 11. Már megint? Kezdődik élőiről a régi játék? Pár hét óta megnyugvás szállta meg a lelkeket. A nemzetgyűlés munkába fogott. Alapos szervező munkába. Meg is látszott az eredmény. A külföld bizalma növekedni, pénzünk értéke emelkedni kezdett. Mig körülöttünk vonaglanak a nemzetek a szervi bajok görcseiben, azalatt itthon megindult a konszolidáció folyamata. Azt hittük, hogy egyszer már vége lesz a személyi hajszáknak, az aknafurá- soknak, az undorig menő «átcsoportosításoknak.» Már-már hinni kezdtük, hogy ami eddig történt, az csak gyermekbetegség volt; a gyermek kiheverte a bajokat, g kezdődik a férfias alkotó munka. Úgy gondoltuk: a szent husvét ünnepe alkalmat ád arra, hogy a politika harcai a kereszt árnyékában megtisztulnak a mindennapi küzdelem salakjától, a feltámadás hangulata lesz rajtunk úrrá s megszívlelik, amit Krisztus Urunk a vele együtt szenvedő latornak mondott. Mintha csalódtunk volna! A hüvelybe dugott kardok újra kikivánkoznak hüvelyükből. Nagy politikai vórvecsernyére készülnek a pártok, Budapestre sietnek a családi tűzhely mellett még meg sem melegedett frondőrök. Egyes pártok úgy látják, hogy a miniszterelnök méltó a legteljesebb bizalmatlanságra, mert a közigazgatás reformja, a közélelmezési és belügyi tárca betöltése (Persze ! Tárcabetöltés !) helyett, más ügyeket tárgy altatott. Tömcsányi Pálnak, aki rövid igazságügyminisztersége alatt az ösz- szes hivatottak és szakemberek bizalmát megszerezte, — inár is tálcán hordják a fejét. Mert hát Tömcsányi befurakodott a pártba s járszalagon akarta hurcolni. De távozzék sürgősén Fass József is, a világos koponyájú, színmagyar gondolkodású és érzésű kultuszminiszter! Azonnal hagyja el a nemzetgyűlés elnöki székét Rakovszky István, ez a keményvágású, intranzigens politikus. Mi ez ? — kérdezzük hüledezve. Mi ez ? A Keletről felszabadúlt rossz szellemek és dstnek bújtak bele a magyar politikai élet epigonjaiba? Ma, mikor körülöttünk reng a föld; mikor a keleti őrület ránk készül szabadítani milliós hordáit; mikor az általános zűrzavarban a kicsiny Magyarország az egyedüli szilárd pont; mikor talán nincs messze az idő, hogy a magyarság visszaszerezze azt, amit erőszak és ármány elvettek tőle; mikor életbevágó gazdasági és pénzügyi reformok megvalósításán dolgoznak legjobbjaink: most kell éppen az egyenetlenség és visszavonás iiszkét belevetni a politikai életbe? Scipióról, a nagy rómairól mondják, hogy, amikor Karthágót az ő parancsára földig lerombolták seregei, megállt Karthágó romjai fölött s keservesen elkezdett sírni. A győztes hadvezér zokogott a legyőzött város romjai fölött! A mi legyőzőink nem sírnak Magyar- ország romjai fölött. Sehonnan népi nyúl felénk résztvevő kar, segítő kéz. A-Scipiók nem szánják szegény hazánkat. De vájjon megérdemeljük-e a részvétet, mi nern is illik egy önérzetes nemzethez, mikor önmagunk döntögetjük államépületünk lassan újraópülő falait? Szerencsére még mindig van orvosság. A szőlő- és borgazdaság terhei. A szőlő, bor és mellékterményei ma egyik legfontosabb pillérei Magyarország közgazdaságának. Ez szolgáltat olyan árú- cikkeket, melyekből nagy feleslegünk van és melynek kiváló minősége a külföldön való értékesítést mindig lehetővé teszi, ha — árban versenyezni tudunk. Több mil- .liárdnyi értéket vittünk ki tavaly ennek révén az országból és csekély kivétellel külföldi valutát tudtunk érte kapni. Amellett pedig kiviteli illeték címén is majdnem 200 millió korona jutott az állam- pénztárba. A szőlőgazdaságunkban fekvő érték még sincs amellett kellően kiaknázva. Szőlőink egy része sürgős felújításra szorul, de sok-sok szőlőnek alkalmas terület évtizedek óta parlagon hever, mert Nagy- Magyarországon annak felújítása nem látszott gazdaságosnak. Ma azonban ennek a miniatűr-országnak minden talpalattnyi földjét ki kell használnunk a neki legmegfelelőbb módon. És ami már be van telehozták megüresedett kocsijukon a felkeresett vidék ottani terményed, búzát, árpát, borsót, lencsét stb. Mindez egészen tisztességes és szorgalmas munka volt. De itt jegyzem meg, hogy a bér kocsik vas tetején helyezték el az utasok podgyászait. Hanem az olyan terjedelmes volt, hogy azon elfért még egy akó jó vörös egri bor és vagy egy métermázsa egri kitűnő zöldség is. Visszafelé pedig hoztak a bérkocsi tetején Egerbe cukrot, kávét, rizskását stb. és így az a bérkocsiüzlet segítségére volt a kereskedésnek is. A terjedelmes bérkocsikba pedig be volt fogva 5 erős ló, amelyek vitték azt Kápolnáig, ott ujabbi öt ló váltotta fel Gyöngyösig, ott viilásreggeli; Hatvanban egy órai ebéd, Aszódon, Gödöllőn, Kerepesen ló-váltás. Amig a lovakat kicserélték, az utasok felüdülés végett egy kissé sétálhattak. Talán még kellemesebb volt az utazás, mint most a majd hideg, majd betegséget tenyésztő túlságosan fűtött vasúti kocsikban. És a viteldij ? 10 forint. Ami talán nem is túlságos a mostani 400 koronás vasúti taksák mellett. Szóval nem volt akkor sem olyan nyomorúságos a Budapestre való utazás, amint azt a modern fitymáló világ képzeli. TARCZA. Régi utazás Pestre.*) Olvastam pompásan szerkesztett b. lapjukban <Az első bérkocsi Egerben* cimü mint mindig érdekes közleményt. Eszembe jut erről és közölni, kiegészíteni kívánom ezt a cikkelyecskét azzal a tudósítással, hogy 50—60 évvel ezelőtt, az én pesti jogászkoromban, miképen utaztunk Egerből Pestre, még akkor nem Budapestre. Két gyorskocsi indult Egerből reggel 6 órakor Pest felé és oda megérkezett este 7 órakor. És mondhatom, pontosabb volt a megérkezés, mint most a gőz és villany magasztalt technikai fénykorában. Mi, pesti jogászok, este 7 órakor, főleg a tavaszi és nyári időben (a vakáció akkor augusztus és szeptember hónapokban volt) rendszerint megjelentünk az akkori Griff (most Pannónia) szálló, vagy az átellené- ben lévő Fehérló vendéglő előtt, várva az egri ismerősöket az egri jő hírekért; mert egyik bérkocsi a Griffben, másik pedig a Fehérlóban hált meg és Pestről onnét in*) Ezt a cikket közéletünk egy jelesétől kaptuk s szívesen adjuk, mint a múltra való érdekes emlékezést. Megjegyezzük azonban már ez alkalommal, bogy a gyorskocsi járatokra vonatkozó részletesebb munkálat közlésre vár, mint «Eger város múltjából» ;. tárca-sorozatunknak egy fejezete. dúlt reggel 6 órakor, hogy Egerbe érkezhessék este 7 órára. Egerből pedig az egyik bérkocsi a Gólyavendéglőből (most jegyzőinterná- tus), a másik pedig másnap az Oroszlán- vendéglőből (most állami polgári fiú- és leányiskola) indúlt. Ilyképen tehát mindennap föl lehetett utazni Pestre, viszont Egerbe lehetett utazni Pestről, mert egyik bérkocsi felfelé, a másik pedig Pestről lefelé utazott mindennap. Az utazás kényelmes volt. A kocsis és mellette a kalauz helyével együtt 10 utasnak volt hely a rugannyal ellátott, fedett, tágas bérkocsiban. Tehát naponként nyolcán utazhattak azon oda és ide. Az utazójegyet pár nappal előbb kellett megváltani és így alig maradt le valaki az útról, ha gondosan járt el. Persze akkor a láncoskodó kofáknak eszükbe sem jutott henyéléssel a más bőrén gazdagodni, hanem művelték, öntözték szorgalommal a kertjüket és földjüket. Termelték a híres egri zöldséget és azt talyigán szállították a felvidékre. De sokszor oda se értek, mert űtjókban már előbb elkeltek azok, sőt mint az előbb említett bérkocsik pontos járatuknál fogva a tett helyére rendben megérkeztek, már útközben várták egyes helységekben a zöldséges egri kofákat a vásárló üzletfelek és a kofák
