Egri Népujság - napilap 1920
1920-10-03 / 227. szám
XXVII. évtoluam 227. szám. Cenz.s fc. 450 1920. Eger, 1920. Október 5. Vasárnap. Előfizetési dijak postai szállítással ■ I Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. I Negged évre 75 &. — Egg hóra 25 K. Egpes szám ara 1 korona. | Még most sincs jobb világ! Panaszkodik a gazda, mert még mindig rekvirálnak, meg maximálnak, drága a kötő meg a csizma, igy tönkre kell menni a gazdának, mondják nagy lemondással. A munkás meg rádupláz: 100— 150 koronás napszámmal sem keresek annyit, hogy kenyérnek valót vehessek a családomnak, hát a télire valót honnan szerezze be a szegény ember?! A tisztviselő meg azt sem tudja, mit vegyen a havi fizetéséből, a mások által annyira irigyelt „természetbeni ellátásból“ meg csak a papiros jegy a természetbeni. Szóval a tisztviselő is úgy érzi magát, mint akivel nyo- morgási fogadalmat tétettek. A közeledő tél elé meredt szemmel néz mindenki, mintha a legkegyetlenebb ellenségünk lenne a fehér szakálu öreg télapó. Pedig a boldog Amerikából is egy nemzetgazdász azzal a hírrel fogadja a közelgő telet, hogy ez a tél az egész világra a legnehezebb tél lesz. A dolgozó Németország is aggódva számlálgatja, hogy a munkanélküliek száma folyton szaporodik, már öt millió munkásnak nem tudnak munkát adni. Tehát nemcsak a kis Csonkamagyarország felett nehezült meg az idők járása, hanem az egész világ felett. Hát nincs, aki segítsen! Próbálkoznak vele. Most jött össze a világ minden országából egy konferencia Brüsszelben, hogy megbeszéljék az összes országok gazdasági és pénzügyi helyzetét és kifundáljanak valami orvosságot, de ép a gyűlés elnöke jelentette ki megnyitó beszédében, hogy sokat ne várjanak a tanácskozásoktól, mert lehetetlenre ők sem vállalkozhatnak. Az idő hozza meg a változást, az emberi ész és hozzáértés csak enyhíthet a bajon, mint az orvos a nagy betegen. Pedig ezen a tanácskozáson a világ legeszesebb gazdászai és pénzemberei tanácskoznak, még sem sok a remény. De hol is van az a .legügyesebb gazdasz- szony, aki a többszörösen kirabolt éléskamra és tönkrelapositott bugyelláris mellett pompás ételeket varázsolna elő az éhező, kifosztott családnak?! Hát ilyen lehetetlen helyzet előtt áll a kormány is Csonkamagyarországon, melyet elnyomoritott a négyéves háború, tönkre tett a Károlyi-féle forradalom, kirabolt a proletárdiktatúra és az oláh megszállás. Mi maradt itt, amiből bőséget, jólétet és olcsóságot lehetne elővarázsolni, melyből ki lehetne elégíteni az emberek mulatós kedvét és nagy úri igényeit? Megmaradt a Csonkamagyaroszág, amely mig igy marad, lakóinak jólétet, bőséget soha nem ad, egyszerűen azért, mert nincsenek meg és nem is lesznek meg soha a gazdasági jólétnek föltételei a Csonkamagyarországon. Olyan ország, melynek külföldre való kivitele kevés, a külföldről való behozatalra pedig rá van szorulva nagy mértékben, az gazdaságilag a külső országoktól függ, amely ország pedig gazdaságilag függ, az jómódú, életrevaló, gazdag soha sem lehet. Már pedig a Csonkamagyarországon sem elég fa, sem elég szén, sem só, sem elég vas, más nélkülözhetetlen nyersanyag nincs, ezekben a külföldre szorulunk, tőlük függünk, mezőgazdasági cikkeinkben az alföldi szeszélyes időjárástól, mely ha rósz, hát a nekünk eleget sem adja meg. Ez a Csonkamagyarország jövő nyomorúsága. Ez, ami megmaradt! Meg a rossz pénz, melyből sok van, mint a pelyvából. A magyar ember örült a sok pénznek, meg a nagy fizetésnek és nem gondolták meg, hogy ép ez teszi drágává az életet. A drágaságnak két oka. van az emberek bűnös önzésén kívül: az egyik, hogy a háború felemésztett POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztőt Barsy Károly dr. minden nyers anyagot, ezért kevés van szükségleti cikkekből, a másik meg az, hogy a háború nagy kiadásainak súlya alatt az állam, mivel a hadi kölcsönre nem jegyeztek eleget, hát kénytelen volt bankót nyomtatni, a proletárok meg, hogy kielégítsék az emberek pénzéhségét, hát minden ujságpapirosból bankót csináltak. így történt azután, hogy mig a háború előtt az egész Ausztria-Magyarország területén kétezer millió papírpénz volt forgalomban, addig most a Csonkamagyarország területén tizenötezer millió papírpénz van. Ez az oka, hogy mig a háború előtt egy korona a külföldön 105 centimot ért, ma csak két centimot ér. Ezért drága minden iparcikk és más portéka, melyet külföldről kell beszereznünk. Mivel rossz a pénzünk nem is kaphatunk elég árut. Csehország például a felsőmagyarországi erdők fáját inkább Hollandiának adja el, mint nekünk, mert Hollandiának jó pénze javítja a cseh pénzt. Ezeken a bajokon csak úgy lehet enyhíteni, ha az egész világon megindul a gyors és intenzív termelés, hogy legyen bőven áru, ha a nemzetek egymás közt a forgalmat nem nehezítik, ha mindenki igényeit a végsőkig lefokozza és minden eszközzel takarékoskodik, senki sem törekszik a legnagyobb jövedelemre szert tenni, vagyis a gazdasági erőket nem egymás kizsákmányolására, hanem egymás életének megkönnyítésére használjuk fel, és végül ha a sok papiros pénzt az állam kivonja a forgalomból. De ez utóbbit igazságtalanság volna megcsinálni devalvációval, mert ez az igazságtalan vagyoneltolódásokat csak megerősítené, de valamivel a feleresztett rossz pénzünket jóvá kell tenni. De ez csak a külországokkal való forgalom és a termelés megindulásával kapcsolatosan az úgynevezett vagyondézsmával történhetik meg, mert csak akkor fog vele járni az olcsóbb élet. Ezt a kis Csonkamagyarország magában nem teheti, hanem a többi országok gazdasági és pénzügyi műveleteivel kapcsolatosan. Ezért nem lehet még most sem jobb világ! — n — Rz egri érseki líceumi képtár. Amily türelmetlen várakozással vártuk a művészi értelemmel és kezekkel rendezett líceumi képtár megnyitását, oly kellemes megnyugvás száll meg, amikor az egri érseki Líceum múzeumának Szmrecsányi Miklós dr. összeállításában megjelent szépművészeti tárgymutatóját lapozzuk. Hogy mit jelent egy képtárat, annak művészileg tudatos berendezésével a valódi szépmü- vészet szolgálatába állítani, azt csak a hozzáértők tudják értékelni. De hogy mit jelent egy képtár 358 darabját művészettörténeti alapon korszakok szerint csoportositani úgy, hogy a képek megfelelő oldalról kapják a világítást s hogy a szomszédos szinhatások egymás előnyére váljanak, arról már a művészet iránt komolyan érdeklődőknek és a bármily csekély művészi érzékkel megáldottaknak is lehet némi fogalmuk. Ezt a kettős munkát telj esi tette kiváló sikerrel Szmrecsányi Miklós dr., hozzávéve még a harmadikat, a tárgymutató megszerkesztését is. A tárgymutató 45 oldalon keresztül feltárja előttünk a képtár megalakulását és fejlődését, iránytűként vezet bennünket a 336 kép, a 19 rézmetszet és 2 mellszobor között, megjelölvén valamennyinek címét, alkotóját, korát, minőségét, nagyságát és az adományozó nevét. Végül adja a művészek betűrendes névsorát, hivatkozással a kiállított müvek számaira. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomd» Telefon szám 11. E helyütt a tárgymutató nyomán röviden rávilágítunk a képtár félszázados történetére. Az egri liceumi képtárat Bartakovics Béla érsek hozta létre 1872-ben. ő maga 50 képet ajándékozott a képtárnak. Nagyobb gyarapodás 1892-ben állott be, amikor Hevesvármegye kiváló müvészfiának: Kovács Mihálynak özvegye, elhunyt férje 128 darabot kitevő gyűjteményét a képtárnak adományozta. 1906-ban a képtár ismét sók érdekes festménnyel gyarapodott Pánthy Endre nagyprépost hagyatékából. Ezeken kivül Samassa József bibornok-érsek is örök emléket hagyott hátra a líceum képtárában számos magyar művésznek oda való bevonultatásával. Ra- paics Rajmond hagyatékából is szaporodott a képtár néhány szép festménnyel. Debreczeni Já- v. püspök, egri nagyprépost pedig egy nagyon értékes másolattal (Ráfaelnek »Krisztus sirba tétele« után) gazdagította a képtárat. A liceumi képtárban nem egy kiváló művész remekével találkozunk, mi által az bő alkalmat nyújt a tanulmányozásra s igen jótékony hatással lesz a művészet megértésének és szere- tetének terjesztésére. Sok magyar és idegen művész neve tűnik fel itt. Gyönyörködhetünk Kovács Mihálynak vallásos és hazafias tárgyú alakításaiban, kit a magyar művészet történetében előkelő hely illet meg. Szoldatics Ferencnek, a négy év előtt Rómában 96 éves korában meghalt érdemes művésznek gondosan kicsiszolt festményei is kiváló díszéül szolgálnak a képtárnak, nemkülönben a Mazastoni Jakab által festett meglepően életteljes és finoman mintázott parasztfej is. A Samassa gyűjteményből valók Brodszky Sándor, Kelety Gusztáv rokonszenves tájképei és Rákosi Nándor csendélete és történeti festménye. Vannak jó festmények néhány ismert életképfestőnktől is, igy Poll Hugótól, Biazinitől, Pap Henriktől, Spányi Bélától, Mednyánszkytól. Van egy kép a norvég Munthetől s néhány a hires Krackertől is. Nagyszerű hatásúak Ligeti Antal romantikus tájképei. Jeles mű Falkoner József Ferencnek 1792-ben készült Kálváriája. Kiváló helyet foglal el a Danielik János egri kanonok ajándékából származó 18 rézmetszet. A régi olasz művészetnek több nevezetes alkotását, elsősorban Ráfaelnek Stanzáit és más örökbecsű festményeit a legkiválóbb rézmetszőknek, Giovanni Volpatonek, Raffaelo Morghennek és Pietro Folonak legtökéletesebbeknek elismert lapjaiban élvezhetik a képtár látogatói. A tárgymutató élvezetes bevezetése a Giorgione neve körül kifejlődött kételyekre vonatkozó értékes elmefuttatás után hálásan emlékezik meg Beer Józsefről, az Orsz. Szépművészeti Muzeum konzervátoráról, ki kiváló szakértelmével nagy segítségére volt Szmrecsányi Miklósnak a régi képek vizsgálásánál. * Az újra rendezett képtár a XVI. századtól kezdve az egymást követő művészeti irányokról sokoldalú tájékoztatást fog nyújthatni. Megszemlélése nem csak élvezetes szórakozásra, hanem a művészet megértő szeretetére és alaposabb tanulmányozására s a művészi ízlés elsajátítására serkentő hatást fog gyakorolni. Az orosz-lengyel helyzet. Kevezőtlen fordulatot vettek a rigai tárgyalások. (Bécs) A rigai béketárgyalások lengyel híradás szerint kedvezőtlen fordulatot vettek. Állítólag az orosz kiküldöttek újabb követelésekkel álltak elő, melyek arra irányulnak, hogy Riga és Kovnó nem tartozhatik Lengyelországhoz, hanem Litvániánál kell maradnia, s hogy Kelet-Galiciában népszavazást kell elrendelni.
