Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-09-10 / 250. szám
1915, szeptember 10. E G R í U J S A ű 3 Nem csupán Mackensen, Gallwiíz s a többi seregek, hanem főleg a kurlandi német erők vehemens akciója, a lőszer- és löveghiány voltak azok a tényezők, melyek azt az elhatározást érlelték meg az orosz hadvezetőségben, hogy Lengyelországot kiürítse. Az orosz hadvezetés, beállott kritikus helyzetének leleplezésére azt hozza fel a visszavonulás okául, hogy az önkényes és tervszerű s egy későbbi offenziva alapjául szolgál. Ennek az állításnak az a része, hogy a visszavonulás önkéntes, nem felel meg a valóságnak, mert oka a hiányos felkészültség folytán bekövetkezett csatavesztésekre vezethető vissza. Ez az oka Januskievich tábornok elmozdításának, valamint a változásnak a hadsereg fővezérletében. Hogy a visszavonulás tervszerű s nincs hijján rend és energiának, azt el kell ismernünk, de hogy lehet-e még eredményes offenziva alapja, abba a szövetségesek hadvezetőségének is lesz beleszólása és sok ma ismeretlen tényezőnek. Ma csak egyet lehet konstatálni, hogy az orosz seregek meg vannak verve s a folyó év a központi hatalmak nagy eredményeivel fog lezárulni. Színház. Műsor: Szept. 10-én: Van-e babája? bohózat (újdonság). „ 11-én: Mozitündér, operett. Ezüstpilíe. Valljuk be, hogy az emberek nagy része, legalább is az első pillanatra nem azt nézi a szinlapon, hogy ki irta a darabot, hanem a darab címét s ebből alkotja meg a képzelete segítségével az előzetes kritikáját. Ezüstpille? Hm! Hm! Jó dolog lehet, olyan kedves kis sentimentáiis bohózatocska, tele szerelmi duettokkal, kérlelhetetlen anyóssal, ifjú romantikával, vallomás, holdsugár s a végén a jó öreg atyai áldás, függöny. Hát kérem, aki ezt gondolta, az tévedett. Mert az előbb felsoroltak mind benne voltak ugyan a darabban a holdsugár kivételével (melyet esetleg Piperkt—Faragó tarfején födözhettünk volna fel)ámde hol volt ebből a sentimentalismus? Lám azok, kik észrevették a szinlapon azt is, hogy ezt a darabot Gábor Andor irta, az rögtön tisztába volt azzal, hogy itt egy telivér fővárosi nyári „tésztádról van szó, mely spékelve van egy pár „piti“ meló- diáju énekkel és „stramm* tánccal, melyet nincs az a „káli“, aki szebben „ringelt“ volna, mint Pádly Margit, aki csapongó játékos kedvében oly csodás temperamentummal játszott, hogy ... — mit is mondjak, hogy sablonossá ne váljak? — még a legöregebb színházi „céget“ is kihozta a formájából. Nem csoda, hogy az egész közösség mint egy ember akart a színpadra ugrani, hogy segítse felemelni, amikor a tánc közben elcsúszott. Az est hőse azonban akárhogy is „dominózunk“, mégis csak Endrei volt. Higyjék kérem el, hogy ilyen „grand blatt“ már régen volt leadva az egri színházban. Minden szavát, mozdulatát micsoda harsogó kacaj, nem is kacaj, hanem nevetés, haho- tázás, sőt annál is több kisérte, mely egy percre sem szűnhetett meg a nézőtéren, mert ahol elhagyta Endrei, ott Rátkai folytatta, akiről ma megint, mint már annyiszor, csak azt Írhatjuk, hogy most is elemében lévén, nagyszerűt, kiválót, elsőrangút nyújtott. Halmos Mici pedig, a mindig elegáns, ma még szebb, még bájosabb volt, mint eddig, különösen mikor a Sólyommal együttesen leadott duettjében oly pillekönnyedséggel lejíette a táncot. A pille azonban nem o volt. Hogy ki volt, azt majdnem a jótékony homály fedi, de ez nem is fontos. A fontos az, hogy Gábor Andor elérte a célját: e bohózata órákon keresztül a legegészségesebb nevetésben tartotta az egész közönséget, amely azonban nem volt igazságtalan a kitűnő szereplőkkel szemben sem, mert az egyes jelenetek után a tapsaival olyan „murit“ csapott, hogy még a polgári „zsarukat is magával ragadta, akik szintén tapsoltak, „ujrá“-z(ak, mig csak az orchesteri lövészárok felett meg nem jelent a megadás jele: az újra táncba libbenő Pádly Margit fehér ... keszkenője. Van-e babája? A színházi iroda jelentése szerint a Vígszínház múlt évi szezónjának legsikerültebb bohózata kerül ma bemutatóra és tekintve az óriási fővárosi sikert, a melyet legjobban a Vigszinház 25 zsúfolt háza bizonyít, — mert 25 zsúfolt ház kacagtatta végig a „Van-e babája?“ előadásait, — remélhető, hogy nálunk is kedvező fogadtatásra talál a darab. A „Van-e babája?“ elejétől végig a ferde helyzetek és kacagtató jelenetek tárháza, úgy, hogy a közönség ki nem fogy a nevetésből. A darab szerepeit Fekete Irén, Vajda Ilonka, Niczkyné, D’ Er- dődy Jolán, Faragó Sándor, Endrei Sebestyén és Sólyom játszák. A darabot Faragó rendezi. A mozitündér szombati bemutatóját az előjegyzések után Ítélve teljesen zsúfolt ház fogja végignézni. E gyönyörű zenéjü, érdekes meséjfl operettet Rátkai Sándor rendezi, aki teijes ambícióval készül a bemutatóra. A darab, amely az amerikai milliomos világban játszik, jobbnál-jobb alakításra nyújt módot az abban szereplő F. Halmos Mici, Kiss Cecil, Féli Zsóka, Rónai H., j Endrei, Zsoldos és Faragónak. Kü- I lön érdekessége a darabnak a tel- | jesen felszerelt müködésképes lift, amelyet e darabhoz külön készit- ! telni kellett. HÍREK. Eger, szeptember 9. A háború legborzalmasabb, de egyúttal ránk nézve iegdiadalmasabb napjaiban Hozzádjordulunk. Erzsébet királyné ! Nézd, ha fagyasztó a hideg, ha forró a meleg, ha ázik, ha fázik: hazájáért emberfeletti módon küzd, harcol a magyar katona, A Téged a síron túl is szerető magyarjaid sokat tettek, többet a feladatuknál. Tekints le a boldogság, a jólét, a gondtalanság hazájából, nézd: a bérces Kárpátok magyar vérre! vannak ázass sas i H törökök zsákmányon fegyverekkel verik az ellenséget. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Konstantinápoly, szeptember 9. A török főhadiszállás közli: Az Anaforta-szakaszon a 6-lkáról 7-ikére virradó éjjel a Mestantepe-Aznak felé küldött felderítő oszlopaink behatoltak ellenséges lővészárkokba és két gépfegyvert zsákmányoltak felszereléssel együtt, továbbá 15 municiós ládát és 20 puskát. — A gépfegyvereket most az ellenség ellen alkalmazzuk. Tüzelésünkkel elpusztítottunk egy munícióból megrakott angol kórház-vonatot, amelyen ennek következtében robbanás történt. Az Ari Burnu-szakaszon semmi jelentős esemény, — A Szedil Bahr-szakaszon ellenséges torpedónaszádpk egy lekötött léghajó megfigyelései alapján néhány percig lőtték a jobb- és a balszárnyon lévő állásainkat, de semmi emli- tésreméltó kárt nem okoztak. Tengerszorosi ütegeink szeptember 7 én elhallgattattak ellenséges ütegeket, amelyek a balszámyon levő állásainkat lőtték. Ugyanezek az ütegek Mortulimannál szétszórtak ellenséges csapatokat. A többi fronton semmi jelentős esemény. tatva; nézd: a magyar ifjúság szine- java a legelső sorokban küzd; — nézd: a magyar mindenét kész feláldozni hazájáért, vagyonát, boldogságát, éleiét, csakhogy az övé maradhasson a kanyargós szőke Tisza, a délibábos Hortobágy. Tekints magyarjaidra, kik most a Te könyörgésedért imádkoznak áhi- tatos lélekkel, zokogó ajakkal, tekints e Te népedre s az örök életbe való távozásod ezen évfordulóján szelíd szemeidből az örömnek könnyei hulljanak alá: . . a Te orgyilkosod fajának orvtámadását örökre meg bosszuló magyar katonáknak vérre! áztatott szülőföldjére: Magyarországra ! (Szabó Ernő.) — Katonai kitüntetés. Dr. Klein István tartalékos zászlósnak, az Egri Újság ihletett lelkű munkatársának katonai kitüntetéséről adhatunk örömmel számot. Dr. Klein István igen rokonszenves tagja az egri társadalomnak, mely sokszor gyönyörködhetett a „Kleist“ álnéven iró munkatársunknak szebbnél-szebb költeményeiben s költői lélekből fakadt hangulatos, meleg Írásaiban, melyek az Egri Újság hasábjain megjelentek. Müveivel azonban szívesen látták őt a legelőkelőbb fővárosi szépirodalmi lapok is. S költői vénája nem fogyott ki a hadjárat alatt sem, múzsája nem hagyta el őt, mint katonát, a harctéren sem, ahonnan szintén sok szép költeményt, háborús költészetünknek sok szép igaz gyöngyszemét küldte haza nekünk. A kárpáti harcokban megbetegedve rövid időre haza jött gyógyulni két ízben is s mire most legutóbb visszatért a harctérre, ahol — sorai szerint — jelenleg rettenetes harcok folynak, melyek nagy, nagy sikerekkel kecsegtetnek, — feljebbvalói már az I. osztályú nagy ezüst vitézségi éremmel várták, melyet a Z!ota-Lipa körüli harcokban tanúsított vitézségével érdemelt ki — Köszönetnyilvánítás. Mindazok, kik boldogult férjem végtisz- tességén megjelenni szívesek voltak, ez utón mond hálás köszönetét özv. Gaál Jánosáé. — Panasz a közbiztonságra. A következő panaszos levelet kaptuk: Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Rendőrségünk hiányos volta mellett, becses lapjukhoz fordulok — tnely a közönség érdekeit oly híven szolgálja. Gyanús éjjeli csendzavarás történt többször és f. hő 8—9 én hajnali 3—4 óra között is. Ismételt erős csengetés, dőrömbölés, ablakon át kopogtatás mintegy fél órán át. Hosszú köpenyeges férfi. Ugyanez ismétlődött egyik szomszédos háznál, ahol sztntén nem nyitottak kaput, hanem az ablakon át kérdezve, mit akar, felelet: „ nyissák ki a kaput, mert egy embert láttam bemenni.“ Talán a tek. Szerkesztőség ismert Qgybuzgósága és jóakarata módot talál a közönséget kelti óvaíoságra intem.
