Egri Ujság - napilap 1918/2

1918-08-03 / 177. szám

■MgKBSHg XXV efí’oljH.fís L<*58. áugraztu* 3 szombat 176 *is*ro i‘iinilllii^M^liiiBShíiMTiMiíjiiMflif^iyiTlHiigTfiWIiiyv iíiWW fi'~ ntflfiilinllninriTii'1 ’MWligTrrTrari rtfi :nr~iüi fgjiftnTin ~iiri *n*’*^w*&*#w&rv**'' míw:»vaí«cmc Ara 10 Hllér t Előfizetési árak: fielybén és vidékeit postán küldve egész évre 28 korona, — fél évre 14 korona, — negyed évre 7 korona, — egy hóra 2 korona 50 f. — Egyes szám ára vasárnap és ünnepnapjs 10 f. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, Jókai Mór-utca 6. — Megyei és helyközi telefon: 106. POLITIKÁI NAPILAP Főszerkesztő: Or. SETÉT SÁNDOR. „ Felelős szerkesztő: KISS ENDRE.*'* Megicicunik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. ciirdetési árak: Soronként: Nyílttéri közlemény 2 K, bírósági ítéletek, köz- gazdasági közlemények, gyászjelentések 1 K. Jctékonycélu egyesületek,' bálbizottságok, értesítései, felülfizetések nyug­tázása 30 fill. Eljegyzések, házasságok, köszönetnyilvání­tások 10 sorig 6 K. HIRDETÉSEK: egész oldalas 200 K, hasábonként és centiméterenként hatóságok, gazdasá­gok és hivataloknak 1 K, magáncégeknek 60 fillér, szallag- — — hirdetés szövegoldalon 80 ífliér. — — aMVtoMfetteHtniniMMt A nyár politikája, ' Eger augusztus 2. Egyéb bajunk van mosf, mintsem a belpolitika kisebb intrikával foglalkozzunk. Azok a nagy gondok, amelyeket az antant diplomáciai akciói, az amerikai intervenció, a fenye­gető japán invázió s a harcte­rek nyugtalanító hírei okoznak sokkal fontosabbak, mintsem az, vájjon a magyar ország­gyűlés politikai pártjai hogyan fognak elhelyezkedni az ősszel. Lesz fúzió, vagy nem lesz fú­zió, ez voltaképpen csak azo­kat érdekli, akik szeretnének ismét valami belső politikai robbantást, hogy az igy kelet­kező zűrzavarban megint belé kapaszkodhassanak a hatalom uszályába. Legjobban jellemzi a helyzetet az a politikai bon- mot, ami most Wekerle egy nyilatkozatáról járja. Eszerint akkor, amikor Vá- zsonyiék végképp kivonultak a kormánypártból igy szólt volna Wekerle: Hál Istennek ezen is túl vagyunk, de tudom, hogy én sem fogok többet minisz­terelnökséget vállalni — Vá- zsonyi alatt! Ha a politikai él­celődések egy-egy pillanatra fel is derítik a politikusok han- gulaját, ez a szó szoros értel­mében csak egy pillanatra szól, mert bizony post aequi- tem sédét atra cura, a lovas mögött ott til a sötét gond. A háborúnak volt már sok a mai­nál ránk nézve sokkal súlyo­sabb fázisa, de erősebb aggo­dalmakat és intenzivebb vé­delmi munkát aligha igényelt még akármelyik másik háborús nyár a mostaninál. Ami külön­ben egyáltalán nem jelenti, hogy akár sztratégiailag, akár eröbeni készség tekintetében rosszul állnánk, hanem azt je­lenti, hogy egy úgyszólván biztosra vett reménységünk her­vadt el a sikertelen nyári of- fenzivák alatt; Aki elolvassa a vitéz hon­védelmi miniszter beszédét az olasz offenziváról, csak keserű­séggel telhetik el ama nyilat­kozatra, hogy az olasz offen- ziva során úgyszólván csak egy lépés választott el bennünket attól, hogy olyan győzelmet arassunk, amellyel leteritjük az egész olasz véderőt és ezzel a legközelebbre hozzuk a háború végét. S hogy ezt a lépést ép­pen a mi h&dseregünk kötelé­kéhez tartozó egyik nemzeti­ségi tiszt árulása akadályozta meg. Szomorú jelentés, egyben azonban bizonyos tanulság is a jövőre és bizonyos vezeklés is a múltért. A háború sok olyan kérdést oldott meg másként, .mint a hogy a teória tanította s ezek között nem utolsó helyen a katonai vezetés kérdéséi is. S éppen azért talán egyáltalán nem ötletszerű az a munka­terv, amely az ősszel a belpo­litikát a magyar hadsereg sok ideig húzódott kérdésének meg* oldásával kezdi meg. Hiibacb gróf gyilkosai Angliáoa ssüöktek (Saját tudósítónk teíefonjeientétíe.) Berlin, aug. 2. A Berliner Tagblaítnak je­lentik Moszkvából, hogy Mir­bach gróf gyilkosai az orosz lapok jelentései szerint Angliába szöktek. Közvetlenül a merény­let elkövetése után Északorosz- országba menekültek és Péter- vár érintése nélkül eljutottak a partvidékre, onnan pedig egy angol hajóra, amely Angliába vitte őket. Ä borrá! tnlzóK s lápviselébázbao Budapest, augusztus 2. A k^épviselőház mai ülésén a horvátok szónoka intézett tá­madást a magyar közjog ellen. Hreljanovics Guidó a horvát képviselők nevében a következő deklarációt olvassa fel: Nemzetünk, mint eddig ezek­ben a súlyos időkben is meg­értedé és teljesitette a haza iránti kötelességét. Azon áldo­zatok mellett, a melyeket már hozott, hoz és hozni fog, e ja­vaslattal kapcsolatos terheket is magára veszi. Ezért a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot is elfogadta, volna. Azonban a tör­vényjavaslatban a magyaror­szági és horvát-szlavonországi honvédség és népfelkelés mint magyar királyi honvédség és népfelkelés van megjelölve. Ez a megjelölés ellentétben áll a kiegyezési törvény betűjé­vel és szellemével, a mely sze­rint a honvédség a magyar szentkorona országainak közös intézménye. Ez a javaslat ki­egészítő része a honvédségre vonatkozó 1912. évi XXXI. és a népfölkelésre vonatkozó 1886. évi XX-ik törvénycikknek, a meiyek csak a honvédség és népfölkelés jelzést ismerik. Ha ez a javaslat az eddigi törvé­nyes elnevezést is meg akarta volna változtatni, Magyarország területén a honvédséget és a népfölkelést magyarnak, Hor­vátország területén horvátnak kellett volna elnevezni. Mint­hogy ez a törvényjavaslat a ki­egyezési törvénnyel ellentétben álló megoldást igyekszik meg­valósítani, a horvát képviselők, hivatkozással a kiegyezési tör­vény 70-ik szakaszára, kijelen­tig, hogy a tanácskozásban és a szavazásban nem vesznek részt. Az elnök: A miniszterelnök ur kiván szólani. Wekerle Sándor miniszterel­nök: Egy percig sem hagyha­tom észrevétel nélkül a képvi­selő ur felszólalását, azért, mert olyan közjogi álláspontból indul ki, a mely szerintem merőben tarthatatlan. (É!é/ik helyeslés.) A képviselő ur felemlítette, hogy Horvátország, Szlavónia és Dal- mátország fiai a harctéred , a legnagyobb odaadással teljesí­tették kötelességüket. Ezt elis­merem. Válivetett vitézséggel küzdöttek fiainkkal együtt és tökéletesen egyenértékű ténye­zői voltak ellenállásunknak. Ezért Horvátország hajlandó bizonyos terheket viselni. Azon­ban, hogy e terhekből Horvát­ország tényleg a megfelelő részt fogja-e viselni, az a kiegyezés megkötésétől függ. A képviselő ur társai nevében is kifogásolta a „magyar honvéd“ elnevezést. Mi beszélünk Magyarországról és ez alatt az elnevezés alatt értjük Horvát-Szlavon- és Dal- máíórszágol is. A képviselő urak szeretik úgy feltüntetni a dolgot, minthavközös kormány­ról volna szó. Itt esak egy állam van, a magyar, amelynek Horvát-, Szla­vón- és Dalmátországok kiegé­szítő részei. A kormány azokat a jogokat, amelyek a kiegye­zési törvényben biztositva van­nak, minden izében tiszteletben kívánja tartani. Tökéletesen el­ismerjük, hogy a horvát külön nemzet, elismerjük politikai territóriumukat, elismerjük nyel­vi jogosultságukat és a lobogó használatot is és annyira me­gyünk, hogy álláspontunk az, hegy a magyar szent korona országainak hivatalos nyelve

Next

/
Thumbnails
Contents