Egri Ujság - napilap 1917/2

1917-10-30 / 263. szám

1917. október 30.

3

EGRI U J S A Q

gálati ideje és tisztviselői érdemei ellenfelének felette állottak. Miért m^llőzíók éveken sőt évtizedeken keresztfii nobilis, korrekt és minden pártoskodó politikán felül álló, de ■ szabadelvű meggyőződéséhez ragaszkodó mostani alispánunkat ? Hol volt ezen esetekben az anciennitás? Emlékszünk olyan alispán választásra is, amikor Heliebronth Béla főszolgabíró állott szemben Hám Gyula főjegyzővel. Ez utóbbinak természetesen tetemesen sokkal több szolgálati éve volt és az előléptetés rendje is ő rajta volt. Sőt vele volt a vármegye többsége is, Mégis mi történt? A megyei akkori ellenzék párígyülési tartott a kaszinóban és ott névszerinti szavazással döntöttek a felett, hogy ki legyen a párt jelöltje, ami annyit jelentett, hogy a jelöltek közül ki volt a hithíi ellenzéki. Ezen a pártgyülésen néhány szavazattal Heliebronth Béla kapta meg a többséget és az előbb vett revarzális alapján arra kényszeritet- ték Hámot, hogy a jelöltségtől lépjen vissza. Ámbár tehát Hám mellett volt az egész szabadelvű párt és az ellenzéknek is majdnem fele, tehát a vármegye biztos többsége, mégis nem ő lett az alispán, hanem Heliebronth. Innen lett aztán szállóigévé, hegy Hevesvármegyében a tisztviselőket nem a vármegyeházán, hanem a kaszinóban választják és Hevesvármegyében még hajdú sem lehet az, aki nem hithü ellenzéki. Vájjon nem jobban illett e erre a korszakra a pártos rémuralom elnevezése, mint a munkapárti rezsimre?

A Vass János karriérje.

Ezek múltból vett példák. Foglalkozhatunk azonban a jelennel is. Melyik párt volt az, amelyik a minapi aljegyzői választásnál a Vass János forszirozására pártkérdést esi- nált? Mutasson rá az uj főispán ur egyetlen egy esetre, amikor a mun kapárt a tisztviselő választást pártkérdéssé tette volna. Azután csak ; röviddel ez előtt zajlott le a Borhy Ádám halálával megüresedett árva- ! széki elnöki választás/ Pillér Eda i volt a helyettes árvaszéki elnök, raj- ! ta volt a sor az előléptetésnél. Mö- | götte állott Vass János ur úgy a i negyedik sorban. Pillér Ede korrekt ; tisztviselő volt, amellett kíméletet \ igényelt sokszor gyengélkedő álla- í pota is. Emiatt egyetlen egy tiszt- í viselő sem pályázott erre az állásra j osak épen Vass János ur a negye- \ dik sorból. Hol volt ekkor az anci- 1 ennitás tisztelt főispán ur? De itt j még nem fejeztük be. Amikor Vass ; János ur beutazva a vármegyét úgy, \ tapasztalta, hogy alig tadott magának , többséget biztosítani, akkor elő- \ állott azzal, hogy tulajdonképen . azért illeti őt az árvaszéki elnöki ] állás, mert ezen állást megelőzőleg 1 is ellenzéki tisztviselő töltötte be. ■ Tessék csak tehát itt ügyelni. Vass ; ur, aki most mint főispán pártos- *

| kodő munkapártiakról beszél, azon I a cimen akarta megelőzni egy örsg I tisztvieelőfársát, hogy ő ellenzéki,

| tehát politikai érdemeit, sőt a páit- f politika érdekeit akarta a tisztviselő- I választásnál érvényre juttatni. Azt | hiszem, nagy munkájába került, mig | a függetlenségi párt tiszteletreméltó í elnökét rábírta arra, hogy telegra - } fáljen Tisza Istvánnak és az őrszág- i gyűlési képviselőválasztásokra voll nafkezó paktum alapján követelje , tele az árvaszéki elnöki állást a I függetlenségi párt részére. Hát már I mostan lehet e fényesebb doku- ’ mentuma a párfoskodó politikának,

I ameiy a tisztviselői választásokon is , l érvényesülni akar, mint ez a levél j | és sürgönyváltás. Talán megörökít’ ' I hetjfik ma a történelem számára e i I levélváltást az alábbiakban.

k t

| A hevesmegyei függetlenségi és 48-as párt elnökségétől.

| Máltúságos Főispán ur!

| Ónagyméitósága a Miniszterelnök j

| ur, vármegyénk részleges tisztujitá- j | sának ügyében gróf Apponyi Albert ! l ur Ó Excelientiájához, pártelnö- í | künkhöz intézett levelében kijelen- * •j tette, hogy azt a megállapodást, \ l amit a pártvezérek az ország belső jj békéjének a háború tartama alatt g l való fenntartása tárgyában iétesi- ! ] tettek s mely egyrészről a pártpoli- j 5 tikai tevékenység felfüggesztésére, | » másrészről a pártok birtokállomá- \ I nyának tiszieieíbeniaríására vonat- j | kozik, a municipiális válasziásákra \ l is alkalmazandónak tartja.

| Minthogy a vármegyénkben üre- i

? sodésbe került árvaszéki elnöki, | = helyettes elnöki, illetve ülnöki és | | ügyészi állásokat a múltban ellen- i l zéki pártállásu tisztviselők töltötték ! \ be, — a Miniszterelnök ur által \ garantált elv alapján teljes tiszte- 1 \ lettel bejelentjük pártunknak ez állá- s ; sokra való igényét, t Tudatom egyszersmind, hogy ez ] l elv gyakorlati érvéeyestlését bizto j I sitandó, egyidejűleg távirati kére- jj \ lemmel fordultunk a Miniszterelnök j

if l

l ur ő nagyméítőságához.

Hazafias tisztelettel j Eger, 1915, október hó 22-én

a hevesmegyei függetlenségi \ és 48 as párt elnöksége. I

\ ©róf Tisza István miniszterelnök \ urnák, Budapest.

| Étkezett Egerből, 1915. október s

I 22-é«.

) Nagyméltóságod vármegyénk rész- | leges tisztujitásának ügyében gróf I Apponyi Albert pártelnök úrhoz in- : tézett levelében méltóztatott kije- : lenteni, hogy a pártok birtokán#- I ; Hiányának tiszteletbentartásra irá- ■ nyúló megállapodás a municipiális ; választásokra is irányadó. Minthogy - I a vármegyénkben üresedésbe jött s \

: folyó hé 25-én betöltendő árvaszéki jj !. elnöki, ülnöki és ügyészi állásokat |

; ellenzéki tisztviselők töltötték be, j | ez állásokra valé igényünket a vár- | megye' nemzeti munkapárt elnöksé- |

; gének bejelentettük, Nagyméltóságo- I

I dat pedig arra kérjük, hogy a fel- | állított elvnek érvényt szerezni mii*

I tóztassék.

A heves megyei függetlenségi | és 48 as párt elnöksége.

Budapest, 1915. október 24.

| A függetlenségi pártelnök urnák

S EeerIlgen tisztelt pártelnök ur!

Hozzám intézett távirata kapcsán » értesítem, miszerint a vármegyei tisztujitás tárgyáén elfoglalt állás- Sj pontomat a távira* nem egészen ü hiven adja vissza. Abban a levél* f váltásban ugyanis, amelyet e tárgy- \ ban gróf Apponyi Albertiéi folytat- l lám arról, hogy a pártok birtok - \ állománya a municipiális válasziá»

! soknál tiszteletben tartassák, nem I volt szó. Éppen ellenkezőleg felfő - 1 gásomnak alapját elsősorban az a f gondolat képezte, hogy a pártszem- | pontok előtérbe ne helyeztessenek s l erre vonatkozólag gróf Apponyi Alii bertnek sző szerint a következőket \ írtam:

j „A magam részéről sem helyesel- i ném azt, ha a háború közben fel- \ merülő megyei tisztviselőválaszíások \ alkalmával a pártszempontok elő* s térbe helyeztetnének.“

„Az a tény, hogy a következő I törvényhatósági bizottsági ülés napí- ; rendjére tűzött választások rnegbe- ; szétésére a hevesmegyei munkapárt ; tagjai értekezletre hivatnak egybe, magában véve nem kifogásolható, mert hiszen természetes dolog, ha az ilyen közügyeket, amidőn azok mint- , ! egy automatic« napirendre kerülnek, ; a pártok saját kebelükben raegbe- ; széiés tárgyává teszik. Csakis az el- j len lehetne — nézetem szerint jog gal — kifogást tenni, hí valamelyik párt a jelöltek megválasztásánál a > közigazgatási közérdek elé helyezné , a pártszempontokat.“ |

Az az egyidejűleg kifejezett vára- ; kozásom, hogy a hevesmegyei mun- j kapárt nem fog ilyen eljárást követni, teljes mértékben bevált, mert \ hiszen tudomásom szerint a szóban- i forgó állások nagyobb részénél , ellenzéki pártállásu jelöltek mellett | fog a munkapárt is állást foglalni. 1 Az a felfogásom ellenben, hogy | tisztviselői állás megüresedésénél az . a párt bírjon a betöltésre igénnyel, j amelyikhez a korábbi tisztviselő tartozott, nézetem szerint abba a i közérdekbe ütköznék, amely szerint j tisztviselői állások betöltőiénél el- j sősorban a jelöltek hivatottsága és j az illető állásra megszerzett igénye 8 nem azok pártállása veendő te* ] kintetbe, s a politikai szempontok* i nak olyan előtérbe állítását jelen- j tené, amelyet béke idején sem he- j lyeselhetek, a mostani háborús vi- j szonyok között pedig kétszerié éli- I télendőnek tartok. Fogadja pártelnök \ ur igaz tiszteltem őszinte kife- j jezését.

Tisza s. k.

Ezekből a levelekből látható, hogy I Vass János nr nem fáradt ki odavaló tőre kvésében, hogy pártpolitikai állásfoglalása alapján jusson a negyedik sorból tiszíviselőtáisai átugrálva! az árvaszéki elnöki székbe. | Mert látjuk, hogy ezen levelezést : megelőzőleg még Apponyi Albert grófnál is történtek lépések, mindig ! azt a szempontot domborítva ki, hogy az árvasztki elnöki, ülnöki és ügyészi állások csakis ellenzéki politikusokkal tölthetők be.

Talán befejezhetjük az árvaszéki elnöki állás körüli Odysseát azzal, hogy amikor a pártpolitikai utón kosarat kapott Vass János ur, egyáltalán nem kedvetlenedéit el, hanem sietett egy körlevélben tudatni a munkapárt tagjaival, hogy* Pillér Ede helyettes árvaszéki elnök a munkapártnak nem tagja és tehát a „mélyen ti sztelt munkapárti tag urak“ adják reá a szavazatukat. De hát Vass János ur, amint tudjuk, ezen a választáson megbukott és pedig ellene szavaztak a függetlensági pártiak egyrésze is, amiért akkor nagy aplombbal kilépeti a függetlenségi pártból.

Aki tehát az egész pályafutását a párloskodó politika szekerén tette meg, ne állitsa be vádnak azt, amit a maga számára és a maga személyére nézve szigorúan követendő igazságnak hirdet, mert Hév es vármegyében Vass János az utolsó, akinek joga volna panaszko dni a pártos tisztviselő választásra. Azt hiszi talán, hogy vakok és sü ketek laknak Hevesmegyében, akik nem látják és nem hallják mindazt, ami körülte történt és történik ? Hisz amióta elfoglalta a fóispáii sz ékét, egyebet nem csinál mint párt osko- dik, agitál, szervez, korteskedik.

Szőról-szőra úgy értelmezi a hivatását, hogy neki az a kötelessége, miként a kormánynak mi nden körülmények között pártot tere mt sen, mintha a főispáni áliás csaku gyan olyan politikai agentura volna, aminőnek az ellenzék padjain az ő párthívei hirdették. Hagy ezen munkájában annyira Ízléstelen, hogy közvetlen elődje ellen ilyen atten- tátu mókát rendez, holott ezen el ődje, mint nobilis úriember eltávozván Egerből, jóformán egy keresztül- 8za'mát nem tesz az útjába, ez csak egyik tanuságtétele annak, hogy mennyire igaza volt Tisza István nak, a mikor a kép/iseőházban kimutatta, hogy a főispáni karnak ilyen deklassificátiója, mint a mai, egyszerűen példátlan a magyar közigazgatási életben.

Sorra vehetnénk azokat a tisztviselő meilő réseket, amiket a főispán ur lapjának cikke felsorol, de nem akarjuk belevonszolni újabb és újabb személyeknek a dolgait ebbe a nyilvános eerce-hurcába., amely igazán nincs Ízlésünkre és amelyben a főispán nr bennünket belekényszeri • tett. Arról van szó, hogy a főispán ur lapja felismerhetőleg az ő dik- tandójára munkapárti rémuralmat