Egri Népujság - napilap 1920
1920-02-22 / 43. szám
XX.VII. évtoigam 43 szám. Eger 1920. február 22. Vasárnap Cenz.: E. 86/1920. Előfizetési dijak postai szállítással; 3qéu evre 160 K. — Fél évre 80 K. — Megged évre 40 K. — Egy hóra 15 K. — Egy szám ára 40 fillér. PO LITIKÄI NAPILAP Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Liceumi nyomda. Telefon szám 11. Hirdetmény! Mindazok a magyar honosságú nyugdíjas havidíjasok, rangosztályba nem sorolt havidíjasok és katonai ellátásban {rokkantak stb.) részesülő legénység, va- az 1900—1865. évi születésű évfolyam- beli magyar honosságú férfiak, akik a háború alatt katonák voltak (beszámítva a háború alatt katonai szolgálataiéi felmen- Mtteket is) és Eger városban állandóan tartózkodnak, és akik as eddigi összeírásoknál a Hadügyminiszter 20952/eln. 86. 1919.ss körrendetet értelmében nyil- méntartdsba vétel végett még nem jelent- heetek, f. év február hó 24-től február ki 28-ig tartó Pótösszeirásnál a következő sorrendben okvetlenül kötelesek személyesen jelentkezni a városháza katonai ügyosztály hivatalos helyiségében, mindennap reggel 8 órakor. A. Legénység, (ide számítva hadap- réd jelöltek és rangosztályba nem sorolt havi dijasok). F. év. február hó 24-óu 1865—1880. évi születésűek. F. év február hó 25-én 1881—1890. évi születésűek. F. év február hó 26-án 1891—1900. évi születésűek és 1865—-1900. évnél fiatalabb és idősebb születésűek akik katonai ellátásban részesülnek, valamint nyugdíjas rangosztályba nem sorolt havidíjasok is. B. Tisztek, tisztjelöltek és katonai, honvéd tisztviselők, folyó óv február hő 27-én, 1865—1900. évi születésűek, tartalékos »népfölkeiő szolgálaton kívül tisztek, tisztjelöltök, katonai és honvéd lelkészek éa katonai és honvéd tis?tviselök. Folyó óv február hó 28-án nyugdíjas tesztek, tisztjelöltök, katonai honvéd lelkészek és katonai és honvéd tisztviselők. A jelentkezők katonai okmányaikat hozzák magukkal. Aki az utolsó összeírásnál nem jelentkezik, a védtörvény 73. §-a szerint szigorú büntetés alá esik. Eger, 1920. február hó. Barthos Károly s. k. h. polgármester helyett. Andrássy a kormányzóról. Gróf Andrássy Gyula azt kívánja, hogy a kormányzót fel kell hatalmazni a korlátlan básfeloszlatás jogával. A Tiszántúl kiürítése. A napokban román katonai missió érkezett Budapestre és és Dimitrescu ezredes vezetésével a Tiszántál kiürítéséről tárgyalt Gra- sanai francia tábornokkal. A jog nem alkuszik. Abban a nagyon is jóakaratú bírálatban, amelylyel az »Egri Népújság« a jogfolytonosság követelményeiről Írott füzetkém megjelenését kisérte, a tisztelt Szerkesztő úr azt a kérdést intézi hozzám, hogy milyen helyzet állana elő akkor, ha a kibontakozásnak általam javasolt útja eltorlaszoltatnék: ha akár a koronás király, akár a törvényes országgyűlés bármi okból nem működnék vagy működhetnék közre abban, hogy a nemzetgyűlés határozatai annak rendje és módja szerint törvényerőre emelkedhessenek. Felelettel adós maradni nem szeretek, bocsánatot kérek hát a közönségtől, ha ebben a már többször tárgyalt kérdésben még egyszer igénybeveszem szives türelmét. ♦ A jog nem politika. A jognak megvan a maga kérlelhetetlen logikája, amelyet végig kell gondolni, tekintet nélkül arra, hogy milyen helyzet állhat elő a nyomában, tekintet nélkül arra, hogy tetszenek-e vagy sem, kivánatosak-e vagy sem a jog megállapításával és kijelentésével járó következmények. A jogszabályoknak csak az alkotása politikai kérdés. A jogszerű törvényhozó szerv olyan jogot alkot, amilyet célszerűnek talál. Ellenben a jogszabályok magyarázatánál vagyis annak megállapításánál, hogy valamely helyzet, állapot, cselekvés vagy kijelentés jogszerű-e? a jogszabályoknak megfelelő-e? — a célszerűség nem játszik szerepet, mert itt a jogászi kétszerkettőt kell alkalmazni. Amint a gazdasági életnek megvannak a maga kérlelhetetlen törvényei, úgy van ez a jogban is. Ha valutánkat a gazdasági élet kegyetlen logikája a megsemmisülés határáig leteperte, ezzel szemben sem jámbor óhajtással, sem hafhlmi szóval, sem az ilykép előálló károk szentimentális felpanaszolásával nem érhetjük el azt, hogy j koronánk ismét régi fényében tündököljék, hogy a korona értéke mondjuk pl. a dollárral ismét a régi relációba kerüljön. Ez csak a gazdasági élet megalkuvást kizáró törvényei alapján, hosszú évtizedek megfeszített munkája árán lesz biztosítható. így a jogban is. Hiába volna most kívánatos, hogy az együttülő nemzetgyűlés határozatai a jog szempontjából meg- támadhatatlanok legyenek és ilyképen a konszolidációt elősegítsék, hiába mutatnak rá egyesek arra, hogy a jogalkotás törvényes szerveinek munkája ezidőszerint nehézségekbe ütközik s hogy a jogi következtetések szigorú levonása óriási károkkal és veszedelmekkel járhat, — sem hatalmi szó, sem jámbor óhajtás, sem szentimentalizmus, sem nagyképűség, sem csűrés-csavarás nem teszi fehérré azt, arai fekete, nem teszi joggá azt, ami nem jog. E téren is csak a jogélet törvény- szerűségeinek feltétlen elismerésével és a vitathatatlan jog szilárd alapjából kiindulva lesz újból elérhető, hogy a jogrend a régi szentségében és erejében ujraszfi- lessék, — még ha ennek a szükségszerűségnek a bevallása után a forradalom te- leszáju lovagjainak és némelyik nagyhangú de üresfejü politikusunknak le keQ is majd szállani a magas paripáról. Kimondom hát mégegyszer világosa« és kertelés nélkül: Ami a magyar törvényhozás törvényes szerveinek, a koronás királynak és a törvényes országgyűlésnek hozzájárulása nélkül jön létre, — bármi okból történjék ts a jogszerű tényezők mellőzése, az nem lesz jog. A nemzetgyűlés határozatai jogot nem alkothatnak. Milyen helyzet fog már most ennek következtében előállani ? A jogalap nélküli nemzetgyűlés jogalap nélküli határozatai meg fogják kísérelni a köz és magánviszonyokban való érvényesülésüket. Ennek kapcsán két lehetőség áll előttünk. Ezt a két lehetőséget a magyar jog történetéből vett példákon fogom bemutatni. 1. József császár, a kalapos király tíz évig (1780—1790.) uralkodott Magyarországon anélkül, hogy magát meg- koronáztatta volna. Nyakra-főre adta ki rendelkezéseit, — amelyek közül némelyik igen üdvös reformokat tartalmazott, — de uralkodása végén be kellett látnia, hogy Magyarországon csak az lehet jog, amit koronás király és törvényes ország- gyűlés közakarattal jelentenek ki jognak. Halála előtt visszavonta hát rendelkezéseit, amit különben felesleges is volt tennie, mert jogi erővel azok úgysem bírtak soha. 1. Ferenc József tizenkilenc éve« át
