Egri Ujság - napilap 1915/2

1915-08-13 / 222. szám

XXII. évfolyam. 1915. augusztus 13, péntek. 222. szám. Előfizetési értik: vidéken Helyben és postán küldve egész évre 18 korona, — fél évre 9 korona, — negyed évre 4 kor. 50 fill., — egy hóra Hirdetési árak: □ cm ként nyiltéri közlemények, bírósági ítéletek 20, hatóságok, hivatalok árverési hirdetm. 8, magánváll, hirdetm. 5 fillér. LÄffiSSÄ Főszerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Feletős szirkesztő: KÁLLAY MIKLÓS. gjSßJSfÄ és kiadóhivatal: Jókai Mór-utca 6. szám , , . bálbizottságok értesítései, köszönetnyil­Megyei és helyközi telefon szám: 106. Kiadótulajdonos: DOBO ISTVÁN NYOMDA RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG, vánitásai,felülfiz.nyugtázása20sorig5K U| élet a romokon. Eger, auguszus 12. Egyre nagyobb hullámokat ver az az üdvös, hazafias mozgalom, mely a háború­ban lerombolt falvak, feldúlt tűzhelyek újonnan való fölépítésére szólítja fel a nemzetet. Az akció most már nemcsak elszigetelten, szór­ványosan jelentkezik, hanem egységes és általános szerve­zetet is nyert azzal, hogy ennek a hónapnak elején a magyar parlament palotá- tájában megalakult az el­pusztult helységek ujrafölé- pitésének országos bizottsága. Dicső, megható, léleke­melő, szép maga a gondolat is. Még szebb azzal, hogy megfoganva és megizmo­sodva, éppen a népképvi­selet házából indul tervszerű egységes tömörülésben or­szágos hóditó ütra. Mintha ez is azt szimbolizálná: noha nincs együtt a képviselőház, mégis együtt van abban maga a nemzet. Nincs olyan pártárnyalat, mely húzódozva kivonná magát az egyesü­lésből . . Örvend mindenki, hogy nem rombolásról, hanem építésről, nem szét­húzásról, hanem összetartásról van szó. Egyek, egységesek a lelkek ebben is, mint egyek a háboiu óta minden nagy, nemes, szép gondo­latban. Nem versengünk, nem irigykedünk, nem hius- kodunk, kitől került a gon­dolat. Fő az, hogy szép legyen. Körülöttünk a háború zivatarja zug, mi idehaza békében vagyunk. És hábo­rúban is építjük a béke munkáját. Ennek az építő munkának egyik nagy feladatává vált most a kárpátalji falvak ujjáteremtése. Vegye ki ebből a fela­datból mindenki a maga részét, úgy, ahogy csak tudja. Nem arról van szó, hogy tán minden vidéki kis város egy-egy egész uj Debrecen- falvát építsen’ Zemplénben, Ungban, Sárosban, Márama- rosban ■— ezt majd elvégzik a vidéki magyarság nagyobb központjai, — hanem az a fontos, hogy egy-egy téglát, vagy fagerendát kivétel nél­kül adjon mindenki, akitől csak telik. Koronánként is összegyűlhet egy-egy kárpáti modern fakunyhó építési költsége. Mert azt aztán már, ha adunk, meg is kívánhatjuk, hogy modern mostani korhoz való falusi házakat épisenek a hajléktalanul maradottak­nak. Az egészség és szépé- szet minden lehető követel­ményeinek megfelelőt. Amolyan amerikai rendszer szerint. Ne lássék ki az uj házakból a régi nyomor és elhagyatottság. Lássék ki az újjászületés viduló öröme, az egészség duzzadtsága és az az igazság, hogy ezt vagy azt egy-egy házat a magyarság építette. Az Árpád népe, azé az Árpádé, aki az itt talált idegen népeket nem el­nyomta, hanem magához ölelte. Valami ilyest gondolunk, mint megmondatott régen fejedelmi szóval: „Szeged szebb lesz, mint valaha!* Legyenek szebbek az el­pusztult kárpátalji falvak is. Erre érdemes áldozni. De ha áldozunk, legyenek a felujult falvak még magya­rabbá, mint eddig voltak. Sírokon is uj füvek sar­jadnak. Épüljenek atomokon uj magyar falvak: Áldozzunk • erre! fmsmtmms&mas&s. Városi krónika. Oh jaj a piac! — Az egri kofa disztingvált tónusa. Bacillustelep száz lépésre a várostól. — Tehetetlen a hatóság. Eger, augusztus 12. Oh jaj a piac! Ezt halijuk most százszor és szünet nélkül minden nap. Az árak felsrófolása, a kofa furfang ezer változata, a közönség kiéheztetése bizonyos cikkek távol­tartásával és minden ravasz straté­gia, amellyel Eger város gyomrának kisebb és nagyobb kaliberű Hin- denburgjai a helyzet uraivá akarnak nőni: erről érkezik ezrével a panasz, emiatt fő a feje a rendőrkapitány­nak, ezen köszörüli a tollát a ri­porter, ezért hadakozik a jóléti bi­zottság már hónapok óta. De az egész csatamező a pozícióharcok mozdulatlanságával stagnál, ahol a pillanatnyi sikereket hamar föl kell adni, hogy egy-egy ravasz oldaltá­madás kivédhető legyen. Most még egy újabb panasz is járul a régiekhez. Talán azok közé a zokszavak közé sorozhatnánk a világháborúról vett képet folytatva, amelyeket a hadviselő felek a sze­gény, őrökre kompromittált nemzet­közi jog nevében ejtenek. A piacon nemzetközi jogilag meg nem engedett fegyvereket is hasz­nálnak: fojtó gázzal, tulszagos pus­kaporral lövöldöznek. A kofagene rálisok nem tagadják meg a kuruc katonát abban sem, hogy igazi ka­szárnya stílusban, a legkörmönfon­tabb krucifix-kreitz-donnervetterekkel diskuráinak a vevőközönséggel. — Szóval a piacon nem a legdiszting- váltabb hangnem uralkodik, amint az alábbi panaszos levél is elmondja. Tisztelt Szerkesztő Ur 1 Középkorú, tisztességes polgár­asszony vagyok, a nevem egészen mellékes, mert hozzám hasonló szá­zával van s az én esetem csak egy a sok közül. Magam járok a piacra, mert cselédem a kofákkal szemben tehetetlen s rendesen üres kosárral tér vissza a piacról. A minap tojást akartam vásárolni. Megfelelő alá­zattal közelítettem az egyik tojásos kofához és megkérdeztem, hogy a tojás. A kofa erre több ízben az Istenhez fohászkodott, de nem egé­szen az imádságos könyvek nyelvén és egy rettenetes árat mondott. — Persze ismét egész szerénységgel egy olcsóbb árat bátorkodtam javas­latba hozni, majd egészen meggon­dolatlanul, de csaknem lehelleísze- rüleg a hatósági ár hagyta el aj­kaimat. Na, ami erre következett,, azt az én toliam hiven leírni képtelen. Nem hull úgy a 28-as gránát a doberdói fensikra, mint ahogy a káromkodás, a szitok, a becsmérlő kifejezések egész áradata egy perc alatt elborí­tott. Kezdve a szüleim és egész Szombaton és vasárnap az Urániában vendégszerepei GÖNDÖR AURÉL országos hirü énekművész hat tagú müvész­gárdájával. Remek kiegészítő mozi műsor. ................"v

Next

/
Thumbnails
Contents