Egri Népujság - napilap 1920

1920-09-30 / 224. szám

E. 446 1920. Eger, 1920. Szeptember 30. Csütörtök. Előfizetési dijak postai szállítással: Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. \ Segged évre 75 R. — Egp hóra 26 K. Egyes szám ara 1 korona. 'WaflMMMaBgiaB POLITIKAI NAPILAP. szertesztft: Bstw, Károly dr. ( Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. diadalát óhajtva lesik, titkosan segítik, hogy is­mét elűzzék a templomából az Istent, hogy les­lett erkölcsükkel kicseréljék keresztényi erkölcsünk, hogy a piros fehér zöldet vörösre válthassák fel, hogy elvegyék az egyéntől azt, amit hosszú szá­zadokon őseivel együtt szerzett. Még ma is sokan vannak, sőt szaporodik a száma azoknak, kik a politikai bölcseség egye­düli kutforrásának tekintik magukat s hajlandók megbontani mindent, hogy ők érvényesüljenek. És e hármas veszedelem ellen csak egy orvosság van, az összetartás. Ezeket a despera- dókat, ezeket a kalandorokat csak az összetar­tásban rejlő erő riasztja vissza a kétes vállalko­zásoktól. A vörös rém ellen is csak ezzel tu­dunk védekezni, mert ez adja meg a hatalmat ahhoz, hogy aknamunkájukat felfedjük s lefektet­hessük egy mindkét veszedelem ellen biztosan védő hadsereg erős alapjait. Az összetartás töri le az akarnokok hadát is, mert ha egy magunk választotta vezér kezébe letett hatalom mögött ércfalként állunk, megtörik minden oly akarat, mely nem a nemzetünk jövendőjét szolgálja. Én úgy érzem, hogy kimerítettem azt, amit programnak nevezek, mert ha csak megvetettük a konsolidált integer keresztény Magyarország uj alapjait, csak akkor nyúlhatunk mindazon kérdés sek rendezéséhez, melyet a múltak tapasztalata s a mindennapi élet okvetlen megoldani követelnek. Nem tartom megengedhetőnek, hogy hálás jel­szavak, ügyes kortesfogások minduntalan felka­varják a társadalom amúgy is gyenge nyugal­mát s ezáltal nehéz munkánk eredménye kétsé- gesssé tétessék. Komoly, következetes és céltu­datos munkára van szükségünk, nem pedig a csil­lagokat is oda ajándékozó népboloditásra. Az a terhes, hálátlan, de igaz munka, — ez könnyű, tetsző de üres és mindig csak bolondítás. Az céltudatos előrelátással, jogos és köteles vé­delmen alapuló intézményekkel alapozza a ke­resztény Magyarország nagy házát, — ez a fele­lőtlenül felcsigázott szenvedélyeken építi kártya­várát. A választás könnyű mindannak, aki önző vágyait el tudja zárni a csalóka ígéretek elől s megelégszik komoly munkájának tisztességes eredményével. Annak a szolgálatába kell sze­gődni mindnyájunknak s követnünk kell ebben azt a gyönyörű példát, amit a Horthy Miklós által megalapozott Nemzeti Hadsereg mutat. Rongyos ruhában, lyukas bakkancsban, de igaz magyar szívvel él a nagy eszme szolgálatában a Nemzeti hadsereg. Tiszt és legény egyaránt büszke öntudattal, a szerető és megértő bajtárs odaadó támogatásával védi belső orv- és nyílt támadás ellen a Hazát. Nekünk kötelességünk féltőén szerető szívvel segítségükre, támogatá­sukra sietnünk nemcsak bátorító szavakkal, hanem nyitott erszérnnyel és tettre kész elhatá­rozással, hogy ma már a világ első, de még kicsi Hadseregünket oda fejlesszük, hogy ha kar­dunkra ütünk, a rabló patkányok züllött hada rohanva tűnjön el szennyes lyukába. Több mint egy esztendeje van szerencsém a vármegye élén állhatni s igy joggal feltételez­hetem, hogy a vármegye közönsége irányzatomat, működésemet ismeri. Nem tudok, de nem is aka­rok ezen utamról letérni s ez annál könnyebb nekem, mert a vármegye izzó hazafiságu közön­sége mindig a nemzeti irányú fejlődés szolgála­tában állott. Ha ehhez a bebizonyosodottan élet- feltételt jelentő «keresztény» szót nemcsak jelző­nek, de feltétlenül betartandó iránynak hozzá vesszük, úgy bizonyos vagyok benne, hogy ez a vármegye méltóan fogja hivatását betölteni. A vármegye minden viszonyok között kivá­lóan helyt álló tisztikarára, élén a közbecsülésben Főispáni installáció. Bobory Syörgy dr. beiktatása jbíeve?,vármegye főispán székébe. Régi tradíciók újultak fel, ünnepnapja vált tegnap Hevesmegyének. A vármegye, ez az ősi intézmény, az alkotmány palládiuma, főispánt installált. Ez az installáció azt jelenti, hogy a vár­megyében is helyreállt a jogfolytonosság, a jog­nak és az alkotmányosságnak az a folytonossága, melyet külső elnyomás és forradalmak időnként elhomályosíthattak, de teljesen el nem nyomhat­tak. Helyreállt a jognak nem doktrinär, hanem a viszonyokkal számláló, az idők változását tekin­tetbe vevő folyamatossága. Szerenád. Az ünnepség kedden este szerenáddal kez- dédött. Az Egri Dalkör, a Polgári Dalkör és a Tüzoltóegyesület %9 órakor lampionos menetben vonultak a főispánlak udvarába. A két dalkör Grónay Andor vezetése alatt szebbnél-szebb da­lokat énekelt. Balkay Béla rövid beszédben üd­vözölte a főispánt, ki hálásan köszönte meg az üdvözlést. Ünnepi mise. Szerdán délelőtt 9 órakor a főszékesegy­házban ünnepi mise volt, melyet Ridárcsík Imre, prépost kanonok celebrált. A misén jelen voltak az összes hivatalok és intézetek, a helyőrség tiszti kara és nagyszámú közönség. A beiktatás. 10 órára megtelt a vármegyeház közgyű­lési terme. A karzat zsúfolva volt díszes hölgy- * közönséggel. A megjelentek között feltűnően so­kan vannak diszmagyarban. Teljes az ünnepi hangulat. Borsodmegye képviseletében ott látjuk Halasy József, kamarás, főispánt, Dr. Görgey László főjegyzőt, Brezovay László, Beniczky Ala­dár és Semsey József tvh. bizottsági tagokat, az •egri helyőrség tisztikarát, Lauschmann Jenő ezre­des vezetésével, a törvényhatósági bizottság tag­jait teljes számban. Isaák Gyula alispán megnyitván az ülést, jelenti, hogy a mai közgyűlésnek a főispán be­iktatása ,az egyedüli tárgya. Üdvözli Borsodmegye kiküldötteit, a nemzeti hadsereg tisztikarát és a bizottsági tagokat. Indítványára Keglevich Gyula gróf vezetése alatt bizottság megy a főispánért. Üdvözlés és eskütétel. Pár pere múlva .dörgő éljenzés közepette a terembe lép a főispán. Az alispán üdvözlő sza­vai után Puchlin Lajos főjegyző felolvassa az eskümintát, a főispán leteszi az esküt. Majd Isaák Gyula alispán mondott üdvözlő beszédet, rámu­tatva azokra a .nagy feladatokra, melyek a főis­pánra várnak. Régi szokás, hogy a beiktatáskor a vár- íaegye elő szokta terjeszteni kívánságait az uj főispánnak. Ma abban az egy óhajban forr össze az egész vármegye, hegy a főispáíi tudásával., te­hetségével, hivatali hatalmával, minden erejével dolgozzon az Integer Magyarország kiépítésén. Az éljenzés lecsillapultával Bobory György dr. főispán a következő beszédet mondotta: A főispán beszéde. Mélyen tisztelt Közgyűlés! In illő tempore, amidőn Tisza István úgy mondták, zsarnoki uralma alatt nyögött az ország, — a boldog jólét korszakában az volt a szokás, hogy az ujjonnan kinevezett és installált főispán programmot adott, melyben a kormányzatára bí­zott vármegye további haladásának módozatait rajtolta meg. Érzem, hogy eze® dicső emlékű elődeim szokását követnem kell. Követnem kell annál in­kább, mert a főméltóságn Kormányzó ur és a m. 3ér. Kormány azon elhaíái ozásában, hogy egy át- "kos urakwi kreációjának megszüntetésével vissza­kér a fájdalom, elhagyott ősi jogrendhez, azt la­kom, hogy dokumentálni kívánják ezt a Vármegye ^közönsége előtt is. Air ilyen könnyű volt az integer Magyar- ország boldog békéjében egy, hogy úgy mond­jam, iháüi programmal adni, olyan nehéz az egy "inegrabó t, meglépett^ megszégyenített ország pár megmaradt megyéjében. Kiestek a koronának ékkövei; a négy folyó és hármas halomból eltűnt két folyó és két ha- 'lom s a paizs tartó angyalok tépetten szegett szárnnyal, vörösre sírt szemekkel szenvednek az ország «csonka címere mellett. — Lehet-e, szabad-e itt másról beszélni, mint arról, hogy hogyan dí­szítsük fel újra kordiánkat, egészítsük ki újra büszke-dinerünket? Szabad-e itt először elhang­zani másnak, mint egy fogadalomszerü üzenetnek a Kárpáiok hü lakóihoz, Erdélyben szenvedő vé­reinkhez, Délmagyarország visszavágyó lakossá­gához, .‘rogy: tűrjétek békességesen a keserves rabigát, mi értetek vérző lelkünk teljes melegé­ivel vekíek érezünk és szenvedünk. Mi fáradha­tatlan munkánk gyümölcsének megérését könyö­rögjük a Mindenhatónál, hogy értetek, az integer .Magyarországért, felhasználhassuk. Nehéz üzenet ez egy ilyen kirabolt szét­züllesztett országtól! Visszahozni a lelkeket a könnyű Ígéretek, ■megvalósíthatatlan theóriák vonzó világából, csá­bos rétjéről a józan életbe, a fekete röghöz, ijiehéz, de iíiem emberfölötti munka. Ha lerázzuk magunkról a turáni átkot, ha minden tettünknél csak a magyar szív magyar szer-etetével imádott Hazánkat tekintjük, ha mind­nyájan igyekezünk alárendelni egyéni érdekeinket a Haza érdekének, ha a Hazáért semmi áldozat­tól vissza nem riadunk — visszaszerezzük azt, amit bűnös kalandorok és gonosz kísérletezők el- vesztteftek velünk. Összetartó, fáradhatatlan fel- világosító munkával kell a félrevezete eteket a Haza tűzhelyéhez visszahozni, de nem szabad visszariadni attól sem, hogy alkalmazzuk a nyers erő hatalmát ott, ahol megvásárolt lelkek undok aknamunkája akadályozza konsolidáló törekvésünk. Összetartás, ez az alapja minden állam nagy­ságának. Szeretném, ha ez a szó minden tűzhely­nél, a legkisebb kunyhóban is, mementóként ott függne, hogy varázsos hatalommal semmisítené meg az ál apostolok akna munkáját. Ez az a szó, amelynek értelme kifejezi mindazt, amire szüksé­günk van, hogy talpra álljunk, hogy országunkat visszaszerezve ismét naggyá, boldoggá tegyük. Ezt a szót halljuk a Hazáért önzetlenül dolgozó nagyjainktól komoly figyelmeztetésként hangoz­tatni, s bár mindnyájan elismerjük e szó végtelen szükségességét, mégsem élünk aszerint. Még ma is sokan vannak, akik a nekik anyagi előnyöket, hírnevet és kétes dicsőséget hozó forradalom má­morából nem tudnak, de nem is akarnak feléb­redni, mert vissza lennének dobva a szürke élet homályába, elvesztve azt, amit aknamunkával, vad demagógiával, az ország züllött elemeire támasz­kodva sikerült elérniük. — Még ma is sokan vannak akik .a vér vörösébe bujtatott medve

Next

/
Thumbnails
Contents