Egri Népujság - napilap 1920

1920-02-01 / 26. szám

XXVII. évfOlgáin 26 s?ám

Előfizetési dijak;

Egész évre 12«) B. — Fél évre 60 K. - I Xeoued évre 30 &. — Egg hóra 10 K. Egg szám ára 40 fillér. '

Ml IMII IMM III II OBJ I iHiillHHiliwm—firíJMtiymmm

............

A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja vasárnap délelőtt fél 11 órakor a városháza ■agytermében a keresztény politika győzelme alkalmából ünnepi népgyűlést tart.

Több kultúrát!

Ha idegen ember kerül Egerbe s felületesen körülnéz, meglepődik az iskolák nagy számán s az a gondolata támad, hogy Eger igazi kulturváros, ahol bizonyára a tudományoknak és müvésze- eknek számos, ha nem is nagy, de legalább derék és szorgalmas munkása van.

Pedig ez az idegen alaposan csalódik. Nem tagadhatjuk, hogy igen sok kulturharcosunk van, akik a hivatalos munkájukat pontosan és lelkismeretesen elvégzik, de nagyon kevés van olyan, aki «en kívül ambícióból, tisztán a kultúra iránti lelkesedésből dolgoznék valamit. Nem gondolok itt arra, hogy hatalmas szakmunkák, vagy meglepő művészi alkotások kerüljenek ki Eger kulturmun- kásainak kezéből, csak arra, hogy itt-ott egy komoly talpraesett cikket, egy alaposan megszerkesztett értekezést s egy figyes népszerűsítő előadásssal kapcsolatban szeretnénk ismerős, közülünk való ■eveket hallani. Ez azonban ritka, mint a »fehér holló.»

Tudom jól, hogy ma nem aktuális erről beszélni, hiszen szépirodalmi és szakfolyóirataink épen csak mozgolódnak, tudományos társulataink csak most szervezkednek újjá és ezen körülményeken kívül a gazdasági helyzet oly nyomasztó, hogy az élelmezési és ruházkodási gondok lefoglalják azokat, akik hivatva volnának ■ kulturjavakat tovább vinni.

És akiket ezen okok nem akadályozlak, azokat leköti a magyarság kedves foglalkozása, amely a mi módszerünkkel űzve, mindig kultúra ellenes volt,

, — a politika.

Azonban mindezektől eltekintve, mégis khetne valamit tenni. És itt a kultúra legkizárólagosabb harcosaira, a pedago gasokra gondolok.

Városunknak annyi képzett, nagy- tadásu nevelője van, hogy érdemes volna ezeket egy táborba gyűjteni s megindítani a munkát. Alakíthatnánk egy tágkörü ismeretterjesztő társulatot, amelyben részt vésnének az összes tantestületek.

Ccnz. : E. 49 /1920.

POLITIKAI NAPILAP.

Felelős szerkesztő: Barsg Károly dr.

Egyes iskolák eddig is tartottak ismeretterjesztő előadásokat a saját kebelükben. Mindegyiknek közönségét természetesen azok adták, akik az illető iskolákkal valami kapcsolatban voltak s bizony — valljuk meg — ezt a közönséget nem mindig a tanulni vágyás vezette az előadásra, hanem egyéb szempontok.

Már most, ha az összes pedagógusok egyesülnének a közös célra, a tudományt és művészetet mennél szélesebb körben terjeszteni, akkor e szempontok elesnének s egyrészt nagyobbszámu közönség venne részt az állandóan (az egész év folyamán), egy helyen, egységes irányítás mellett tartott előadásokon, másrészt valószínű, hogy a különböző testületek lelkesebb munkásai versenyre kelnének egymással s e versenyből a magyar kultúrának csak nyeresége lenne.

De más okok is szólnak az ily módon megindítandó munka mellett. Mi pedagógusok tudjuk, hogy mily része volt Németország naggyá emelésében a »schul- meister«-eknek- A németek munkaszeretete, szorgalmassága, vasakarata s megdönthetetlen nacionalismusa az ő érdemük. — Hasonló feladat vár ránk, de hatványozott mértékben. És ez a feladat annyira ideális, hogy csak pedagógus értheti meg, azt midőn ezt a pályát választotta, tisztában volt azzal, hogy a társadalom szegény és lenézett napszámosa lesz, akit lelkesedéséért, idegölő munkájáért operettalakká formálnak, szerénységéért és félszegségéért kigúnyolnak s tudásáért éhbérrel jutalmaznak.

És ezek mellett és ezek ellenére mi mégsem veszíthetjük el lelkesedésünket, munkakedvünket. Mi hisszük, hogy a jövő nemzedékbe bele tudjuk nevelni a munkakedvet. De ezt azzal mutatjuk meg, hogy oly irányú munkára is vállalkozunk, amely nem marad az iskola falai között, hanem amely mások által is hozzáférhető.

A tudomány és művészet áldásaiban mindenkinek részesednie kell.

II.

Ami a gondolatom részleteit illeti, arról csak röviden akarok beszámolni.

Mindenek előtt hangsúlyozom azt, hogy az ismeretterjesztés két irányú lenne. Egyrészt az intelligens közönséghez szólna s főleg szépirodalmi és művészeti, de tudományos problémákkal is foglalkoznék, más- 1

Eq«?s 1920. február 1. Vasárnap

mr

I Szerkesztőség: Eger, Liceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11.

részt az iparos és földmives közönség érdeklődésére számolna s inkább szakszer# ismereteket közölne.

Korunknak vannak tudomány ágai, amelyek teljesen ismeretlenek a laikus előtt s vannak olyanok, melyeknek tudását a forradalmak s a velük kapcsolatos átalakulások vetették fel.

Az első csoportba tartozik a nemzeti irodalom története. Az emberek nagy része ötletszerűen vásárolja —ha ugyan egyáltalán vásárol — és olvassa a könyveket. Hiányzik az esztétikai műveltség s hiányzik az irodalomtörténeti tudás. Nemcsak e hiányokat pótolni, hanem a mai renaissanc korban a nemzeti szellemet is lelkesíteni kell a magyar klasszikusok olvasásával és fejtegetéseivel.

A háború — különös dolog — közelebb hozott bennünket a nagy nyugati államokhoz. S ma mindenki franciát és angolt tanul. De ezeknek irodalma és történelme ismeretlen előttük. Milyen sok érdekes témát lehetne innét meríteni.

E csoportba tartozik a geográfia is. A földrajzban való absolut tudatlanságunkat a báboru ad oculos bizonyította. Hogy tanterveink miért bántak el ennyire mostohán vele, az nem tartozik ide. Tény azonban, hogy nemcsak Európát, de Magyarországot sem ismerjük alaposan. A többi földrészekről kár is szólni. Vájjon, hogy történhetett ez velünk, mikor közülünk valók a nagy utazók: Benyovszky, Körösi Csorna, Lóczy, Cholnoky és Steiu Aurél — Csak a földrajztanárok s azok, akik útleírásokat olvasnak, tudják, hogy kevés tárgy van, amelynek köréből oly sok közérdekű és előadásra alkalmas téma kerülne ki, mint a geográfiából.

A második csoportba tartozik a társadalmi gazdaságtan, amelynek bevezetése most már az összes iskolákba kötelezővé tétetett. Mi úgy nevelődtünk fel, hogy ilyen ismeretekről csak sejtelmünk volt. Azt tartottuk hogy ez teljesen elvont jogi stúdium, amelyre másnak nincs szüksége, mint jogásznak.

Ez a tárgykör átvezet a tudományok második csoportjába, melyek, mint alkalmazott tudományok ipari és mezőgazda- sági célokat szolgálnak. Az innét merített témák szakirányuak, de lehetne elméletibb kérdéseket is fejtegetni. Igaz, hogy e té