Egri Ujság - napilap 1918/2

1918-09-01 / 200. szám

2 r ! $ A 1918. szeptember 1 Olasz harciér, (Hivatalos.) Budapest, aug. 31. Az olaszokat kifiz'flk az árkainkból. A Judi káriákban eredményes felderítő harcok. Á Monte Majó átmenetileg az ellenség birto­kában volt, több mint két órás tüzérségi tűz árasztotta el vé- dőörségünket, amire az ola­szoknak sikerült árkainkba be­hatolni. Védőcsapat tartalékaink és pedig a tiroli 3. vadász ezred és a császári roham zászlóalj osztagai azonnal ellentámadásba mentek át és a 40-es honvéd ezred által hathatósan támo­gatva az ellenséget rövid, elke­seredett harc után ismét kiza­varták árkainkból. Az ellenség vállalkozásának kudarca több mint 200 halott és 100 fogoly elvesztésével járt. Albániai harctér: Nincs újság. A vezérkar főnöke. Spanyolországgal való- szinti a megegyezés. Genf, aug. 31. A Timesnek jelentik Santan- derből: A spanyol kormány mindezideig nem tette közzé a Németországgal folytatott jegy­zékváltás eredményét. Az eddigi jelek szerint valószínűnek lát­szik, hogy a két állam közt megegyezés fog létrejönni. áz .entente országokban 18-48-ig mind an f érti nadköleles. Amsterdam, aug. 31. A katonai helyzet és a téli hadjárat kényszerítő hatása alatt az entente országokban kimon­dották, hogy 18—48 évig min­den férfi hadköteles. Az entente nj béke- fe.tételei. Zürich, aug. 31. Megbízható helyről közük, hogy az entente legközelebb uj békefeltételeket fog kidolgozni, amely kellő alappal fog birni, a béke mielőbbi megvalósítá­sához. Hirdessél) m fii Moh. Párisi laps«, ünnepük az entente nyugati sikereit (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Bern, aug. 31. A párisi lapok örvendetesen Írnak az entente nyugati offen- zivájának sikeréről. Ünnepük Fock-ot, akinek oroszlánrészt tulajdonítanak a sikerből. Meg­állapítják ugyan, hogy az of* fenziva nem egészen úgy sike­rült, ahogy akarták és hogy Lu- dendorff kitünően értette a mód­ját, hogy miképpen állítsák meg a németek az offenzivát. Mind­annyian egybehangzóan Írják, hogy be kell várni a további eseményeket, a háborúnak most egészen uj fejezete kezdődik. waeemesem A szentdomonkosi pásztor bosszúja Mellbelőtte a község juhászát. — Élet-halál küzdelem az erdőben. — A gyilkos elfigatása. — Látogatás a kór­házban. a haldokló áldozatnál. Eger, aug 31. Véres esemény tartja tegnap óta lázas izgalomba, a hevesmegyei Szentdomonkos község lakosságát. Egy fiatal 17 éves fiú bosszúból meglőtte a község juhászát és élet- veszélyesen megsebesítette. A gyil- ! kos elmenekült, a juhász pedig vér- 1 ző sebeivel levánszorgott a faluba, ; ahol aztán az utcán összeesett. On- ■ nan vitték be a lakásába, később pedig beszállították az egri Irgalma-^ sok kórházába. A gyilkos fiút szé- leskörü nyomozás utáh elfogta a j csendőrség. Az áldozat halálán van. j A szentdomonkosi juhász, j Szentdomonkos községnek hosszú ! időn át hűséges juhásza volt Surá- j nyi Timó. Mindig jó sáfárkodott az j őrizetére bízóit juhokra, sohase hi­ányzott egy se belőlük. A kora reggeli órákban hajtotta ki őket a szentdomonkosi erdőbe és rendesen az esteli harangszó hozta ókéi haza. Az utóbbi időben azonban na­gyon sok bosszúsága volt Surányi Timőnak. Ezelőtt két héttel egy 17 éves legény a nyájából elhajtott két juhot. A juhásztól számon kérték, meg kellett az árát fizetnie, de sze­rencsére megtudta, hogy ki volt a tettes, számonkérte tőle és a legény vissza is adia az elhajtott juhokat. Ettől az időtől kezdve Surányi Ttmónak nem volt az élete bizfon- j Ságban. A vakme ő 17 éves paraszt- j legény, — aki egyébként a falu j pásztora volt, — állandóan üzentette a juhásznak, hogy olt, ahol egyszer találni fogja, számol majd le vele. A. leszámolás. Tegnap reggel Surányi Timó ki­hajtotta juhait a szentdomonkosi er­dőbe. A juhok nyugodtan legelész­tek, Surányi leteritette a szürjét a földre, ráfeküdt. Belebámult a fel­hőkbe, szürke piszkos gombolyagban ölelkeztek felette. Egyszer csak elébe toppant V. Pál egy 17 éves parasztlegény, a község pásztora. Vállán vadászfegyver volt, szemeiben a gyűlölet tüze égett. A juhász talpraugrott, szembené­zett a pásztorral, aztán ráförmedt: — Mit keresse! itt puskával ? — Vadra vadászom, feleit a iiu. — Itt nincs vad. Takarodj! — Az én vadam itt van, — felelt a legény. Majd felkapta a fegyverét a vállához, célzott és rálőtt a ju­hászra. Másodszor is lőni akart, ek­kor azonban a juhász melléje ugrott, megfogta a fegyvere csővét, kiakarta a kezéből csavarni. Életre-halálra küzdelem fejlődött ki közöttük. Le­dobták egymást a földre, a juhász mindenáron kiakarta csavarni a pász­tor kezéből a fegyvert, az erős kezű pásztor azonban nem engedte. A juhász utolsó erőfeszítésével, végre birtokába kerítette a fegyvert. A pász­tor látta, hogy menekülnie kell, be­ugrott egy bokor mögé és annak fedezete mellett elmenekült. A juhász felszakitotta mellén a kabátot, megnézte a sebét. Több. helyen vékony csikókban szivárgott a vér. Rányomta a sebére az ingét és lassú léptekkel elindult a falu felé. A mozgás következtében erősen megindult a vérzés, sok vért veszi- tet; az utón úgy, hogy amikor a fa luba beért eszméletlenül összeesett qz utcán. A falubeli gazdák vitték be a lakásaba, később pedig beszállí­tották az egri irgalmas-rend kór­házába. Elfogják a gyilkost. A gyilkosságnak hamar hire futott, mindenki sajnálta a szerencsétlen juhászt. A csendőrség mindjárt mun­kához látott, hogy a gyilkost kézre- keritse. parányinak volt még annyi ereje, hogy elmondja a csendőrök­nek a gyilkosságnak lefolyását, így nem volt nehéz a gyilkost elfogni, Délre már el is fogták a csendőrök. Először tagadta a gyilkosságot, alibit akan igazolni, később azonban beismerte a gyilkosságot. Védeke­zésül azt hozta fel, hogy őt meg­fenyegette Surányi, hogy agyonüti. Számon akarta kérni, hogy miért mondotta ezt. Amikor kérdezte ezt Surányitól, az káromkodni kezdett, erre: elvesztette az eszét és a magá­val hozott fegyverrel meglőtte a juhászt. A gyilkost letartóztatta a csend­őrség és még a legnapi nap folya­mán beszállította az egri ügyészség fogházába. Látogatás a kórházban. Ma délelőtt felkerestük a szeren­csétlenül járt juhászt a kórházban. Dr. Morvái Gerő alorvos volt szives segíteni ahhoz, hogy beszélhessünk vele. Halálsápadt arccal feküdt beteg­ágyán Surányi. A melle zihált, hom­lokára kiült a haláiveriték. Szemeit félig^ezárva tartotta, lázas állapo­tában érteimetlen szavakat mond. Feléhajolok. Megszólal: % — A mellem ... nagyon fáj . . . Beszélni akar tovább: — Haragosom volt... Eláll a szava. Nagyon nehezen tud beszélni. Több összefüggésleien szót mond, köztük a halált is emlegeti. Dr. Morvái alorvos megtiltja, hogy beszéljen. — Minden szó, amit kiejt, árt — mondja az alorvos. A tüdeje van átlőve négy helyen. [A sebek gyula- dásba mentek át, ja golyó ruhafosz­lányokat vitt be a tüdőbe, azok meg­fertőzték a sebet. A felépüléséhez aligha van remény. Elakarok menni. Surányi mozdu­latlanul fekszik az ágyán, szeméből egy könynycsepp hull alá a takaró­jára. Vájjon kinek küldi ezt ? Annak a négy árvának, akiket otthon ha­gyott, vagy a juhaínak, amelyekért tulajdonképpen most élet-haiál kö­zött lebeg a kórházban. P. hlKtfó. Eger, augusztus 31. 12 fillér a mai naptól kezdve az Egri Újság egyes száma. Az anyagok és a munkaerő rohamos és foly­tonos drágulása _ lehetetlenné tették, hogy a nagy drágulás anyagi következményeit kizáró­lag a hirdetőkre hárítsuk át, ezért a két egri napilap közös megegyezéssel 12 fillérre emelte példány számainak az árát. Az „Egri Újság“ 25 éves fennállása óta mindig arra tö­rekedett, hogy a közönséget a lap anyagi támogatása érdeké­ben, csak annyiban vegye igény­be, amennyiben a lap előállí­tásának a költsége ezt szüksé- teszik. Volt idő amikor az „Egri Újság“ ot 2 fillérért ad­hattuk a közönség rendelkezé­sére, de azután kénytelenek vél­tünk a papírárak, a munkadi­jak, telefon és távirati dijak és általában az előállítási és szer­kesztési költség emelkedésével, az „Egri Újság“ példány szá­mainak árát is emelni. Voltaképpen akkor, amikor

Next

/
Thumbnails
Contents