Egri Népujság - napilap 1921/1

1921-03-31 / 72. szám

2 pítve, azt intenzivebben kell mivélnünk, az előállított bort gondosabban kezelnünk, mint eddig, hogy az ország romjaiból va’ó feltámasztásának munkájánál a sző­lősgazdák is elvégezhessék a rájuk háruló feladatot. Amellett pedig tisztában kell lenni kettővel. Az egyik az, hogy annak az (inkább látszólagos) hosszú mozgalomnak, mely évek óta szinte megakasztatlanul je­lentkezett a borárak körül, előreláthatóan fonala szakadt, a másik pedig az, hogy abból a nyereségből, melyet a szőlőbirto­kok szerencsésebb mivelői az utolsó évek­ben betakarítottak, egy nem jelentéktelen hányadát vagyonváltság címén az állam fogja igényelni. A borüzlet, e pillanatban pang, az árak, bár nem jelentékenyen, csökkentek. Az üzlet pángásának oka egyrészt valu­tánk időközi javulásában van, mely főpiacun­kon, Ausztriában, az elhelyezési lehetősé­geket megrontotta ős a délvidéki borok versenyét előtérbe hozta; másrészt pedig ez abban leli magyarázatát, ho6y a keres­kedők a készletek után fizetendő váltság­díjtól való félelmükben hetek óta vona­kodnak ezek szaporításától. A borkereskedőknél sem otthon, sem Ausztriában vagy Csehországban nincsen- nek akkora készletek, hogy rendes vevői­ket képesek volnának még hosszabb ideig ellátni. Az üzletnek, illetve a keresletnek tehát a jövő hó elején már meg kell élén­külnie; csak az a kérdés, hogy milyen áron. A dolog ma úgy áll, hogy a 30 K.-s bor, mire Ausztriába a fogyasztóhoz ke­rül, 90—100 K.-nál olcsóbb nem lehet, hok>tt még karácsonykor 60 K.-ért volt megszerezhető. Könnyű belátni, hogy ekkora újabb teherpróbát egy nem első­rendű életszükségleti cikk már nem bír­hat el s így ez> a fogyasztás újabb csök­kenésére fog vezetni. De viszont azt sem lehet termelőinktől elvárni, hogy ók a — talán csak időleges — devizu-árfolyam- javulást teljes egészében likvidálják, tehát boraik árából nagy engedményeket tegye­nek, holott viszont az ő kiadásaik vagy egyáltalán nem csökkentek még, vagy leg­alább is távolról sem oly arányban, mint ahogy a zürichi jegyzések igazolnák. Ennek az űrnek gyors áthidalása mindenesetre nehéz lesz, de minden bortulajdonosnak számot kell vetnie azzal, hogy pénzünk javulásának csakhamar az árúk árcsökke­nésében kell visszatükröződnie, aminthogv mindennek az ára azért emelkedett oly szédítő magasságra, mert pénzünk értéke rohamosan csúszott lefelé. Ami már most a vagyonváltságot illeti, melyet az állam természetesen sző­lősgazdáinktól is igényel, arra nézve a pénzügyminiszter még konkrét javaslatot nem mutatott be. Tartani kell attól, hogy azon túlzott híresztelések alapján, melyek a szőlőföldek árára és azok jövedelmező­ségére nézve oly sűrűn jelentek meg a lapokban, még illetékes pénzügyi körök is abban a hiszemben lesznek, hogy minden magyar szőlősgazda ma sokszoros millio­mos, aki a háború közepe óta kincseket gyűjtött s igy nagy váltságdíjat lesz ké­pes fizetni. Végzetes hiba volna ezt általánosí­tani. Ha néhol, főleg az Alföldön, egy-egy kisebb szőlő szinte amatőr-áron cserél EGEI EÉPUJSAG. gazdát, ez nem jelenti még azt, hogy ma az ország 250 ezer hold szőlőjének minden darabja átlag százezer koronát ér holdan­ként s ennek az összegnek legalább 5°/c-át hozza kamatban s azért többszörösét fizet­heti váltságdíjban. A szőlő bőven jutalmazhatja éveken át a gazda munkáját s azután ismét éve­kig veszteséget okozhat. A szőlőnél a be­vétel és kiadás egyenlege még nem mind tiszta haszon, hanem abból úgy a 10—12 évenként szükséges karópótlás, mint a 25—30 év múltán való felújítás, épületek, hordók, prések, stb. törlesztését is levo­násba kell hozni. Ilyenek előteremtése pe­dig ma egy középnagy szőlőnél is száz- ezrekbe kerül. Ha tehát ezek a százezrek meg is vannak, az nem mind olyan ösz- szeg, ami a haza oltárára kerülhet vagyon­váltság címén, hanem abból a nagyobb részt az üzem folytonosságának biztosítá­sára kell visszatartani. Mindezt előre bocsátva, mégis meg­állapíthatjuk, hogy szőlősgazdaságaink a mai csekély értékű pénzből jóval nagyobb vagyonváltságot bírnak el, mint szántó­földjeink és azt azok a termelők, akiknek az utolsó években a sors kedvezett, éppen oly hazafias áldozatkészségei fogják be­szolgáltatni, mint azt az osztrák szőlő- birtokosság az országos ülésén egyhangú­lag megszavazta. De legyen ez a váltság progresszív az utolsó termés arányában, mert minden szőlő annál többet ér, minél többet terem, függetlenül annak borvidékére, fajtáira, vagy talajára. Csakis ily alapon lehet leg­alább megközelíteni azt az igazságos adó­alapot, mely mellett az állam meg fogja a szőlőből is kapni azokat a milliókat, ame­lyekre szüksége van, szölősgazdaságunk pedig továbbra is meg fogja őrizni gazda­sági jelentőségét és teljesítőképességét. De azt, amit ez a szegény lerongyolt állam az ő polgáraitól vár, hogy a meg­újhodás, az anyagi talpraállás korszaka, mely valamennyiünk vagyonának meg­mentését jelenti, bekövetkezzék, szőlősgaz­dáink, mint a gazdasági termelés leginten­zivebb ágának művelői, meg fogják adni. Nagyon jól tudják ugyanis mindanyian, hogy Nagy-Magyarország feltámadása jó­részt Csonka-Magyarország gazdasági megerősödése révén várható. Ezt a mielőbbi feltámadást pedig mindannyian epedve várjuk! B. L. HÍREK. Eger, 1921. március 30.. Ä közigazgatási tanfolyamon ápr. 1-én kezdődik az előadás. A jegyzőtan­folyamon, mivel a vonatok csak március 31.-én indulnak, az eredeti tervtől eltérő­en április 1. én reggel 8 órakor kezdődik az előadás. Orvosválasztás. Hatvan község kép­viselőtestülete a múlt héten töltötte be az üresedésben lévő községi orvosi állásokat. Ügyvezető községi orvosnak dr. Graf An­dort, ujhatvani községi orvosnak pedig dr. Staniek Ernőt választotta meg egy­hangúlag. A megválasztott orvosok a hiva­tali esküt rögtön le is tették s állásukat elfoglalták. Ezután a képviselőtestület a járásorvossá előlépett dr. Holis Sándor lelkiismeretes, ügybuzgő és eredményes működését jegyzőkönyvben örökítette meg. Hazafias ünnepség. Kerecsenden a húsvéti ünnepek alkalmával iskolás gyer­mekek hazafias színdarabot adtak elő, mely úgy erkölcsi, mint anyagi tekintet­ben teljes megelégedésre sikerült. Végváry értékes versei, és régi magyar énekek tet­ték változatossá a különben is helyes darabot, ahol befejezésül a Himnusz a helybeli férfidalárda énekelt megújúlő tetszés közepette. A rendezésben Detrik Etelka tanítónő és Magyary Károly tanító vettek részt, akik a begyűlt pár ezer korona tiszta jövedelmet egy veendő uj harang javára fordítják. Halálozás. Schimmer József, a mező­kövesdi rk. elemi iskolák igazgatója, a mezőkövesd-harsányi rk. tanítói kör el­nöke, meghalt 61 éves korában. A boldo­gult négy évtizeden át szolgálta nagy buzgalommal és nem mindennapi szakér­telemmel a magyar népoktatásügyet s te­vékeny részt vett az Eger-Főegyházme- gyei rk. Tanítóegyesület életében. Teme­tése ma délután volt szokatlan nagy rész­vét melleit. 53 hold feles föld. A város határá­ban a legelő területből 53 magyar holdat gőzekévd felszántanak s magyar holdan­ként feles kukorica termelésre kiadja a tanács a folyó évre olyanoknak, akik azt maguk dolgozzák meg. A feles föld hasz­nálatra az anyakönyvi hivatalban lehet jelentkezni. Az árvizsgáló bizottság csütörtökön délelőtt 11 órakor ülést tart a városház kis tanácstermében. Eljegyzés. Demeter Antal eljegyezte Tóth Juliskát. (Minden külön értesítés helyett.)- Közgyűlés. Az egri «Hangya» fo­gyasztási és értékesítési szövetkezet áp rilís 4 én (hétfőn) délelőtt féltizenegykor tartja közgyűlését a Keresztény Iparoskor és Katii. Legényegylet nagytermében. Megjelenik a lakásrendelet A Hús­vét utánra Ígért lakásrendelet — mint il­letékes forrásból értesülünk — e hét vé gén, legkésőbb a jövő hét első napjaiban megjelenik. A miniszfertanácsban is tár­gyalás alá került már a rendelet s végle­ges elfogadása ma. vagy holnap megtör­ténik. A kereskedelem szoliditása. (Levél a Szerkesztőhöz) «Tekintetes Szerkesztő Űr! A napokban bementem egyik divat­üzletbe és kértem vászonzsebkendőt. Kap­tam is rettenetes nagy áron. Odahaza mo­sás után derült ki, hogy a zsebkendő kö­zönséges pamut-tákolmány. Reklamáltam is a pénzemet. Pénz helyett azonban hu­moros választ kaptam, melyben említve volt az a bizonyos oícsósági hullám, mely ugyancsak nyakonöntött engem s bizo­nyára mindazokat, kik nem csolnakáznak elég ügyesen a hulláin tetején. Tisztelettel, egy póruljárt vásárló.» — Erre ismét csak az a megjegyzé­sünk, amit nem tudunk eléggé és elégszer hangsúlyozni. Ne vásároljon senki, csak végső szükségben. Akkor nem jár így és olcsóbb lesz a bolt. Meghalt a novaji asszony. A hires novaji asszony, ki a «szellemekkel» oly közeli rokonságban állott, megtért azok­hoz, kikkel életében oly sokat foglalkozott. Nem beszél már többé a novaji asszony; hiába keresik a bánatos özvegyek és ár­vák. A napokban temették el nagy rész­vét mellett. A hegyőrök fegyvere. .Illetékes té­nyezők már több ízben leszögezték, hogy a lezüllött mező- és hegyrendet csak úgy lehet megjavítani, ha a hegyőröket fegy­verrel látják el. Ez természetesen bizo­nyos nehézségekbe ütközik, mert szomorú tapasztalatok igazolják, hogy mily vesze­delmet rejt magában az illetéktelenek k«- zebe került fegyver. Minthogy azonban a hegyőrök a városnak s ezzel együtt a vá­ros közönségének mintegy bizalmi embe­rei, nem lehet aggályos a fegyverrel való ellátásuk. Hogy a régóta vajúdó kérdés most már mihamarább dűlőre jusson, Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselő eljárt »

Next

/
Thumbnails
Contents