Egri Népujság - napilap 1920
1920-09-08 / 206. szám
SlSä/'i till UM«« postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Négyért évre 75 »». — Egy tú ra 25 R. Egyes szám ara 1 korona. POLITIKAI NAPILAP felelős szerkesztő : Earsg Károly dv, Szerkesztőse^: Egzt, Kiadóhivatal s Licet* ni Telefon azán*. Líceum, uyúfmt<. i 1 KK5B Magyar tőkeszervezet az ujjáébredt magyar társadalom legkiválóbb vezetői a bolsevizmus bukása óta egyre hangoztatják, hogy Magyarország megújhodásának, a keresztény »kurzus« biztosításának és céltudatos kiépítésének elemi feltétele, hogy a magyar értelmiség értékes elemei benyomuljanak a közgazdasági életbe és helyezkedjenek ott el az őket megillető poziciókban. Ezt a szép célkitűzést azonban nemcsak a magyarság eddigi »uri« felfogása és a gyakorlati kereskedelmi és ipari foglalkozásokban való közönye vagy járatlanságahát- ráltatja, hanem fölöttébb jelentékeny mértékben megakadályozza ezt gazdasági berendezkedésünk egész struktúrája, amely a bankok, s főképen a budapesti bankok képére alakult. Azok a nagy magyar férfiak, akik a múlt század elején az első pénzintézetek mécsét meg- gyujtották, bizonyára nem gondolták azt, hogy alkotásaik aránylag igen rövid idő múlva csak elmükben lesznek magyarok. Ők a nemzetet és a nemzeti vagyonosodást szolgáló szervezeteknek szánták a bankokat és nem a magyar öncélu- ságtól távol álló, idegen szellemű és erkölcsű tőkeszervezeteknek álmodták Magyarország bankvilágát. Vájjon melyik budapesti bank maradt hű az ősi hagyományokhoz és melyik lépett ki például a forradalom idején készült bankkartel- ből a keresztény és nemzeti irányzat nyílt és hathatós támogatására ? Egyik sem. A banküzlet nem engedte, sőt a magyar bankvilág »üzleti« felfogása azt kívánta, hogy egyes pénzintézeteink a nemzetközi vonatkozásokban minél messzebbre távolodjanak el a magyar reneszánsz gondolat- és érzésvilágától. Bizonyos, hogy a magyar és főképpen a budapesti bankoknak ez a jelleme nem máról- holnapra alakult ki. Minthogy a legtöbb bankunkban nem volt magyar múlt és szellem, ez egyfelől előnyökkel járt, mert vállalkozási kedvüket nem ülte meg a tradíció, de másfelől, mint minden múlt nélkül való szervezet, túlságos mohósággal vetették rá magukat a jóhiszemű közönség kihasználására. Ez a mohóság gyakran any- nyira elragadta őket, hogy a magyar bankbecsület hírnevére erős árnyék esett. Köztudattá lett nálunk, hogy bármilyen üzlet után is nyúl a bank, a kíméletlen kihasználástól sohasem riad vissza. Akár földet vásárolt, akár házat építtetett, akár telkekkel spekulált, akár árukat halmozott fel: a képzelhető legmagasabb haszonra tört s e magas haszon csúcsáról mosolyogva nézett le az uzsorát kiáltó erkölcsre. Ezeket a «kedvezményeket« nyújtotta pénzintézeteinknek a liberális korszak, amely idő alatt szunnyadt a magyar öntudat. Mikor aztán ránk tört a háború, amely gazdaságunkat minden izében összetörte és a magyarság általános els"egényedését ijesztően terjesztette, a bankok ismét nagyszerű üzleteket kötöttek, rengeteg vagyonokat gyűjtöttek, annyi pénzük lett, hogy nem tudtak vele mit csinálni. S amig az októberi ál-forradalmat titokban dús propaganda-költségekkel támogatták bankjaink, a bolsevista vizözönt is oly fölényesen uszták meg, hogy csak a legelső három budapesti pénzintézet idei nyereség-kimutatásai megközelítik a százmillió korona «tiszta« nyereséget. És mialatt a magyar és keresztény öntudat ujjáébredése óta a «fehér-terror« változatos borzalmairól regélnek a külföldön e bankvilág neveltjei és védencei, idehaza ez a bankrendszer a nemzeti vagyonnak újabb tekintélyes milliárdjait szivta fel magába. Ékesen igazolja ezt szakemberek számításának az az adata, hogy a budapesti bankok csak ez év első felében közel másfél milliárdos tökeszaporitást hajtottak végre az általuk lenézett keresztény «kurzus« nagyobb dicsőségére. Quo usque tandem ? . . . Ezeket a jelenségeket az öntudatos magyarság nem tűrheti tovább tétlenül, mert minden további türelme mulasztás és bűn volna a nemzet legvitálisabb érdekei ellen. Az eddigi budapesti tőkeszervezetet és bankrendszert a keresztény és nemzeti alapon álló társadalom nem támogathatja tovább, hacsak hagyományainak és eszméinek életképtelenségét nem akarná demonstrálni. Elérkezett tehát a bankvilág tájékán is a cselekvés ideje. A keresztény Magyarország újjáépítését nem várhatjuk a háborúban nagyrahizott s nemzeti ellenálló képességükben megfogyatkozott pénzintézetektől. Nekünk be kell látnunk, hogy rajtunk a régi liberális bankbecsület és bankerkölcs nem segít, ha mi magunk nem segítünk. Vállvetve és összefogva át kell törnünk e bankszolidaritás frontját, amely tőke- és sajtóhatalmával, polipkaru érdekeltségével továbbra is markában akarja tartani Magyarország politikai és gazdasági vezetésének erejét. A kormánynak kötelessége, hogy teljesen függetlenítse magát mindennemű bankbefolyástól és a magyar pénzgazdálkodás területén észszerű és céltudatos törvényjavaslatokkal gyökeres átszervezést, rendszerváltozást, világnézetbeli átalakulást, vagyis egy teljes lelki és pénzügyi konszolidációt hajtson végre. A keresztény és magyar társadalom minden öntudatos tagjának pedig csatlakoznia kell az olyan mozgalmakhoz, melyek a magyar tőkeképződést segitik elő, mert ha ezt nem tesszük meg, Magyarország a magyar nemzet szempontjából elveszett. Élelmezési ankét. Tegnap d. e. dr. Nagy János indítványára a h. polgármester vezetése alatt a GOK, az Áruforgalmi, a városi közélelmezés vezetőinek és Puchlin Lajos főjegyző részvételével élelmezési tanácskozás volt. A tanácskozás tájékozódó jellegű volt és dr. Nagy János képviselő az elhangzott panaszok és vélemények nyomán interveniálni fog a miniszternél a vármegye illetve a város élelmezésének zavartalan biztosítására. Hecser Béla bejelentette, hogy Egernek 28 ezer ellátatlanja van, akiknek havonta 4 kg. fejkvóta mellett is 12 vaggon lisztre van szükségük. Ha pedig a termésrendelet szellemének megfelelően, a foglalkozási ágak szerint adnák ki a szellemi munkásoknak járó 8 kg-os, illletve a mozdonyvezetőknek, gyári munkásoknak járó 12 kg-os fejadagot, akkor 20—22 vaggon búza kellene. Biró L. az Áruforgalmi h. vezetője ismertette az élelmezés technikai részét, majd felsorolta azt a rengeteg visszaélést, amelyek a gazdaságok de főleg a kistermelők részéről származnak. — A budapesti Áruforgalmi központ a megyének 35 vaggon lisztet utalt ki. Ezt a kontingenst a körzeti malmok összegyűjtik a vámmal- moktól és az alispán osztja szét. Éddig tehát a lisztellátást kizárólag a vámtételekből fedezték, ha azonban az őrlések csökkennek, akkor az adógabonát kell igénybe venni. Körzeti malom kevés van, úgyhogy ezeknek a számát legalább 15-re kell felemelni, mert az elosztás, illetve már a begyűjtés is nagyon nehéz. Az adógabonából a vármegye évi 1100 vaggonra számított, de eddig csak 75 vaggon érkezett be, holott augusztus hóban már 400 vaggonnal be kellett volna szállítani. A gazdák vakmerősége azonban határtalan. Immel-ámmal bevallják a termésük | felét, beleegyeznek a beszolgáltatásba — kész- i pénz ellenében, de a vasúthoz való fuvarozást már nem vállalják semmi pénzért. A rendelet pedig, amely felmentette a kisgazdákat a rekvi- rálás alól és számított a becsületükre, előírja azt is, hogy 10 km-ig kötelesek szállítani az adógabonát. Az engedelmességet kiölte a forradalom és főleg ez a legújabb keztyüs kézzel való bánásmód. Érvényt szerezni a rendeletnek alig-alig lehet. A jegyzők talán félnek a retorzióktól, de emellett mulasztások is vannak. Hevesen például a gabona kivetési jegyzéket még ma sem készítették el; a termelő pedig önként nem fogja felajánlani a búzáját. Ahol színlelik a készséget, a hajlandóságot, ott aztán botrányos dolgok vannak, szégyenteljes korképek kiáltoznak megtorlásért. Előfordult Gyöngyös mellett egy nagybirtokon, hogy a kivetett mennyiséget lefuvarozták, de nem _ búzát adtak, hanem árpát. Mikor aztán az Áruforgalmi vonakodott búza helyett árpát átvenni, a gazdaság kijelentette, hogy akkor nem ad semmit. Több községben megtörtént, hogy az adógabonát teljesen átalakított cséplőgéppel szemeltették ki és búza helyett ocsúval számoltak be. És még siránkoztak, hogy: «Ha az Isten ilyet adott, ki tehet arról.» A gépész aztán elárulta, hogy tud róla tenni. Kerecsenden — most még nem említünk nevet — egy valaki 3 év óta rejtegetett zsizsikes, dohos búzával állott elő, tiszta férges volt az egész mennyiség, úgy, hogy a zsák valósággal mozgott a sok penész bogártól. Végtelenségig lehetne folytatni a hasonló visszaéléseket, de az Áruforgalmi h. vezetője mégis teljes biztossággal állítja, hogy a vármegyét el tudja látni még akkor is, ha 35 vaggon helyett 50 vaggont kell kiutalni. Az Áruforgalmi valószínűleg számolt az akadályokkal és olyan eszközei lehetnek, amelyekkel elhárítja azokat, amelyek jogossá teszik azt a biztosságot, amivel az ellátást vállalta. A további megbeszélések során Puchlin L. vrm. főjegyző elmondotta, hogy a megyében a kimutatás szerint 120 ezer ellátatlan van, amit az magyaráz meg, hogy lehetetlen statisztikákkal állnak elő. Egynémely község több ellátatlant szerepeltet, mint amennyi az ossz lakossága. Orvosságot erre a bajra se lesz nehéz találni. A többé-kevésbbé funkcionáló közélelmezési vállalatoknál ma három féle lisztet utalnak ki. Van 40 K-ás, van 10 koronás és 5 K-ás (kenyérliszt). Finomabb és drágább lisztet csak az vesz, aki teheti, azért is drágább; a kenyérliszt aránylag olcsón jut a szegény osztálynak. HÍREK. Eger, 1920. szeptember 6. Olvasóinkhoz! A papírárak és az összes előállítást költ ségek folytonos emelkedése miatt kénytelenét vagyunk lapunkat mai naptól kedve i korondrt felemelni. Egyelőre csütörtökön és vasárnap 4 o, dalos lapot adunk s ha sikerül nagyobb meny nyiségü újságpapírt beszereznünk, kedden is oldalon fogjuk megjelentetni. Lapunk még ig is olcsóbb az összes vidéki lapoknál. Az Egri Népújság kiadóhivatala. Lapunk legközelebbi száma a közbees ünnep miatt pénteken reggel jelenik meg.
