Egri Ujság - napilap 1915/2

1915-07-18 / 196. szám

2

E ‘j k l

U_jis A U

l3! .. juliüs 18.

Irak-front;

E hó 13-ára virradó éjjel a Muntefik csoport balszárnyán levő előretolt csapataink fényesen megoldottak egy feladatot. Az éjféltől másnap délutánig tartó harcban heves tüzelés dacára visszaverték az ellenséget, amely ágyunaszádoktól súlyos veszteséget szenvedett. A Datolyafa vidékén 500 elesett katonát, köztük több angol tisztet találtunk. Azonkivül az ellenség két hajón sok halottat és sebesültet szállíttatott el. Mi 1 hadnagyot és 5 közkatonát valamint 21 sebesültet veszte tünk,

Az ellenséges ágyuk e harc folyamán 300 lövés} tettek állásainkra, de csak egy katonát sebesitettek meg. A többi harctéren nincs jelenteni való.

H doberdói fsnsik ellen intézett olasz támadást isikéi visszavertük.

Ágysharcok az egész arcvoaalon.

(Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.)

Budapest, jniius 17. (Hivatalos jelentés.)

©Sasa: hadszíntér:

A Julius 17-ikére virradó éjszaka ismét visszavertük az olaszoknak a doberdóijensik ellen Intézett előretöréseit. Az ágyúzás valamennyi arcvonaíon folyik.

Hofer, altábornagy.

Tíz hónapos orosz uralom után Stryjben.

(Az Egri Újság tudósítójától.

. .. julius 12.

Lesz-e történetíró, aki megírja majd, mint tért vissza lassan az élet a halálravált országba, mint indult meg a letiprott városok pezsgő vérkeringése újra, hogy raktak uj tetőket a fel perzselt falakra s a hadak utjának elsöprő forgatagába került kultúra hogy virult fel újra az üszkök közül, midőn tovahö- mölygött már felette a dőngö robaju harci tömegek szörnyű áradata.

Átért nagyszerű volna lépésről- lépésra figyelni ezt a nagzszerü folyamatot, amely szinte az ősi trópusok fantasztikus izeit szörnyeinek csodálatos helyre pótló képességével, szívós, kiirthatatlan életerővel, mindörökre elpusztithatatlanul azonnal elkezdi sarjasztő, erjesztő munkáját, hogy káprázatos feltámadással szülessen újra önmagából.

Rommá égetett állomások, porig alázott falvak, megcsufolt, megrongált városok hosszú sorát át cammognak be az ájulásig tömött postavonatok Stryjbe, ahol még pár héttel ezelőtt Andrejew generális parancsolt elevenek és holtak felett. Még jói emlékszik itt rá mindenki, midőn a német csapatok rövid, de rettentő heves tűzharc után szinte száguldó szélvész gyorsaságával temettek itt párolgó oroszok nyomán, nemrég ide hallatszottak Zydaczowfelől a Linsingen hadsereg győzelmesen dörgő ágyúi s nem is olyan messze innét a rohatini fronton még egyre dolgozik a német nehéz tüzérség, de itt már felserkent a régi élet, előbujt az áldott napfényre penészes odúiból, ahová hónapokon át keserves rabságba járta jaz orosz barbártól való félelem. Most újra itt robog tova a nyüzsgő utcákon, felnyitogatta a boltok régóta leeresztett redőit, leszedte a lakatot a szájakról, a nyomasztó gondot a szivekről, világosságot gyújtott, fényt hintet a szemekbe s a dermedt erekbe uj pezsditő, forró vérkeringést sajtol.

Sőt talán az újjá ébredés első lázában lüktetőbb, gyorsabb verésü, merészebb lendületű itt az élet, mint valaha volt.

A béke szép napjaiban sokkal nyugalmasabban, jólakottabban, terpeszkedhetett ez a város a Dnjesz- ter menti széles mezők közepén, ahol langyos esők nevelik most a kissé késetten hajtó orosz vetést. Egyenes utcáin, széles homloku, külső disz nélkül való itt-ott már vénhedt hazai közt a fürge galíciaiak nyüzsgő népe s a szapora beszédű, hangos lengyel asszonyok nem verhettek olyan zajt, mint most a szünet nélkül robogó autók ütemesen kereplő lármájnkkal, a tülkök vontatott kiáltásával, súlyos dübörgésükkel, amely alatt csattog a kövezet és rázkódnak a házak, amelyek igen beletanultak a reszketésbe a 12 hónapos háború örökös ágyu- tüzében.

Máskor bizonyára feltűnést keltettek a kívánatos és nem is nagyon zárkózott lengyel hölgyek között a a frissen áthelyezett huszár-eszkad- . ron délceg, magyar tisztjei, ma a világ minden tájáról varrnak itt. Az utcákon lépten nyomon magyar szó i csendüt a fülünkbe, bécsi vezérkari tisztek kimért eleganciája csábítja a kiváncsi lány szemeket. A kávéház- ban a Budapesti Hírlapot adják kézről-kéirre komoly tüzértisztek. Egy robusztus pomerániai vitéz a Berliner Tageblattba temetkezik. É3 még mily messze tájékról sodorta ide a háború mindent szertekuszáió zűrzavara ezeket a harcosokat. — Vannak, akik az árbócerdős Hamburgból jöttek, vannak, akik a Rajna tündéri tájáról, az illatos és felejthetetlen német erdők közül, az édes mézet ontó szőlőhegyek tövéből, a romantika rejtelmes lehelletét küzdő, ősi mondák drága babonáitól zsongó várromok közül kerültek erre, a, Dnyesztermenti pusztákra, e hirtelen termett romok közé, amelyeket máról hónapra varázsolt ide a háború, e szédületes kezű diszíetmester. — Szálas hannoveriek is vannak és szőke leányos elszásziak és minden nemzetsége a roppant germán erőnek, amely megingathatatlan fegyverbarátságban velünk egy ellenségesen rázúduló világ felett suhogtatja meg igazságosztó, győzedelmes kardját.

A szépségükről és kacérságukról hires lengyel asszonyok s a tüzes, ábrándosszemü, élveteg ajkú zsidó- lényok már ismét ott sétálnak estén- kint a Banhofstrasse kedves, kis alléjában, melynek magas gesztenyefái szomorú, korai őszt sejtve az idén, már buzgón hullatják sárgává ernyedt lombjukat.

Bár 9 óra után polgári egyénnek tilos mutatkozni az utcákon, de addig vigan foiyik már itt a flört. A padokon ^meghitt párok simulnak össsze s a sarkantyupengésre — hányszor peng erre most a sarkantyú — eleven tűzzel pillantanak fel a női szemek, Csak lengyel nők tudnak igy nézni, ezzel az édes, bársonyos odaadással, amelylyel kerek, telt bájukat egy pillanatra csaknem átolvasztják a lényükbe, hogy a következő pillanatban kacér csintalansággal lebegjenek tova, mint valámi ingerlő ígéret, amely után remegő vággyal tárul a karunk.

Egy hónappal ezelőtt még kihaltak és halálos némaságuak voltak ezek az utcák. A korán lehulló téli est hamar félós sötétbe burkolta a néma utcákat.

Csak a kozáktisztek sarkantyúja pengett olykor a szomorú csöndben, vagy a lovagló vessző suhintása vert apró füttyöket. De volt úgy,

hogy keserves jajgatás segítségért esdeklő sikoltások tépték a némaságot, de ablak ki nem tárult, ajtó fel nem pattant a jajveszékelésre, mert Andrejew tábornok szigorú parancsot adott ki, hogy 4 óra után senki se merészeljen az utcákon mutatkozni. Pusztába vesző kiáltás maradt minden segélyért sikolt6 szó, mert nem volt, aki megszegni merészelje a parancsot, mikor úgyis hiába lett volna mindéit segítség.

Andrejew kormányzó különben egyike volt a legemberségesebb orosz kormányzóknak úgy szintén a helyettese Minko ezredes, akinél pénzzel mindent ki lehetett vinni, így aztán nem is volt sok bántódá- suk a derék stryji polgároknak- Legfeljebb az óráiktól választották el őket nagyon hamar. Ha a kozák kiváncsi volt az időre, tudta már a lengyel, hogy az órára fáj a foga. Azért nem is ellenkezett sokat, odatta, legalább megspórolt egynéhány „nahajkát“ s ez a Galíciában ma rendkívül közismert szó a kancsuka ütés népszerű kifejezése.

Az üresen hagyott lakásokba be- kvártélyozták magukat az oroszok, de nem voltak valami kellemes lakók. Az értékes bútorokat elhurcolták, az értéktelenebb holmit, az ajtókat s a lakások fa alkotó részeit feltüzelték. Nagyon sok stryji polgárt főleg a németeket és a zsidókat elhurcolták sáncmunkára. Akár- hányan vannak itt Stryjben, akik a tél folyamán a Kárpátokban, az Uzsoki nagy szerpentin körül, vagy a vereckei szorosban ásták az oroszok részére a lövőárkot, hányták a sáncot és a fedezéket. Az orosz nem sokat teketóriázott senkivel. A kozák csak bejött a lakásba vagy az üzletbe, megsuhogíatta a kancsukát s csak annyit mondott „Komm“ aztán már nyúlt is az illető gallérja után.

A Goluchowszky-ulicaban van Schönfeld Náthánnak egy divalké- reskedése. A felesége magyar asz- szony, Budapesten szerzi be minden áruját s most magyar újságokat is árusít. A Budapesti Hírlapot és az Estet. Ezt a két magyar lapot lehet most Stryjben olvasni. Ez a kedves beszédes magyar asszony mesél el sok érdekes epizódot az orosz uralom rém napjaiból.

Bár Stryjaen elég emberségesen viselkedtek az oroszok, azért kivégzés fordult elő szép számmal itt is. Borzalmas kegyetlenséggel végeztek ki egy Vogel Lázár nevű zsidót, aki az egyik legvagyonosabb liszt- keseskedőnek Fruchternek volt a veje. Az volt a vád Vogel ellen, hogy magyar kém s ezért halálra ítélték. A vesztőhelyen megásatták vele a tulajdon sirját, maga ácsolta meg a bitóját is. Az orosz hóhér azután rövidesen végzett vele s belökte az önkezével ásott sírba.

Ez a szegény Vogei hat kis gyermek apja volt s a ruthén szolgáló, aki szerette a gazdáját, mikor hallotta, hogy ki végzik a legkisebb