Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-09-10 / 250. szám
2 EGRI U J SAG 1915, szeptember 10. A haűcsoport 3550 oroszt elfogott és 10 géppuskát ! zsákmányolt. LIPÓT BAJOR HERCEG HADCSOPORT]A: Itt is elérték az ellenséges hátvédekkel folytatott j harcok közben több helyen a Zelviaukát. Rozáliától délre kierőszakoltuk az átkelést a I Rozálián. Az osztrák-magyar csapatok Kielcétől északkeletre j elterülő erdőn át nyomulnak előre. MACKENSEN TÁBORNAGY HADCSOPORTjA: Chomknál elérte Jasialda északi partját. Az észak j felé irányuló előrenyomulásukkal az ellenséget Bereza- Kartuska elhagyására kényszeriíeítük. A Sporoskie tó és a Dayepsr—Bug csatorna kozott j további tért nyertünk. Délkeleti hadszíntér s Osztrowiól délre a Sereiben át előrenyomult ellen- | séget északi szárnyára vertük vissza. A legfőbb hadvezeíőség. j Tengerészeti léghajók eredményesen j bombázták a londoni City-negyedet. | (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Berlin, szeptember 9, \ Szeptember 8-áról 9-ére virradó éjjel tengerészeti l léghajóink jő eredménnyel megtámadták a londoni City j nyugati részét, továbbá nagy gyártelepeket Norwito mel- i lett, valamint a Nuddiesboroughi kikötői és vasmüveket. Erős robbanásokat és számos tüzet figyeltünk meg. Az ellenséges ütegek hevesen lőttek léghajóinkra, de mindegyik sértetlenül tért vissza. B E H N C K E. ftokkatifiaitik Eger, szeptember 9. Rokkantjaink na legyenek kereset- képtelenek, ne szoruljanak kegyelem kenyérre! Ebben az egy mondatban van kifejezve az a szárnyrakelt és mindinkább duzzadó, emelkedő, gyönyörű szép eszme, amely most már Tisza István gróf miniszterelnök ez évi 3301. számú rendeletével állami szervezetet nyert s ezzel élő valósággá letl. A rendelet, a maga hivatalos szárazságával, fejezetekre és paragrafusokra osztott részleteivel is olyan, szinte poátikus lendületű irásmü, amelyet meghatottság nélkül és a leglelkesebb örömérzésnek megilletődése nélkül alig lehet végig olvasni. Petőfi, ha élne, ő se zengené ma többé kesernyésen: A hosszú szolgálat jutalma egy érdempénz és a rongyos öltözet, se másik költő társa a béna katonáról, hogy .küszöbről küszöbre járok ..." Nem. Akik a hazáért vérzettek, azoknak nem kell küszöbről küszöbre járni. A csonkák, bénák is olyan egész emberek lesznek a háború után, akik fölemelt fővel, önérzettel síép jövőie. mondhatják: Nem szorultam kegyelem kenyérre. Megkeresem a magamét és a családom eltartására valót becsületes, tisztes munkával. Ha béna vagyok is, félkezem helyébe, féllábam helyébe nem mankót adott az állam. Adott uj kezet, uj lábat, járhatok, kelhetek, ha bicegve is. És ha bicegve járok is, de munkába járok. És, hogy ebbe járhassak, maga az Állam ad munkát. Megérdemlem, hálás is > vagyok az Állam iránt, mely rólunk rokkantakról igy gondoskodik, hogy egy csapásra rokkantságunkból fel is épit s ugyanakkor munkaalkalmakat nyújtván, emberi méltóságunknak önérzetét is növeli. Nem szorulunk kegyelem kenyérre! Megkeressük a magunkét. Hogyan ? Úgy, ahogyan a miniszterelnök rendelete és ezt megelőzőleg Kle- belsberg államtitkár megnyitó beszéde egy szabadliceumi előadáson, hivatalos, száraz formában elmondja. Ennek a két kijelentésnek, rendelkezésnek veleje, összetömöritve, a következő: A csonkított, béna és belső bajokban szenvedő katonák agyének egységes irányítására, szervezésére és igazgatására egy uj hivatal: a M. kir. Rokkantügyi Hivatal állit- tatik. Ez a hivatal elrendez mindent. Nemcsak Budapesten, hanem országszerte. Mellékhivaíalok nyílnak Pozsonyban, Kolozsvárott s aztán később az ország több helyén. Ennek az állami hivatalnak célja és kötelessége lesz, hogy szervezi, fentartja,^ és igazgatja a csonkított, béna és belsőbetegségben szenvedő katonák részére már eddig is rendelt in tázeteket. Mint aminők az orvosi utókezelőságben és gyakorlati oktatásban részesítő intézetek, mesterséges testrészeket gyártó műhelyek. Valamint a mezőgazdasági és ipari kereseti telepek és műhelyek. És még sok más egyéb, ami mind a rokkantakat támogatja. Mindezeknek az intézeteknek, telepeknek és műhelyeknek az a célja, hogy akik még betegek, azokat meggyógyítsák és akik meggyógyultak, vagy művégtagokat kaptak, azoknak munkát is adjon az állam és a társadalom. Az állam, Tisza István miniszterelnök rendeletében, gyönyörüszépen rakta le alapját annak a nagy, szép gondolatnak, hogy csonka, béna katonáink miként élhetnek tovább» emberies, önérzetes polgári életet. Mint eddig segített, segítsen tehát ebben tovább a társadalom is! Rokkantjainknak igy szép jövője lesz. Nálunk Egerben a rokkantügyi: választmány a minap alakult meg s remélhetőleg elhelyezést fog találni az uj szervezetben. sas MM' Hadműveletek a Visztula-Harew— Klemen és Bug szögén. — Az Egri Újság katonai munkatársától. — (Harmadik közlemény.) Eger, szeptember 9. A blonie—grojeci vonal eleste után Varsó és vele együtt Lengyel- ország sorsa erdőit. — Megkísérlik még az orosz erők julius 26. és 28-ika között vehemens ellentámadásokkal visszavetni a Narew déli partján gyülekező Gaíiwitz sereget s megakadályozni, hogy Varsó ösz- szekötő vonalait elvágják, de mert ugyanekkor Woyrsch a Ramomka torkolatánál vert két hidon átkelve megjelenik Maciovicénél a Visztula keleti partján — hol már az 1830- iki háborúban vérzett a lengyel sas az orosz kétfejű madár körmei alatt — a szövetségesek Ivvangorod és Varsó oldalában állanak. József Ferdinánd hadserege elfoglalja 29. és 30-ika között Lublint, Nowo-Alexandriát, mire augusztus 5-én úgy Varsónak a Visztulától nyugatra eső része, mint az egész Ivvangorod a szövetségesek hatalmába kerül. Megkísérli még a következő napokon Janukow a Woyrsh seregét a Visztulára vetni, de József Ferdinánd csapatainak előtörése Kock felé a Wieprz szögletében nemsokára a támadások abbanha- gyására késztetik, visszavonulásra Lukow felé. Augusztus 8-án kiüriti az orosz Varsó jobbparii hídfőjét Prágát, elvonul Siedlicre, a Narew- sereg pedig a Czernovy-Bor magaslatán a Bug—Narew között kísérli meg Gallwitz seregének feltartóztatását, de Scholcz elfoglalja északi oldalán Lomzát s Osztrolenka is német kézre kerül; egy sorsára bízott orosz sereg Nowo-Georgiewsz- ket hősiesen védi a Beseler tábornok parancsnoksága alá rendelt, a Gallwitz és Lipót bajor herceg seregének részeiből alkotott ostrom- csapatok ellen. Lipót herceg átlépvén Varsónál & Visztulát, Wegrow irányában halad. Az orosz hadvezetőség elhatározván a Visztula-vonal feladását és a visszavonulást a közép-Búgra, ezentúl már csak a szárnyakat védi nagyobb energiával s a Czerwory—Bobr és Wlodawa—Parczew melletti orosz állások ellen folyt harcok még mindig bizonyságai voltak az ellenséges erők ellenálló képességének; csak midőn az orosz Visztula-froní átlépte augusztus 12-én a Liwiecet, vonul annak északi erőcsoportja Bialystokra Narew mögé — a déli pedig Breszt—Litowskba vissza. Ekkor már mindinkább kétségtelenné vált az a szándék, hogy az oroszok a vármüvek erősségeit, kivéve a stratégiailag legfontosabb helyeken fekvőket, nagyobb áldozatok és ellenállás nélkül fogják átengedni. Oka ennek abban keresendő, hogy teljes tudatára ébredtek annak, hogy a szövetségesek ostromeszközei ellen váraik sem építkezési módjuknál fogva, sem tüzérségi felszerelésük hiányai miatt nem vehetik fel a harcot eredménnyel; de meg a szövetséges haderők felvonulása a Njemen mentén és Kurlandban, utóbbi harcterek győzelmes eseményei mind a Visztula-front gyors kiürítése és visszavonása mellett szóltak. Hogy Below és Eichorn tábornokok hadseregei a Kowno—Dünaburg-frontot az orosz Visztula-erők hátában be ne nyomják, még mielőtt azok a Bug keleti pontján Podiochia harctereit el nem érik, szükségessé vált a rendelkezésre álló erőknek a Vyija medencéjében való összpontosítása, esetlegesen más frontok rovására is. Igen valószínű, hogy úgy a lengyel, mint a podoliai harctérről is szállt* tottak Viinára csapatokat.
