Egri Ujság - napilap 1916/3

1916-09-18 / 258. szám

XXití. ovfe 19:6 szgptembsr 18 , hétfű 258 sxátn. S’iöfiaetésl árak: ffdyben és vidéken i ostán kök!ve egész évié 20 korona,-- fél évre korona, !0— jegyed évre 5 kor' 50 fi!!., — agy hóra 1 kor. 70 f. — Egyes sván ára vasár­ás inaepmp is 6 f. — 8zerk«s?.íözég és kiadóin rátái: Jókai Mór-utca H megyei és helykori telefon szín.: 168. ?tesíitssaéft ftiti&T ftdJHMMK fotóié smámem KAJLLA V MH£«,ő» '4te?&9!«tt»ae SIOS6 (ítfUMtOHhé BÍe8Ttmr~*ASaA» á« i ' ~HL-, rtr~lTn iPftf il■ B1 a—:-JBBffitgfl Hirdetési árak □ cm.-kint nyílttéri közlemények, blréeét Ítéletek, gyászjelentések hírek rovatában 2C fillér, hatóságok, részvénytársaságok, gazda­ságok, hivatalok hirdetményei, árverési hh-de lések 10 fillér, magánvállalatok hirdetményei 6 fillér. Eljegyzések, egybekelések, köszönet- nyilvánítások stb. 1—5 sorig 6 K. Ugye*Öletek bálbizottságok értesítései, köszönetnyilvání­tásai, felfilfizetések nyugtázása 20 sorigB Rövid háborúra számított az oláh nép és amikor úgy gondolta, hegy végéi járja a haláltánc, macs- kaugráttsal átkúszott fáz er­délyi hitárea. Fólóskgsfe m« már újra psaasrclm, aegy nyitvK hagyták a UiHaésxct- tél éré ín Megalkotott kár­páti kapukat és ezt a fele­dékeny ségeí ms ezerszámra tőld&nfutóvá tett erdélyi székely családok siratják és elveszített vagyonok és re- méaystk ériási káraival, ii- zstjük, A fájdalomnak és keserű.-égnek átadhattuk magunkat egy érára, de az­tán újra munkános keli lát­nunk, az ellenséget siránkozó nép nem tudja msgsesnmi- siteai. Erdély egy részét elrabolta az orful támadó ellenség, de vissza fogjuk azt szerezni tőlük éi újra fel fogjuk építeni. Ehhez azonban bizalom és türelem szükséges. Bizalom a még mindig akarattól öUizadá, elszántságában tün­döklő magyar erőben és türelem, sok, sok türelem, hogy az idő lassú munká­val visszahozza, amit néhány megátkozott és megsiratott nap elvett télink. Elhozta már hozzánk a bús *1 kányátok bánata ;-ok híréi elleaségemk ujjongá- sának s örömmámorának. Leaabsrg, Prza^ysl már orosz uralom alatt nyegött és a kozákok lovai Máraseaa- roBSiigüt, Sárii i és Homonna utcáit taposták. Ma sínes okunk a két?égkea&á?re, m* is teljes leket bi^miank. a jövőben. Az Erdélybe í#rt oláhság mögött, a Duma partjainál dübörög a végzet de egy szerencüéa óra meg­hozza m, jd a fordulatot, mely­nek megváltásáért epedvc vágyik szegény Erdély, sze­gény Magyarország. Fáj a csalódás, hogy m megtörténhetett, tépi lelkink a keserűség, hogy e. a csa­páit érhetett. De esiggedni nem szabad, különösem most, mikor a nagy világtragédia súlyos léptekkel és lendü­letes iramban halad a vég falé. Az oláh gazság megitatta velünk a bosszú mérgét, a gyűlölet keserű italát és ne­künk, akiknek szent hajlé­kára tért az áruló sereg, most kell igazán férfiaknak lennünk, férfiaknak, min­dent adó. mindenre elszánt erőseknek. Ámde most ütött az aórájk. Mejgizlelték már ők is a csa­lódás keserű gyümölcsét, érzik már a feloszló mámor bágyadtságát, teljesűletlen re* mények fájdalmát. A dobrudzsai vereségek nyomán meghalt az öröm, elcsendesült a kacagás a bűnök és hazugságok pom­pázó cifra városában Buka­restben. Bukarest reszket és mene­kül, félelemben hallgatja az ágyuk szavát, amit a Duna mögül hord hozzá a dobrud- zsai szél. És az ágyuk hang­jában zug a halál mars, amit német, bolgár és török harci kiáltások hangjaiból fon a Dunát korbácsoló szél. Hát csak hadd kóstolják \ meg ők is a háborút, a meg- | döbbentő véres küzdést, igyák fenékig a serleget, melynek keserű italát árulásuk csur­gatta bele. Szenvedjenek, vérezzenek és szidják a napot, a percet, amikor békéjüket megölték és fegyverhez nyaltak: röv|d há­borúra. Legyen rövid a háború. S legyen hosszú, örökkétartó a béke, amelyet a mi végleges nagy győzelmünk által koszo- ruzott fegyvereink ajándékoz­nak az emberiségnek. & piac magrendmbá- lyuásaról. Ami jó vtlafi Egerben is. Eger, szept. 17. A piacet megrendszabályosai úgy látszik nem lehet. De csak Egerben nem lehet. Mert másfelől kapjuk a hirt, hogy erélyes intézkedésekkel mégis sikerül lassan visszaszorítani az élelmiszer uzsorát. Most Szatmár véres rendelt el erélyes piaci szabályokat s ezek közölt olyanokat, a minőket mi már régen sürgetünk. Szatmároa ugyanis minden elára* sité köteles fekete táblát kifüggesz­teni áruhelyéa látható helyen és azon feltüntetni, hogy mit árul és az illető árunak mi a maximális ára. Akik pedig kilószámra árulják pertékájukat, illetőleg kik olyan pertékát árusítanak, amelynek maxi máiig ára kiláuzámra van meg­szabva, azok kötelesek serpenyő* mérleget tartani. íme en«! az egyszerű rendelettel és ennek a rendeletnek szigorú be- . adósáv: 1 és betartatásával & leg­több pittd panasznak útját lehet vágni \£ Egri Újság mindéit isy? 'táru&Uútjál és Jöháayiórís •,’íbeit kapható. Román foglyok Kolozsvárt­A bocnkeras hadsereg két sebesül tje. Kolozsvárról Írják: Két aj lakó­val gazdagodott tegnap óta az egyik kórház betegállománya. A világhá­ború jetenjének két, most legérde­kesebb alakjával, akik kórház föld szinti kórtermében fekfisznek és bi­zonyos fáié bizalmatlankodással né­zik még a körülöttük szorgoskodé ápolókat, sőt a többi, kórágyen szenvedd sebesülteket is. A kórháznak ez a legújabb ket­tős zuwachs-a: két román közka­tona. A r^mán sorkatonaság tagjai. A román 30-ik gyalogezred legényei. Kolc Nikoiáj és Tivu György a nevük. Ahogy megállunk a két közvetlenül egymás mellett fekvő román katona ágyai előtt, mindket­ten félkönyökre támaszkodnak. A kórház vezetősége által leköte­lező előzékenységgel rendelkezésre becsájtott katonai tolmács segélyé­vel beszélgetésbe elegyedünk a két románnal, akik közfii Kolc Nikoiáj válaszol, míg Tívu György feszül­ten figyel minden kérdésre, sincs- e benne olyan árnyalat, amelynek rossz szándéka ize vau, de aztán egyre megnyugodtabban, helybenhagyélag bólongat. Néhány kérdés és feleletből kitű­nik a naciouálé. Kolc Nikoiáj a ko­pott, csukaszfirke, ellenző nélkül való sapkájára varróit, valamikor piros, most penészszinü számmal igazolja n román 30. gyalogezred­hez való tartozftfldóságái. És amilyen szánalmas a főveg, olyan a két sorkatona egyenruká- zata is, a hadbavonultság első óráiból. A kórágy fsjcedulataríó oszlopá­nak fogasán két molyette, szinte átlátszó, bizonytalan sziaü, bélelet­len köpeny lég. A rsi fogalmaiak szerint ezek köpenyegek volnának, a román hadseregben azonban a zubbonyt helyettesítik, amennyiben a katonák blúz nélkül, ingujjra ve­szik fel ezeket a kabátokét, ami kétségieieaül roppant elmés és cél­i . = « "

Next

/
Thumbnails
Contents