Egri Népujság - napilap 1920
1920-10-14 / 236. szám
KXVIl, évfolyam 236 szám. >ml ’ Eger, 1920. Október Ifi. csmortou. Előfizetési dijak postai szállítással í _ _ ^ Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. POLITIKAI N A P I L A segged évre 75 K. — Egg hóra 25 K Egyes szám ara 1 korona. Felelős szerkesztő: Barsy Karoly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomd.«. Telefon szám 11. R jól informáltak. A háború egy uj embertípust teremtett meg. Sokfélekép hívják. «Kávéházi Konrád», «előkelő forrás», «megbízható hely», «rémhirterjesztő», a miniszterelnök szegedi beszámolója óta pedig «swindler» a nevük. Ők mindent tudnak. Tudják a legújabb puccsterveket, tudják, hogy hazajön a király, tudnak ultimátumokról, rejtett és nyilt mozgósításról, tudnak rettentő kommunista összeesküvésekről, szóval mindenről, amiről tudni — szegény egyszerű halandó — neked nem adatott meg. A jól értesülteknek két fajtája van. Az egyik fajta naivitásból, vagy feltűnési vágyból csinál a bolhából elefántot, megsulyosbitva tovább adja a harmincadik ismerősétől kapott pletykát. Ez nem rosszakaratú, de ártalmas. A másik rosszakaratú is, ártalmas is. ‘Ezek a bizonyos «sötétben bujkálok» a mindenáron zavart csinálni akarók. Ezek kiabálják tele a falvakat, hogy három nap múlva lebélyegzik a pénzt, ezek csörgetik a más kardját, ezek találnak ki rémesebbnél-rémesebb meséket, legtöbbször nemcsak politikai célzattal, hanem azért is, mert az ilyen hirek néha napján- jól gyümölcsöztethetők. Ezek voltak azok, kik telebeszélték a könnyen- hivő emberek fejét, hogy a románokat a gazdag emberek hivták be, ezeknek az ábrázata derült fel, mikor Lenin hordáinak léptei alatt rengett a lengyel föld. A sok híresztelésekről később mindig kiderül, hogy semmiből semmi. Am ők szívósak és találékonyak. Mindig van a tarsolyukban friss szenzáció, olyan, ami még nem volt. Ezekkel szemben nincs más eljárás, mint amit a miniszterelnök javasol: ki kell őket dobni, sőt mi több, ki kell őket közösíteni a dolgozó emberek becsületes társadalmából. Csipkeverés. Abból az alkalomból, hogy a MOVE Egerben csipkeverő műhely felállítását s e mellett műkedvelők részére tanfolyam megtartását tervezi, a csipkeverés művészetének mibenlétére, történetére, céljára és hasznosságára kivánok röviden rámutatni a közérdeklődésnek szélesebb körökben való felkeltése végett. A csipkeverés, eltérően másféle csipkekészi- tési módszerektől, abban áll, hogy egy henger alakú verőpárnára erősítik a mintalapot, a fonalakat vetőorsókra (csévékre) csavarják, a fonalak másik végét a mintalap felső részébe szúrt gombostűkre erősítik, a mintalapon a fonalak keresztezési pontjait gombostűkkel megjelölik, a munka előrehaladásával a gombostűket régi helyükről újabb keresztezési pontokba tűzik, az egyszerre több fonállal dolgozó munkás a kezébe négy vetőorsót vesz és azoknak szabály és minta szerint ide-oda vezetésével sodorja és kereáztezi a fonalakat s így áll elő a szebbnél-szebb és nagy értékű vert csipke. A csipkeverést általában pár hét alatt el lehet sajátítani, de a díszesebb csipke készítéséhez már csak a gyakorlat vezet, s mindez az egyén hajlamától és tanulékonyságától függ. A csipkeverés eredetét bizonyítani nem lehet. Tény az, hogy a XVI. században Olaszországban, Belgiumban és Hollandiában egyszerre tűnt fel, majd lassanként más nemzeteknél is elterjedt. így Szászországban Uttmann Borbála nevű nemes úrnő az 1560-as években a csipkeverést oly virágzó iparággá fejlesztette és anynyira elterjesztette, hogy ott ma is sok ezer nő keresi ebből kenyerét. Ezért Uttmann Borbálának a hálás honfiak Annabergben, ahol ő élt, szobrot emeltek, ami bizonyára nem történt volna, ha a csipkeverés nem volna alkalmas arra, hogy egy országnak e téren hirnevét és népének anyagi boldogulását előmozdítsa. Magyarországon a csipkeverés leginkább a felvidéken terjedt el s különösen a sóváriak foglalkoznak vele. Emlékezhetünk, hogy szepességi asszonyaink boldogabb időben vertcsipke áruikkal Hazánk messze vidékeire eljártak házalni és nem üres erszényekkel tértek vissza falvaikba. A csipkeverés történetét nagyon jól megírta Fónagy Béla, a Társadalmi Muzeum tisztje, s igy e részben leghelyesebbnek tartom az ő müvét az érdeklődők figyelmébe ajánlani. A csipkeverés egyike a legszebb női foglalkozásoknak, s elsajátításának tágabb értelemben az volna a célja és haszna, hogy annak dilettáns művelői abban olykor nemes szórakozást találjanak, egyúttal a saját csipkeszükségleteiket önmaguk állíthassák elő, másrészt és főleg pedig, hogy sokaknak munkaalkalmat és megélhetést részben, vagy egészben biztosítson. Vannak ugyanis olyan vert csipkék, amelyeknek méteréért ezreket fizetnek, mert az ilyen valódi csipke olyan mint az ékszer, a"t lehet mondani, örökbecsű. A legutóbbi koronázáskor is főrangú hölgyeink ruhái, amelyek a koronázás után egy ideig közszemlére is ki voltak állitva, túlnyomóan ilyen nagyértékü valódi csipkékkel voltak diszitve. Általában a valódi csipke (azaz nem gyári csipke) a női öltözetnek mindig diszét képezte, s valószínűleg diszére fog szolgálni a jövőben is, a géppel gyárilag készített csipke pedig a valódi csipkét tartósságban és művészi értékben sohasem fogja felülmúlni. A vert csipkéknek ilyen nagy értékére való tekintettel a végzett munka mennyisége után fizetett szorgalmas munkás igen szép összegeket kereshetne. Úgy hiszem, hogy a «MOVE»-nak a felhívására asszonyaink a kellő számban fognak élni az alkalommal, hogy a csipkeverő műhelybe való felvételüket kérjék, hogy ezzel maguknak egy állandónak Ígérkező szép és jövedelmező foglalkozást biztosítsanak, aminthogy azt sem kétlem, hogy olyanok is szép számmal fognak jelentkezni, akik csupán mükedvelésből óhajtják majd a csipkeverés művészetét elsajátítani. A «MOVE» szép tervéiiek megvalósulása esetén a csipkekészitésbe bele kell majd vinni a magyar ornamentikát, mert ez fogja majd megadni a magyar vert csipkének a jellegét, s különlegességét. Hunyadi-Buzás Ivánné. A vendéglői és a piaci árak aránya. A múlt héten megemlítettük már, hogy az uj árvizsgáló bizottság első munkája az áremelés volt. A husiparosok kiverekedtél a magasabb árakat, úgy hogy most a sertéshús ára 80 K, a zsirszalonna 120 K, az olvasztott zsir pedig 150 K. A hentesek érve elég meggyőző volt, ezek az árak tehát indokoltak. Azonban a vendéglősök, látva az árvizsgáló engedékenységét — szintén előállottak a követeléseikkel és sikerült nekik jóval magasabb és egyszersmind aránytalanul nagyobb árakat elismertetniök. A következőkben leírjuk a megállapított árakat és azután rámutatunk röviden az aránytalanságra. Leves 2I/2 dec. 2 K, főzelék 3 dec. 8 dekás feltéttel 12 K, kész sült 13 deka 30 K, száraz sült 20—25 deka 40 K, bécsi szelet 45 K, liba sült 50 K, félcsirke 40 K, csirke pörkölt 40 K, y4 kacsa 40 K, vadpörkölt 25 K, comb gerinc 35 K, tészta 15 deka 8 K, sült tészta 2 drb, pogácsa 3 drb 12 K, kenyér 8 deka 2 K, abonáusnak U50 K. Tejes kávé 5 K, fekete kávé 3 K, tea rummal, cukorral 6 K, 3 tojás rántotta 20 K, lágytojás 6 K. Asztali bor 36 K, vörösbor 7 deciliter 50 K. szódavíz 3 K, parádi viz 12 K, Agnes 16 K, konyak 1 pohár lü K, likőr 10 K, szilvórium 5 K, sör 10 K, poharas 5 K. Abonoma: napi 25 korona (leves, főzelék feltéttel, tészta.) Vacsora: sült, vagy pörkölt. Hétfőn, szerdán, pénteken az ebéd hús nélkül. Abonoma étlap szerint 40 korona. —- Hagyma nagyban 4.5, per kgr. kicsiben 5. Pesten ellenben csak 2 korona. Miért drágább Eger, mint a főváros, szinte érthetetlen. Zsemle, kifli 2 korona. Nem méltányosak ezek az árak azért, mert mint a vendéglősök maguk bevallják, a kalkulációjukat a nyersáruknak nem a maximális árához viszonyítva állították össze, hanem számoltak az esetleges újabb áremelkedéssel, sőt pl. a mai zsirárakat nem 150, hanem 200 koronában számolják el Azt állítják, hogy maximális áron nem tudják a zsirszükségleíüket beszerezni. Lehet, hogy igaz. De akkor mire jó a maximálás ? Vagy ha már van, akkor miért nincs ellenőrzés ; rendőri ellenőrzés a piacon is, a vendéglőkben is? És végül, mikor látják már be azt, hogy a közvetítőknél semmi értelme a maximálásnak, Vagy a gyökerén, az őstermelőnél állítjuk fel a korlátokat, vagy sehol. —Z. A valutaüzletek rejtelmeiből. Ma a valuta az a bálvány, amely körül szédületes táncot lejtenek Pénz Őfelsége imádói. A cél egy: minden módon meggazdagodni — ez pedig erkölcstelen. Abból az Ízléstelen és undorkeltő munkából, amely mint egy súlyos kórtünet a valutaüzletek legjavát jellemzi, álljon itt izlelitőül egy néhány szemelvény: Hajsza a dollárok után. A városban és a vidéken kimondott vadászat folyik a dollárok után. Ügynökök lepik el azokat a helyeket, ahol dollárokat szimatolnak és 10—20 ponttal olcsóbban vásárolják meg a hiszékeny emberektől. Az ügynökök igy minden nagyobb megerőltetés nélkül zsebrevágnak egy csomó hasznot, a becsapott emberek pedig bottal üthetik az élelmes ügynök nyomát. A „magánbankárok“. Ezek a kétségkívül háborús kreatúrák az emberek ama csoportja közé tartoznak, akik időről-időre arra a kereseti ágra vetik rá magukat, amely úgyszólván egyetlen kézmozdulat nélkül óriási hasznot hajt. Ézt a semmivel sem indokolható meggazdagodási őrületet a bankok egyrésze elősegíti azzal, hogy egyes embereknek megbízásokat ad vásárlásokra, akik az ö nevükben vásárolnak piacon. És a nóta vége az, ami rendszerint szokott lenni : jól jár a megbízást adó bank és a magánbankár, csak épen a közönség fájlalja a kihúzott fog helyét. Dollár — ami nincs Ma már annyi ember foglalkozik valutával, az érdekeltség olyan bonyolult és kiterjedt, hogy nem csodálkozhatunk azon, hogy dollárt például úgy is lehet venni és eladni, ha nincs is dollár. Tudunk esetről, hogy ilymódon két banktisztviselő eladott 2000 dollárt kontreminbe 235-ért és el is vesztettek az üzleten 140000 koronát. A két
