Egri Ujság - napilap 1917/2

1917-11-07 / 269. szám

2 EGRI ÚJSÁG 1917. november 7 40009 korossá betörés l8gybán;áB. Egerbe szökött a betörő. — — Felismerték nálunk a gyanúsítottat. Eger,, nov, 6. A napokban nagyobb arányú be- ör ést hajtottak végre egy nagybá­nyai terménykereskedő cégnél, Stein- feld Mórnál Az ismeretlen betörő behatolt a cég üzlethelyiségébe, fel­törte ott a Weríheim szekrényt s elvitt abból 40000 korona készpénzt és pedig 39 darab 1000 koronást s az összeg többi részét 10—20 koro­nás bankjegyekben. A nagybányai rendőrség gondos nyomozást folytatott ebben az ügy­ben s alapos gyanúja van rá, hogy a betörést egy 40—45 év körüli férfi követte eí középtermetű 'kövér- kés ember, vastag fekete bajusszal, aki csizmát, szürke nadrágot és fél­rövid kávészin kabátot visel Ismer­tető jele egy 20 cm. magas kis sárga bőr kézitáska, amelyben valószínű­leg betörő szerszámait tartja.: A nagybányai rendőrkapitány va­lószínűnek tartja, hogy a betörő Egerbe szökött s elkűldötte a gya­núsított pontos személyleirásáí az egri rendőrséghez azzal a megke­reséssel hogy nyomozzon itt a betörő után. A nagybányai rendőrkapitány gyanúja nem veit alaptalan, mert Egerben valóban láttak a napokban egy férfit, akire a fentebbi személy- leírás hajszálponíosságig ráillet. Va­sárnap délután a liceum falánál álldogált. Mellette volt a földön a kis sárga bőrtáska is. Az esetet már jelentették is a rendőrségen, amely most a legerélyesebben nyomoz, hátha megcsíphetné még itt a nagybányai betörőt. A borostyán nekik Uj ágat eresztett... S cserébe itt hagyták A sok — fakeresztet. Az Uz-vö!gyi és a magyarosi har- cok megdicsöölt hőseinek emlékére állította a m. kir. 10. honvéd gya­logezred. 1917. november 1. / A fűrésztelepen egymás mellett két parcellában két temetője van ezredünk elesett hőseinek. Ugyan­csak két kisebb temetője van az ezrednek a kőkeríi 'csendőrlaktanya mellett is, közvetlen az Uz vize partján. Itt egy keresztre szögezett táblán az alábbi vers hirdeti a sí­rokban nyugvó hősök emlékét: Erdély határhegyét harcolva bejárták S a szép székelyföldet már szabadnak [látták. A hazai földért harcoltak itt bátran S hantjuk itt domborul a szabad hazában. Jtigu mindenszentek napin a harctéren. Tizes honvédek temetni. Egsr, nov. 6. Az idén a negyedik Mindenszen­tek napját ülték meg a harctéren vitéz katonáink. Halottak estéjén senkinek nem volt most annyi oka a gyászra, emlékezésre és kegye­letre, mint éppen a magyar ezre« deknefe. A 10-es honvéd gyalogez­red kitűnő harctéri újságja vissza­emlékszik ebből az alkalomból az előző évek halottak estéire s a ke­gyelet mécsét gyújtja meg a világ­háború nagy temetőjének 10-es honvéd sirjai fölött. Ebből a cikkből közöljük az alábbi érdekes részleteket: A háború első évének halot­tak estéjét nem szentelhette a bajtársi kegyelet az elesett hősök emlékezetének. Nem, mintha még akkor nem lett volna kit megsiratni. Hiszen az első időkben vivta az ezred legnehezebb, legvéresebb üt­közeteit, harcait. Halottak estéjének megünnepléséről azonban ekkor még szó sem lehetett, mert állandóan mozgó harcok voltak és éppen 1914. aovember hó 1-én vivta meg az ezred a véres niskői csatát, mely újabb áldozatokat követelt az ez­redtől ... A haza szent érdeke, a nagy cél újabb halottakat fektetett le a niskói földbe ... Újabb neve­ket iktatott be a nemzeti dicsőség, a halhatatlanság Pantheonjába. 1914. november hó elsején ha- lotiait temette az ezred. Ez volt ed­dig a legszomorubb halottak estéje, amit az ezred a háború alatt átélt. 1915. november hő elsején a ha­lottak estéje a Strypa-menti Kotu- w>w on találta a tízeseket. Akkor vonult uj állásába az ezred és ha­tottak estéjén megható gyászünne­pet rendezett a koínzowi temetőben. A fehér nyírfából készült kereszt lábiáján az alábbi verssorok hirde­tik ennek a temetői ünnepnek örö­kös emlékéi: Távol harctereken, amerre csak jártunk, Sok tizes honvédsir maradt el utánunk. Vad bozót benőtte, téli hó beeste, Egyiken sem gyűl ki gyertyaláng ma este. De a mi szivünk mind értük égő máglya, Kigyullad benne az emlékezés lángja.,. Hirdesse ez irás nagy, messze időknek: Halottak estéjén megsirattuk őket. 1915. november 1. Hét hónapig tartózkodott ezre- dünk a Hajworonka—wisnyowcziki állásokban. Ez alatt az idő alatt Koíuzowon rendezett, szomorú szép­ségű temetőt állítottunk elesett hő­seinknek. Terméskő kápolnát készí­tett a műszaki század és egy szép gránit obelíszket is emeltünk itt hőseink hantjai fölé. 1916 ban a román határon, az Uz völgyében ért a halottak estéje. Dicsőséges, véres harcok elpihent hősei felett ültük meg itt november hó elsején a kegyelet ünnepét. A román határon levő csendőr lak­tanya melletti 10-es temetőben gyul­ladtak ki halottak estéjén a gyar- tyalángok és lassuszavu, zsolozsmás voníaíottságu ének szállott az egek felé: „Megbünhödte már e nép a múl­tat s jövendőt.. .“ Egy év telt el azóta és a halottak estéjét most is itt üljük meg a ro mán határon. A fűrésztelep-menti tizes temetőben csak most állítottuk fel a gránitból vésett sirkövet, me­lyen a következő felírás hirdeti cz- redünk hőseinek büszke dicsőségét: A 10-es honvédek Itt harcolva jártak, S hősei lettek sok Győzelmes csatának. JC. «gin Dolomit állást lelátták ai olaszok 150 kilómé eras vonalon megkezdték a visszavonulást. (Saját tudósítónk táviraíjelentése.) Berlin, november 6, A nagyfőhadiszállásról jelentik: NYUGATI HARCTÉR: Rupprecht bajor trónörökös vezér tábornagy arc- . vonala: Flandriában egész napon át tartó élénk nyugtalanító tűz után tegnap este erős tüzérségi harc kezdődött, amely az Yser lapályának északi részén és a Comines—Ypern csatorna között az éj folyamán szüntelenül tartott és ma reggel a houthoulsti erdőtől Zandvoordeig elterülő parti zónánk ellen pergőtűzzé fokozódott. Ezután Paaschendale két oldalán és a Menin— Yp^rni-ut mentén erős angol gyalogság támadást kezdett. A többi hadseregnél, különösen St. Quentin meliett, Ailette mentén a Maas két partján és Sundgauban a tüztevékenység jelenté­keny hevességre fokozódott. Erőszakos felderítéseket több helyen az ellenség nagy veszteségeivel visszavertünk. KELETI ÉS MACEDÓN ARCVONAL: Változatlan. OLASZ HARCTÉR: A Tagliamento vonal a mienk. A hegység és tenger között újra visszavonulnak az olaszok. Tűzvészek jelzik útjukat a felső országi síkságon. Támadási kedvtől áthatott német és osztrák-magyar had­osztályok kivívták a folyón való átkelést és a hegység kijára­tait és ezzel éket vertek a szakasz nyugati partján. Az ellenség a természettől megerősített védelmi állásaiba. Az igy teremtett hídfőnek sikeres harcokkal történt gyors ki­szélesítése arra kényszeritette az ellenséget, hogy az adriai tengerparti és egész záróvonalát kiürítse. Olasz dandárok felfelé a folyó mentén a Fella völgyben tegnap még tartották magukat, előrehaladásunk nyomása hegyi arcvonaluk feladására is rákényszeritette az olaszokat. A Fella völgytől Colbriconig, a Sugana völgytől északra több mint 150 kilométer szélességben fel kellett adniok állásaik évek óta kiépített zónáját, visszavonulóban vannak. A szövetséges had­seregek megkezdték a további hadműveleteiket. Ludendorff, első főhadiszállásmester. — Hatszor kitüntetett huszár- százados. A hivatalos lap közli, hogy ö Felsége Maczky Emil m. kir. 9-ik honvéd huszár ezredbeli kapitánynak a III oszt. vaskorona rendet a kardokkal adományozta. Maczky Emil kapitánynak a Károly csapatkereszten kívül ez a hatodik kitüntetése. Kapott hadsereg főpa- rancsnoki dicsérő elismerést, há­romszor legfelsőbb elismerést (Sig­num Landis), tulajdonosa a III. oszt. katonai érdemkeresztnek és most nyerte el a III. oszt. vaskorona rendet.

Next

/
Thumbnails
Contents