Egri Ujság - napilap 1917/2
1917-10-30 / 263. szám
2 1917. október 30. E G R ! ü J S A G MUNKÁBA ÁLLT A BULDOGG. Az uj főispán sajtója. Rágalmak a munkapárti rezsim ellen. Kié volt az igazi rémuralom. Vass János karriérje. Eger, október 29 Bocsánatot kell kérnünk olvasónktól, hogy ma, amikor vitéz honfitársaink diadalmas csatákban vérérnek több ezer méteres hegyek közöt*, s amikor egész érdeklődésünket ennek a mi nagy étet-hatál küzdelmünknek kellene lefoglalnia, akkor kénytelenek vagyunk ilyen kicsinyes torzsalkodásokkal foglal kozni. Rákényszerit erre bennünket Vass János, ki a sors tréfás szeszélyéből és gróf Károlyi Mihály parancsából ezidészerint Hevesvármegye főispánja, Vass Jänoä ur szőrül szóra fogja fel azt az immár szállóigét, hogy t. i. a főispánnak olyan buldognak kell tennie, aki kitépi az emberek beleit. Vass János urnák tehát első dolga volt, hogy slapitott egy ilyen bélkitépő intézményt és ezt elnevezte Egri Hírlap nak. Emlékeztetni kel! az olvasót arra, hogy ilyen „csak a belét“ jelszava újság volt már egyszer Egerben s annak asztalát egészen ugyanaz a társaság ülte körül, amely most a főispán ur lapja körül cső- portosul. Arra is emlékezni fog az olvasó, hogy sem az elölt, sem az Egri Napló csendes elszenderülése éta az egri sajtó orgánumok hangja olyan pórias, olyan alacsony, sőt sokszor brutális nem volt. Ez talán meg fogja mutatni, hogy kik voltak azok a múltban, akik a sajtóviszonyokat elvadított ?k és kik azok, akik ezt a hangot újból divattá tették. Láthatta az olvasó azt is, hogy mi hidegen mentünk el eleddig minden személyeskedő invektiva, minden alaesony inszinuácié mellett s egyáltalán nem kívántuk zavarni a főispánt, hogy a maga sajtájában a maga hangján szórakozzék. Megvoltak már a múltból való tapasztalataink, tudtuk azt, hogy körülbelül meddig fog élni ez az erőszakos vállalkozás a maga erőszakos tónusával, tehát szó nélkül hagytuk és nem zavartuk úri kedvtelését. Most is csak azért mutatunk erre, hogy ha most kénytelenek leszünk a [főispán ur sajtótámadásaival foglalkozni, ízlésünk ellenére ilyen nívót- lan vitába elegyedni, ezt nem mi okoztuk. Rámutathatunk arra az időre, amikor nem volt Egri Napló és Egri Hírlap és felmutathatjuk az Egri Újságnak ez idő alatt megjelent összes számait, amelyekből kitűnik, hogy azok együttesen nem tartalmaznak annyi személyeskedést, mint ezeknek akármelyik példánya. „Komisz rágalmak.“ Az Egri Hírlap legutóbbi számában tehát a fél lapot kitöltő közlemény jelent meg a Munkapárt rémuralma címen. Ennek a cikknek egyik része személyekre szórt rágalmakat tartaj máz, a másik része pedig a munkapártnak a tisztviselő választások körül való állásfoglalásait támadja meg. Végezzünk előbb a személyes támadásokkal. Ezekre nézve itt adjuk a következő két nyilatkozatot: Az Egri Hírlap mai számában egy közlemény jelent meg, amely az én személyemmel és politikai munkálkodásommal hosszasan foglalkozik és ezenközben engem úgy tüntet föl, mint aki a felmentések elinté - zése körül palitikai terrorral éltem volna. Hogy ez mennyire hazugság, azt igazolhatják azok a barátaim, akik ilyen dolgokban feíkereatek éa pedig munkapártiak és a függetlenségi pártiak egyaránt. Ez az ostoba vád tehát hidegen hagy. Szóvá se tenném, ha a közleménynek egy némely kitételéből nem azt látnám, hogy annak tendenciája az is, hogy bizonyos főhpáni előszobába érkezett pénzekkel engem is meggyanúsítsa. Ez olyan komisz, alávaló rágalom, amelyet egy percig sem hagyhatok visszautasittatbnul. Jó! tudom, hogy ez a rágalmazási hajsza milyen forrásból bugyog. Remélem, lesz még alkalmam vele szembe találkozni. Addig csak azt üzenem neki, hogy akinek van bátorsága rágalmazni, annak legyen bátorsága arra is, hogy a maga személyével álljon ki vele s ne bújjon gyáván a névtelenség mögé. Eger, 1917. október 28 án. Okolicsányi Lajos. Az Egri Hírlap mai számában egy terjedelmes közlemény jelent meg, melyben a többek közt az foglaltatik, hegy „a három alakzatu főispánság idejében a főispáni előszobában ezrek folytak be felmentési ügyek elintézésével kapcsolatban“ egyben ugyanez a közlemény azt is mondja, hogy a három alakzatu főispánság egyike én voltam. Ezzei a beállítással tehát a cikk engem abba a gyanúba igyekszik keverni, mint aki valami megvesztegetési pénzek részese volnék. A cikknek ezt a beállítását felháborodással visszautasítom s alávaló gaz rágalomnak nyilvánítom. Eger, 1917. október 28. dr. Setét Sándor. Keglevich Gyula gróf ez idősze- rint nem tartózkodik Egerben és igy nincs módja már ma állást foglalni a személye elleni durva támadásokkal szemben. Bizonyos, hegy senki sincs ebben a vármegyében, aki a legnagyobb megvetéssel ne utasítaná el az ő nobilis személyét ért ezen közleményekben foglalt rágalmakat. Felhívjuk Hevesvármegye egész lakősságát minden politikai pártállásra való tekintet nélkül, hogy tegyen tanúságot arról, hogy Keglevich Gyula gróf főispánsága idején minden pártkülönbség nélkül, minden rangkülönbség nélkü1, mindenkit a legszivélyesebben fogadott, mindenkinek a panaszát a legkészségesebben meghallgatta és mindenkinek a legkészségesebben állt segítségére. Aki az ellenkezőt állítja, arról Hevesmegyében mindenki azt fogja mondani, hogy hazudik. Alkalmunk volt teljesen objektív, a politika pártoskedásaitői távol álló, komoly, úri emberektől hallani, hogy a legnagyobb felháborodással olvasták ezt a támadást, amelynek forrása iránt senki sincs kétségben, és amely odáig sülyeszti az írás szabadságát, hogy betolakodik a nemes ígróf teljesen magánjellegű ügyeibe. Arról nem is szólunk, hogy egyenesen úgy állítja oda Keglevich Gyula grófot, mint akinek rosszul végződő bűnügyei lettek volna. Ez már több a soknál és ha az erre illő kifejezést itt most mellőzzük, ezt csak azért tesszük, hogy semmiképpen sem akarjuk befolyásolni gróf Keglevich Gyulának ezzel szemben való állásfoglalását. Ezekkel aztán a kérdéses közleménynek személyi részeit elvégeztük volna. Itt még csak arra a lelkiismeretlen rosszakaratú beállításra kell rámutatnunk, amivel a cikk szerzői ezt az úgynevezett „megvesztegetési pénzeket“ a közleményben elhelyezik. Azt ugyanis a cikk szerzői és sugalmazói sokkal jobban tudják, hogy miféle pénzek érkeztek mint ők mondják „az előszobába“. Azt is jól tudják, hogy ezekhez a pénzekhez absolute semmi közük nem volt azoknak, akiket ők a három alakzatu főispánság elnevezéssel illetnek, mégis az ujságirói körmőnfontság semfény vesztésével és rosszakaratú ravaszsággal úgy helyezik el egymásután a sokat emlegetett megvesztegetési pénzeket s a főispánnak és úgynevezett székállőinak neveit, hogy a helyzettel és a tényállással nem ismerős nagy közönségben azt a gyanút keltik fel, hogy ezeket a pénzeket ők kapták, vagy azokban részesültek, holott ennek az ellenkezőjéről éppen ők vannak a legtökéleteseb ben meggyőződve, mint akiknek az idevonatkozó akták birtokukban vannak. Kifejezetten nem mondják tehát, hogy ezek kapták, mert azt nem is merik mondani, de viszont elhallgatják annak a nevét is, akikről tudják, hogy kapta mert a gyanút rosszhiszenüleg a fentebb megnevezettekre akarják pártpolitikai szempontból terelni s nagyon jól tudják, hogyha ebben a kérdésben l a valódi tényállással leplezetlenül a ? közönség elé állnának önmagukat , s egész nagyképűen feltálalt vádjukat tennék nevetségessé, í Ezekkel a rágalmakkal tehát vé- : geztünk. A függetlenségi párt rémuralma. h Most áttérhetünk a munkapárti $ rémuralomra. Ez alkalommal itt is mellőzzük a főispáni hivatalnak a felmentések körüli adminisztrációját s bármenynyire csiklandoz is bennünket, hogy a főispáni bélyegző című ostoba• ságot a maga értékére szállítsuk le, | mégis nem kívánjuk megelőzni gróf \ Keglevich Gyulának azt az elh tá- I rozását, hogy ebben a tekintetben • miként kíván magának elégtételt szerezni, s általán nem tartjuk il; lendőnek, hogy az ő megkérdezése nélkül idevonatkozólag ismerteté- í sekbe bocsátkozzunk. Ámbár itt is l hivatkozhatnánk mindenkire, aki felmentési ügyben a főispáni hiva- » falban j ki, hogy ott illetlen vissza- ; utasításban, avagy pláne pártoskodó I politikai tendenciájú mellőzésben I részesült-e. Sőt nem hisszük, hogy ; akadna egyetlen egy ember, aki azt állíthatná, hogy felmentési ügyében j valé jártában politikáról csak szó i3 esett vele a főispáni hivatalban vagy azonkívül, akár a főispán, akár pedig ha úgy tetszik a szék- I állói részéről. : Más lapra tartozik azonban a pártos politikának a megyei tiszt- f viselő választásokon való szerep- I lése, Ennek Heves vármegyében ősi 1 története van. Ebben a pártos po- | litikában született meg Vass János ur is és ebben élte le egész tiszt- f viselői életét. Vájjon emlékszik e : Vass János ur mint régi megyei ember, hogy Kövér Bertalan szolgabíró azért bukott ki a tisztviselő választáson, mert a megelőző képviselő választáson bátor volt a szabadelvű párt jelöltjére szavazni. Azután, mint : régi megyei ember, arra is emlékezni fog Vass ur, hogy ugyanilyen i okból buktatták ki Kékessy Dezsőt | és Okolic8ányi Lajost évek óta vi- i seit állásaikból. Ezeket tehát nem az előléptetésnél mellőzte a függetlenségi párli rémuralom, hanem eddig viselt állásuktól fosztotta meg azért mert politikai meggyőződésükhöz ragaszkodtak. Avagy Werner Gyula miért bukott el a szolgabirói pályázaton, nem e azért, mert nyíltan szabadelvű pártinak vallotta magát ? Minczér Józsefet, ezt a tehetséges tisztviselőt tűiért buktatták meg, holott szol-
