Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2
1919-12-31 / 119. szám
Előfizetési dijak; Egész éwre 120 K. — Fél évre 60 K. - Negged éws 30 K. — Egg höra’l® K. — ;lgg szám ára 40 "fillér,, u«l 386/11 619. i Hirdeímé^ijo A 25— 36 éves, katonailag kiképzett, Igerbe® tartózkodó egyéneknek a had vesetőség által elrendelt %0RÖ2ÁS1 am&lj a járási sorozások közbenjött© aiett f. évi december 6-án félbeszakittatott, 1919L december 81., továbbá 1920 jmurnár hé :2., 3. és <L napjain -fog foly- láttatni a Mária-uteai íFöldmwes Olvasókér helyiségeiben. Az egyes évfolyamok a következő «•»rendben -kötelesek a sorozóbizottság •Wtt megjekímii: 1919. december 31-én reggé! \8 órakor az 18S4., 1893. ^évi születésűek, 1920. január 2-án reggel 8 órakor az 1492., 1891. és 1890. évi születésűek, 1820. január 3-án reggel 8 órakor az (M9., 4888. ée 1887. évi születésráek, 1920. január, 5-én reggel 8 érakor az itkC., 1885. és 1884. évi születésűek, Felhívom mindazokat, akik a hadve- aelóség rendelete értelmében sorozásra WMelezetíek s az égerben 1 é. december 2—6 napjain megtartott sorozáson még »eg nem jelentek, »hogy a fent jelzett helyen ős időben tisztán öltözködve, meg- ■oeakodva, pontosan jelenjenek meg anyaival inkább, mert az elmaradók a leg- saigcrubb büntetéssel fognak sujtatni. Katonai okmányait a sorozásra mán denki hozza magával. A kik behívásuk elhalasztását kérel* v nézik, a városi hatóság által véleménye- 1 nett kérvényeiket, okmányokkal kellően .Mszerelve, a sorozóbiaottság elnökének ; adják át Eger, 1919. december 24. Teák Géza s. k. I>_4 h. polgármester. Lj választás küszöbén. Soha választás »oly döntő fontosságú wem volt, mint aminő lesz a közelgő nemzetgyűlési követ-választás. Mert e nemzetgyűlési választás nem csupán egy politikai irány uralomra jutását fogja jelenteni, haiem jelenteni fogja egy ország jövőjének a megalapozását is. Mert nem csak a mi sorsunkat és jövőnket fogjuk a választáson megalapozni, hanem a jövendő Magyarország még meg nem született polgárainak a sorsa is a mi kezűnkbe lesz letéve. <rKi mint vet, úgy arat» — mondja a közmondás. Amilyen búzát vetnek a POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. vajúdó Magyarország magvetői, olyan termést fognak aratni a mi késői unokáink. A mai magyarságon múlik, hogy milyen Magyarországot adjunk át az utódoknak. Rajtunk múlik, hogy áldva, vagy átkozva, emlegessék neveinket a még meg nem született magyarok. Tőlünk függ, hogy második honalapítóknak nevezzen-e minket a történelem, vagy úgy emlegessen, mint egy dicső múltú ezeréves nemzet sírba- döntő hóhérait. A régi Nagy-Magyarországot a keresztény-nemzeti eszme és a királyság jegyében alapozta meg Szt. István királyunk. A keresztény-nemzeti eszme és a királyság volt az, mely ezer éven át fönntartott bennünket rokontalan elszigeteltségében, dúló háborúk vérözönén keresztül. A keresztény nemzeti eszme és a szent korona volt az, mely egybe forrasztotta a magyarságot a legválságosabb időkben. Ezeknek köszönhető, hogy a török-tatár járom és a német iga nem tudott erőt venni népünkön. . . A keresztény nemzeti eszme és a szent korona tették naggyá Magyarországot; a keresztény nemzeti eszme és a szent korona alapozhatja meg újból annak jövendő nagyságát 1918. október 30-án a szélhámos nemzetközi kalandorok »nemzeti tanácsáénak nevezett gyülekezete porba lökte a szent koronát és meggyalázta a keresztény magyar nemzeti eszmét. S kegyeletsértő gaz munkájuk a magyar nép erkölcsi és anyagi romlását, Szt. István birodalmának pusztulását vonta maga után. Elpártoltak tőlünk az idegenajkú magyarok, azok a nemzetiségek, akikkel ezer éven át éltünk testvéri egyetértésben Szent István jogara alatt. Huszita árulók és bocskoros rablók színmagyar vármegyéket hasítottak ki az ország testéből. S mindezen csapás után halotti tort ültek felettünk a keletről betolakodott Antikrisztus í vörös martalócai . . . »A történelem az élet mestere«, mondja egy ősrégi közmondás. S a történelem kegyetlen következetességgel megmutatta nekünk az okokat, melyek következtében az ebek harmincadjára jutott az ország. Mert amidőn megszűnt a királyság és vele együtt meghalt a keresztény nemzeti gondolat, — ugyanakkor megszűnt I Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Liceumi nyomda. Telefon szám 11. a varázs is, mely a nemzetiségeket évszázadokon keresztül hozzánk fűzte. De ugyanekkor pusztult ki népünkből a nemzett érzés is. Nem volt ember, ki hangot adjon a hazaszeretet hívó szavának, nem volt koronás fő, ki kőrülhordozza a véres- kardot a végveszéllyel fenyegetett országban s megállást parancsoljon a betörni készülő ellenséges hordáknak. Az elmúlt év története megtanított minket arra, hogy a nemzetgyilkos, hazaáruló vezetők rövid néhány hó leforgása alatt mennyire tönkretették az országot, S pusztításaik dacára még van remény, hogy egyszer talpraállhassunk, de csak is a királyság és a keresztény nemzeti eszme jegyében. Mert a királyság é* a keresztény nemzeti eszme bukása a magyarság pusztulását is jelenti, nem egy időre, hanem egyszer s mindenkorra. Módunkban volt megismerkednünk azokkal a multbani politikai irányzatokkal, amelyek részben a régi nevükön, részben uj cégér alatt bujkálva, még mindig léteznek, jóllehet, egy Ízben már az ország teljes romlását eredményezték. Ezek a politikai pártok uj köntösbe bújva és uj jelszavakkal még mindig az ország nyakába akarják varrni magukat s még mindig nem adták föl a reményt, hogy egyszer s ezúttal örökre gajdeszbe tegyék Magyarországot. Még mindig ki sértenek a múlt sötét árnyai, a liberális, demokrata, szociálista és egyéb köá- mönbe bujt politikusok személyében, akiknek egy a vágyuk és egy a céljuk — a keresztény nemzeti eszme és szt. István hagyatékának, a keresztény Magyarországnak sirbatétele. Ezeknek a politikusoknak háta mögött még mindig a régi nemzetrontók árnyai sötétlenek, a Károlyi Mihályok, a Kúnfiak, Böhmök, Jászi Oszkárok, Bulldog Jánosok és Kun Bélák obskúrus alakjai . . . Egy nagynevű regényírónk mondja: »Minden ország akkor vész el, mikor megásta a maga sírját«. Vigyázzunk, hogy a nemzetgyűlési választásokon mi is a sírásói ne legyünk nemzetünknek és az eaer éves Magyarországnak ' (L). Szegénynek és gazdagnak egyaránt kötelessége a nemzeti hadsereg felszerelésére adakozni!
