Egri Ujság - napilap 1917/2

1917-11-07 / 269. szám

XXIV. évfolyam-Tr iii'TíimiiiiMiTiTiliiíi ■ mii iwd il Ilin I JtiimiBi líiMMiaMMUM IHIiMmiMIÉMHIidtoÉdW

1917. november 7. szerda

Előfizetési árak:

Helyben és vidéken postán küldve egész évre 20 korona, — fél évre 10 korona, — negyed évre 5 korona, — egy hóra 1 korona 70 f. — Egyes S2ám ára vasárnap és ünnepnap is 6 f. —

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, ]ókai

^ór-uíca 6. - Megyei és helyközi telefon: 106. || Kiadótulajdonos: Dobó István-nyomda részvénytársaság.

POLITIKAI NAPILAP

Megjelenik héífS ée ünnep utáni nap kivételévé! mindennap.

Felelős szerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR.

Hirdetési árak;

□cm.-ként nyílttéri közlemények, bírósági Ítéletek, gyászjelentések hírek rovatában 20 fillér, hatóságok, részvény- társaságok, gazdaságok, hivatalok hirdetményei, árverési hirdetések 12 fillér, magánvállalatok hirdetményei 6 fillér. Eljegyzések, egybekelések, köszönetnyilvánítások stb. 1-5 sorig 5 K. Egyesületek, bálbizottságok értesítései, köszönetnyilvánításai, felülfizetések nyugtázása 20 sorig 6 K.

Hübele pacifisták.

kell kapnia a méltó kritikát és el kel! némulnia, ezt megköveteli az a törhetetlen hűség és ragaszkodás mai szövetségünkhöz, amelyről legutóbb maga a király tett ünnepélyes tanúbizonyságot.

Ez természetesen válságot idézhet elő a mai kormánypártokban s esetleg a Károlyi csoport kiválására vezethet. Azonban ma sokkal fontosabb az egész ország s az egész monarchia nagy érdeke, mint egy kis politikai frakció hatalmon maradása.

Traflkjogot nyerfeetstk a badl rokkantak és badi özvegyek.

Eger, november 6.

A m. kir, pénzügyminiszter intézkedése folytán a hadi rokkantak a háborúban elesett vagy hadifára- dalmak következtében elhalt katoaa- személyek támogatásra szoruló özvegyei és árvái, valamint szülei a m. kir. dohányjövedéki egyedárusi- tások és trafikjog megszerzése ;kör81 a [legmesszebbmenő támogatásba« részesülnek.

A. jog megszerzésére vonatkozó közelebbi feltételek e-etenként az illetékes m. kir. pénzfigyigazgató- ságnál iudhatók meg. Említett támogatásban csupán azon hadirokkantak részesülhetnek, akik a jele« háborúban teljesítettek hadiszolgálatot és az:ille<ékes katonai (honvéd) hatóság részérő! állandó katoaai eltartást élveznek.

A támogatás egyaránt kiterjed a cs. kir. hadsereg cs. és kir. haditengerészet, m. kir. honvédség, m. kir. népfelkelés, m. kir. csendőrség tagjaira, valamint egyéb nem szigorúan fenti alakulatokhoz tartozott személyekre, valamint olyan polgári egyénekre is, akik s jelenlegi háború ^folyamán a hadiszolgáltatás törvény alapján teljesitettekszolgálatot.

özvegyek, árvák és szülőknek csak az esetben van ezen támogatásra igényjogosultságuk, ha az elesettben vagy elhaltban családfe«- tartójukat vesztették el és vele egy háztartásban éltek.

Ára 6 fi Hér.

Eger, nov. 6.

Hübele pacifisták ezt a találó elnevezést adta egy jeles kormánypárti publicista annak a néhány megkótyagosodott elv barátjának, akik idehaza mindenáron az antant békéjének akarták a talajt megdolgozni. Van itt nálunk néhány olyan politikus, aki, kisajátítva magának a béke jelszót, abban a naiv hitben ringatózik, hogy elég csak következetesen és kitartóan folyton a békéről beszélni s máris megszületik ez a várva-várt s mindenki által a legnehezebben sóvárgott állapot.

Ez a naiv hit magában még ártatlan dolog volna, hozzájárul azonban ehhez az is, hogy ezzel kapcsolatban egy sereg olyan destruktiv elvet hirdetnek, amelyek alkalmasak arra, hogy a nemzet egységes kitartását megbontsák és hogy a külföldön azt a hitet keltsék, hogy ez a kitartás a nemzet nagy ellenálló ereje máris megbomlott és meggyöngült.

Hogy mennyire naiv és minden komolyabb politikai meggondolást nélkülöző ezeknek az igazán hübele pacifistáknak egész béke teóriája, azt mi sem bizonyítja fényesebben, minthogy az antantnak azok az államférfiad akiknek ők egyébként teljesen malmukra hajtják a vizet s olyan béke megkötését sürgetik, amely kizárólag ezeknek volna kedvező, maguk sem kapnak az efféle békeajánlatokon, s nyíltan és kereken elutasítanak maguktól minden békekölési szándékot.

Mert az a béke s ezt nagyon jól tudja minden komoly politikus, amely nem a kellőképpen megérett viszonyokból pattan ki, hanem amelyet diplomáciai egyezkedésekkel, csürés-csavargatásokkal főznek, nem biztosíthatja a tartós békét, s nem vá lhat alapjává hosszú időre konszolidált állapotoknak. Ezért az antant, amelyre ma a helyzet egyáltalán nem kedvező, viszont annyira még megtörve nincs, hogy kénytelen volna egy rákényszeritett békét elfogadni, hallani sem akar a békéről, téves tehát a hübele pacifistáknak az az elmélete, hogy kizárólag Németország akadálya a békének, mert Németország s vele együtt mi vagy ha úgy tetszik, maguk a pacifista vezér urak hiába kínálnák ma fünek-fának, minden áron, bármely föltételek mellett a békét, nem volna aki ezt elfogadná s igy a békekötés a mai viszonyok mellett még lehetetlenség, de ez egyáltalában nem mi rajtunk múlik. A másik hibás kiindulási pont az, hogy a béke akadálya egyedül Elszász- Lotharingia.

Ez igazán a legnaivabb s minden történelmi és politikai belátást nélkülöző teoréme. Avagy hogy lehet olyan egy- ügyüséget elhinni, hogy egy egész világ azért harcolt volna ellenünk, hogy végül Francia- országnak a vágya teljesedjék, szóval hogy Franciaországért harcoltak volna és véreztek volna az antant összes hatalmasságai és népei. Ilyen békét elképzelni nem lehet. Csak oly béke képzelhető el józan észszel, amelj vagy statusquot hoz létre abban az esetben,^ha az erők egyensúlyban maradnak vagy pedig az egyik hatalmi csoport javára billenti el a mérleg, karját. Abban az esetben tehát, ha Franciaország megkapná Elzászt, ami már az antant erőviszonyaira kedvezőbb jelenség, rögtön megjönne Angliának az étvágya is, aligha maradna követelések nélkül Oroszország, amely a háború első két évében igazán legprezentánsabb erőkifejtője volt az antant csoportoknak, Anglia, aligha szabadulhatna ki az erkölcsi kényszerhelyzetből, hogy a sokat szenvedett kis népeknek is juttasson vala| mi kárpótlást s igy ezek számára is kénytelen volna valamit követelni, ami pedig egyenesen a mi húsúnkba és vérünkbe vágó kérdés volna.

Idáig persze nem mentek el a gondolkodásban a hübele pacifista urak s arrói sem mertek még komolyan gondolkodni, hogy mi is lett volna hát a következménye, ha az általuk váltig ócsárolt német barátság helyett más felé kerestünk volna szövetségi tömörülést. Egy bizonyos, hogy a mai hadihelyzet, főként az olasz háború sikere kell, hogy alaposan kiábrándítson ezekből az álpacifista álmokból minden józan gondolkodású embert s legilletékesebb helyről máris kezdik jóakaratu figyelmeztetésekben részesíteni ezt a kis, de nyughatatlan csoportot. A nemsokára összeülő delegációkban pedig okvetetlen felszínre kell vetődni és végleg el kell dőlni ennek a fontos külpolitikai kérdésnek. A Károlyi csoport kellemetlen és dissonáns külpolitikai viselkedésének meg