Egri Ujság / Egri Vörös Ujság - napilap 1919/1

1919-04-13 / 87. szám

XXVI. évfolyam. 1919. április 13 vasárnap 87. szám Ara 20 fillér Előfizetési árak: Hirdetési árak: Qelyben és vidéken postán küldve egész évre 50 korona, — fél évre 25 korona, — negyed évre 12*50 korona, — egy hóra 5 korona. — Egyes szám ára vasárnap és ünnepnap is 20 f. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, Jókai Mór-utca 6. — Megyei és helyközi telefon: 106. POLITIKAI NAPILAP Msfllalanik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Soronként i Nyílttéri kSzlemény 3 K,bírósági ítéletek, kés ■ gazdasági kSzlemények, gyászjelentések 1*50 K. Jótékony- céln egyesületek, bálblzottaágok értesítése), lelSIHznttfe nyugtázása 60 HU. Eljegyzések, házasságok, köszónetnUU- vánitások 10 torig 16K. - HIRDETÉSEK! egész oUk- las «00 K, hasábonként és centiméterenként haM- ságok, gazdaságok éa hivataloknak t-60 K, magáncégek- — nek l K, szallaghlrdetés szövegoldalon 1’60 K. ­A proletárdiktatúra szelleme. Eger, április 12, Amint a magyar proletariátus előtt szertefoszlott a «reformista délibáb», amint tűrhetetlenné vált számára a tőke által teremtett helyzet, egyetlen hatalmas lendü­lettel legyűrte a burzsoáziát. Vérte- len győzelmének titka, táborának egysége, tömegeinek szervezettsége. A kapitalizmus gigászi építmény, oszlopait kidönteni, srófjait kiszedni kemény feladat. Évtizedeken át épült és megerősített bástyákat kell összezúzni és évtizedeken át uralkodó és kizsákmányoló terme­lési rendszert kell átszervezni. A szociálizmus tanításait kell valóra váltani, uj termelési és társadalmi rendet építeni s ennek a hatalmas munkának elengedhetetlen felté­telei : kérlelhetetlen diktatúra fegy­verrel és felvilágosítással, öntuda­tos, elszánt harcosok, a programúi­nak teljes ismeretével biró, meg- győződéses és önfeláldozó vezetők. Munkás és munkás között áthi­dalhatatlan különbségek vannak. A szervezett munkásság egyrésze évtizedeken át szívta magába Marx nagyszerű tanításait, titokban tar- . főtt megbeszéléseken s üldözteté­sen át tanulta meg a fegyelmet és a céltudatos komoly munkát. Má­sok csak nemrég kapaszkodtak fel a forradalom robogó mozdonyára lelkes, harcos erők, de homályosan - látják a célt, nem érzik át a dik- j tatura értelmét és jelentőségét. S ! vannak határozottan káros elemek is, konjunktúra lovagjai és szélhá- j mosai is a forradalomnak, kik teg- i napról-mára kommunistává, anar- j chistává vedlettek s kik ahelyett 1 hogy a kapitalista termelési rend­szer nyakára tennék a hurkot, a pulykát ragadják torkon. Minden, ami e nagyszerű napok- ' ban történik, fölemel bennünket és meg- rémiti a burzsoát, ami megdobbantja a sziveket és elkáp­ráztatja a szemeket, mindez nem kitalálás mindezt nem csinálják, j hanem a viszonyokból teremtődött ; meg. A kapitalizmus, annak nyo­morúsága és szenvedése volt a ; tömegek «fölheccelője* ahogy Marx szokta volt mondani. Őt kell olvasni és őt kell idézni. Ő is határvonalait vont az öntudatos bérmunkás, a dolgozó miliők és minden rothadást szolgáló «gzülevész« proletárság között. Megállapítja, hogy «ez az elem a régi társadalom legalsó rétegeinek passzív rothadása, mely egy-egy íproletárforradalom révén hellyel-közzel belesodródik a moz­galomba, de egész élethelyzeténél fogva inkább lesz hajlandó arra, hogy reakciós üzelmek zsoldjába álljon.« A diktatúrának éber szemekkel kell ügyelni, hogy céljának meg­felelő forradalmi szellemétől el ne tántorodjék. A diktatúra komoly munkásait és [harcos katonáit át kell halni a bolsevizmus forradalmi erkölcsének. A diktatúra minden intézkedésének és közbenső ered­ményének összhangban kell lennie a végső eredménnyel. Szét kell ütni a kapitalizmus intézményei között elszántan, szentimentaliz- mus [nélkül, de nem azért, vagy nemcsak azért, hogy külön-külön rémisztgessük, zaklassuk és fojto­gassuk a burzsoát, hanem azért hogy uj rendet építsünk. Szervezett komoly és értékes proletárok irá­nyítsák a diktatúrát fegyelmezett­séggel és szervező erővel. «A tanácsrendszer a proletárság diktatúrájának egyetlen szervezete —■ Írja Lenin, — amely lehetővé teszi a szociálizmusra való legsi­mább átmenetet.» A most összeáló munkás-katona és földmüvestanácsokat nagy munkájukban mindenütt Lenin szelleme és tanítása vezette, hogy a munkával együtt a felelősséget is vállalhassák. A szocializmus ragyogó hajnalra virradt. Kipróbált, öntudatos harco­sok bizonyára diadalra viszik taní­tásait. Csak elszántan és rendület­lenül nézzenek előre, múlton és hibákon okulva, fáradságot nem ismerve, szervezzék az uj rendet, az igazságosabb és magasabb rendű jövendőt. A tömegek forra­dalmi ereje és ösztöne végzi.el ma az évtizedek munkáját, k,ket azonban kell, hogy a forradalom és dikta­túra szelleme hasson át és Marx örökéletü tanitása: «Az egyik nemzet tanulhat és tanulnia kell másoktól. Ha vala­mely társadalom a természeti fej­lődés törvényeinek nyomára jutott I is ... természetszerűleg sem átug­rani, sem elparancsolni nem tudja a fejlődés fázisait. De meg tudja rövidíteni és enyhíteni a szülés fájdalmait.» á fogyasztás szervezése j Irta: Kolacsko?szklj Lajos. A termeié?, a javak forgalomba . hozatala és a fogyasztás a társa­dalom gazdasági anyagcserének hár más alapvető jelensége. A kapita- lisztikus termelési rendet, ami a magántulajdonra van alapítva, jellemzi a termelés és a fogyasztás anar­chiája. A termelés csődje az utóbbi időben csaknem állandóan észlelt gazdasági válságok, a túltermelés és a sztrájkok formáiban mutatkozott. A fogyasztás — vagy ami egyre megy — a használat anarchiája ár­drágításokban, lénckereskedésekben, piaci uzsoraárakban, csempészetben, végeredményben Ínség, nélkülözés és hiány által nyilatkozik. A Termelés anarchiája a termelési eszközökön való magántulajdon és az u. n. „szabad verseny“ meg nem engedése által önmagétól megszűnik. A gyárak, a bányák, az uradalmak, a nagyüzemekben kiformálódott nagy gazdasági egységek, a nagykereskedő cégek és vállalatok szocializálása már is folyamatban van. A fogyasztás anarchiája csupán ennek szervezése által szüntethető meg. A legfőbb ok, ami a fogyasz­tás zűrzavarait előidézte, azon kö­rülmény, hogy a fogyasztás a ma­gánháztartások keretein belül esz | közöltetett. Ezen eddig követett ] rendszer a magáncsereaktusok egy­másba fonódó tánca gazdasági kir;ö végeiben és bűneiben viseli halálos ítéletét. Minthogy a fogyasztás — a termeléshez hasonlóan — a közel­múltban jelentéktelen gazdasági egy­ségek : amott háztartások, emitt egyes üzletek közt elaprózódván az egy­séges Összefoglaló kapcsolatnak híjával volt, előállott az a szomorú helyzet, hogy a szükségelt árukat az kapta meg, aki a legtöbbet kínálta énük, s így a kevésbbé tehetős, de fogyasztani azért óhajtó vevő kimé- lenül háttérbe szorittatott. A Kom­munista társadalmi rend kialakítását célzó tevékenységünkben a termelés szocializálása, kell hogy a fogyasztás szervezése által sürgősen kiépít­tessék. A munkás osztályra vár a fogyasz­tás megszervezése, ami a ház- és az utcai bizalmiférfi rendszer beve­zetése által történik. Egy egy negyed utcai bizalmiféríiai együttesen meg­Í alkotják a negyedek bizalmiférfi testületéit. Végeredményben ezen utóbbiak feladata lesz az áruelosztó központokkal állandó kapcsolatot lé­tesíteni. Az áruk igaszságos e‘osztása ezen közbeiktatott szervek igénybe­vétele által remélhető. E rendszer mellett élelem, ruha, lakás — min­den szigorúan számon van tartva, s a szétosztása a rendelkezésre álló készletek arányában becsületesen hajtatik végre. Minden bérház, min­den utca, minden negyed, s külön mindem város vagy község megannyi fogyasztási szövetkezetté alakul át, amelyek a fenti kategóriák szerint az az igényeket megállapítván a for­galmi hivatalok közbejöttével meg­szerzik a szükségelt cikkeket és azo­kat tagjaik közt szétosztják. A jövő­ben a liszt, a hús, a cukor, a dohány, a bőr, a kocsikenőcs, a petróleum, az ostornyél, a tükör, a nadrágtartó, a csizma, a lekvár, a gallér, a ha­risnya, a kalap, az élesztő, a hordó, a kalapács, a teknő stb. beszerzése ezen utak és módok felhasználásával eszközöltetik. Nagyon világos, hogy a kereske­delmi tőke ily rendszer teljes kiépí­tése után lassanként elsorvad. Mi­után a termelési ágyak és a fogyasztói kommünök között a kapcsolat köz vetlen, az áruközvetités kapcsán kialakuló kereskedői profit megszl- nik, nincs szükség eladásra és vé­telre, elhal a tőzsde, a piac, a ver­seny. Mindazok, akik a kapitalisztikus termelési rendben csak közvetítettek és drágítottak, a kereskedők, az ügyvédek, az üzérek, az alkuszok, az ügynökök stb. a fogyasztás szer­vezése után sózott piócák módjára hullanak majd le a társadalmi orga­nizmus testéről. A nagy központi szervezetek, mi­után az egyesek munkáját előre el­készített terv szerint a többiekével egy harmonikus egésszé kerekítették ki, az egész társadalmi gazdálkodást és ebben a termelést és a fogyasz­tást tudományosaB, a természeti tör­vények szolgálatba fogadása által tervszerüleg szervezett módon inté­zik. A gazdasági életben az eset­legességek és a meglepetések száma a minimumra redukálódik. Egyes helyek bőségei és hiányai közt mu­tatkozó differenciák a gazdasági szervezet középponti és közvetítő hivatalai tervszerű, egymásbavógó munkája folytán a jövőben elő nem fordulhatnak. Általán a társadalmi rend, a köz­gazdaság és az egyéni élet beren­dezése ebben a kommunista állam­ban az eddiginél egyszertbb és kézzelfoghatóbb lesz. Ezen egyszerű­ség azonban az élet kiéihetése ká­rára visszafejlődést, kulturális ha­nyatlást nem jelent. Az éiet meg­tisztul, őszintébb lesz, mint eddig. Mert a belsewiki vihar essk a tár­sadalom hazugságait, arcpintőit és hamis értékeit söpri el.

Next

/
Thumbnails
Contents