Egri Népujság - napilap 1920

1920-10-21 / 242. szám

Előfizetési dijai postai szállítással: I Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. | segged évre 75 &. — bgp nora 25 K Eques szám ara 1 korona. | nimi mn i»»iui im—in > ti Mimiim rminiriiwr rmrun m iiif i—r-i -ti <—«■ Fizetésrendezés és költség- vetés a városházán. A háború s az azt követő forradal­mak nyomán keletkezett gazdasági és pénzügyi válság s az azzal együtt járó pénzelértéktelenedés a társadalom egyet­len rétegére sem nehezedett oly súlyosan, mint a fixfizetésből élő tisztviselőkre. A termelés minimumra csökkenése s az an­nak nyomában járó óriási áremelkedés a tisztviselő osztályt már-már katasztrófá­val fenyegeti. Az állam — bár későn — felismerve a tisztviselő osztály katasztrofális helyze­tét és részben pénzbeli támogatással, há­borús-, drágasági segély stb„ részben pe­dig a legfontosabb közszükségleti cikkek­nek természetbeni nyújtásával próbálko­zott a tisztviselő osztály immár nyomorrá vált Ínségén segíteni. Azonban sem pénz­beli segély — amely bár a békebeli java­dalmazáshoz képest tekintélyes, sem pedig a természetben nyújtott közszükségleti cikkek — nem képesek a létminimumot fedezni. Aki a tisztviselők részére folyó­sított pénzbeli javadalmazások összegét ismeri, s aki tudja azt a csekély mennyi­séget, amiben a tisztviselők természetbeni járandóság címen részesülnek, — egyetért a fenntebbi kijelentéssel. Az általános drágaság, a nyomor, s a közös nélkülözés, egyenlően sújtja úgy az állami, törvényhatósági, — mint a vá­rosi tisztviselőket és alkalmazottakat. Úgy a székesfőváros törvényható­sági bizottsága, mint a vidéki városok képviselőtestületei felismervén azt a sú­lyos helyzetet, amibe a városok milliós javaival gazdálkodó és rendelkező tiszt­viselői kerültek, készséggel sietett a tiszt­viselői kar támogatására. A szomszédos Mifckolcz a háború kezdete óta a f. év tavaszán már harmadizben rendezte a városi alkalmazottak fizetését. A leg- utóbi rendezés több mint egy millió ko­rona újabb terhet jelentett a városra s bár ezen összeg mintegy 50°/o-os pótadó emelkedést jelentett, a tervezett fizetés­rendezés ellen felszólalás nem történt. Eger képviselőtestülete az 1912. évi LVIII. t.-c. (városfejlesztési törvény) ren­delkezése folytán 1913 ban állapította meg, illetve rendezte utoljára a városi tisztviselők és alkalmazottak fizetését. A hivatkozott törvény a városi tisztviselő­ket és alkalmazottakat, az állami tisztvi­selőkhöz hasonlóan, fizetési osztályokba sorozta, kimondotta azonban, hogy a vá­rosi tisztviselő a részére megállapított fizetési osztályból magasabb még akkor sem léphet elő, ha az illető fizetési osz­tályra előirt összes szolgálati éveket ki­töltötte. Ez a helyzet a városi tisztviselő­ket az államiakkal szemben lényegesen kedvezőtlenebb elbánásban részesítette. Kimondotta ugyan ez a törvény, hogy a városoknak jogukban áll alkalmazottaik részére pótlék cimén magasabb javadal­mazást is megállapítani, az akkori kép­viselőtestület azonban valószínűleg a vá­ros anyagi helyzetére való tekintettel, csak a törvényben kötelezően előirt mini­mális fizetést és lakbért szavazta meg. Hogy a képviselőtestületet ezen szűkkeblű POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsg Károly dr. határozatának meghozatalánál milyen in­tenció vezette, ma már nincs módunkban megállapítani, de annyi tény, hogy mig más városok már 1913 ban, nyugdíjba is betudható pótlékot szavaztak meg alkal­mazottaiknak, addig nálunk ilyesmiről szó sem volt. A háború folyama alatt s az azt kö­vető időben folyósittatott ugyan a képvi­selőtestület kisebb nagyobb pótlékokat (háborús, drágasági különlegességi segély stb.), ezek azonban — miután államsegély­ből fedeztettek .... nem a város terhét ké­pezték, s a képviselőtestület közreműkö­dése itt csupán a segélyek összegszerű meg állapítására szorítkozott anélkül, hogy az ekként meghatározott segélyből csak egy fillér is a városi pótadó terhére álla­píttatott \olna meg. Az elmúlt háborús évek rendkívüli kiadásai, a folyton fokozódó anyag árak, és munkabérek s a közigazgatásra hárí­tott állami feladatok végrehajtása súlyos terheket róttak a városra. Különösen érez­hetővé vált ez nálunk, hol a városnak sem számba vehető fekvősége, sem pedig jövedelmező iparvállalata, vagy üzeme nem volt, s ahol a 'háborús közigazgatás emelkedő kiadásaira a fedezetet ismét csak az állandóan emelkedő pótadóból kellett elő teremteni. Ez a magyarázata annak, hogy bár a képviselőtestület hat év óta egyetlen fillérrel sem emelte a közigazga­tási alkalmazottak javadalmazását, — még­is a háború első évében 110 °/o-ban meg állapított pőtadó a forradalmak lezajlását követő 1920 ik évben 406 °/o-ra szökött fel. Ez a körülmény késztette a város új vezetőségét arra, hogy az állandóan emel­kedő költségvetési kiadások fedezésére — szakitva az eddigi gyakorlattal — részben olyan uj jövedelmezőségi forrásokat teremt­sen, amelyek a terhek igazságosabb meg­oszlásával azokra háritassanak, akik va­gyoni, kereseti és tehetőségi viszonyaiknál fogva kedvezőbb anyagi helyzetben van­nak, részben pedig jövedelmező üzemeket létesítsen. Ezek az indokok vezették a tanácsot, amidőn a vigalmi, pezsgőboradó, mozgó­képszínházadé stb. behozatala iránt tett a képviselőtestületnek előterjesztést; majd amidőn a helypénz, kövezetvám, díjtételei­nek felemelése utján a lerovandó illetéket a változott gazdasági és pénzügyi viszo­nyokkal iparkodott összhangba hozni. Ugyancsak a város bevételeinek fokozását szolgálja a v. közellátási vállalat, s az újonnan felállított városi szeszfőzde is. A városházán most foglalkoznak az 1921. évi költségvetési előirányzat egybe­állításával, amely a november hó folyamán tartandó közgyűlésen kerül tárgyalás alá. A költségvetés az 1920. évivel szemben, amely a fedezetlen kiadásokra 400% pót­adót állapított meg, — lényegesen kedve­zőbb. Ma még ugyan összegszerűen a pót­adó százalékát megállapítani nem lehet, annyi azonban máris kétségtelen, hogy az idei 400%-os pótadó lényegesen redu­kálódik. A fenntebb nagy általánosságban felemlített uj vigalmi adókból és üzemek­ből az az 1921. évi költségvetésbe a múlt évivel szemben mint többletjövedelem cca Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Liceu ni nyomda. Telefon szám 11. 1.600.000 K van beállítva. Az uj bevételek közül, hogy nehányat említsünk: a városi szeszfőzde 100.000 K-val, a pezsgőboradó 60.000 K-val, a közellátási vállalat 400.000 K-val, a vigalmi adó, 120.0( 0 K-val, mozgó- képszinházi haszonrészesedés 60.000 K-val, vágóhídi jövedelem 100.000 K-val, s bér­többlet jövedelme 200.000 K-val van be­állítva. Hogy ez a beállítás reális, mutatja az, hogy azok a jelenleg már folyó jöve­delmeknek jóval alatta maradnak. Ha már most figyelembe vesszük, hogy az 1920. évi idei költségvetés fede­zetlen kiadása, — tehát az a többletkiadás, amelynek fedezetére a 406°/o pótadó ki­vettetett 2.300.000 koronát tett ki, úgy még ha az időközben emelkedett anyag és munkabéreket számításba is vesszük, — a jövő évi költségvetés lényegesen ked­vezőbbnek mutatkozik. Kétségtelen tehát, hogy az 1921. évre megállapítandó pót­adó százaléka az 1920. évinek lényegesen alatta marad. A jövő évi költségvetésnek ily ked­vező alakulása felszínre vetette és aktuá­lissá tette a városi tisztviselők és alkal­mazottak javadalmazásának újabb rende zését. Bár az alkalmazottak fizetése, mint fenntebb rámutattunk, a város részéről 1913-ban rendeztetett utoljára, — a tiszt­viselők sem méltányosnak sem pedig idő­szerűnek nem tartották ily irányú kére­lemmel mindaddig előállani, amig annak fedezésére megfelelő alapot kimutatni nem tudtak. Most azonban, amidőn a fizetésren­dezés megoldásának kérdése a költségve- tésileg kimutatott 1.600,000 korona több­letjövedelem alapján, amihez még hozzá­számítandó a vámdijtételek felemelése folytán remélhető ca 500,000 korona be­vétel, a jelenlegi 406%-os pótadó reduká­lásával karöltve oldható meg, méltányta­lanság volna a kérdés elől elzárkózni. Az a városi vezetőség és tisztviselői kar, amelyik a létfentartás gondjai mellett fá­radhatatlan munkával, szorgalommal és ambícióval a város zilált pénzügyeit ily nyugodt mederbe tudta terelni s a terhek viselésének igazságos megosztásával a város háztartását ismét biztos alapokra fektette, reá szolgált a saját anyagi ügyei­nek rendezésére. A szombati képviselőtestületi közgyű­lésen kerül tárgyalásra a v. tisztviselők és alkalmazottak fizetésrendezés iránti kér­vénye. A kérelem 1921. január 1.-től folyó­sítandó városi pótlékra irányúi, ami nyug­díj jellegével nem bír. Szükséges ezen ügynek még az októberi közgyűlésen le- tárgyalása, hogy az a november hó folya­mán tárgyalandó költségvetésbe beállít­ható legyen. A tervezet illetve javaslat felöleli úgy a fizetési osztályokba sorozott közigaz­gatási tisztviselők, amit a fizetési osztá­lyokba nem sorozott alkalmazottak java­dalmazásának rendezését. A tervezet sze­rinti pótlék az alkalmazott által betöltött állás-felelősség, ügykör- és foglalkozáshoz igazodik. A legmagasabb összege 19200 K. legalacsonyabb összege pedig 3600 K. több­let javadalmazásnak felel meg. A két pót­lék végösszege mindkét kategóriába tar­tozóknál együttesen 630.600 K-t. tesz ki

Next

/
Thumbnails
Contents