Egri Népujság - napilap 1920
1920-03-21 / 67. szám
Elötuüiesi dijak postai szállítással: eladsz évre 160 1«. ~ Fél iívre 80 ii. Negyed évre 40 fi.. Efjg nora 15 K. Egy szám ara 60 Sliér. — ii Imii i-i iiii»niiiiiini'inniiinnrniTT'-imni ......-tutmi-------------------rr A köztisztviselők elbocsátásáról. A fővárosi és helybeli sajtóban egyaránt napvilágot láttak oly közlemények, »eiyekből a köztisztviselők anyagi helyzetének javítására vonatkozó sajátságos tervről értesültünk. Mivel a jelenlegi kor- Mányközegek a tisztviselőket tisztességes ellátásban részesíteni nem tudják, egy részüket, úgy hírlik, el akarják bocsátani és más pályára terelni. Nem tudom ugyan, komoly terve-e ez a jelenlegi kormánynak, vigy csak ellene kijátszott kortesfogás. Be a gondolat a levegőben van és rém- ségesen komoly. Ezt százszor is meg kell fontolnunk és lehetőleg sokaknak hozzászólnunk. Vájjon kik az országnak legértékesebb elemei ? Nem azok-e, kikre jó időben, rossz időben egyaránt számíthat a magyar nép? Nem azok-e, kiket a haza iránti rajongó szeretet hevít, jóllehet a haza földjéből egy talpalatnyit sem mondhattak a magukénak ? Nem azok-e a magyar állam legértékesebb elemei, kik anyagiakban szegények ugyan, de a magyar kul- Mira kincseinek letéteményesei ? És ezeket akarhatná valamelyik magyar kormány elbocsátani! Talán idegen országba? Talán más pályára küldeni? Íz a gondolat merénylet a magyar állam ellen, keresztülvitele pedig az öngyilkossággal volna határos. Aki a nemzeti kultúra hordozóit, a hazafias érzésű, Szellemi képzettséggel rendelkező tisztviselőket elvonja hivatásuktól, pályájuktól, amelyre éveken át készültek, az az állam szellemi kincseivel sokkal nagyobbfoku pocsékolást végez, mint aminőt a kommunista vezérek az ország anyagi vagyonával elkövettek. Elhiszem, hogy sok tisztviselő szívesen elcserélné állását 100—200 holdas középbirtokért, mint ezt a Szózat Schindler Aladár dr. miniszteri osztálytanácsos levelében írja. De hiszi valaki, hogy az ilyen délibábos terveket az állam valaha be tudja váltani? Hiszen ez többe kerülne az államnak, mintha a jelenleginél még- egyszer akkora tisztviselői kart eltartana. Aztán honnan vegye az állam a 100—200 holdas középbirtokokat? Hallottunk 10—15 holdas tisztviselői birtokokról is! Ez talán az állam szem- jiontjából valahogy lehetséges volna, bár ezt sem hiszem. Azonban ekkor a tisztviselőnek magának és egész családjának kell földmivessé válnia. Kötve hiszem, b«gy a tisztviselőkből, kevés kivétellel, jó gazdák lennének. Nem tanulta meg a Mesterséget, nem szokta meg sem ő, sem felesége, sem gyermekei a nap hevét, nem ért hozzá. Tönkre menne, eladósodna, el- ztólene. Vele együtt pusztulna a nemzeti POLITIKAI NHPiAhP. Felelős szerkesztő: Barssj Károly dr. Szerkesztősig s Eger, Liceaiu. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefoß szám li. vagyon anyagiakban és szellemiekben egyaránt. Halljuk az ellenvetést: mit tegyen a kormány a sok menekült tisztviselővel? 1 Se munkát, se kellő fizetést nem tud nekik adni, még ha egyes megszállott területek föl is szabadulnak ! Nem tud munkát adni a tisztvise- | löknek? Most, midőn az egész ország restaurációjában, újjáépítésében oly rengetek sok tennivaló van ? Az élhetetlenségnek, a tehetetlenségnek netovábbja, ha ezt a szellemi munkaerőtökét, a köztisztviselőket nem tudjuk munkába állítatni, j ha ezeket az ország újjáépítésének óriási I feladatában nem tudjuk felhasználni. El sem tudom képzelni, mely téren ne volna szüksége a magyar államnak összes tisztviselőire. Talán a pénzügy terén? Akkor, mikor oly rengeteg régi adó, hadiadó volna behajtandó, mikor uj adózási rendszert kell az egész vonalon kidolgozni és végrehajtani? Talán a tanügy terén sok a tisztviselő»? Akkor, mikor a tudatlanság, az analfabetizmus, a háború okozta neveletlenség orgiákat ül? Akkor, mikor falvainkon egy-egy tanító még mindig 80—100 gyermeket tanít egyszerre hat osztályban. ? Talán a rendőrtisztviselők vannak sokan? Akkor, mikor annyi láncos j és egyéb gyanús alak bujkál az ország- j ban, talán a bíróságnál, talán a közigaz- j gatásnál vannak sokan, akkor, mikor J egy-egy ügy hónap, sőt évszámra hever ; a hivatalokban; akkor, mikor a közélel- i mezes rengeteg ügye újabb teherként ne- J hezedett a közigazgatásra, mikor annyi ! kommunista-pör vár komoly és mindenek- I felett igazságos döntésre? Hát nincs elegendő tennivaló a nemzeti reorganizálás óriási munkája idejében ? És most akarják a tisztviselők számát csökkenteni? Van dolog, tennivaló ebben az országban most rengeteg! Tessék ezt az országot a lassú közigazgatás, adó alá j eső nyereségek letagadásának, az analfa- j betizmus, a szociális jólétnek ázsiai állapotából kiemelni és ebből az országból j végre valahára kulturállamot fejleszteni! ' Azt hangoztatják, oly szegény most a magyar állam, hogy nem bírja tisztességesen fizetni a tisztviselőket. Szegény az állam, vagy inkább a kormánynak nincs pénze. A magyar kormányok nem azonositandók a magya állammal. Hogy pedig a kormányoknak is legyen pénzük az ország újjáépítéséhez és az erre szükséges tisztviselők fizetéséhez, ahhoz a kormánynak csak önzetlen elhatározása és eelhatározásának erélyes, vaskezekkel leleendő végrehajtása kell a nemzeti vagyon élvezőinek megadóztatása terén. Igazságügy. Ismét királyi. A hivatalos lap egyik legutóbbi s/áma közli, hogy a bíróságok, birák, ügyészek és bírósági tisztviselők 8tb. ezentul a törvényben megállapított címeiket és elnevezéseiket használják. A törvényszék, járásbíróság, ügyészség, a tisztviselők stb. megnevezése elé tehát ezentul visszakerül a »kir.« Az egri bíróságoknál a rendelet nem okoz gondot. A törvény ház épületén még a diktatúra alatt is ott volt a »kir.«, sót bent az épületben a folyosókon, a birák és ügyészek névtáblái alatt is, jóllehet úgy Károlyiék, mint az ulánok következő »elvtársak* többszörösen elrendelték, hogy a lemeztáblákról a »kir.« t le kell részeltetni, vagy papirraí beragasztatni. De ez nem történt meg. A kir. pecsétek is megvannak. A hivatkozott rendelet intézkedik még, hogy a birősár ságok az Ítéletet a »magyar állam nevében« hozzák. A bírósági kezelőszemélyzet körében történt Károlyi-féle előléptetéseket kifejezetten érvényben hagyja. Ä Szepesi Vályi—Giffka triumvirátus ügye szerepelt a múlt héten a biró- ság főtárgyalási programmján. Szepesi András vezére volt azon kevésszámú egri földművesnek, akik a koin- munnak behódoltak. A diktatúra elején a polgármesteri székben ült s vörös ceruzával irta alá a hozzá behozott polgármesteri darabokat. Az úgynevezett propaganda iskolában «theoiogiai tudományát» ismertette a hallgatókkal és a vallásról adott kimerítő »felvilágosítást» Általában —- úgy mondják — mindenhez hozzá tudott szólni, helyesnek csak a maga felfogását tartva. Intelligensebb elvtársait kivétel nélkül «leszerbuszolta«. A megtartott fő- tárgyaláson izgatás címen vonta felelősségre a bíróság azért, hogy egy népgyii- lésen a Szarvas-laktanyában, a nemtetszést nyilvánító földmüvestársait géppuskával és vérfürdővel fenyegette meg, izgatott osztály és tulajdon ellen. A bíróság ezért 1 évi börtönre Ítélte. Vályi Istvánnak, a közélelmezési kapacitásnak ügyében a tárgyalást a bíróság elnapolta. 17-én Giffka Ferenc bűnügye is tárgyalásra került. Giffka volt Egerben a proletáruralom alatt a munkástanács elnöke és a pénzügyi direktórium elnöke. Ha betétedből ki akartál venni egy kis összeget, kedves olvasó, a vörös, harcsa- bajuszu Giffka mester kegyeit kellett keresned. De ha nem jól szeleit szájában a hosszú burzsuj szivar, hiába mondta az alázatos kérelmező, hogy rossz a kalapja, rossz a cipője, s azért kér egy kis betétkiutalást, a mester nem találta elég viselt- nek, «jó még az egy burzsoának« mond-
