Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-08-13 / 222. szám
XXII. évfolyam. 1915. augusztus 13, péntek. 222. szám. Előfizetési értik: vidéken Helyben és postán küldve egész évre 18 korona, — fél évre 9 korona, — negyed évre 4 kor. 50 fill., — egy hóra Hirdetési árak: □ cm ként nyiltéri közlemények, bírósági ítéletek 20, hatóságok, hivatalok árverési hirdetm. 8, magánváll, hirdetm. 5 fillér. LÄffiSSÄ Főszerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Feletős szirkesztő: KÁLLAY MIKLÓS. gjSßJSfÄ és kiadóhivatal: Jókai Mór-utca 6. szám , , . bálbizottságok értesítései, köszönetnyilMegyei és helyközi telefon szám: 106. Kiadótulajdonos: DOBO ISTVÁN NYOMDA RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG, vánitásai,felülfiz.nyugtázása20sorig5K U| élet a romokon. Eger, auguszus 12. Egyre nagyobb hullámokat ver az az üdvös, hazafias mozgalom, mely a háborúban lerombolt falvak, feldúlt tűzhelyek újonnan való fölépítésére szólítja fel a nemzetet. Az akció most már nemcsak elszigetelten, szórványosan jelentkezik, hanem egységes és általános szervezetet is nyert azzal, hogy ennek a hónapnak elején a magyar parlament palotá- tájában megalakult az elpusztult helységek ujrafölé- pitésének országos bizottsága. Dicső, megható, lélekemelő, szép maga a gondolat is. Még szebb azzal, hogy megfoganva és megizmosodva, éppen a népképviselet házából indul tervszerű egységes tömörülésben országos hóditó ütra. Mintha ez is azt szimbolizálná: noha nincs együtt a képviselőház, mégis együtt van abban maga a nemzet. Nincs olyan pártárnyalat, mely húzódozva kivonná magát az egyesülésből . . Örvend mindenki, hogy nem rombolásról, hanem építésről, nem széthúzásról, hanem összetartásról van szó. Egyek, egységesek a lelkek ebben is, mint egyek a háboiu óta minden nagy, nemes, szép gondolatban. Nem versengünk, nem irigykedünk, nem hius- kodunk, kitől került a gondolat. Fő az, hogy szép legyen. Körülöttünk a háború zivatarja zug, mi idehaza békében vagyunk. És háborúban is építjük a béke munkáját. Ennek az építő munkának egyik nagy feladatává vált most a kárpátalji falvak ujjáteremtése. Vegye ki ebből a feladatból mindenki a maga részét, úgy, ahogy csak tudja. Nem arról van szó, hogy tán minden vidéki kis város egy-egy egész uj Debrecen- falvát építsen’ Zemplénben, Ungban, Sárosban, Márama- rosban ■— ezt majd elvégzik a vidéki magyarság nagyobb központjai, — hanem az a fontos, hogy egy-egy téglát, vagy fagerendát kivétel nélkül adjon mindenki, akitől csak telik. Koronánként is összegyűlhet egy-egy kárpáti modern fakunyhó építési költsége. Mert azt aztán már, ha adunk, meg is kívánhatjuk, hogy modern mostani korhoz való falusi házakat épisenek a hajléktalanul maradottaknak. Az egészség és szépé- szet minden lehető követelményeinek megfelelőt. Amolyan amerikai rendszer szerint. Ne lássék ki az uj házakból a régi nyomor és elhagyatottság. Lássék ki az újjászületés viduló öröme, az egészség duzzadtsága és az az igazság, hogy ezt vagy azt egy-egy házat a magyarság építette. Az Árpád népe, azé az Árpádé, aki az itt talált idegen népeket nem elnyomta, hanem magához ölelte. Valami ilyest gondolunk, mint megmondatott régen fejedelmi szóval: „Szeged szebb lesz, mint valaha!* Legyenek szebbek az elpusztult kárpátalji falvak is. Erre érdemes áldozni. De ha áldozunk, legyenek a felujult falvak még magyarabbá, mint eddig voltak. Sírokon is uj füvek sarjadnak. Épüljenek atomokon uj magyar falvak: Áldozzunk • erre! fmsmtmms&mas&s. Városi krónika. Oh jaj a piac! — Az egri kofa disztingvált tónusa. Bacillustelep száz lépésre a várostól. — Tehetetlen a hatóság. Eger, augusztus 12. Oh jaj a piac! Ezt halijuk most százszor és szünet nélkül minden nap. Az árak felsrófolása, a kofa furfang ezer változata, a közönség kiéheztetése bizonyos cikkek távoltartásával és minden ravasz stratégia, amellyel Eger város gyomrának kisebb és nagyobb kaliberű Hin- denburgjai a helyzet uraivá akarnak nőni: erről érkezik ezrével a panasz, emiatt fő a feje a rendőrkapitánynak, ezen köszörüli a tollát a riporter, ezért hadakozik a jóléti bizottság már hónapok óta. De az egész csatamező a pozícióharcok mozdulatlanságával stagnál, ahol a pillanatnyi sikereket hamar föl kell adni, hogy egy-egy ravasz oldaltámadás kivédhető legyen. Most még egy újabb panasz is járul a régiekhez. Talán azok közé a zokszavak közé sorozhatnánk a világháborúról vett képet folytatva, amelyeket a hadviselő felek a szegény, őrökre kompromittált nemzetközi jog nevében ejtenek. A piacon nemzetközi jogilag meg nem engedett fegyvereket is használnak: fojtó gázzal, tulszagos puskaporral lövöldöznek. A kofagene rálisok nem tagadják meg a kuruc katonát abban sem, hogy igazi kaszárnya stílusban, a legkörmönfontabb krucifix-kreitz-donnervetterekkel diskuráinak a vevőközönséggel. — Szóval a piacon nem a legdiszting- váltabb hangnem uralkodik, amint az alábbi panaszos levél is elmondja. Tisztelt Szerkesztő Ur 1 Középkorú, tisztességes polgárasszony vagyok, a nevem egészen mellékes, mert hozzám hasonló százával van s az én esetem csak egy a sok közül. Magam járok a piacra, mert cselédem a kofákkal szemben tehetetlen s rendesen üres kosárral tér vissza a piacról. A minap tojást akartam vásárolni. Megfelelő alázattal közelítettem az egyik tojásos kofához és megkérdeztem, hogy a tojás. A kofa erre több ízben az Istenhez fohászkodott, de nem egészen az imádságos könyvek nyelvén és egy rettenetes árat mondott. — Persze ismét egész szerénységgel egy olcsóbb árat bátorkodtam javaslatba hozni, majd egészen meggondolatlanul, de csaknem lehelleísze- rüleg a hatósági ár hagyta el ajkaimat. Na, ami erre következett,, azt az én toliam hiven leírni képtelen. Nem hull úgy a 28-as gránát a doberdói fensikra, mint ahogy a káromkodás, a szitok, a becsmérlő kifejezések egész áradata egy perc alatt elborított. Kezdve a szüleim és egész Szombaton és vasárnap az Urániában vendégszerepei GÖNDÖR AURÉL országos hirü énekművész hat tagú müvészgárdájával. Remek kiegészítő mozi műsor. ................"v
