Egri Népujság - napilap 1920
1920-09-30 / 224. szám
2 és szeretetben álló Alispán úrral, támaszkodva kérem, hogy ezen kifejtett és a való életben is bemutatott működésemben a vármegye közönsége minél hathatósabban támogasson. Hosszantartó taps hangzott fel a beszéd befejezése után. Általános figyelem közepette emelkedett szólásra Dutkay Pál apát-kanonok. Dutkay Pál beszéde. A remény első sugara rezgeti át a sziveken, mikor hire futott, hogy Méltóságod Hevesvármegye kormánybiztosa lett. Ma pedig öröm ül az arcokon, mikor Hevesvármegye törvényhatósága részéről Méltóságodat, -mint Hevesvármegye főispánját vagyok szerencsés üdvözölni. Akkor az a remény élt bennünk, hogy Istennek bosszuállásra kinyújtott karja nem sújt le többé, megelégelte már az országra zudult csapások özönét és hogy a hajótörésből meg- szakgatott tagokkal kimenekült ezer sebből vérző beteg ország nem fogja ismét kormányosnak a zivatart meghívni. Ma már a lábbadozó első erőpróbálgatását szemléljük. Akkor bizakodtunk, hogy véget ért az erkölcsi és anyagi rombolás és pusztítás, amihez csak dühöngő őrültek, gazok és oktalanok kellettek ; ma az ujjáalkotás megkezdését üdvözöljük, amihez ész, szív, jellem, tanultság, gyakorlati képzettség a kellékek. És a közelmúlt iszonyatosságaiból az a drágán szerzett tanulság kiált felénk, hogy az újraépítésnél nem hagyhatjuk el bünhödés nélkül az alapot, melyen államiságunk megszületett és századokon át fejlődött. Első szent királyunk a kereszt alá gyűjtötte a magyart, ezzel bocsátotta ezer éves útjára, ez. ragyogta be dicsőséges múltúnkat, a magyar nemzet ezer éves küzdelmeinek útjait. Ha jobb, ha dicsőséges jövőt akarunk, ha akarjuk, hogy szent István koronája uj fényben ragyogjon, hogy nemzetünk a szabadság és függetlenség élvezetében, a népek becsülésében nagy és hatalmas legyen, erre az alapra kell visszatérnünk, vissza a kereszthez, a magyar lélekhez. Ezen újraépítés munkájánál kiváló szerep jutott Méltóságod osztályrészéül. Romok vannak mindenfelé: az uj építés mindenütt szükséges, de elsősorban a lelkek egyetértésén mutatkozó romokban, kit Istentől nyert s általánosan ismert fényes tehetsége, törli etlen elvhüsége, akaratereje, fogyhatatlan munkakedve e fényes és nagy felelősséggel járó állás méltó betöltésére kiválóan képesítenek. Ma ugyanis ilyen férfiak kellenek, kiknek helyén van eszök és szivök, kik tudnak dolgozni és mindenek felett féltékenyen szeretik a becsületet. Akik szivük szivével érzik, hogy minél borusabbak a haza napjai, minél nagyobb a reá zudult csapá.s és szerencsétlenség, annál hatalmasabb lángra kell kell gyulnia, annál tisztább lánggal kell égnie annak az Alkotó által a szívbe oltott szikrának, mely mint a hazaszeretet szent tüze csak a szív utolsó dobbanásával lobbanhat el. Ilyen férfiak kellenek, kik nem jelszavak után indulnak, kik megnézik, hogy a szabadelvü- ség cégére alatt egyeseknél nem lélekrontás lappang-e és nem hazaárulást leplez-e a nemzetköziség. Szóval akik tudják, hogy a haza — mint Kölcsey mondja — saját nyelv, saját hagyomány; saját jó és balszerencse kötnek együvé, symindezek lélekről-lélekre, szivről-szivre plántált emlékezeten nyugosznak, s amint vagy hüségtelen hidegséggel elhagyatnak, vagy gazdag virágzatu nemzeti élet fejlik belőlük, vagy nemzeti hervadás és enyészet következik. A haza lehet kicsiny, a honszeretet nem a hazai föld nagyságához van kötve. Kicsiny valóban, kisebb mint volt, hiszen a hármas bércből csak egy a mienk, a négy folyóból csak kettő maradt nekünk, az ország harmadát idegen nép tartja megszállva, nekünk csak egyharmada maradt, ezeket elvehették, de nem vehették el hitünket és mi hisszük és reggeli és esti hitvallásunk : Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. E hitnek megfelelő munkakedv az élet minden terén. Nem lehet ezt részletezni teljesen minden téren orvoslásra van szükség. Ezen gyó- gyitó munkában Méltóságod lesz a vezér és csak szóljon, intsen, a megye bizottság tagjai szivvel- lélekkel mindnyájan ott leszünk. E munka eredménye, hogy a magyar ur legyen a négy folyó áltat öntözött hármas bércü földön, melyet Isten atyáinknak adott. Örömmé1 üdvözöljük Méltóságodat e munkás sereg élén. Áldásunk kisérje ez útra, amelyben három óhajtás van: munka, kitartás, siker! Isten óvja, áldja, tartsa Méltóságodat soká! Dutkay Pál beszédét többször szakította meg a taps és éljenzés, a beszéd befejeztével a törvényhatósági bizottság tagjai szűnni nem akaró lelkesedéssel ünnepelték a kiváló szónokot. Végül Keglevich Gyula intette a vármegye közönségét összetartásra, nyomatékosan hangsúlyozva, hogy a nagy cél közremunkálásában le kell omolnia a pártkereteknek. Ma nincs helye pártoskodásnak. Köszönetét mond a főispánnak, ki oly gyorsan konszolidálta, mint kormánybiztos a vármegyét, köszönetét mond a vármegye derék tisztikarának, mely e munkában támogatta a kormánybiztost. Ezzel az installáció véget ért. Küldöttségek fogadása. A diszgyülés fél tizenegy órakor véget ért s Dr. Bobory György főispán a székházába vonult, ahol fogadta az üdvözlő küldöttségeket. Először Borsodvármegye nevében dr. Halasy József borsodi főispán üdvözölte. Ezután Isaák Gyula alispánnal .az élén a hevesvármegyei tisztviselői kar köszöntötte a főispánt, majd az egyházak küldöttsége járult eléje és sorjában a katonai, államrendőrségi, bírósági, pénzügyi, a városi, Gyöngyös város képviselőtestületi, az iskolai, közlekedési szervek képviselői, az Ipartestület stb. stb. A főispán minden küldöttségnek köszönetét mondott külön-külön az üdvözlésért ás valamenyi- nek támogatást Ígért, de egyben útbaigazítást is adott. A megyei tisztviselőkhöz intézett válaszában kijelentette, hogy őket pártpolitikai célokra nem használja fel, mert ma csak egy politika lehet: a haza megmentése, amelynek rúgója a hazaszeretet. A hath, egyházközség nevében szóló, Petrovits Gyula apátkanonok beszédjére reflektálva, ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy soha a katholikus Egyháznak nem volt nagyobb szüksége a hatalom kifejtésére, mint épen most a szomorú tanúlságok után, miért is jó katholikus létére szívesen támogatja az Egyházat kulturális törekvéseiben. Az izr. hitközségekhez szólva büszke, magyar tónusban azt mondta, hogy ez az ország nem az internacionalismus talaja, hanem az igaz magyaroké, akiknek ragaszkodni kell ezekhez a fekete rögekhez. Aki ezt teszi üdvözölve marad, aki nem, annak helye ebben az országban nincs. Mert nem olyan haza ez, ahol csak a levegő kék, szép az élet és boldogság virul — ez mindenütt feltalálható — a mi hazánkat a magyar ősök hagyták ránk és nemcsak örömében, hanem a szerencsétlenségeiben is osztoznunk kell. Diszebéd. A tisztelgések után, amelyek csaknem déli 1 óráig tartottak, a Kaszinóban társas ebéd volt. Dr. Bobory György főispán, hogy az ünnepség fénye minél inkább kiemeltessék, Horthy Miklós kormányzóra mondott köszöntőt, mint akinek köszönhetjük, ami ma még magyar, a létünket, de a jövőnket is. Ezután Kékessy László hatásos szép beszéddel ünnepelte a főispánt, majd Puchlin Lajos vm. főjegyző szólott baráti hangon a bor- sodmegyei vendégekhez, akiknek a nevében aztán Halasi József dr. főispán köszönte meg a fogadtatást. Török Kálmán apátkanonok éltette a nemzeti hadsereget, Evesy Kálmán dr. a székely katonákat, akik a kolozsvári főispán installációját most készítik elő. E magasztaló szavakat a helyőrség és a hadsereg nevében Juhász ezredes köszönte meg és bizakodva mondta, hogy az ő katonái engedelmeskedni fognak minden körülmények között. Ezután még a gyöngyösi polgár- mester, dr. Puky Árpád beszélt. Az ebéd 1/z3 órakor ért véget. * Bobory György dr. életrajza. Szenttornyai Bobory György dr. született 1883. febr. 1-én Jászberényben. Atyja huszár ezredes, az I.-ső számú huszárezred parancsnoka volt. Anyja, Graefl Gabriella, a Graefl család leánya és ezen az ágon rokon a Horthy-családdal. Középiskoláit Debreczenben és Kassán végezte. Jogi tanulmányait Egerjesen kezdte és Kolozsvárott fejezte be 1906. dec. 8-án. A kötelező tantárgyakon kívül sokat foglalkozott a nyelvismeretekkel és több idegen nyelvet elsajátított. Beszél magyarul, németül, franciául. A vármegye szolgálatába 1906. februárjában lépett, egy év múlva díjas közigazgatási EGRI NÉPÚJSÁG, gyakornok és 1908.-ban szolgabiró lett. Nyolc esztendő múltán, 1916.-ban t. főszolgabiró, 1918. decemberében pedig Pétervásárán főszolgabiró lett és 1919. szept. 6-án a kormány Hevesmegye kormánybiztosává, 1920. szept. 9-én a kormányzó főispánná nevezte ki. A háború kitörésétől kezdve egész a nagv összeomlásig mindvégig harctéri szolgálatot teljesített. Huszár tiszt volt, mint főhadnagy vonult be és mint százados szerelt le. Egész idő alatt a 33-ik gy. dandárnál teljesített szolgálatot, ahol parancsőrtiszti hivatást töltött be. Hosszú frontszolgálata alatt többször részesült legfelsőbb elismerésben és kitüntetésekben is. Kitüntetései között ott ragyog a tiszti nagy ezüst, ez a ritka kitüntetés, a katonai érdemkereszt, az ezüst sig- num laudis, a bronz signum — valamennyi a kardokkal díszítve — és a sebesülési érem. Küzdelmes, de dicsőséges front-szolgálatát a Rohatin- melletti ütközetek vezették be 1914. aug. 27-én. Végig h ircolta az összes Isonzó-csatákat, egy Montelló-ütközetet, majd átszenvedte a Monte Grappa hegycsoporton ■ lefolyt ütközetek minden borzalmát és három nappal az összeomlás előtt érkezett haza. A kommunizmus alatt, mint fehér ellenforradalmár állandóan megfigyelés alatt volt. Kétszer szabadságát vették, harmadszor pedig csak élete kockáztatásával menekült el a vörös haramiák elől. De nemcsak neki jutott ki a meghurcoltatásból. Családja is állandó szálka volt a hatalombitorlók szemében. Testvérét halálra Ítélték s csak nagynehezen tudták kieszközölni a kegyelmet, édesanyját a terroristák elhurcolták és 9 hétig egyik helyről a másikra toloncolták. Ez alatt az idő alatt a tőispán a Felvidéken bujdosott és csak a néprablók bukása után tért vissza. Itt érte a hir, hogy a kormány bizalma a megye legelső méltóságára őt szemelte ki. HÍREK. Eger, 1920. szeptember 29 Irredenta estély. H. Ferenczy György fővárosi iró előadása Egerben. A trianoni békeszerződés aláirása napján gyászba borult Magyarország. Testvéreink ezreit, legszebb, leggazdagabb részeit országunknak elszakították. Millió és millió torok kiáltja azonban az ég felé, hogy mi élni akarunk és hogy rabok mi nem leszünk : „Nem! Nem! Soha /“ Az irredentizmus magvát hintették el lelkűnkben és csak az a tudat hagy bennünket élni, hogy eljön még az az idő is, amikor Magyarország szebb, gazdagabb és boldogabb lesz, mint valaha. A magyarság lelkében az irredentizmust azonban ápolni és ébren tartani kötelessége ma mindnyájunknak. Ezt a célt szolgálja a közel jövőben Egerben rendezendő Irredenta estélyu is. H. Ferenczy György fővárosi iró Csonkama- gyarország nagyobb városait keresi fel, hogy harcoljon a legszebb eszméért: Magyarország területi integritásáért. Szeged, Kecskemét, Nagykőrös stb. után Egerben is Irredenta estélyt fog rendezni, amelynek keretében páratlanul érdekes és szomorúan izgató előadást fog tartani az erdélyi magyarság szenvedéséről és az erdélyi oláh rémuralomról. Minden szava egy-egy tiltakozó jajkiáltása az elszakított erdélyi magyarságnak. Az előadásnak az országban mindenütt hatalmas sikere volt. Az Irredenta estélyre, amelynek részletes műsoráról és időpontjáról egy későbbi számunkban fogunk beszámolni, előre felhívjuk a közönség figyelmét. Megbízás. A m. kir. földmivelésügyi miniszter a borhamisításnak és a hamisított bor for- galombahozatalának tilalmazásáról szóló 1908: XLVII. t.-c. 63. §-a alapján gyakorlandó pincefelügyelői teendők ellátásával Heves vármegye területére Halászy Lajost, az egri m. kir. vincellériskola igazgatóját bízta meg. Búcsú Egertől. Szerkesztőségünk Liverpoolból (Anglia) f. hó 21.-érői keltezett lev. lapot kapott, melyben Bucsányi Ede és testvérei, kik az idő rövidsége miatt nem búcsúzhattak el egri ismerőseiktől, ezúton mondanak istenhozzádot. A gyapjutermés. Mint a Magyar Tőzsde illetékes helyről értesül, az idei gyapjutermés ötmillió kilogramm gyapjút igér a közfogyasztásnak. E mennyiség természetesen túlhaladja a belföldi feldolgozás kereteit és igy jentékeny része a külföldre kerül.
