Egri Népujság - napilap 1920
1920-02-27 / 47. szám
xxyn. évfolgam 07 szám Gcaz.: E- 91 1920. Eger 1920. február 2T. Péntefc Előfizetési dijak postai szállítással: 6gész évre 160 H. — Fél évre 80 K. - Negyed évre 40 K. — Egy hóra 15 K. — Egy szám ára 40 fillér. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Barsg Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi ngomda. Telefon szám 11. Nemzeti királyság.* Az «Egri Népújság» szerdai számának egyik szűkszavú közleménye arról ad hirt, hogy «a nemzeti királyság pártja« Egerben megkezdte a szervezkedést, és hogy rövidesen népgyülést is fog tartani. Szükséges tehát, hogy az ilykőp felvetődő kérdéssel komolyan foglalkozzunk, s abban állást foglaljunk. Alig képzelek jelszót, amely a magyar fülnek kedvesebben hangzanék, mint a nemzeti királyság pártjának címébe tömöritett rövid programm: nemzeti királyság. Négy évszázad keserűsége lobbantja lángra a magyar szívben a párt iránti meleg érdeklődést. A rokonszenves programm olyan elemi erővel ragad magával, hogy még mielőtt gondolkodtunk volna felette, máris a párt tagjának érezzük magunkat. Pedig ma olyan időket élűnk, amikor minden lépést vigyázva kell megtennünk. Életbevágó érdekeink forognak kockán : az érzelmi szempontok mellett az értelem szempontjait is szóhoz kell juttatnunk. Ha tehát valami javaslat vagy megoldás első pillanatra jónak, hasznosnak vagy célszerűnek tűnik is fel előttünk, — alaposan vegyük fontolóra, vájjon nem mutatkoznak-e a tetszetős megoldásnak árnyoldalai is, vagy legalább is nem torlaszoljuk-e el annak elfogadásával magunk előtt azt az utat, amely esetleg egy még jobb, még hasznosabb, még célszerűbb megoldáshoz vezethetne. Távol van tőlem az a gondolat, hogy a nemzeti királyság pártjának programmja ellen foglaljak állást. Eszembe se jut azt állitanS hogy nincs közöttünk olyan férfi, akinek fejét méltán diszithetné szent István koronája. Nagy igazságtalanságnak tartanám a magyarságnak ilyen sértő lebecsülését. Éppen ellenkezőleg azt állítom, hogy akad arravaló magyar ember nem is egy, hanem több is : Az” egyik világszerte elismert és tisztelt lángész. A másik dics- főnyövezte hős ős gondviselősszerü energia. A harmadikhoz kizsarolt és nyomorba fulladt hazánk pénzügyi és gazdasági helyreállításának reménye fűződik. És még tovább is folytathatnám a felsorolást. Ámde! . . . A jelen és a közeljövő magyar politikájának van egy mindennél fontosabb kérdése, amely mellett valamennyi más kérdés másodrendűvé válik. Sőt többet mondok: kell, hogy az említett elsőrendű kérdés annyira tengelyévé váljék a magyar politikának, hogy minden más kérdés az előbbinek a látószögéből biráltas- sék «1 és Ítéltessék meg. Kell-e kimondanom, hogy ez az elsőrendű szempont a területvédelem: a magyar szent korona egész területe integritásának a szempontja. Nem hiszem, hogy akadna magyar ember, aki azt hiszi, hogy az entente szörnyű vaksága ős ádáz gyűlölete által diktált béke tartós alapja lesz Középeurópa berendezkedésének. Sőt mindnyájan tudjuk, hogy el fog jönni az idő, ős talán nincs is messze, amikor az entente meg fogja tanulni, — amikor az entente-ot meg fogjuk tanítani, — hogy a termőazat törvényei stég *» ál ás ál is hatalmasabbak. Tíz millió magyar és sok millió nem magyar anyanyelvű, de magyar lelkű honfitársunknak mérhetetlen keserűsége, elszánt daca és megfeszített munkája el fogja hozni a megváltás napját: «Lesz még egyszer ünnep a világon!« Erre az ünnepre el kell készülnünk. Minden intézményünket úgy kell megalkotnunk, hogy ennek az ünnepnapnak az eljövetelét siettesse, megkönnyítse és az ünnepet minél fényesebbé és teljesebbé tegye. Ebből a szempontból nézem én az államfő és a dynasztia megválasztásának kérdését is. Én azt az államfőt és azt a dynasz- tiát látnám legszívesebben Magyarország trónján, aki és amely leginkább lehet segítségünkre abban a " küzdelmünkben, amelyet elrablóit területeink visszaszerzéséért és idegen szolgaságban nyomorgó ős pusztuló véreink felszabadításáért — ilyen vagy amolyan fegyverekkel —■ folytatni fogunk. Hogy ki lesz ebből a szempontból a legalkalmasabb államfő, melyik lesz a legkívánatosabb dynasztia, azt ma még nem vagyunk képesek elbírálni. Lehetséges, hogy a viszonyok úgy fognak alakulni, hogy ebből a szempontból is nemzeti király trónrajutása mutatkozik majd legcélszerűbbnek. Akkor minden magyar ember a lelke legmélyéből fakadó ujjongással fogja kiáltani: Éljen a nemzeti király! De alakulhat a helyzet úgy is, hogy céljaink elérésében esetleg számottevő segítség kínálkozik majd valamelyik idegen dynasztiában, olyan állam uralkodőcsa- ládjának valamelyik tagjában, amely állam érdekei nagyon is összeegyeztethetők a magyar érdekekkel, s amely államot az ide telepitett r’ynasztia révén megbízható és hasznos segítőtársul nyerhetjük meg magunk-, uk. Ma még nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő. Még nem tudhatjuk, kik lesznek a barátaink és kik az ellenségeink. Oktalanság volna tehát, ha már most bekötött szemmel bizonyos megoldás mellett szögeznénk le magunkat Azt azonban tudjuk, — mert arra el vagyunk szánva, — hogy a magyar szent korona területének Integritását ki fogjuk küzdeni. Azt tudjuk, hogy ez lesz politikánk tengelye. Azt is tudjuk, hogy bárkivel, bárki ellen készek vagyunk és készek leszünk szövetkezni, ha komoly alkalom kínálkozik legszentebb célunk megvalósítására. Várjuk meg hát azt az időt amikor majd kellő tájékozottságunk alapján a legtöbb előnyt Ígérő államfőt és dynasz- tiát választhatjuk meg. Ma ez a kérdés áll előttünk: lenni, vagy nem lenni? Én nem tartom józan politikának azt, amelyik — bármennyire tiszteletreméltó — érzelmi szempontból indul ki. Nem tartom a helyzet komolyságát sőt komorságát átértő politikának azt, amely — bármennyire tiszteletreméltó — személyes tekinteteken épül fel. A helyes magyar politika jövő irányit a klasszikus latin költő szentenciájában találom: «Fleotere si nequso Supe- res, A share* ta nasvsbo«. Ha tahsm megindítani As könyörületre hangolni az isteneket, hát megmozgatom és felkavarom az összes poklokat Ma még csak a célt látjuk. Az utat és az eszközöket nem látjuk. Ne tegyünk elhamarkodott lépést amely megfoszthat bennünket az esetleg majd kínálkozó kedvező helysetek kihasználásának lehetőségétől. A nemzeti királyság lényege nem az, hogy magyar ember kerüljön a trónra, hanem az, hogy bárkinek a fejőre kerüljön szent István koronája, az a magyar nemzet érdekeinek megfelelő nemzeti politikát folytasson. Ebből a szempontból úgy gondolom, hogy az olasz Anjouk inkább megérdemlik a magyar történelemben a nemzeti király jelzőt mint egyik másik Árpádházbeli királyuuk. És nines kizárva, hogy a mai viszonyok között az idegenből közénk került király a magyar nemzet létérdekeinek inkább megfelelő politikát folytathasson, mint esetleg az a vérbeli magyar király, akinek talán hiányoznának a külföldi hatalmasságokkal való azok a kapcsolatai, amelyeknek még a XX. Bzázad politikájában is meglesz a Jelentőségük. Nem az a fő, hogy a király nemzeti legyen, hanem az, hogy nemzeti politikát folytasson. Ilyen értelemben valóban egyhangúlag követeljük, és joggal követelhetjük valamennyien már most is a nemzeti királyságot Dr. M. K. * Tegnapi vosérdkkflnket holnap folytatjuk. Katonai (Move) rovat. A 85-ösök csatájának emlékünnepe. A volt 85-ik (Máramaros és Ugocsa várm.) gyalogezred 1915 febr. 28-án foglalta el rohammal a Cisna-Baligrodi vonalon fekvő »Manilowa« magaslatot Eddig az ezred hozzátartozói úgy a harctéren, mint a pőtzászlőalj álloraáshs lyén minden évforduló alkalmával ünnepélyesen emlékeztek meg a dicső napról. Vitéz katonáink az oroszok legjobb csapatai által már megszállt, eme taktikailag fontos pontot a legnehezebb terepvisso- nyok között magas hóban, hőviharral és ellenséggel egyaránt küzdve foglalták el. A legszívósabb kitartással déli 12 órától másnap reggelig az oroszok 17 elkeseredett ellentámadását kivédve, a magaslatot meg is tartották, biztosítva igy egész harcvonalunkat Őfelsége, volt uralkodónk ez alkalomból köszönetét éa elismerését fejezte ki az ezrednek. Az ezred eme dicsőséges fegyverténye folytán az arany vitézaőgi érem adományozására lett felterjesztve. A csata 5-ik évfordulója alkalmából az ezred volt tagjai kegyeletüket óhajtják leróni vitéz baj társaik iránt kik e diadalmas győzelem napján életüket áldozták a haza oltárára (17 tiszt ős 900 katona). A gyászmisét ős emlékbeszédet Bubik Károly tart. honvéd lelkész (érseki aljegyző) e hó 28-án d. e. 9 órakor tartja a helybeli Minorita templomban, mely gyiszünnepályre az egri helyőrség tagjait és a város közönségét tisztelettel meghívjuk. A tt és pótkeret pare lessek«.
