Egri Népujság - napilap 1921/1
1921-03-30 / 71. szám
Ara 2 korona XXVili. évf. 71. ss. Eger, 1921. március 30. szerda. Tlépujjáa Előfizetési dijak postai szállítással! POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: BREZNÄY IMRE. v Felelősszerkesztő: BÄRSY KÁROLY dr. Szerkesztőség j Eger, Líceum. Kiadóbhrstal: Líceumi tagorada. Telefon szóm 11. Sgész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Mpgped évre 120 K. — Egg hóra 45 K. A harmadik Húsvét után. Boldog Magyarország gyászos összeomlása óta immár harmadszor látjuk a rűgyfakadást, a termeszti ébredését. Harmadszor virradt reánk a felszabadulás, a megváltás, a föltámadás szent ünnepe, a Másvét. A zsidó népnek az egyptomi fogságból való kiszabadulása, az emberiségnek a krisztusi szeretetheti való megújhodása, a keresztre feszített Megváltónak föltámadása ünnepének alkalmából illik, hogy magunkba szálljunk és elmélkedjünk mostoha sorsunk és bűneink fölött. Látjuk a természetnek újraébredését — bukásunk óta immár harmadszor látjuk, — de nemzetünknek újraébredését mm látjuk még. Ünnepléssel emlékeztünk meg a megváltásról, a föltámadásról, de a magyar nemzet idegen elnyomás alatt élő fiainak milliói még mindig epedve várják megváltásukat. Magyarország feltámadása késik még, mert fiai nem tettek érte semmit. Panaszkodni, jajgatni tudunk, mint a bajba jutott gyermek. Ezerszer elmondjuk, hogy Magyarország ebben a megcsonkított állapotában nem életrevaló. Elégedetlenek vagyunk, mert egészségtelen gazdasági viszonyaink súlyát érezzük és jól tudjuk, hogy ezeket a viszonyokat a világ minden államférfiúi bölcsesége sem képes megjavítani — régi határaink visszaszerzése ■élkül. Szeretnők visszakapni régi határainkat:' ha valaki megkönyörülve visszaadná azt, amit tőlünk elraboltak; ha valami •soda történnék és minden, amit elvesztettünk, hirtelen visszahullana az ölünkbe. Ha valaki számunkra kikaparná a gesztenyét az izzó parázsból; ha szánkba repülne a sült galamb: azt szeretnők. De arra, hogy magunk feszítsük meg erőnket, hogy a pillanatnyi haszon és a kényelem feláldozásával a nagy munkához hozzáfogjunk: arra még nein érett meg e nemzet elhatározása. A közélet porondján csúnya, kicsinyes tülekedés folyik. Alacsony szempontok, önző érdekek egymással való marakodása tüzelik az embereket. Az egyiket az anyagi haszon, a pénzszerzés vágya vezeti, a másikat hiúság, személyes érvényesülés, szereplési vágy hajtja. NémelyeK «lőtt a pártszempont a fő, mások osztályérdekeket védenek s vad gyűlölettel támadnak inás osztályokat. Hallunk beszélni keresztény «kurzusról.» Halljuk mint jelszót emlegetni a kereszténységet, de a keresztényi erények gyakorlását: az önmegtagadást, a személyes érdeknek a nagy közérdek alá rendelését, a kötelességek lelkiismeretes teljesítését — nem látjuk sehol. A testvéri egyetértést, a mindent összefogó keresztényi szeretetet csak a húsvéti harangok kongása hirdette. Szívleljük meg végre, hogy legyünk eggyé a szeretőiben, nemzetünk szeretőiében, az egymás szeretotében és ne legyen köztüuk versengés másban, csak a közérdekért való áldozatkészségben. Ha nem így teszünk: nem várhatunk magunkra nézve semmi jót. Abban az élethalál küzdelemben, amely most a nem! zetek közt folyik, csak olyan nemzet lehet i győztes, amelynek fiai tömören egybe- j fogva, egymást segítve, egymást támogatva, egymást szeretve együtt haladnak közös nagy céljuk felé. Amely nemzetnek fiai pedig megbontják a sort s mikor kívülről közeleg a támadás, maguk kpzt marakodjak, azok az ellenség könnyű győzelmét s a saját pusztulásukat készítik elő. Az államnak, az államalkotó nemzeti társadalomnak élete, fejlődése erkölcsi törvényeknek van alávetve s ezek az erkölcsi törvények éppen úgy érvényesülnek az állam és társadalom erkölcsi szervezetében, mint ahogy a természeti törvények érvényesülnek a természetalkotta szervezetekben. Amint az állatok és növények életének fenntartásához, azok fejlődéséhez és szaporodásához táplálékra, levegőre, melegre, nedvességre van szükség: éppen úgy feltétele az állam, az emberi társadalom fennállásának, haladásának és boldogulásának az erkölcsi törvények uralma. A jog és rend biztosítása, a kötelességek hűséges teljesítése, az önérdeknek a közérdek alá rendelése, az embereket egymáshoz kapcsoló szeretet és a közös célban való egyetértés azok a legfőbb erkölcsi követelmények, amelyek nélkül nagy eredményeket elérni még soha egy nem-' zet sem tudott. Ahol a közös nagy célért dolgozik és áldoz mindenki, ott a közállapotok jók és ott mindenki boldogúlni fog, míg ellenben ott, ahol mindenki önmagával törődik, a közállapot rossz és senkisem lehet megelégedett. Ezeket a gondolatokat ébresztette bennünk a Húsvét szent ünnepe, mikor most harmadszor virradt reánk hazánk szétdarabolása, nemzetünk meggyalázása, nemzetünk egységének durva megbontása óta. Mikor pedig azt kérdik tőlünk, hogy ezt a gyászos és gyalázatos állapotot még meddig tűritek ? mi azt feleljük, hogy addig keli ezt tűrnünk, amíg a nemzet maga nem állítja helyre a saját emberségével, saját erkölcsi, érzelmi egységét, mely egyedüli ás elengedhetetlen föltétele területi és politikai egysegünk helyreállításának! Zágoni Debreceni János temetése. Húsvét hétfőjén tették örök nyugalomra zágoni Debreczeni János kanonokot, érseki helyettest, az egri Főkáptalan nagyprépostját. A temetést requiem előzte meg a fő- székesegyházban, melyet Ridárcsik Imre, prépost-kanonok celebrált. A temetési szertartást Szmrecsányi Lajos dr., érsekfőpásztor végezte, Dutkay Pál apát-kanonok és Böhm János dr. prépost kanonok segédletével. A gyászházat és a Káptalan-utcát teljesen megtöltötte a a gyászoló közönség. Jelén voltak a hatóságok, intézetek, testületek, a nemzeti hadsereg tisztikara, felvonultak az iskolák, a tanárok és tanítók vezetése alatt és olyan nagy résztvevő közönség, aminőt ritkán láttunk Egerben temetésen. Vall órakor indult meg a hatalmas gyászmenet, elül az egri helyőrség zenekarával. A gyászháztől a főszékesegyházig mindenütt a gyászolók tömör sorfala közt haladt a menet. A főszékesegyház sírboltja előtt az i érsek főpásztor beszentelte a koporsót s örök nyugvóhelyére tették Debreczeni János nagyprépostot, aki mindnyájunk lelkében csak a tisztelet és nagyrabecsülés, a hála és szeretet emlékeit hagyta hátra. Nyugodjék békében . . . Megbeszélés a vagyonváltságról. Ankét a letétek, részvények, külföldi pénznemek és értékpapírok, stb. váltságáról szóié törvényjavaslat tárgyában. Nagy Játios dr., városunk nemzetgy. képviselője, a napokban egyik délután, a Hevesmegyei Takarékpénztár tanácstermébe megbeszélésre hívta össze az egri pénzintézetek és ipari vállalatok vezetőit. Az értekezlet összehívásával képviselőnknek az volt a célja, hogy megismerje a helybeli érdekeltségek óhajait, ezeket a törvényjavaslat bizottsági és parlamenti tárgyalásánál tolmácsolhassa, ezeknek megfelelően módosításokat ajánljon, indítványokat tegyen. Jelen voltak: Bárány Géza, Barchetti Károly dr., Fleischmann Vilmos, Fógel Ágoston, Gáspárdy Gyula, Hevesi Sándor dr., Járó Sándor, Kánitz Dezső, Kaufmann Alfréd, Kroh Izsó, Kolmann János, Kmliffay Győző, Petro Kálmán dr., Sebeők Endr* dr.. Weinberger Zsigmond, Wiedermann Ferenc és Wind Géza. Nagy János dr. képviselő bevezető szavaiban rámutatott arra, hogy mily súlyos hibát követtünk el akkor, midőn eltértünk a Széchenyi által megjelölt reálpolitikától. Elhanyagoltuk a közgazdasági és pénzügyi kérdéseket, közjogi vessző- paripákon lovagoltunk. A múltnak e mulasztásait pótolnunk keil. Hegedűs Loránd pénzügyi reformterveit az ország és az egész külföld osztatlan érdeklődése kiséri. Megvallja, neki aggodalmai voltak a tekintetben: nem fog é az antant, illetve az antant jóváté- teli bizottsága a kérdésbe beleavatkozni; helyesebben : nem fogja-e a jóvátételi bizottság a vagyonváltság revén begyült milliárdokra rátenni a kezét. Ezt az aggodalmát kifejezte a pénzügyminiszter előtt is. A pánzüminiszter azonban megnyugtató választ adott. Hallotta az Omyt, Omke, Gyosz és más nagyobb érdekeltségek megjegyzéseit a javaslatokra vonatkozóan. Szeretné hallani Eger város érdekeltségeinek a véleményét is. Mint tudjuk, a javaslat teljesen mellőzi a személyi tekinteteket s az adóalanyok teljes kikapcsolásával a tiszta tárgyi adózás alapján áll, vagyis a betéteket, részvényeket stb. fogja meg ott, ahol éri. A legmagasabb váltságösszeg 20*1%. Ez nem mondható magasnak, ha tekintetbe vesszük, hogy Ausztriában 60#/»-ig, Németországban pedig a nagy vagyonok- nál 98°/*-ig terjed a vagyondézsma. Meghallotta a pénzügyminiszter az érdekeltségeknek azt a kívánságát, hogy mig az ingó tőke ily súlyosan adózik,
