Egri Ujság - napilap 1918/2
1918-09-01 / 200. szám
XXV. évfolyam 1918. szeptember 1. vasárnap, 199. stsáai Ara 12 tilfér Előfizetést ft rak: Helyben és'vidéken postán küldve egész évre 28 korona, — fél évVe 14 korona, — negyed évre 1 korona, — egy hóra 2 korona 50 f. — Egyes szám ára vasárnap és ünnepnap Is 12 f. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, Jókai Mór-utca 6. — Megyei és helyközUilefon: 106. zLjel* POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő : Dr. SETÉT SÁNDOR. Mogfelenlk hétfő éa ünnep utáni nap kivételével mindennap. Hirdetési árak: Soronként: Nyílttéri közlemény 2 K, bírósági ítéletek, kSz- gazdasáci közlemények, gyászjelentések 1 K. Jótékonyéért egyesületek, bálbizottságok értesítései, felűlfizetések nyugtázása 30 fiit. Eljegyzések, házasságok, köszönetnyilvánítások 10 sorig 6 K. HIRDETÉSEK: egész oldalas 200 K, hasábonként és centiméterenként hatóságok, gazdaságok és hivataloknak 1 K, magáncégeknek 60 fillér, szallag- — — hirdetés szövegoldalon 80 ffllér. — — rnsca üvárosi törvény. Eger, szept. 1. Csodálatosan kevés figyelemben részesítik a városok a kormány azon félhivatalos jelentését, , hogy most készül a városi törvény és ősszel már a képviselöház elé kerül. Csak néhány hét választ el tehát bennünket attól, hogy a magyar városi polgárság ezen legfontosabb kívánsága, mely életének fordulópontját jelenti, megvalósuljon és mégis oly keveset hallunk e kérdésről akár politikusok nyilatkozataiban, akár a sajtóban. Pedig az országnak aligha volt az utóbbi időkben ennél fontosabb, ennél nagyobb jelentőségű belső politikai kérdése. Azok, akik folyton azt hirdetik, hogy az országot demokratizálni kell, a legkevesebbet a városok életével foglalkoznak, holott a demokráciának fészke a dolog természete szerint a városi polgárságban van. A városokban kell a polgárságot megerősíteni, öntudatra ébreszteni, azzal, hogy bennök a kulturérzéket gyarapítani és különösen gazdasági kultúrájukat hatályosan fejleszteni kell. A városi törvénynek feladata lesz mindezeket jól megalapozni. Hogy azonban ebben a városi törvényben mi lesz, nem tudjuk. Azokbói a régi nyilatkozatokból, amik a városi törvény reformja tekintetében itt-ott felhangzottak, azt látjuk, hogy a kívánságok többnyire abban az irányban jelentkeztek, hogy egyfelől a tisztviselők helyzete egyenlősit- tessék az állami tisztviselőkével, másfelől pedig az önkormányzati jog, voltaképeni szűkítése nélkül, a tulajdonképeni. ön- kormányzati kérdések elintézésére szorittassék. Azzal azonban, hogy a tisztviselők állami jellegűek lesznek és hogy a képviselőtestületek tagjainak úgy a száma, mint a munkaköre megkisebbittetik, tulajdonképen csak adminisztrációs jellegű reformok jönnek létre. Az igazi reformnak oda kellene irányulnia, hogy a városokban magából a városi ’középponti szervekből induljanak ki mindazok a munkák, amelyeknek a rendeltetésük a város gazdasági életének, kereskedelmének, iparának és kulturális életének erőteljes fejlesztése lenne. A városi életet tehát egészen át kellene alakítani az uj törvénynek úgy, hogy a városháza ne a polgárok civakodó helye legyen, hanem fókusa legyen az egész város gazdasági és kul- tur életének. Természetes, hogy ha a törvényt ez az intenció fogja vezetni, akkor aztán a városi tisztikar is ezekhez az intenciókhoz fog alakulni. Az 1878-diki njgy árvíz. . Irta: Breznay Imre. (Harmdik és befejező közlemény.) ... A nagy csapások közelebb hozzák az embereket (egymáshoz; a nagy veszedelem nemcsak fegyver- szünetet létesít, hanem barátokká teszi az ellenségeket is. Eger polgárai is egyesült erővel fogtak munkához, hogy eltüntessék a vész nyomait, ámbár egy pár nappal azelőtt folyt le egy igen erős küzdelmü országgyűlési képviselőválasztás, mely szembeállította egymással Eger polgárságát. Taviissy Antal polgármester még ugyanaz nap rendkívüli ülésre hivt^össze a városi képviselőtestület tagjait. A gyűlésen rögtön megalakították a vészbizottságot, melynek teendője volt: számba venni a segedelemre szorultakat, az éhezőket; gondoskodni a segítségről egyelőre helybeli, majd országos gyűjtés utján; eltávolitani a pincékben, kriptákban visszamaradt vizet; fölkerestetni a veszendőbe indult tárgyakat; összeszedetni és eltakarítottam az állati hullákat, hogy bomlásnak indulva, meg ne rontsák a levegőt. A bizottság munkáját tetemesen megkönnyítette az országszerte nyilvánuló részvét, de nagyon nehezítette az, hogy roppant sokan szorultak segélyre. Hogy csak a legfőbb segítségeket soroljam föl, melyek rögtön a vész után érkeztek, megemlítem a következőket: Samassa József érsek adott a vész napján 1000 forintot, majd a következő nap i mét 1500 forintot, az egri főkáptalan 1000 forintot, Lengyel Miklós nagyprépost 500 forintot és gyűjtés utján beszedtek a városban (augusztus 31-én) 500 forintot. A belügyminisztérium 1000 forintot utalványozott Isaák László alispán kezeihez, hogy belátása szerint ossza ki a legszegényebbek között, a király pedig szárnysegéde, Rohonczy, utján küldött 3000 forintot. Az első szükséglet fedezésére tehát elegendő pénz volt és tekintélyes összeg gyűlt be kécőbb az országból is, amelynek mennyiségét azonban nagyon nehéz lenne megállapítani a szétszórtan jelentkező összegekből és hivatalos iratokból. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az olyan »egedelmenet, melyek — bár nem pénzbeliek voltak, de — többet értek a készpénznél is. A kereskedelmi miniszter például kivételesen gyors és teljesen díjtalan szállítást biztosított mindennek, ami a csapás enyhítésére volt hivatott. így érkeztek: a budapesti tűzoltóság egyik centrifugális gőzszivattyuja, a gyöngyösi tűzoltóság fecskendője (mind díjtalanul küldötték használatra), amelyek — a mi tűzoltóink gépeivel együtt — éjjel-nappal dolgoztak, hogy a pincékből eltávolítsák a visszamaradt tömérdek vizet. Sok | nagyobb épületnél ugyanis (minoriták, barátok klastroma, alapítványi- ház, Kaszinó stb.) félős volt, hogy a I pincékben maradt viz aláássa az alapépítményt s bedől a ház. j Szeptember 5 röl keltezve azt I Írja a barát gvardián: *... Báró j Wenckheim Béla őfelsége személye körüli miniszter és Jekkelfalussy miniszteri tauácsos megérkeztek, megtekintendők a szerencsétlenséget“ és tovább: .... A kereskedők a piacon szárítják kelméiket s olcsó áron adják a vidékieknek.“ Bizony, bizony, egri embernek nem igen volt akkor pénze és vásároló kedve... Devidék is kapott a szerencsétlenségből. Azt már említettem, hogy Szarvaskő és Felnémet elsősorban érezték a csapást. A csehii és Nyugodó-hid, valamint a Buktáról Sírokba vivő utón levő nagy hid az árvíz áldozata lett. A Baktai völgyet egész beiszapoita és telehordta úgy az utakat, mint a szántóföldeket kisebb- n3gyobb (olykor 2—3 mázsás) ván. dorkövekkel. A vidék községei közül Csehi szenvedett legtöbbet, melynek lakóitól úgyszólván az összes terményt elvitte. Az őszi szántás kárba veszett ; az egész határ csupa iszap, meg kő volt és bizony az 1879-iki aratástól keveset várhattak. Városunkra vonatkozóan még csak annyit jegyzek meg, hogy az illetékes miniszterek beleegyezésével nagy sorsjátékot rendezett az árvízkárok pótlására. A 250 ezer darab olcsó sorsjegy jobbára elkelt az ország különböző részében és az 1879. nov. elsején tartott húzás alkalmával Eger város (a visszamaradt ^számokkal) mintegy 8000 forint értéket nyert, a sorsjáték összes tiszta jövedelme pedig, Al- mássy Félix bizottsági elnök jelentése szerint, mintegy 35 ezer forint volt. És evvel befejezhetném mondanivalóimat erről a szomorú eseményről, ha a városunkat ért sok csapás gondolkodóba nem ejtene. Az elmúlt másfélszáz év alatt ugyan s nyolcszor volt részünk árvízben. Nagy tűzvész pusztította a várost (tudomásom szerint) háromszor: 1800. aug. 23 -án, még rettenetesébb 1827. aug. 26 án és végül 1874. julius 3-án. Az első tűz kárösszege 324,360 frt. volt, a másodiké 750,696 forint, ami persze rengeteg összeg, a lakosság számát és a pénz akkori értékét tekintve Ha még ezekhez számítjuk az 1849. márciusának elején Windischgiätznek fizetett nagy hadisarcot, a sok kisebb szerencsétlenséget és a múlt század nyolcvanas éveinek roppant csapását, a filloxera- vészt: kiszámíthatatlan összeg esik a mérlegnek abba a serpenyőjébe, amellyel nekünk a rosszat mérték. — A Széchényi-kávé- házban minden este Kiss Béla cigányprímás hires zenekara muzsikái.
